Gombásztúra a Börzsöny peremén

Itiner

• Diósjenőről a Z jelzésen sétálunk ki.
• Az erdei aszfaltútra érve a ZT jelzést kövessük jobbra, a Gyíkos-kút utáni elágazásig.
• Az elágazásban kövessük a S jelzést a Závoz nyeregbe.
• A Závoz nyeregből ismét a ZT jelzést kövessük.
• A Kemence-patak völgyében a Gál-kúthoz egy fahídon át, a Z● jelzésen jutunk el.
• A Gál-kúttól egyenesen követjük a jelzetlen ösvényt, mígnem a rét után ismét a jelzett útra jutunk.
• A Z jelzésen (balra) térünk vissza Diósjenőre, túránk kiindulópontjára.

A túra részletes leírása

A száraz tölgyesek gombái

A javasolt túra jó támpont, hogy felfedezzük a Börzsöny változatos és hangulatos erdőségét, de gombákért érdemes az útvonalról némileg letérve jobban körbenézni az ígéretesebb helyeken. A legszembetűnőbb élőhelyek a ritkás aljnövényzetű, főként mohás aljú, öreg erdők, ahol messziről láthatók a gombák termőtestei.

Diósjenőt a Z jelzésen, a nyugati határán emelkedő hegyvidék felé, a kempinggel szemben, a Jenői-patak völgye felett hagyjuk el. Röviden a Királyházára vezető aszfaltos úthoz csatlakozunk, de a kalandpark irányába, jobbra letérünk róla a ZT tanösvényjelzést követve. Jól járható, széles erdei úton, az erdészeti tanösvény információs táblái mentén fedezzük fel a környező erdők és helyszínek történetét. A tanösvény tábláit olvasva mélyebb bepillantást nyerhetünk környezetünk rejtelmeibe, megtudhatjuk például, hogy Diósjenő környékén már a 19. század második felében tudatos erdőgazdálkodás folyt, így a cserből, tölgyből, bükkből és kőrisből álló faállomány akkor is kiváló minőségű volt, biztosítva az egészséges életközösséget növények, állatok és gombák számára. Ma ugyanezek a fafajok jellemzőek e vidékre, bár találunk hársot, juhart, sőt a Csehvárnál duglász- és vörösfenyőt is.

A fokozatosan és kitartóan emelkedő úton kapaszkodva sűrű erdő biztosít takarást zárt lombkoronájával. A kocsánytalan tölgy a jellemző erdőalkotó fafaj, ami helyenként bokros, cserjés foltokkal, vegyes életkorú példányokkal van jelen, így a többrétegű, helyenként talajközelben is árnyékoló lombkorona kevésbé engedi kiszáradni a talajt, kedvező feltételeket teremtve a gombafonalak számára. Enyhe kapaszkodás után keresztezzük a patak itt már időszakos medrét, és áttérünk a szemközti, délkeleti fekvésű lejtőre. Növekszik a meredekség, és a magasabb környezetben már a bükkök hamvasszürke törzsei is beköszönnek utunk mentén. Csatlakozik hozzánk a S jelzés is, amelyen felkapaszkodunk a Závoz nyeregbe.

Egy tanösvénytábláról megtudjuk, hogy a közelben található a falu egykori kavicsbányája, ami rávilágít a környék geológiai összetettségére. A Börzsöny ugyanis tűzhányó létére a Nógrádra jellemző üledékes rétegsort áttörve fejlődött ki, így a vulkanikus hegyek lábánál kavicsos, homokos üledékeket találunk: a falu közelében finomabb szemcséjű, míg távolabb kaviccsal elegyedő, durvább üledék jellemző. Ez meghatározza a talaj kémhatását is, mivel a kovában gazdag üledéken savanyúbb talaj fejlődik ki. Feljebb, a Závoz nyereg közelében és a Kemence-patak forrásvidékén már vulkanikus kőzetek alkotják az alapot, ami szintén savanyú talajt eredményez, csak éppen sokkal gazdagabb tápanyagellátottsággal. 

Egy időszakos forrást (a Gyíkos-kutat) is érintve, a legmeredekebb térszínt leküzdve érkezünk a Závoz nyereg alig száz méter hosszú rétjére, ami a hagyományos tájhasználat emlékét őrzi. A hegység meredek terepén ugyanis jellemzően a nyergeket „tisztították meg" az erdőtől legeltetés és kaszálás céljából. Évszázadok óta hegyvidéki fűfélék élnek ezen a területen, kedvező életfeltételeket biztosítva a réti gombáknak. A rét keleti szegletében pihenőhelyet is találunk, ahol rendezhetjük sorainkat a kapaszkodás végén. A Závoz nyeregben egyébként szép kilátást élvezhetünk Diósjenőre, a Jenői-tóra, illetve a Kő-szirt felettünk tornyosuló andezitszikláira, illetve a Cserhát dombjaira.

Vizes élőhelyek, remek gombalelőhelyek

Innentől a Kemence-patak forrásvidékén járunk, ahol a terep is megenyhül, a völgy pedig átjárást biztosít a hegység keleti és nyugati oldala között. Ismét a ZT jelzést követjük, ami némi ereszkedéssel az erdészeti szállítóútra tér, és rövid átkötéssel a gyéren csörgedező patak menti ösvényen folytatódik a fölé boruló fák alagútjában. Az erdészeti tanösvényen az egykori Mázsaházhoz érünk, ahová a 20. század elején a Csóványos keleti oldalából vezetett a hegységszerte tevékenykedő erdészeti vasút. A kitermelt fát itt rendezték és mázsálták, mielőtt elszállították a Závoz nyergén át a diósjenői vasútállomásra. A helyszínen szénégető is működött, átrendezve az eredeti terepet.

A patak túlsó partján lévő Gál-kút kőpiramist formázó foglalatához nem sokkal előrébb, fahídon, a Z● jelzést követve térhetünk ki, és friss forrásvizet vehetünk utunk fordulópontjánál. A fák között egyébként kerek tavacskák is rejtőznek, ami szokatlan a vulkanikus hegységekben. Az erősen algásodó, békalencsével takart, csapadékvizes medencék valójában bombatölcsérek, amelyek a II. világháború végén a megmaradt és felrobbantott lőszerek nyomán keletkeztek. Jelenleg kétéltűek párzóhelyeiként és a csapadékos időszakok utáni vízvisszatartásában fontos a szerepük a helyi ökoszisztémában.

A patakmenti erdők egyébként is jobb vízháztartásúak, már csak mélyebb fekvésük és a napnak való kisebb kitettségük miatt is, de fontos a folyóvizekből keletkező pára éjjeli lecsapódása is. Itt már bükkök alkotnak összefüggő erdőt, jellemzően gyertyánnal, némi tölggyel és kőrissel keverve. Bár a tanösvény pár száz méter után elhagyja a patakot, és visszakanyarodik keletnek a falu felé, érdemes a patak menti nedvesebb erdőket jobban átnézni, ugyanis itt mindig változatosabb életközösségeket találhatunk a víz intenzívebb jelenléte miatt.

A Gál-kutat kikerülő, jelzetlen ösvényen folytassuk utunkat, keresztül a réten, majd a nedves talajú erdőn át. Rövidesen csatlakozunk a Z jelzésű turistaútba, amelyen induljunk balra. Átkelünk a Kemence-patakon, egy rövid kapaszkodással kilábalunk a patakvölgy teknőjéből, és a nyereg túloldalán ismét a falu feletti meredek lejtőre érünk. Rövid kitérővel, a PL jelzésen megtekinthetjük a Csehvár szirtszerűen kiemelkedő sziklás kiszögellését, ahonnan azonban csak lombtalan időszakban, az ágak között látunk rá a falura. A köves hegyoldal itt szélsőségesen száraz, de gyér, bokros erdője miatt intenzív napfényben részesül, így csapadékos időszak után itt jelenhetnek meg elsőként a meleget igénylő gombafajok.

A Csehvár szoknyáján árnyas bükkösben haladunk, míg lejjebb, a faluba visszavezető út mentén végig tölgyeseket keresztezünk az egyenletes lejtésű, keleti hegyoldalon. Az erdő bokros, zugos ligetében érdemes jobban körbenézni, és felfedezni a gombák számára ideális környezetet. Az országút és a falu közelsége miatt itt intenzíven gombáznak a helyiek, de megannyi gomba még így is rejtve marad a füves, bokros erdőben. Az országutat elérve a túránk kezdetén már megismert útvonalon visszatérünk Diósjenőre.