Kárpáti tájakon: barangolás Óhuta körül

Itiner:

• Óhuta buszfordulójától indulunk déli irányba a P+ jelzésen az Emőke-forrás érintésével a fakadás feletti dózerútig.
• A dózerútról a P● jelzés vezet fel a Szelek-fej-szakadékon át a Szelek-fej-rétig.
• Innen jelzés nélküli úton megyünk tovább (a tanösvény jelei már lekoptak), átszelve a Nagy-Rókás-rétet.
• A Mély-patak völgyébe ereszkedve a P+ jelzésen ereszkedünk.
• A patakátkelés után jobbra, a P◼ jelzés navigál vissza Óhuta aszfaltjára.
• Balra tábla jelzi a Pálos-forrás felé mutató utat a jelzetlen ösvényen, amin a pálos kolostorhoz és a Könnycsepp-tóhoz gyalogolunk.
• A kolostorrom után visszasétálunk a dózerútra, melyen balra, a P+ jeleken emelkedünk egy elágazásig.
• Balra kitérőt teszünk a Barát-pihenő kilátóhelyére a P▲ jelzésen, majd visszatérünk a dózerútra.
• Ismét a ritkásan festett P+ jeleket követve a Kis-Királyos kilátópontjára jutunk.
• Jelzetlen (elvileg P+) ösvényen ereszkedünk le a völgybe, ahol kövessük az erdei utat a patakpartra.
• A patakon átkelve, az úton jobbra fordul érünk a faluba, ahol az úton (jobbra) már a zöld kerékpáros jelzések mutatják az utat a buszmegállóhoz.

A túra részletes leírása:

A Rókás-tető alatt: kárpáti félkör

Óhuta központjából, a buszforduló és a közért mellől indulunk el déli irányban a ritkásan felfestett, nem szabványos P+ jelzésen. Közvetlenül a házak mögött, a hátsó udvarok mellett lépünk be a sűrű erdőbe a szűk völgyet határoló, meredek lejtőn. A keskeny út bokrokkal erősen benőtt, erdősült vidéken vezet a hegytetőn kialakított kaszálók felé. Időközben az útba eső, fenyőfaligetes rétnél pihenőt és emlékhelyet alakítottak ki, melyet ma is gondoz a falu. Az első jelentősebb kaptatót leküzdve, a Rejtek-rét után nem sokkal erre érkezünk mi is.

Az erdőalkotó bükkösök között elterülő hosszanti tisztás ligeteit fenyők és nyírfák tarkítják - ez az együttállás a Tokaji-hegység központi vidékein gyakran megjelenik. E Kárpátokra jellemző facsoportok sajátos hangulatot adnak a hegységnek, mely így nagyban emlékeztet az északabbi tájakra. A rét felső szélén kis tóba gyűlik az igényesen, kővel kirakott Emőke-forrás vize, közelében ülőhely és a történelmi Magyarországot formázó kőrakás, kettős kereszt állít emléket a világháborúnak és az azt követő békediktátumnak. Az emlékhely mellett, öreg bükkfa alatt padok íve kínál pihenőt az emlékezésre - és valóban, ha végigtekint az ember a réten, a szemközti hegyeken és a falu feletti kaszálókon, gondolatban a Kárpátokban jár. Ugyanis kevés olyan helyet találni az országban, amely annyira hasonlít a kárpáti vidékekre, mint amit innen pásztáz végig a tekintet.

Az Emőke-forrás mellett a sötét lucos erdőgazdasági útjára érkezünk, melyen pár száz métert oldalazunk kelet felé. A dózerút előbb egy lapos gerincet kerül, majd árokhoz érkezik; mindkettőt követi keskeny út és jelzés. Megtévesztő módon mindkét jelzés P● jelet formáz, és végeredményben ugyanoda vezet, de eltérő nyomvonaon. A gerincen haladó erdei út viszonylag jól járható, de kevésbé érdekes erdőben kaptat fel a nyeregbe, míg a Szelek-fej-szakadékban alig létező csapáson, kalandos kapaszkodással hatolunk felfelé a görgeteges, sziklás bevágásban. Útvonalunk utóbbit ajánlja, de ha tartunk a nehéz tereptől, érdemes a könnyebb alternatívát választani.

Végeredményben mindenképpen a Szelek-fej-rét széléhez lyukadunk ki, ahol a liget peremétől hangulatos tölgyerdőben követjük az időszakos patak medrét egy erdőgazdasági úton. Innentől a néhai ösvény jelzése mentén, jelzetlen utakon haladunk szinte végig. A tölgyes túloldalán, a patak fakadásánál vizenyős réten vágunk át. Ez a Nagy-Rókás-rétre elkeresztelt lapos, nyílt térség is a hutaiak kaszálójaként maradt meg az erdőirtások után. Jelenleg ezek a rétek rejtik a hegység egyik legértékesebb életközösségeit: e hazánkban ritka kaszálókon kárpáti fajok, lágyszárúak, lepkék, rovarok telepedtek meg.

A rét túloldalán irtások és fiatal fenyvesek között érkezünk a Szelek-fej, a Rókás-tető és a Hajagos-tető közötti nyeregbe. Ez az 500 méter feletti nyereg túránk legmagasabb pontja, innentől meredeken ereszkedünk vissza a Mély-patak valóban mélyen alattunk húzódó völgyébe. A hirtelen leszakadó északi oldal főként középkorú fenyvesekkel borított. A telepített fenyők sűrű fala melletti patakvölgyben, meredek árokban ereszkedünk a Babuka-tónál már érintett erdőgazdasági úthoz. Itt egy omladozó ház áll a sűrű erdőben, amely alatt pihenő, pad és asztal kínál szusszanásnyi kényelmet.

Tovább ereszkedünk a fenyvest átszelő úton, egy idő után a P+ jelzések is megjelennek (igaz, csak ritkán). Rövidesen ligetből érkezünk a Tiltott-rét szélére, melynek felső peremén átvágva, a Nyírfa-tisztásnál jutunk le a Mély-patak völgyébe. A patak menti tisztásokat követve már széles erdőgazdasági úton toppanunk a Huta-völgyi- és a Mély-patak összefolyásához, melyeket gázlón és hídon keresztezünk, végül az égerfák túloldalán elérjük a regéci országutat (itt a P◼ jeleket fedezhetjük fel).

Út a pálosokhoz: a Kis-Királyos átszelése a barátok útján

Az aszfaltsáv túloldalán tábla mutatja a Pálos-forráshoz és a kolostorromhoz vezető utat. Az elkopott jelzések egy erdőgazdasági úton navigálnak fel a Cser-kő nyugati oldalában, egy cserjés, ligetes területen át az egykori pálos kolostorhoz. Egészen a 21. század elejéig nem ismerték a romok pontos helyét, csak okiratok maradtak fenn róla. Végül a 2000-es évek elején megtalálták a helyszínt, és azóta feltárták az egykori épületet.

A kolostorromhoz az ösvény bal oldali leágazása vezet - alig pár tíz métert kell megtennünk a mező közepén álló öreg gesztenyefák irányába. Alattuk kőhalom mutatja az egykori falak, a templom helyét. A túloldalt rendezett környezetben található a takarosan foglalt Pálos-forrás, melyből a Könnycsepp-tóba, kis duzzasztásba folyik a hasadékvíz. A forrás mellett, a fák alatt kulturált pihenőt is kialakítottak, ahol a friss vízzel szomjunkat csillapítva érdemes szusszanni egyet a hegyre vezető kaptatás féltávján.

Az Árpád-kor végén alapított kolostor fénykorát a középkorban élte; a barátok királyi és királynéi adományokat is kaptak. Az épületet a 16. század közepén felégették a német császári csapatok, ezután a század végéig elnéptelenedett; az Óhutára érkező telepesek pedig már a hegyoldalt hívták csupán Barát-dűlőnek.

Az elágazáshoz visszatérve fölfelé indulunk a dózerúton, mely rövidesen eléri a Cser-kő tölgyessel sűrűn fedett tetejét. Itt egy újabb rövid, balos, oda-vissza kitérőt teszünk a Barát-pihenőhöz. Alig kétszáz méternyi út vezet a hegytető leszakadásán elterülő rét legtetejére. Mindössze egy fa melletti pad csupán a Barát-pihenő, a kilátás viszont valóban baráti, azaz fejedelmi. Ugyanis pont szemközt, az Óhuta végénél kezdődő rétek felett trónol a sasbércre épített regéci vár. A környéket uraló várrom körül vulkáni kúpok sorakoznak mindkét irányban, míg alattunk, a rét aljánál a Könnycsepp-tó és a kolostorrom környezete bontakozik ki.

A fő csapásra visszatérve és az erdei úttal egy nyereg hullámán átlendülve sziklás gerincen érkezünk ki a Cser-kőnél alig magasabb Kis-Királyosra. A gerincél meredeken letörik Óhuta felé, ezért a felritkuló erdő kilátást enged a falut kísérő hegyekre, a Huta-völgyi- és a Tolcsva patak összefolyására, de a jobbszélen a regéci vár is kivehető.

A csúcsponton túllendülve fokozódó meredekséggel szalad le a gerinc. Az ösvény a tölgyesben erdőgazdasági útba fut bele, amely már lankásabban szállingózik alá a faluhoz. Megérkezünk a Király-kúti patak völgyébe, és a patakon átkelve visszafordulunk jobbra. Óhuta alvégén a falu alapítójának tiszteletére Rákóczi-emlékhelyet alakítottak ki. Itt olvashatunk a fejedelem és a szabadságharc magyarságot megtartó szerepéről, valamint az üveggyártás történetéről is találunk egy kiállítást.

A faluközpont alig egy kilométer nyugat felé az aszfalton (Z kerékpáros jelzés): Óhuta takaros házai között, a meghitt, álmos kis falu utcáján érkezünk vissza kiindulópontunkhoz, bezárva a körtúrát.