Kerekesszékkel a Hubertlaki-tónál

Itiner:

• Huszárokelőpusztáról a ZT jelzésen haladunk.
• Nagyjából 3 km után egy elágazásban a bal oldali utat válasszuk.
• A Hubertlaki kulcsosháznál röviden a K+ jelzést kövessük.
• Végül ismét a tanösvény jelzését figyeljük a tóig.
• Visszafelé ugyanezen az útvonalon menjünk, amíg kiindulópontunkra nem érünk.

A túra részletes leírása:

Túránk a fatáblácskával jelzett Huszárokelőpusztai vendégház melletti, erdészet által fenntartott murvás úton indul. Az erdőkitermelés „jótékony” hatásaihoz sorolhatjuk a vívmányt, hogy az apró murvás útszakasz egészen a Hubertlaki-tóhoz vezető lekanyarodásig akár esős, vizes időben is járható kerekesszékkel. A tágas erdei úton előfordulhatnak erdészeti fakitermelő járművek, és ezen az úton közlekedik Dorbi, a Bakonybélből induló, gumikerekes sétavonat is (nem akadálymentes a használata).

A hosszú egyenesek rendre nagy ívű kanyarokba rendeződnek, az út kétharmadáig egyenletesen és ideálisan emelkedik az út, majd a murvás „főút” utolsó harmadában nő a meredekség, és a kanyarulatok is megsűrűsödnek. Összességében oda-vissza túránk jelentékeny részét ez a szép, lankás erdei út teszi ki, amelyet kétoldalt vegyes erdők öveznek. Látunk tölgyeket, kőriseket és gyertyánokat, de többségében az erdőt bükkösök és égerfák uralják. A tiszta levegőjű, erdős alagutakat ritmusosan törik meg az ismertető táblák és farakások mintái.  

Mintegy 3,5 kilométert követően táblával jelzetten fordul az utunk balra, a Hubertlaki-tó irányába a K+ jelzésen. Enyhe, kb. 100 méteres ereszkedőt követően érünk a Hubertlaki-forráshoz, amely vízhiányos időszakokban és aszályos nyarakon sajnos időszakosan kiszárad. Továbbhaladva a tér hosszúkásan kitágul előttünk, majd belenyúlik az erdőbe, ahol változó dőlésszögű, agyagos döngölt erdei felszínen haladunk. Mielőtt a komolyabb erdei szakaszhoz érnénk, jobboldalt találjuk az ideális fekvésű Hubertlaki kulcsosházat, környezetében padokkal-asztalokkal és tűzrakó hellyel. A turistaszállás az erdőbirtokos Esterházy család 1967-ben leégett vadászkastélya helyén épült.

Túránk nehezebb és egyben szebb szakasza ezután következik, ahogy a kanyargó erdei szerpentineken felkapaszkodunk a dombhátba vájódott Hamuházi-séd mentén a tóhoz. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy ezt a kb. fél kilométeres szakaszt száraz időben is kihívás kerekesszékkel teljesíteni, vizes időben viszont nem ajánlott a csúszós, sáros kövek miatt. Külön nehezítés, hogy az úton eddig megszokott murvát helyettesítendő az erdészet a vízmosásos kanyarulatokat néhány helyen - kerekesszékkel majdnem járhatatlan - tört bányakővel töltötte fel. Szerencsére nem hosszúak ezek a szakaszok, viszont felfelé menet segítőnk kardió edzése is biztosított, ereszkedésnél viszont ajánlott háttal haladva átbukdácsolni ezeken a mesterséges akadályokon.

A nehézségekért kárpótol mindezért bennünket a táj szépsége: égeres és bükkös öleli körbe a kirándulót, majd éles kanyarok és enyhe emelkedők után felbukkan előttünk az eredetileg vaditatónak készült Hubertlaki-tó. Az 1980-as évek közepén a patak felduzzasztásával hozták létre a tavat, elárasztva az addigi patakparti égerligetet. Bár ez a fafajta szereti a vizet, a folyamatos „ázást” már nehezen viseli, ezért látunk ma vízből kiálló facsonkokat a tóban. A látvány nagyon hasonlít a híres erdélyi Gyilkos-tóra, innen kapta hétköznapi nevét a bakonyi tó. Ezek a boszorkányosan égre meredő üszkös „kezek” más fajoknak a táptalajai egyben: amellett, hogy madarak és gőték lakóhelyei, az erdő elhullajtott magjai is megtelepednek e pusztuló csonkokon, repedezett csúcsukból más fajok sarjadnak elszórtan. A csend és természet harmóniája megejtően szép, a hely szépsége, az elmúlás és megújulás ambivalenciája lenyűgöző.

Kisebb, ízléses erdei emlékmű őrzi Szent Hubertusz legendájának történetét, odébb ismertető tábla taglalja az itt élő különleges állatfajokat (gőték és kétéltűek). A tó sajnos nem körbejárható kerekesszékkel, viszont a vízfelület völgyzárógátjáról lévő kilátás és miliő értelmet ad a kirándulásnak, innen belátjuk a tó hosszát, benne az égre meredő facsonkokkal. Itt is találunk erdei bútorokat és tűzrakó helyet. E gyönyörűségtől elszakadva, óvatosan ereszkedve, ugyanazon a nyomvonalon indulunk vissza Huszárokelőpusztára.