Élményvadászat a Tokaji-hegység központjában, avagy látványtúra a hutai hegyekben

Itiner:

• Középhutáról a S jelzést követjük a Mlaka-rétre.
• A rét déli végéből rövid kitérőt teszünk a K▲ jelzésen a Sólyom-bérchez.
• A Mlaka-rétről a K jelzést követjük (balra) az István-kúti vadászházig.
• A vadászház mögött jobbra, kitérőt teszünk az István-kúthoz a K● jelzésen, amely a kulcsosháznál köt vissza a Kéktúrába.
• A kulcsosháztól a K jelzést követjük egy rét elágazásáig.
• Jobbra fordulva a K▲ jelzés vezet ki a Nagy-Péter-mennykőre, majd ezen is térünk vissza.
• A K jelzésen térünk vissza a Mlaka-rétre, és ezt követjük tovább a Szpalanyica-völgy elágazásáig.
• Jobbra fordulunk a K◼ jelzésre, a Szpalanyica-völgybe.
• A Z↺ jelzésen a Kotliszka-rét nyergén keresztül, az egykori Waldbott-vadaskertet érintve érkezünk le Újhutára.
• Az aszfaltos úton jobbra, a Z kerékpáros jelzésen jutunk vissza Középhutára.

A túra részletes leírása:

A hutafalvak felett

A hegység szívéből, a hutafalvak központjából, Középhutáról indulunk nyugatnak a S jelzésen. A jellegzetes egyutcás, völgybe ékelődött település meglepő hasonlóságot mutat a felvidéki, kárpáti falvakkal. Az azonosság érthető, hiszen a Kárpátok lakói, felvidéki szlávok alapították a községet a korábbi otthonukhoz hasonlító környezetben. A 17. század végén II. Rákóczi Ferenc fejedelem telepítette be őket a hegység központjába az addig kiaknázatlan erdőségek felhasználására, az üveggyártás megindításához. Az erdők kimerülésével az eredetileg óhutai központból Újhutára, majd Középhutára költöztették az olvasztót, így a völgyben több elszórt település alakult ki, amit ma Háromhutának nevezünk.

A szorosan a völgy aljára tömörült házakat elhagyva, az alvég feszületével szemben kis híd ível át a Tolcsva patak felett. Égerfák árnyékában keresztezzük a patakot, és a túloldali mellékvölgyben elkezdjük lassú kapaszkodásunkat a hutai hegyekbe. Alig pár száz méter után a mellékvölgyből is lefordulunk a Nagy-Királyos oldalában kaptató dózerútra. A völgytalp öreg fái és erdőirtás fiatalosa között emelkedünk a fokozatosan ösvénybe váltó úton. Egy erdőgazdasági nyomot keresztezve, kanyarját levágva érkezünk meg a Kis-Pockála tisztására. A mindinkább zsugorodó füves terület szélén csatlakozunk az imént érintett erdészeti út felső ágához, amely a Soltész-hegy meredek és egyre kövesebb nyugati lejtőjén oldalaz a Mlaka-rétig.

A hegység egyik kitüntetett vízválasztóját alkotó, amolyan főgerincnek megfelelő vonulaton a Mlaka-rét lokális mélypontja fontos átjáró a Tolcsva patak és a Kemence-patak völgye között. A nyeregben ülő, nyírfaligetes tisztás pedig helyi jellegzetesség, mely gyakori a Tokaji-hegység magasabb régiójában. A nyírfa jelenléte az Északkeleti-Kárpátok hatása, míg a vulkáni eredetű hegyek kevés lapos területét kihasználó kaszálórét sokáig a helyi gazdálkodás egyik alappillére volt.

A rét elején rögtön kiágazik egy ösvény balra a bükkösbe, ahol a K▲ jelzés vezet fel a Sólyom-bérc sziklás oldalába. A hegytetőt alkotó andezittaréjt a jégkorszakok fagyhatása visszabontotta, így a lejtőt rengeteg leomlott torony, mohás andezitgörgeteg tarkítja. Szürke bükktörzsek között lavírozva, egy még álló torony alatt érkezünk a túloldali tisztásra. A látvány mellbevágó: a zárt erdő után hirtelen kinyílik a táj, és a Tolcsva patak völgye fölött egészen a Bodrog árteréig lelátunk. A Tolcsva és Óhuta közötti hegycsoportot a büszke sziklaormon trónoló regéci vár zárja nyugaton. Alattunk a tornyokra szakadozott sziklacsoport szédítő mélységbe vész. Jó időben akrobatikus sziklamászókat is láthatunk egyensúlyozni a néhol áthajló, szürke andezitfalakon.

A K▲ jelzésen ereszkedünk vissza a Mlaka-rétre, és a túloldali pihenőhöz átérve csatlakozunk az Országos Kéktúra útvonalának K jelzéséhez a hegység vízválasztóját alkotó „főgerincen”. Innen egy hosszabb kitérőt teszünk nyugat felé az István-kút érintésével a Nagy-Péter-mennykőre, ezután pedig ugyanide érkezünk majd vissza, és keleti irányban folytatjuk utunkat.

Kitérő István-kútra és a Nagy-Péter-mennykő kilátópontjára a Tokaji-hegység „főgerincén”

A kitérő oda-vissza kb. hét kilométerünkbe kerül, de megéri a látvány és a hangulat miatt, ráadásul az út nagy részét a bércek közt kényelmesen tekergő erdőgazdasági nyomon tesszük meg. A K jelzés északnyugati (bal) ágát választjuk a Mlaka-rétnél, amely az István-kúthoz vezető széles dózerutat követi tekintélyes bükkfák árnyékában. Szűk kilométer után egy nyeregbe érkezünk, aminek túloldalán Istvánkút széles katlanjába ereszkedünk egy mesébe illő, zöldellő nyírfaligetben. A hegyi idillt a ligetes tisztás közepén álló gerendaházikó teszi teljessé; mellette kis tóba gyűlik a közeli forrás vize. Az árnyas pagony a túloldalon rejtőző kőház egykori tulajdonosait szolgálta, hiszen az itteni erdész kaszálta állatainak a szénát. Az 1970-es években felhagytak a kaszálással - emiatt az erdő vissza is vette volna az őt megillető helyét, de a tisztásokon élő védett növények és állatok megtartásának érdekében a cserjéket kiirtották, és évente lekaszálják a területet.

A gerendaház mögött tér ki a K● jelzésű ösvény az öreg bükkfák árnyékában meghúzódó István-kúthoz. Alig száz méter múlva érjük el a beton forrásfoglalást, melyből friss hasadékvíz tör elő bő hozammal. A csurgó környezetét óvó véderdő tekintélyes bükkfamatuzsálemekből áll. Némelyikük ugyan már kidőlt, de egészséges, őserdei hangulatot áraszt miattuk az István-kút. A forrásból születő patak bevágásán át, a K● jelzés másik ágán érünk a bükkös túloldalán álló egykori erdészházhoz, amely jelenleg kulcsosházként működik. Itt visszacsatlakozunk a K jelzésre, amelyen nyugat felé kikapaszkodunk a völgyfőből.

A nyírjes, gyertyános erdő felső végén a K jelzés lomhán kanyarog az erdőgazdasági úton, völgyek és gerincek hullámai között. Nagy ívben, eleinte tölgyesben, majd telepített fenyvesekben kerüljük a Bagoly-bérc-tető sziklás oldalát, míg végül elérjük a Pin-kút feletti tisztást, ahol a K▲ jelzés jobbra tér a Nagy-Péter-mennykőhöz.

A réten átvágva kapaszkodunk fel a sziklás gerincélre. Belépünk a tekintélyes bükkerdőbe, mely egyre kövesebb, sziklásabb lesz, ahogy a csúcshoz közelítünk. Szinte a legmagasabb ponton hirtelen elszakad a gerinc, és alattunk pár ugrással a mélybe zuhan a féloldalas hegytető.

Túránk fordulópontja szintben és látványban is csúcspont. 700 méter feletti magasságával a környék egyik legmagasabb természetes kilátópontja a Nagy-Péter-mennykő. Északra mélyen alattunk a Kemence-patak szerteágazó völgyrendszere szabdalja részleteire a tájat, és meghatározó a szemközti Csattantyú-hegy egykori vulkáni központja, valamint a mögötte húzódó Nagy-Milic széles vonulata.

Az eddig megtett útvonalon, a K▲ és a K jelzésen térünk vissza a Mlaka-rétre, ahonnan a K jelzést kelet felé tovább követve folytatjuk túránkat az erdőgazdasági úton. Egy kilométer után elérkezünk a Tolcsva patak forrásvidékére, a Szpalanyica-völgyhöz, ahonnan a K◼ jelzésre váltva, Újhuta irányába követjük a dózerutat.

A Waldbott-uradalom vadaskertjében

A Szpalanyica-völgy széles teknőjében, sűrűsödő bükkösben vágunk egyre mélyebbre a Tolcsva patakkal a völgy lomha kanyartól íves mélyedésében. Legyünk figyelmesek: ahol az út két kb. kilométer után keresztezi a még gyermek patakot, egy árokban meredek út kaptat fel a szemközti lejtőn. Ezt választva, a Z↺ jelzésen kanyarodunk fel és küzdjük le a nyeregbe vezető száz méter szintet.

A Kotliszka-rétnél érkezünk a nyeregbe, amely előtt közvetlenül két monumentális mamutfenyő áll az erdőben. A tisztás szélén és az azt keresztező ösvény mentén vadgesztenyesor húzódik, előrébb vörösfenyők szegélyezik az utat. A rét után lankásan ereszkedünk az öreg, vegyesen luc-, duglász- és jegenyefenyvesben. A különleges erdőtársulást a tolcsvai központú, de német származású Waldbottok telepítették a 20. század elején. Itt volt a vadaskertjük, Újhuta alsó végén pedig a vadászkastélyuk. Az északi tájakra jellemző hangulat kísér a Hársas-tető alatt is, melynek csúcsán faszerkezetű kilátó állt a 20. század közepéig.

A vadaskert fenyveseit elhagyva immár tölgyesben kerüljük a köves gerincet, melynek túloldalán lekanyarodunk Újhuta irányába. Az erdészeti utak találkozásánál hangulatos tisztást, a Sop-rétet érintjük, és mellette beváltunk a bükkösbe. Innentől fokozódó meredekséggel ereszkedünk, és a völgy aljához közeledve újabb, ezúttal sírkövekkel tűzdelt tisztás tűnik fel a házak felett - itt van a település halottjainak nyughelye. Újhuta temetője egészen a Tolcsva patakig ereszkedik, hazánkban egyedülálló meredekséggel. A sírkert kapuján túl, a Tolcsván átlépve visszaérkezünk Újhuta központjába, a haranglábhoz és a buszfordulóhoz. A vízfolyást követve, az aszfalton térünk vissza Középhutára a Z kerékpáros jelzéseket kötve, ezzel körtúránk bezárul.