A diósgyőri vár kapujától a Bükkbe

Itiner:

• A diósgyőri vár kapujától a KL jeleket követve kapaszkodunk fel a Vár-hegy oldalába.
• Jobbra a K+ jelzésre kanyarodunk, és a Fényes-tető előtti elágazásig sétálunk.
• A K● jelek navigálásával Bükkszentlászlóra ereszkedünk.
• A falu főutcáját jobbra a S+ jelzésen hagyjuk el, és Bükkszentkeresztig ez lesz az irányadó.
• Bükkszentkereszten a Napsugár utcába térve a P jelzésen folytatjuk, majd a Fehérkőlápa turistaház érintésével a Hegyes-rét széléig túrázunk.
• Jobbra a K+ jelzésre fordulunk, amin a Fényes-tető utáni kereszteződéshez tartunk.
• A Berekalja utcába a K◼ jelzést követve ereszkedünk.
• Diósgyőr utcáin irányt tartva, jelzés nélküli utcákon érkezünk vissza a várhoz.

A túráról részletesen:

Diósgyőr: vár és vas

A Miskolchoz tartozó Diósgyőr 1945 előtt önálló településként létezett. A napjainkban elsősorban, barna- és rozsdaövezeteiről, lakótelepeiről, és persze focicsapatáról ismert városrész azonban jelentős szerepet töltött be a magyar történelem több korszakában is.

Várát a tatárjárás után IV. Béla emeltette az akkor elpusztult földvár helyére, ami az Anjou korszakban országos jelentőségűvé vált. Nagy Lajos királyunk gótikus várkastéllyá építette át, ami Közép-Európa legnagyobb lovagtermével büszkélkedhetett. A díszes falak közt a korszakban sok fontos politikai esemény, találkozó is történt. Lajos halála után 1526-ig a királynék jegyajándéka és vidéki rezidenciája lett a pompás erősség, ahol több uralkodónk is szívesen időzött. Mohács után fokozatosan hanyatlásnak indult, és hamarosan a végvári vonalba került. A fekvése miatt nehezen védhető várat rövid időre el is foglalták a törökök, azonban a keresztény hadak gyorsan visszaszerezték. Bár voltak tervek megerősítésére, de legtöbbjük csak papíron maradt. Sorsát végül a kuruc harcok alatt bekövetkezett tűzvész tetőzte be 1673-ban, ami után harcászatilag teljesen eljelentéktelenedett. A 18. század folyamán annyira leromlott, hogy lakhatatlanná vált, és kőbányának használták. Helyreállítása az 20. század közepén indult, és azóta is tart. Igazán nagy lendületet a 2010-es években vett, amikor elkezdődött vár visszaépítése és komplex turisztikai látványossággá fejlesztése.

A 19. század végére Diósgyőr nehézipari központtá vált, ami újabb jelentős funkciót biztosított. A térség kohászata az 1770-es évekig vezethető vissza, amikor a Garadna-völgyben megkezdte működését az első kohó. Ómassán, majd Újmassán folyt a vasolvasztás, míg a feldolgozás a Lillafüred melletti Hámorban történt. Az üzem 1870-ben költözött Diósgyőrbe, ahol hamarosan beindult a modern acélgyártás, és a kohászat mellé nagy gépgyár is települt. A szocialista éra hozta el a diósgyőri nehézipar fénykorát, mikor az itteni üzemek munkáslétszáma elérte a 25 ezer főt. A rendszerváltozást követő gyökeres gazdasági átalakulás tett pontot végül a több mint 2 évszázados kohászat végére, ami 2008-ban szűnt meg.

Diósgyőr a turistaélet szempontjából is jelentős. 1929-ben alakult meg a Magyar Turista Egyesület Diósgyőri Osztálya, majd a 20. század második felében a DVTK Turista Szakosztály szervezte a természetjárást. Az igen tevékeny évtizedek során számos turistalétesítményt emeltek (pl.: Bánkúti Turistaház, a Petőfi-kilátó a Bálványon), és a turistainfrastruktúra fejlesztésében, bővítésében is jeleskedtek, valamint a Bükk túrakalauzainak megjelentetésében szintén részt vettek.

A vár kapujától a Bükkbe

A szépen felújított diósgyőri vár bejárata mellett vágunk neki túránknak a KL jelzésen. Megkerüljük az egykori uradalmi intézőházat, amelyen emléktábla jelzi, hogy a 19. század közepén itt lakott Déryné Széppataki Róza, aki a miskolci színtársulat tagja és a magyar színjátszás nagy alakja volt.

A vizesárok menti Haller György utcában, a várfalak és bástyák előterében sétálunk a Bükk csábító, erdős magaslatai felé. Éles jobbfordulóval váltunk egy földútra, majd elhagyva Diósgyőr házait ösvényen lépünk az erdőbe. Meredek csapáson, helyenként sziklakibukkanások mellett, feketefenyvesen át kezdünk emelkedni.

Átmenetileg megenyhül a kapaszkodó, amikor a Vár-tető kereszteződésébe érkezünk, ahol jobbra térve a K+ jeleken folytatjuk. A következő szakaszon a Kohász úttal és a Török úttal haladunk közös nyomvonalon. A két tematikus túraútvonal több napos vándorlást biztosít annak, aki teljes hosszában végig szeretné járni őket.

A Bagoly-hegy oldalában mélyúton hágunk fel a gerincre, aztán a Szinva felé kiinduló völgyfők felett vezetett kényelmes kocsiúton a Fényes-tető előtti nyeregig ballagunk. Itt balra a K● jelzésre váltva szép bükkösön át jutunk az Irén-forrás hűs karsztcsorgójához. Kiépített turistapihenő fogad a víz kilépési helye mellett, ahol szusszanhatunk is egyet.

Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt

Rövid emelkedőt követően a Tatár-árok mélyedése felé ereszkedünk, s a völgytalpon már Bükkszentlászló határában állunk. Begyalogolva az 1940-ig Óhutának nevezett településre aszfalton battyogunk. A szűk patakvölgybe kiépült községet a 18. század elején üveghutaként alapították, többnyire szlovák telepesekkel. Egy mellékvölgyben jobbra a S+ jelekre fordulva túránk legnagyobb emelkedőjébe kezdünk: Bükkszentkereszt határáig 250 méter szintet kell leküzdenünk.

A Messzelátó-hegy oldalában többnyire szépséges bükkfák mellett kaptatunk, de érintünk egy lucost is. Lihegve toppanunk a bükkszentkereszti műútra, amin jobbra térve követjük a jelzést. A Hősök forrása felett kilátást kapunk a Sajó-völgy irányába, aztán letérve a szilárd burkolatról levágunk két kanyart. Faragott erdei feszület után térünk vissza az aszfaltra, amin begyalogolunk Bükkszentkeresztre. A falu szélét jelentő településtáblán olvashatjuk eredeti szlovák nevét: Nová Huta. A szomszédos községhez hasonlóan ez is hutatelepülésként működött kezdetben Újhuta néven. A 19. század elejétől mész- és szénégetéssel, valamint fakitermeléssel foglalkoztak lakói, a modern időkben pedig üdülőfaluvá vált. A község szélén kiépített pihenőhelyet és Ferjáncz Attila emléktábláját találjuk. A Bükkszentkereszt és Bükkszentlászló közötti erdei aszfaltút a Miskolc Rally gyorsasági szakasza, ahol a többszörös bajnok Ferjáncz is számos alkalommal versenyzett.

Már a házak között járunk, amikor egy kőfeszület mellett jobbra térünk az elágazásban, és innentől a P jeleket követjük. A falu legfelső utcáján sétálva jól belátjuk azt a hegyi katlant, amiben – eredeti nevén – Újhuta létrejött. A legteljesebb panorámát azonban akkor kapjuk, ha a község szélén lévő újabb keresztnél 600 méteres kitérőt teszünk balra a Kis-dél csúcsának kilátótornyához.

Úton a Fehérkő-lápára

A sípályák alá süllyedve balra rövid kitérőt tehetünk a síház szebb időket is látott épületéhez, hogy tiszteletünket tegyünk Dodó bácsi emléktáblájánál. Az igen tevékeny sportoktató és közösségszervező Tóth Dezső (Dodó bácsi) erőnlétét jól jellemezte, hogy még 84 éves korában is lefutotta azt a terepkört Bükkszentkereszt körül, ami ma a róla elnevezett emlékverseny.

Tovább haladva az Orosz-kúti-völgy legelői mellett bandukolunk, ideális esetben a legelésző lovak látványával megfűszerezve, háttérben a Bükk kiemelkedéseivel. Újra a pagonyba lépve lenyűgöző, idősebb bükkösben folytatjuk az Ágnes-rét mellett. Széles erdőgazdasági útra lépünk a Jávor-hegyi-rét sarkán, és napsütötte, nyílt terepen vágunk át. Jobbra rövid kitérővel a libegő felső állomásához mehetünk, ahol az erdei büfé kínálatából és a libegő pásztája által nyújtott kilátásból részesülhetünk a Szinva-völgy és a Bükk-fennsík irányába.

Átszelve a rétet tölgyerdőben érkezünk a Szent István-forrás díszes foglalásához, ahol pihenőpadokat is találunk. Címeres tábla jelzi, hogy a forrást a Bányabükki Erdőhivatal foglalta a két háború közötti időszakban.  Leülhetünk itt is, de érdemesebb a pihenőt az innen már látható Fehérkőlápa turistaháznál megejteni. Az 1937-ben átadott menedékház éttermében fogyaszthatunk és megpihenhetünk. A háztól 650 méteres sétával meglátogathatjuk a Fehér-kő kilátópontját a Z, majd a Z▲ jelzésen. A sziklaperemről nagyszerű panoráma nyílik a szemközti fennsíkra, a Szinva-völgy felső szakaszára és szomszédságára.

A Bükkből a vár kapujához

A turistaház előtt a P jelzésen megyünk tovább, és fiatal erdőben gyalogolva Miskolc irányába fordulunk. Rövidesen elérjük a kiágazó P● jelzés ösvényét, amin a közeli Hajnalka-forráshoz látogathatunk. A Hegyes-rét szélétől a K+ jeleken folytatjuk, ahol ismét a Kohász- és a Török úton járunk. A Hegyes-tető nyergébe érve az úttól balra katonasír csendesedik a fák alatt, ami a világháború kemény harcaira emlékeztet. A környéken több ismeretlen baka nyughelye is megtalálható. A front átvonulásakor 1944 novemberében nem volt ilyen nyugodt az erdő, mint most.

Ereszkedővel érkezünk a Fényes-tető mellé, majd balra a K◼ jelzésre fordulunk, ahonnan túránk utolsó szakaszába kezdünk. Folytatva a lejtmenetet célba vesszük a várost, és a Fényes-kereszti-völgy sziklás árkának pereméhez érkezünk. Az erodált, köves ösvényről a fák lombjai között már fel-feltűnnek a lakótelepek toronyházai. A templomok és földszintes házak mögött emelkedő panelok abból az időszakból származnak, amikor 25 ezer ember dolgozott a diósgyőri kohászatban és gépgyártásban.

A Berekalja városrésznél érkezünk be Miskolcra, és az Eper utcában jobbra fordulunk. Innen a jelzés nélküli utcákon 1 km után érkezünk vissza a diósgyőri vár kapujához.