Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Tervezz túrát ide!
Beágyazás
Fitnesz
Gyalogtúra

Csóványos extrákkal - a börzsönyi vadon oldalgerincein

· 1 értékelés · Gyalogtúra · Börzsöny · nyitva
Ennek a tartalomnak a szerzője
Magyar Természetjáró Szövetség Igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Kilátás a szomszédos erdőkre a Jelesfáról
    / Kilátás a szomszédos erdőkre a Jelesfáról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • A Pogányvár sáncának fejedelmei
    / A Pogányvár sáncának fejedelmei
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • A Dunakanyar felé a Három-hársról
    / A Dunakanyar felé a Három-hársról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Sziklakibúvásokban gazdag része ez a Börzsönynek
    / Sziklakibúvásokban gazdag része ez a Börzsönynek
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • Az északi gerincekre jellemzőek a kisebb, ligetes szakaszok
    / Az északi gerincekre jellemzőek a kisebb, ligetes szakaszok
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • A Fultán-kereszthez közelítve
    / A Fultán-kereszthez közelítve
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jelesfa, szemben a Nagy-Mána
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Börzsöny belső katlana
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Dobogó-bérc elkeskenyedő élén
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Fultán-kereszt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Magas-Börzsöny szálbükkösei
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jelesfánál
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Nyír-réti-nyiladék a Csóványos oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Elhagyva a Három-hársat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Lépcső a Csehvár felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Verebes-kaszálón
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Lefelé a Rózsa-völgybe
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kemence-patak oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszapillantás a Jelesfáról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ismét a Csóványos alatti bükkösökben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Jelesfa-patak túloldalára
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Dugóhúzó oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Panoráma a Duna kanyarjára a csóványosi kilátóból
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Pogányvár-gerinc utolsó, meredek és kellemetlen lejtője
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Pogányvári-kaszáló
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az utolsó nekirugaszkodás a Csóványosra
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Magosfa felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Montán bükkös a Csóványoson
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Pogányvár gerincére érkezve
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Három-hárs sajátos hangulatú gerincén
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
200 400 600 800 1000 m km 5 10 15 20 25 Verebes-kaszáló Fultán-kereszt Három-hárs gerinc Csóványosi-kilátó Diósjenői pincesor

A Csóványos népszerű kilátójának közvetlen szomszédságában a Börzsöny legelhagyatottabb, vadregényes, éles gerincei és mély völgyei húzódnak. Túránk ebbe a varázslatos világba, valóban kárpáti hangulatú tájra vezet.

nyitva
nehéz
26 km
7:00 óra
1090 m
1090 m

A Börzsöny egykori vulkáni szerkezete, a beroskadt kaldera meghatározza a vízfolyás-hálózatot is. Ez különösképpen a Csóványos északi oldalán szembetűnő: a vizek nagyjából sugárirányban sietnek lefelé a körpalásthoz közelítő alakú tűzhányóstruktúra maradványáról. A rövid távon nagy szintkülönbségeket megtevő patakok az andezitben nem tudnak elnyelődni (mint mondjuk sok esetben a mészkőben), ezért a felszín anyagát koptatva vágódnak egyre mélyebbre, ezzel szűk, szurdokszerű völgyeket vésve maguknak a Kemence-patak irányába. Vízesések ugyan nincsenek rajtuk, de kőgörgeteges medrük - különösen a felső szakaszon - számtalan zúgótól hangos. Köztük meredek lejtőjű, hazai viszonylatban szokatlanul keskeny tetőszintű gerincek húzódnak, melyekből a válogató erózió (azaz a puhább kőzeteket gyorsabban pusztító, ezáltal az ellenállóbbakat lassan kiemelő lepusztulás) néhol zord sziklákat faragott ki.

A Börzsönynek ezen a részén jókora erdőrezervátum védelmezi a rengeteget a beavatkozásoktól, és mivel a turisták többsége is elkerüli a nehezen megközelíthető, hosszú menetelésre kényszerítő térséget, ezért meglepően háborítatlan, elhagyatott tájat talál az, aki vállalja a fárasztó, hosszú túrát a Dobogó-bérc, a Pogányvár, a Nagy-Mána vagy éppen a Rakottyás-bérc gerincére. A helyenként természetes módon kibukkanó sziklafelszínek, a régi időkre jellemző nagyüzemi fakitermelés és a lemosódás néhol ligetes, panorámás tisztásokat alakított ki. Az ember által korábban jócskán megbolygatott (átalakított) térséget a természet elsöprő erővel formálta át egyik napról a másikra 2014 decemberében: az ónos eső nyomán a fák ágain képződő jégpáncél döbbenetes károkat okozott. Gyufaszálként dőltek ki teljes hegyoldalak és völgyek rengetegei. Az egyveretű faj- és korösszetételű, ezáltal gyengébb ellenállóképességű erdők pusztulása, és napjainkban tartó újjáéledése még évtizedekig meghatározza majd a tájképet.

Túránk során azonban nem csak e szomorú nyomokkal találkozunk, hanem két épségben megmaradt, vadregényes gerincet is felkeresünk. Nehéz és hosszú menetelés vár ránk, hiszen Diósjenőről felkapaszkodunk a Csóványosra, hogy körbenézzünk a hegység legmagasabb pontjának kilátójából, majd a Pogányvár éles, érintetlen, erdős-sziklás gerincén ereszkedünk alá. Ezután Királyháza megközelítésével a Rózsás-patak völgyéből ismét fölfelé indulunk a Dobogó-bérc és a Jelesfa feledhetetlen hangulatú tetővonalára, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhetünk a szomszédos völgyekre és a Börzsöny csúcsaira. Az apró ligetekkel szabdalt bükkösben újra elérjük az egyik csóványosi turistautat, de ezúttal már lefelé tartunk, hogy Diósjenőn finisbe érve visszazárjuk a kört.

A túrát azoknak ajánljuk, akik a Csóványos híres panorámáján kívül a hegység rejtettebb, alig ismert zugaira is kíváncsiak, és bevállalnak egy hosszú, jelentős szintemelkedést is megkívánó gyaloglást az élmény érdekében.

A szerző tippje

  • Túránkat két részre is oszthatjuk, amennyiben a Rózsás-patak völgyének végén útba ejtjük Királyházát - itt szállást is foglalhatunk. A völgy azonban nehezen járható, helyenként sűrű növényfalon kell áttörnünk magunkat.
outdooractive.com User
Szerző
Dömsödi Áron
Frissítés: 2019-08-13

Nehézség
nehéz
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Csóványos, 938 m
Legalacsonyabb pont
Diósjenő, vasútállomás, 231 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Biztonsági előírások

  • A Pogányvár murvás, meredek lejtője miatt mindenképpen bakancsban vagy túracipőben induljunk el!

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bakancs, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.

Javaslatok és linkek

  • A 2014. évi jégkár által megtépázott börzsönyi erdőkről, melyeket hosszan keresünk fel túránk során, aktuális turistaút-információkat az Ipoly Erdő honlapján találunk.

Kezdőpont

Diósjenő, vasútállomás (230 m)
Koordináták:
Geographic
47.939995, 19.049263
UTM
34T 354317 5311472

Végpont

Diósjenő, vasútállomás

Útleírás

Itiner

  • Diósjenő vasútállomásáról (vagy a buszmegállóból) a Z jelzést követve megyünk végig a falun, és vágunk neki a hegyeknek.
  • A Csehvár után, a Vörös-kő oldalában a PX jelzésre, azaz a síútra váltunk. Ezt kell követni a Fultán-keresztig.
  • A Fultán-kereszttől a K jelzésen érjük el a Csóványost.
  • A Csóványosról a Z jelzésen ereszkedünk a Varsa-tetőig.
  • A P▲ jeleket követve megyünk végig a Pogányvár gerincén.
  • A völgyben becsatlakozunk a P jelzésbe, melyen Királyháza mellékéig sétálunk.
  • A Dobogó-bércre a jobbra kiágazó K◼ jelzésen kaptatunk föl, és ezt követjük végi a gerincen.
  • A Hárombarát-nyeregnél balra térünk a Z jelzésre, amin visszaérünk Diósjenőre.

A túráról részletesen

A Csehvár alatt

A szebb napokat is látott vasútállomást elhagyva jobbra fordulunk, majd az első kereszteződésben balra, hogy ezzel megkezdjük hosszú falusétánkat Diósjenőn keresztül. A tetők fölé emelkedő alacsony, erdős hegyek egyelőre nem tárják elénk a Börzsöny valódi magasságát és a hegység erdőinek zegzugos világát. Némi kanyargás után be is lépünk a fák közé, hamarosan pedig aszfaltúton találjuk magunkat.

A fakihordó szállítóutat gyorsan elhagyjuk bal felé, ahogy egy napvilágos tölgyesbe térünk. Rövid emelkedést követően újabb erdészeti úton kelünk át, majd meredek kapaszkodásra kényszerülünk a Dugóhúzó völgyecskéjének oldalában. Ennek végéhez közeledve egyre megerőltetőbbé válik az út, immár a völgytalpon kaptatunk fölfelé. Az utolsó métereken lépcső segíti a haladást, bár használatára inkább csak esős-sáros, vagy havas időszakban lehet szükség.

Úton a Magas-Börzsönybe

A Börzsöny számtalan erőssége közül az egyik tőlünk balra, a róla elnevezett Csehvár tetején állt. Már csak sáncárkát fedezhetjük fel, a kilátást is benőtte az erdő. Utunk jobbra vezet; pillanatokon belül átlendülünk a Börzsöny keleti peremhegysorának gerincén, hogy aztán hátsó oldalán, a PX jelzés sífutóknak felfestett útján folytassuk túránkat. Többnyire fiatalosok szorításában gyalogolunk a Kemence-patak oldalában, de a vízfolyástól olyannyira távol, hogy zúgása nem hallatszik föl idáig. Az erdőt a Verebes-kaszáló tisztása töri meg - a pihenőhellyel ellátott réten Sándor Géza erdőmérnök kopjafáját találjuk.

Nagyot változik a túra jellege: fenyvessel kevert öreg bükkösben folytatjuk. Tulajdonképpen ezzel megérkezünk a Magas-Börzsöny világába. Érdemes felfigyelni a vörösfenyőkre: a faj nem őshonos ugyan, de már a 18. század eleje óta jelen van a hegység északkeleti (és részben északi) részén. A diósjenői erdőbirtokkal 1715-től rendelkező Esterházyak újfajta szervezeti hierarchiát alakítottak ki az erdőkezeléshez, és a korukban modernnek számító módszereket meghonosító porosz, morva, illetve német telepeseket költöztettek a Börzsönybe. Ők hozták magukkal az első vörösfenyőket, a törzsenként árverezett fajra pedig igen nagy kereslet mutatkozott. Hogy a hegyvidék faállományára mekkora szükség volt, azt hangsúlyozza a verőcei Duna-partig kiépített faúsztatórendszer, melyre nem ismert másik példa mai középhegységeinkből (a módszer a Kárpátok magashegységeiben volt elterjedt).

A jelzés rövidesen elhagyja a széles utat, és a köves patakmedren átkelve ösvényben folytatódik. A hatalmas bükkökből álló, csarnokszerű erdő sötétjében már hűvösebb szelek fújnak, mint utunk alacsonyabb szakaszán. Visszatérünk a dózerútra, és enyhe kanyargással, nem csillapodó szépségű erdőből lépünk ki a Fultán-kereszt tisztására.

A Csóványos alatt

Fultán János egykori erdőőr két fatolvajra várva bújt meg a környező lombok alatt, akik a viharos éjszakában végül megölték - az emlékmű állításakor szép számú ember gyűlt össze Diósjenő lakosaiból. A pihenőhelyes rét már a Csóványosra vezető útszakasz utolsó részét jelöli. Felkapaszkodunk a Három-hárs jellegzetes gerincére: jobbról öles, öreg bükkfák sötétje ásít, bal felől aranylóvá szikkadó fűszálak lengedeznek, és megnyílik a kilátás a Szén-patak völgyére. Egy pontról rálátunk Szokolyára is, de a Dunakanyar túlsó oldalának hegyei is feltűnnek. A panoráma segít érzékelni, milyen tekintélyes magasságba jutottunk a környező tájakhoz képest.

Az erdő kisvártatva ismét összeborul a fejünk fölött, és ezüstös kérgű, általában szélfútta montán bükkösben rohamozzuk meg a Csóványost. Az ösvény elhagyja a Fultán-vágás egyenes pásztáját (mindegy, melyiket választjuk, párhuzamosan haladnak), és mintegy 10-15 perc hegymenettel megérkezünk a kilátó tövébe. A 938 métert további 20 méterrel megtoldó torony felső erkélyéről pazar körpanoráma nyílik. A hegység közepén állva belátunk a völgyekkel felszabdalt kalderába, feltárul előttünk a zöld lepellel takart Börzsöny csaknem teljes szerkezete - mindössze következő úti célunk vidéke, az északi gerincek világa van takarásban. A Bükk csak kivételesen tiszta időben tűnik fel, de a Mátrától a Gerecséig általában végighordozhatjuk tekintetünket a pannon tájon. Észak felé a Felvidék hegyei látszanak: a Tribecstől a Madarason és a Selmeci-hegységen át a Polyánáig követhetjük hullámzásukat, ritka (főleg téli) napokon azonban a távoli Magas-Tátra sziklacsipkéi is kibukkannak az Alacsony-Tátra gyephavasai mögül.

A Vadálló-kövek miniatűr másolata

Ereszkedésünket keleti irányban, a bükkös egy másik nyiladékán kezdjük meg - a Z jelzés persze néhány méterrel a széles pászta mellett kanyarog lefelé. Rövidesen a Varsa-tetőhöz érünk, mely a pogányvári gerinc csatlakozása a Csóványos oldalsó nyúlványába. Itt balra fordulunk a P▲ jelzésre. Ismét megtörténik a magas-börzsönyi varázslat: egyik méterről a másikra, egy könnyed irányváltással mintha újabb tájra lépnénk. Mindössze néhány méteresre keskenyedő, köves gerincszakaszra váltunk, melyet változatos korösszetételű, tekintélyt parancsoló matuzsálemeket is éltető, sötét bükkerdő fed, a talajt a leszakadt, girbegurba ágak szőnyege gazdagítja.

Magyarországon párját ritkítja ez az alig járt vadon, ahogy ennyire szűk, meredek falú gerinceket is nehezen találunk máshol. Itt-ott felhallatszik a két szomszédos völgy patakzúgása, keskeny ösvényünk pedig zord, csak a mohaszőnyeg által szelídített andezitsziklákat kerülget - helyenként az a benyomásunk támadhat, mintha a Vadálló-kövek kicsinyített, erdő fedte mását látnánk. A néha már-már borzongató hangulatú, elhagyatott rengeteg rezervátumterületen fekszik, azaz a vadregényért és a gyönyörű látványért felelős védelem a lehető legmagasabb fokozatú, hiszen itt erdészeti beavatkozás nem történik, a természetet a szinte zavartalan ökológiai folyamatok vezérlik.

A korábbi lakosok földjén

Egy kis tisztás után rövid kaptatón érünk föl a Pogányvár 823 méteres magaslatára - az igen meredek kapaszkodás közben úgy hajlongunk a göcsörtös, öles vén bükkök előtt, mintha fejedelmek elé járulnánk. A jól védhető helyen épített várból a sáncárkon (melyen ösvényünk vezet) kívül nem maradt már semmi - így is izgalmas idők tanúja. A bronzkori Kyjatice (település Szlovákiában, magyar nevén Kiéte) kultúra cseréptöredékeit találták itt meg, akárcsak számos másik börzsönyi erődítményrom körül. Az akkori csapadékos éghajlat sejthetően a mainál több forrást működtetett a Magas-Börzsönyben, ezért a törzsek a legjobban védhető, meredek falú hegyekre építkezhettek. Alighanem valamilyen külső fenyegetés ellen összefogva alakíthattak törzsszövetséget, városaik is hasonlóak voltak: egy kivételével nem jellemző rájuk a belső tagoltság, ami a társadalmi tagolódás hiányára utal. Állataikat a hegységperemi legelőkön tarthatták, hiszen a vad, meredek csúcsok közt erre egyszerűen nem volt helyük. Sorsuk, végzetük ismeretlen; telepeiket később más törzsek lakták be, akik időnként a római csapatokat is meg-meglepték portyáikkal.

Egy természeti katasztrófa nyomában

A turistaút a szelídebb lejtőt követve hurkot ír le, aztán nagy lejtésszögű, morzsalékos ösvényre kényszerül. Túránk legszebb erdei szakaszát csak a Pogányvári-kaszáló rétje töri meg. Szűken rálátunk a szomszédos Jelesfa gerincére, ahová egyébiránt éppen tartunk. Lassacskán nem csak a gerinc fogy el, hanem sajnálatos módon a rengeteg is szellősebbé válik, majd hatalmas, földön fekvő fák takarója szegélyezi utunkat. A 2014 decemberében történt jégkár a Pogányvári-patak völgyének felső szakaszáról gyakorlatilag eltörölte az erdőt, a turistajelzés megszűnt, mindmáig járhatatlan állapotok uralkodnak - és igaz ez a balról csatlakozó Rózsa-völgyre is. Az erdészet emberfeletti munkával tisztította meg Királyházától idáig az utat - amint a völgyaljra érünk, érzékelni fogjuk, hogy ez bizony nem jelent könnyű járhatóságot: fejünk fölé ér a cseperedő, ágas-bogas növényzet, melyen át kell törnünk magunkat. A szélviharok és jégdöntések a természetes erdők életének részei, funkciójuk az idősebb facsoportok elpusztítása révén az életlehetőség biztosítása az újulat előtt - s ezáltal a pagony megfiatalítása. Persze évszázadok óta hasznosított erdőségeinkben (még a napjainkban fokozottan védett részeken is) a korábbi tarvágások hatalmas területeken hoztak létre azonos korú, egy faj alkotta állományokat, melyek így egyformán sérülékenyek vagy ellenállóak a természeti csapásokkal szemben. Itt, a Börzsöny északi részén óriási kiterjedésben fedték a lejtőket ugyanolyan korú bükkszálerdők, melyek a 2014. decemberi ónos eső okozta jégkár martalékává váltak. Egy természetes állapotú rengetegben a különböző korú és fajú fáknak (eltérő ellenállóságuk okán) általában csak kisebb csoportjai esnek áldozatul egy-egy szélviharnak vagy az esetleges téli jégpáncélnak. Remélhetőleg a jövőben a Börzsöny e részén ilyen erdők indulhatnak növekedésnek, túlélésüket pedig a fokozott védelem biztosíthatja.

A völgyalj a hiányzó erdőfoltok miatt helyenként ligetes képet fest. Mára nehéz elképzelni, hogy egykor kisvasút csattogott a patak mentén. Kb. 1 km után balról csatlakozik a P jelzés, ezt egyenesen kell tovább követnünk. A bővizű Rózsás-patakot kis sziklafal tereli el, ám a vízfolyás sem hagyja magát: folyamatos csiszolásával bemélyítette a kőzetfal alját, így az abból fakadó forrás ritkás fonalú fátyolként csöpög alá. Fölötte márványtábla emlékeztet Bársony István vadászíróra. Nem sokkal lejjebb, jobbra kiágazik a K◼ ösvény, melyen nekivágunk a Dobogó-bérc gerincének. (Rövid kitérővel felkereshetjük Királyháza erdei telepét is, ahol szállást bérelhetünk éjszakára előzetes bejelentkezés alapján.)

Kilátás a kárpáti vadonra

Napsütötte tölgyesben járunk, melyet lassan hidegkedvelőbb fajok színesítenek, majd végül bükkös népesíti be a terepet. A gerinc többnyire annyira éles, hogy az erdő nem is tudja teljesen befedni, alján ezért magas fű nő, melyet a lemenő nap fénye aranylóvá fest. Bal oldalt ugyanakkor a Jelesfa-patak völgyébe zárt, döbbenetesen sötét rengeteggel szalad le az árnyas hegyoldal. Itt-ott sziklák bújnak elő a földből. Egy meredekebb bércet követően végre megérkezünk a Jelesfa ligetes-gyepes gerincszakaszára. Jobbra feltárul a panoráma: a Pogányvár és a Nagy-Mánát hordozó Sasfészek-bérc erdős magaslatai mögött a Csóványos-Magosfa főgerinc falszerű leszakadása zöldell. A fűben heverő, korhadt facsonk mögötti látvány olyan zárt, kárpáti erdővadont tár elénk, melyhez foghatót keveset találunk az országban.

Ki a hegységből

Továbbindulva előbb köves hegyoldallá, majd szálbükkös lakta, széles hegyi tereppé változik a táj. Dózerútra lépünk, és 15 percen belül, a Málna-hegy oldalában visszaérkezünk a Z jelzésre. Egykor vadászház állt ezen a helyen, a turistajelzés pedig balra, lefelé az Ételhordó utat követi, mely a régi nyír-réti vadászkastély ellátását szolgálta. Szellős, természetesen és mesterségesen is ritkított erdőben haladunk, a bükköt lassan tölgyesre cseréli a mikroklíma, végül leérünk a Kemence-patak köves völgyébe. Áttalpalunk a vízfolyáson, és a Gál-rét tisztásánál nekiduráljuk magunkat a Börzsöny keleti hegyvonulatának. A Csehvár előtt találkozunk a jó pár órával korábban bejárt PX jelzéssel, és újfent ereszkedni kezdünk. Ezúttal gyorsabban lépkedhetünk végig a Dugóhúzó mentén, és Diósjenő utcáit is csak lefelé kell követnünk, hogy valamelyik tömegközlekedési lehetőséggel, esetleg autóval hagyjuk el a börzsönyi települést.

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A Diósjenői vasútállomásra Vác és Drégelypalánk felől érkeznek vonatok; ezekbe az irányokba is távozhatunk.
  • Busszal érkezve a Diósjenő, Arany János út megállót kell keresnünk. Ez a falu felső végéhez legközelebbi érkezési és távozási lehetőségünk, így néhány kilométerrel lerövidíthetjük a túrát.

Megközelítés

  • A vasútállomás és a buszmegálló is a Z jelzés mentén található.
  • A buszmegálló a Z jelzés mentén fekszik. Ha innen indítjuk a menetet, akkor ezt követve rövidesen becsatlakozunk a PX jelzésbe.

Autóval

  • Diósjenőn a Dózsa György út vegyesboltja előtti placcon tudunk parkolni.
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Börzsöny turistakalauz
  • Vadregényes erdőtáj - A Börzsöny (könyv)

A szerző által javasolt térképek:


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


Értékelések

5,0
(1)
Norbert Laczkó
2019-08-18 · Közösség
Köszönjük a túra megtervezését és megosztását! A túrát tervezőknek írnám, hogy van ahol a hosszú nadrág indokolt. Tapasztaltabb túrázóknak ajánlanám. (Illetve a nagy szintemelkedéssel kétszer kell számolni!)
Mutass többet!
2019. augusztus 18., vasárnap 14:53:33
Fénykép: Norbert Laczkó, Közösség
Csak a szöveges értékelések jelennek meg.

A többiek fényképei


Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
nehéz
Hossz
26 km
Időtartam
7:00 óra
Szint +
1090 m
Szint -
1090 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Tipp Csúcstúra Egészséges környezet

Statisztika

: óra
 km
 m
 m
Legmagasabb pont
 m
Legalacsonyabb pont
 m
Szintprofil megjelenítése Szintprofil elrejtése
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!