Túra a cári csapatok útvonalán, a Kvacsányi-völgy kényelmes szurdokában

Itiner

• Kvačany (Kvacsány) széléről, a parkolóból a P jelzést követjük az Oblazy elágazásig, útközben a röviden kitérünk a két kilátópontra.
• Az Oblazy elágazásától a K jelzést követjük a Dolina Borovianky tábláig, majd vissza az Oblazy elágazásig.
• Visszafelé ismét a P jelzést használjuk a már megismert szakaszon, egészen a parkolóig.

A túra részletes leírása

Kényelmesen a szurdok felett

Kvačany (Kvacsány) felső végéből, a völgy bejáratánál található parkolóból, közvetlenül a hegyek lábától indulunk el a P jelzésen. A hazánkban alig ismert Kócs-hegység (Chočské vrchy) vonulata szabályos sávba rendeződik a Liptói-havasok folytatásaként, a magashegységek között terpeszkedő Liptói-medence peremén. Bár mészkőhegyei (a főcsúcs kivételével) csak kevéssel haladják meg az ezerméteres magasságot, a vonulatba merőlegesen bevágódó szurdokvölgyek miatt komoly hegyvidék benyomását kelti. E völgyek vezetik le Felső-Liptó magasabb térszínéről a felszíni vizeket, melyek látványos sziklafalakkal kísért szurdokokat szelnek a mészkővonulatba.

A Kvačianka patak nyit utat a hegyek mélyére, bár a széles murvaút hamar elhagyja a medret. A völgy lehetőséget biztosított a hegység túloldalán élő lakosságnak, hogy átjuthasson a Liptói-medencébe, így már egész régóta létezett itt ösvény, de a lovas forgalom csak a 19. század közepén kezdődött, amikor az 1848-49-es szabadságharc során az osztrák császár megsegítésére érkező cári csapatok erre vonultak át. Akkor szélesítették ki a völgyben vezető utat, amit később a helyiek is tovább bontottak, lehetővé téve a szekér-, majd az 1960-as évektől az autóforgalmat a völgyön át. Próbálták elvezetni az utat a völgytalpon is, de az instabil rétegződés, a veszélyes terep miatt hamar feladták ezt a nyomvonalat. Rögtön a szurdok bejáratánál információs táblák régi képei mutatják az út kiszélesítésének folyamatát.

A völgy alsó szakaszán szűkül be a legjobban a turistaút mentén, de a sziklafalak alatti szurdokerdő kőtörmelékes talaja biztos haladást kínál a keskeny szorosban. Mivel végig a patak bal partján maradunk, nem kell rajta átkelnünk, és magasabb térszínről is bepillanthatunk a völgybe, amihez két alkalommal is kiváló lehetőséget kínálnak a lombok fölé vezető, sziklapárkányra ültetett kilátóteraszok. Az erdő végig látványos, a nehezen megközelíthető sziklaszurdokban ugyanis megmaradt a területen őshonos fafajták, a luc-, az erdei- és a jegenyefenyő vegyes állománya, a lombhullatók sorában pedig meghatározó a bükk, valamint a vele keveredő hegyi juhar, kőris, fűz és berkenye jelenléte..

A szűkület után meredeken emelkedik az út, és érdemes odafigyelni lépteinkre, ugyanis az útbevágás a csupasz sziklafelszínen halad. Az eddig lankás vonalvezetés itt hirtelen bő 100 méter szintet küzd le, de mielőtt még nagyon belelendülnénk, máris kilátópont nyújt alkalmat pihenésre, nézelődésre. Közvetlenül az út mellől vezet egy ösvény a patak fölé tornyosuló sziklaszirtre, amelyre fémrácsos járdával és korláttal ellátott kilátóteraszt építettek, így bátran kihajolhatunk, hogy lenézzünk a leszakadásba. Egészen szürreális a perspektíva, a patak épp a lábunk alatt zúgva mélyíti medrét a sziklafalak közötti árokban. A völgytalp közel 50 méterrel alattunk fehérlik, a víz hangos zúgással szalad a lekerekedett mészkőtömbök és kavicsok között. Innen látszik, hogy kikerüljük a szurdok igazán vadregényes részét, és a jobb átjárhatóság kedvéért kénytelenek vagyunk a hegyoldalon közlekedni.

Az út ugyanis a sziklákat ügyesen kerülgetve kapaszkodik fel, kihasználva a lankásabb térszíneket. Egy ponton azért sziklaszűkületen hatolunk át, amikor egy oldalvölgyet nagy ívben kerülve a Roháč sziklakiszögellése mögé kerülünk. Itt robbantással és kézi erővel ütötték át a sziklás hegyoldalt, hogy a mészkőtorony körül vezethessék el az utat. A Roháč sziklatornya melletti ösvényről rálátunk a mélyen bevágódó völgyre és a környező meredek, erdős hegyoldalakra. Itt már jóval a patak felett járunk, az erdő tarka lombtakarója oltalmazón burkolja be a változatos formájú felszínt. Több helyen azért látszanak a csupasz falak is, kiemelve a völgy belső részének, meredek túlfelének megközelíthetetlenségét.

Malommúzeum a kárpáti erdő mélyén

A Roháč után már alig emelkedik az út, sőt szintet tartva érkezünk az Oblazy elágazásához, ahonnan meredeken lefelé tart az ösvény. A K jelzéssel (balra) tartva indulunk tovább, ugyanis a három patak egyesülésénél kiszélesedő völgyet keresztezzük lent, ahol a hegység mögötti három falu malmai korhű berendezéssel állnak nyitva a nagyközönség előtt. A 20. század eleji fénykorban terményőrlő és fűrészmalom is üzemelt itt, majd betiltották a termelést, ami ezután egy darabig titokban működött tovább. A használaton kívüli épületeket lelkes önkéntesek mentették meg a biztos pusztulástól, az alsó malomszerkezete és vízenergiát hasznosító gépészete pedig a 20. század végi restaurálás eredményeként működés közben is megtekinthető. A völgyben feljebb népszerű fogadó is állt, de ezt a helyszínt útvonalunk már elkerüli. (Alternatív lehetőségként visszafelé megtekinthetjük a Kvačianka patak felső folyását is a P jelzés mentén. A széles sétány közvetlenül a patak mellett, sziklafalak között kanyarog.)

Az alsó malomhoz táblák vezetnek el, a K jelzés ugyanis csak átvág a völgyön, és a túloldalon a Borovianka patakot követi Veľké Borové (Nagyborove) faluig. A sebesen szaladó vízfolyás utat nyit a sziklás hegyvidék központjából a fennsíki rétek felé, út közben pedig a mohos sziklákba vésve pár vízesést is formáz. Az út itt már lankássá válik, lassan a környező hegyvidék is megszelídül, érezhetően magunk mögött hagyjuk a szurdokot.

A visszaút

Túránk a kanyon végén, a Dolina Borovianky-t (Borovianka-völgyet) jelölő táblánál fordul vissza, ahol fennsíki rétek váltják a sűrű szurdokerdőt. Ha kedvünk és időnk engedi, még meglátogathatjuk az alig pár száz méterre található, jellegzetesen liptói hangulatú Veľké Borové (Nagyborove) falut. A rétet keresztülszelő út mentén ugyanis hamarosan „beköszönnek” a házak, a csúcsponton felbukkanó Bufet Gorálban pihenőt téve pedig a teraszon fogyaszthatunk helyi ételek és italok választékából. Ha nyitva van a büfé, érdemes megtenni az alig negyedórás kitérőt az épülethez. Pár jellegzetes szlovák gerendaházat is láthatunk a falu déli végénél, és akár meg is toldhatjuk a túrát, ha átbuszozunk a szomszédos Huty (Hutti) elejére. Így a Kvacsányi-völgy felső szakaszát is bejárhatjuk, mielőtt visszaereszkedünk kiindulópontunkra.