A „bakonyi Gyilkos-tó” és a Hubertlak titkai

Itiner

• A túra végig a K+ jelzésen halad.
• A Hubertlaki-tóhoz a ZT jelzésen jutunk egy rövid oda-vissza kitérővel.

A túráról részletesen  

Gerencepusztáról Hubertlakra

A buszmegállót elhagyva átkelünk a Gerencén, majd a K+ jelzésen északnyugat felé indulunk. A Vörös János-séd pihenője mögötti kanyar után a Városlőd és Franciavágás közötti hajdani erdei vasút hídpilléreinél jobbra kanyarodva térünk be a Molnár-kút-árokba. A régi erdei kisvasút vonalán haladva megfigyelhetjük az egykori töltések és a bevágások, rézsűk nyomait. A szűk völgy fiatal bükköse alatt futó kavicsos feltáróút első Y elágazásánál balra tartunk, amely után nem sokkal a mélyút rézsűjében feltárul a Hubertlakra vezető út szinte egészét fedő negyedidőszaki lösz, melyben szépen kipreparálódtak a fák gyökerei. A rajta kialakult mély, jó tápanyag-ellátottságú talaj miatt nő ilyen gyorsan nő a bükk a területen, és olyan szép egyedekkel is találkozhatunk, mint a pár kanyarral odébb álló, pusztuló matuzsálem. De ennek köszönhetjük azt is, hogy a talaj eső után mindig nagyon saras. Földutunk beletorkollik egy újabb széles kavicsos útba, amin balra, a ZT jelzésre térve 20 m után átvágunk, és lefelé megyünk tovább a következő kereszteződésig, Itt először balra kanyarodunk, majd egy kis fahídon át érjük el a különleges vízfelületet.

A Hubertlaki-tó

A Hamuházi-séd forrásai által táplált, bakonyi Gyilkos-tó néven is ismert állóvizet az 1980-as évek közepén alakították ki az említett patak felduzzasztásával. Az eredetileg vaditatónak készült tavacska vizéből kiálló facsonkok jól mutatják, hogy a patakot kísérő égerligetet árasztották el. Az enyves éger, bár az időszakos elöntéseket kifejezetten kedveli, a folyamatos vízborítást, ahogy itt is látjuk, nem viseli el. A vízből kilógó törzsek és tuskók összeroskadásukig kiváló megtelepedési helyként szolgálnak többek között az új mézgáséger-nemzedék és a muharsás zsombékjai számára. A tó többek között a pettyes gőte és több békafaj fontos szaporodóhelye. A völgyzárógát jó fényképezési pontként is szolgál, amelyen nyugat felé sétálva érünk a Veszprém megyei hivatásos vadászok tiszteletére emelt, szépen kimunkált emlékműhöz. Mellette padok, asztal garnitúra és tűzrakó hely szolgálja a kényelmünket.

A hely névadója

Szent Hubertusz Kr. u. 656-ban született a mai Hollandia területén, Maastricht városában. Nagyapja Toulouse királya, apja pedig Aquitaine hercege volt. Fiatal korában politikai okokból a mai francia-német határvidékre emigrált. 682-ben feleségül vette Louvain grófjának lányát; egy fiúgyermekük született.

Hubertusz szenvedélyes vadász volt. Legendája szerint nagypéntek reggelén, miközben egy szarvasbikát űzött, látomása támadt, amiben egy fénylő feszületet látott a szarvasbika agancsai között. Egy égi hang figyelmeztette: „Hubertusz, ha nem térsz meg az Úrhoz, és nem kezdesz szent életet, hamarosan a pokolra kerülsz!” Felesége nem sokkal megtérése után meghalt. Ekkor lemondott minden világi pozíciójáról és vagyonáról. Papnak tanult; 50 éves kora körül Maastricht püspöke lett. Később egy újabb látomást követve Liège-be költözött, melynek később első püspöke lett. Kr. u. 727-ben hunyt el a mai Belgium területén. Legendája szerint a Miatyánkot imádkozta halála közben, amelynek időpontját előre megjósolta.

Hamarosan számos terület védőszentjévé vált - elsősorban a vadászoké és az erdészeké, de a henteseké, a szűcsöké, a prémvadászoké, az íjászoké, de a matematikusoké, gépészeké, fém- és kohómunkásoké is. Az ő segítségéért imádkoznak, hogy a veszettség és víziszony ne támadja meg a vadászebeket. 744-ben Zakariás pápa alatt avatták szentté, ünnepe november 3-án van, ekkor tisztelői úgynevezett Hubertusz-misét mutatnak be. Szent Hubertusz útmutatása szerint a vadász erényei a mindig higgadt önmérséklet, a könyörület és a természettel, vaddal szembeni alázat. A tó partjáról visszasétálva ismét K+ jelzésen haladunk tovább, és kisvártatva megérkezünk Hubertlakra.

Hubertlak

A Hamuházi-séd és a Szalai-séd találkozásánál, a Som-berek-séd völgyében, a Hamuházi-réten fekszik Hubertlak. Itt állt egykoron az erdőbirtokos Eszterházy Pál által építtetett, nemzetközi hírű, háromszintes hubertlaki vadászkastély. A teraszos, alul kőből, felül fagerendából épült ház vendégeit Kardos István vadőr és felesége látták el, akik egy különálló hajlékban laktak. A színvonalas, kívül-belül elegáns épület vadbőrökkel és trófeákkal díszített nagy társalgójában olyan neves emberek is megfordultak, mint Magyarország egykori kormányzója, Horthy Miklós, vagy a magyar vadászati kultúra kimagasló alakja, Széchenyi Zsigmond. Utóbbi a híres 1940 január 7-i táborhelyi hajtáson egyetlen lőállásról 16 vaddisznót és egy rókát ejtett el, ami abban az időben kiemelkedőnek számított. Az esemény emlékét a helyszínen állított faragott gránitemlékmű is őrzi. Az eredmény elsősorban id. Fuchs Antal fővadásznak volt köszönhető, aki 1909-ben segéderdészként került a területre, és az évek alatt szakértelmének és szorgalmának köszönhetően nemzetközileg is elismert vadászhellyé emelte Hubertlakot. A gyönyörű épület 1967-ben leégett, de a grófi lakosztály helyén ma is vadászház áll, amit 2014-ben a Bakonyerdő Zrt. felújított, és ma kulcsosházként üzemeltet.

Tovább a Hubertlaki-forrás felé egy szépen faragott feszület áll az út szélén, amelynek elődjét Esterházy Tamás állíttatta 1919-ben nagyapja, Esterházy Móric volt miniszterelnök emlékére, aki a vörös terror idején a Bakony erdeiben bujdosott. A Som-berek-séd után elérjük a Hubertlaki-forrást, melytől az idáig megtett úton érünk vissza a buszmegállóhoz.