Börzsönyi Kéktúra, 1. szakasz: Diósjenő–Bernecebaráti

Itiner

• Diósjenő és Bernecebaráti között végig a K jelzést követjük.

A túra részletes leírása

Indulás Diósjenőről

Túránkat a diósjenői vasúrállomásról indítjuk, ahova Vác felől óránként, Balassagyarmat–Drégelypalánk felől pedig 1-2 óránként érkezik vonat. Bélyegzés vagy az oszlopon található igazolókód lejegyzése után kezdünk neki a túrának, aminek itinerje egyszerű: „kövessük végig a kék jelzéseket”. A valóság azonban nem ilyen kegyes, a jelzéseket sok helyen megette az idő vasfoga, vannak nehezen követhető szakaszok is a Berncebarátiig vezető útvonalon. A S és a Z jelzésű turistautakkal szemben a K jelzésen viszonylag hamar szabadulunk Diósjenőről, a kocsma és a bolt által meghatározott településközpontban fordulunk le jobbra a főutcáról. Érdemes a boltban feltankolni táplálékból, mert Bernecebarátiig erre már nem lesz lehetőségünk – vizet még 1 kilométerrel arrébb, Diósjenő szélén tudunk vételezni, utána sehol.

A falu határában a Mindenszentek-templom mellett hangulatos pinceutcán sétálunk el, majd egy 1 km hosszú erdei szakasz után még a civilizáció nyomait látjuk: burkolt út, gazdasági épületek és pár ház áll még itt. Az egyik kerítésnél találjuk a Zsibaki-forrásvíz kifolyóját, ahol folyadékot tölthetünk az útra. A következő szakaszon ligetes és sűrűbb erdők váltakoznak, egy helyen irtásfoltnak köszönhetően kilátásunk nyílik déli irányba, a Naszály hegyet lehet azonosítani Vác fölött.

A Börzsöny északkeleti lábánál

A túra második igazolópontja a többnyire könnyen átléphető Görbe-patak melletti Kámori-völgy pihenőhelyen van. A kódot egy oszlopról olvashatjuk le, mellette padok, tűzrakó hely és egy tágas esőbeálló is található, ami nagyobb csoportoknak is oltalmat nyújt, illetve akár éjszakázni is lehet benne.

A pihenőhelyről a Pénzásási turistaház 3 km, és itt már elkezdünk emelkedni: nagyjából 135 m szintet küzdünk le többnyire észrevétlenül, ugyanis nincsenek hirtelen, nagy kaptatók. Az ösvény igen változatos, az egynyomú, csalánnal és szúrós indákkal benőtt, barátságtalan csapástól a széles erdészeti útig akad minden, ahogy a sűrű erdőtől az irtáspusztákig, az akácostól az öreg tölgyesig sokféle tájtípus is előfordul. Néhol tehát kilátásunk is akad, megfigyelhetjük a Karajsó jellegzetes kúpját, a mellettünk tornyosuló Kámort, a sasszeműek pedig a Kőembert is megkereshetik bal kéz felé eső, kitettebb sziklafalon.

A 2014-ben felújított Pénzásási turistaházban bejelentkezés után meg lehet szállni (tehát kulcsosházként üzemel), nem ritkán az intézményt iskolás csoportok veszik ki táborhelynek, hiszen 32 főre elég ágy van az épületben. Az eredeti épület az 1930-as évek végén épülhetett a környék erdőit birtokló és letermelő, illetve követ bányászó Wenckheim uradalom munkásainak, és az 1950-es évekig használták. Hosszas pusztulás után 1968-tól néhány évig turistaszállásként működött, majd ismét munkásszálló és raktár lett belőle, mielőtt az 1980-as években a drégelyi várkapitány nevét felvéve Szondy-kulcsosházzá formálták. Az 1990-es évek végétől 2013-ig elhagyatottan állt, ekkor felújították, és azóta jelenlegi formájában üzemel.

A túra igazi látványossága

Pénzásástól újabb 3 kilométert kell gyalogolnunk, hogy a kereken 444 m magasan álló Drégelyvárhoz érjünk, ez egyben a Bernecebarátiig tartó szakasz felezőpontja is, így kiváló hely egy nagyobb pihenőre – a nyeregben levő irányítótábla oszlopa az igazolópont. Maga a vár nincs a Börzsönyi Kéktúra útvonalán, de ez a rövidke kitérő a KL jelzésen igazán megéri, hiszen az egész Börzsöny északkeleti csücskében járunk, ez az utolsó vulkáni kúp, ahonnan a Nógrádi-medencét, az Ipoly völgyét, a Cserhát lankáit (a Mátráig) és a Börzsöny legmagasabb hegyeit is belátni. A panorámán túl persze maga a vár is érdekes, amely romos, de látogatható állapotban van. Drégelyvár történetének legismertebb momentuma a törökök 1552-es ostroma, ahol sokszoros túlerővel szemben Szondy György várkapitány hősi halált halt. Drégelyvárról és Szondi hőstettéről is részletesen olvashatsz a Természetjárón.

Kihalt, vadregényes úton

A következő szűk órában kevésbé érdekes szakaszát tesszük meg a börzsönyi kéknek, széles erdei úton, csekély mértékben emelkedünk a szakasz legmagasabban fekvő pontjáig, ami a Kőkapu csúcsát 500 méterrel elkerülő úton található. A Kőkapunál elhaladunk néhány szikla között, amelyek kapuként őrzik a turistaút mindkét oldalát.

Az útvonal vadregényesebb szakaszára hatolunk most be, a Börzsöny legészakibb gerincén indulunk tovább a Dobogó-hegy és a Hármashatár felé. A turistaút többnyire ösvény, vagy még annyi se: a nyári, sűrű vegetációban nehézséget okoz a követése, pláne az embermagasságú csalánosban. Még ha meleg is van, a hosszúnadrág itt meghálálja magát! Miközben csíp, szúr, ragaszkodik a dzsindzsa, helyenként kilátunk a fák között az Ipoly völgyére, Hont és Ipolyság irányába.

A Hármashatár közelében egy vármaradványra utaló kódtáblát látni, várnak nyomait azonban a laikus szem aligha tudja azonosítani. Pedig utunk keresztezi is a Jelenc-hegy bronzkori földvárának alig kivehető sáncait. Innen igen jelentőset változik a táj és a talaj is: sokkal nyitottabb, ligetes erdőben, olykor rétek között haladunk, a talaj pedig üledékes, poros. Leginkább földutakon vezet a K jelzés, és bár megvan ennek is a bája, a tűző napon azért megörül a túrázó az árnyékos szakaszoknak. Hamar megérkezünk az Ötholdas elágazáshoz, ahol a nem rég csatlakozott Z jelű út balra fordul a Bernece-patak völgyébe. (Az igazolópont táblája az oszlopon található.) A közelben egy emlékhelyhez vezető turistajelzést is látunk, amely az útról néhány méterre vezet be az erdőbe. Itt találjuk az 1961-ben villámcsapás miatt elhunyt Major József erdei munkás emlékére állított fakeresztet egy fának támasztva.

Földúton, réteken

Maradunk a gerincen, másfél kilométert réti földúton teszünk meg, egy-egy vágásfoltról balra rálátunk a Magas-Börzsöny csúcsaira – egyedi látkép, máshonnan hasonló nem tárul fel a Börzsönyben. Az út mentén néhány faoszlop emlékeztet a régi földek és bányák elnevezésére, és erdeifenyők színesítik az amúgy monoton erdőt. Az útvonal itt jól követhető, bár figyelni kell, mert a Csitár-kereszthez egy kis ösvényen jobbra kell fordulnunk.

A Csitár-keresztnél rozoga pihenőhelyet találunk, amely a keresztet köralakban övezi. A korhadt, mohos padok használatát csak vakmerőknek javasoljuk. A kereszt közelében egy fatáblán találjuk az igazolókódot. Bernecebarátiig már nem lesz több kód, így a maradék pár kilométert akár megállás nélkül is letudhatjuk.

A jelzések ezen a szakaszon elég esetlegesek, az idő és az iődjárás ezekkel is csúnyán elbánt, így a navigálás nehézzé válik, így jól jöhet a telefon GPS-e és a Természetjáró app. Bernecebarátiba tölgyes-akácos erdőben érkezünk meg, az ösvényt helyenként sűrűn benőtte az aljnövényzet, de legalább folyamatos ereszkedésben vagyunk: az Új-hegy 315 méteres csúcsánál 145 méterrel fekszik alacsonyabban Bernecebaráti, ahova a kertek alatt érkezünk meg. Szakaszunk a Széchenyi úton található igazolópont táblájáig tart, a Bernecéből és Barátiból összenőtt falu nevezetességei a következő szakaszra maradnak. A buszmegállót a K+ jelzést követve, a Széchenyi utca végénél, a főutcán találjuk. Ugyanitt működik a Ventúra söröző, ami szintén igazolópont, akárcsak a lejjebb fekvő Öregerdő turistaház.