A Nagy-Mána vadonjában

• Diósjenő vasútállomásától a Csóványoson keresztül a Magosfa válláig a Z jelzést követjük.
• A Magosfa vállán a P jelzésen jobbra térve a ereszkedünk le Királyházára.
• Királyházától a Diósjenő felé vezető műút S◼ jelzésén jutunk el a Jenői-závozba.
• A Jenői-závoztól a S jelzéseken jutunk vissza Diósjenőre.

A túra részletes leírása

Izzasztó kezdet

Túránkat a mára teljesen lepattant és elhanyagolt diósjenői vasútállomáson – vagy ha meg akarjuk „spórolni” a településen átvágó, 2 km hosszú, jellegtelen szakaszt, az Arany János út buszmegállóban – kezdjük. A Z jelzések itt elhagyják a főutcát, és balra, az Arany János utcára térnek. Szépen felújított házak még őrzik a település hajdani hangulatát itt-ott. Kiérünk a Diósjenő–Kemence műútra, pár lépést megteszünk rajta, majd a jelzés ösvénye balra, füves aljú tölgyesbe tér. Emelkedésbe kezdünk, keresztezzük a Szén-patak völgyébe tartó dózerutat, túloldalán egy nemzeti park tábla jelzi, hogy beléptünk a védett területre.

A Z hamarosan egy mély árok fölé kanyarodik, ennek peremén folytatjuk az emelkedést. A völgy ellaposodásánál becsatlakozik az onnan érkező PX jelzés, majd nemsokára el is hagyja ösvényünket, hogy mélyútban kaptasson tovább – mi a kanyart levágva, meredek, lépcsőkkel járhatóbbá tett hegyoldalban kapaszkodunk fel a Csehvár-nyeregbe, ahonnan a romokhoz a ZL jelzés ágazik ki. Mérséklődő emelkedővel érkezünk meg a Magas-hegy-nyergébe, majd egy fenyvessor előtt elhagyjuk a balra kanyarodó szekérúton futó, a Verebes-kaszálóra tartó PX jelzést, és ereszkedésbe kezdünk. Útközben a diósjenői tanösvény ismertető táblái nyújtanak tájékoztatást a terület múltjáról, jelenéről, erdőgazdálkodásról, természetvédelemről. Kiérünk Kemence-patak völgyét kitöltő, szép Gál-rétre, pallón keresztezzük egy vízfolyás medrét, átvágunk a réten futó erdészeti úton is, majd egy fahídon a Kemence-patak felett is átkelünk. A Gál-rét és a patak között balra tekintve még felismerhető az egykori diósjenői kisvasút rézsűje, amely a Musli-forráson át egészen a Nyír-rétig közlekedett.

Börzsönyi urak

A patakátkelést követően visszafogott, de egészen a Csóványosig szakadatlanul emelkedő útba kezdünk. Javarészt sűrű bükkösökben haladunk, egy ponton pedig még egy idős vörösfenyvest is megcsodálhatunk. Az ösvényt egyszer csak az „Ételhordó útnak” nevezett erdészeti út váltja fel. A II. világháború előtti diósjenői erdőbirtokos, Sváb Sándorné a nyári félévet a Börzsönyben, Nyír-réti vadászkastélyában töltötte, a friss élelmet pedig ezen az úton hordták fel a településről. A szekérút jobbkanyarral vág át egy hegyháton, majd nyílegyenesen vezet a Hárombarát-nyeregbe. Az egykor itt álló Hárombarát vadászház alapjai még fellelhetőek, nevét a környék egykori birtokosainak, Groote Kálmán, Falkenhausen Ernő és Almássy Ede barátságáról kapta.

Csatlakozik a Dobogó-bércről érkező K◼ jelzés, majd nemsokára balra, a Nyír-rét felé el is hagyja a Z jelzés útját. Jobbunkon sűrű, csarnokszerű bükkösök és közéjük telepített fenyvesfoltok takarják el az így is jól érezhetően meredek falú, északi futású szurdokvölgyeket. A klíma hűvösebb, az erdő is csendesebbé, mozdulatlanabbá válik. A Pogány-Rózsás Erdőrezervátumot, az ország egyik legnagyobb erdőrezervátumát rejti egyébként a Csóványostól északkeletre található, szűk gerincekből és szurdokszerű völgyekből álló terület, melynek szélén haladunk. Bal oldalt egy ismertető tábla hívja fel figyelmünket az egykori Nyír-réti vadászkastély csekély maradványaira. A 19. század végén emelt épületbe a diósjenői uradalom mindenkori birtokosai gyakran jártak fel vadászni, előszeretettel időztek itt. A kommunista hatalomátvétel után állami tulajdonba kerülő kastély az ’50-es években leégett, ma csak alapjai látszanak.

Átkelünk a Varsa-tető oldalgerincén terpeszkedő Alsó-Hinta-rét pázsitján. A tágas, oldalra billent kaszálórét szélén túl felsejlik a Dunakanyar a Naszállyal. Elhagyjuk a tisztást, elhagyjuk a szekérutat is, a turistaösvény fák közt követi az erdészeti földutat. Nekivágunk a Csóványos oldalának; Varsa-tetőn becsatlakozik a P▲, majd a Nyír-réti-nyiladék ligetes léniája mentén, a helyenként meredekké váló, igencsak megizzasztó ösvényen érünk ki a csúcson álló kilátóhoz.

Magashegységi hangulatban

Persze a Csóványos parádés panorámája mindig megéri a fáradságot, és tökéletes pihenőhely a túra következő szakasza előtt. Csodáljuk is meg föntről a Magas-Börzsöny erdőtáját és a Dunakanyar hegyvidékét, mielőtt a P jelzésen északnyugat felé elegyes bükkösbe ereszkedünk. A 900 méter fölött haladó gerincen igen gyakran halljuk recsegő ágak hangját és a szél surrogását, ahogy a völgyek irányából fölszökve átcsap a Börzsöny legmagasabb régióján. Az erdő is meglehetősen mozdulatlan, errefelé már nagyon ritkán találkozunk emberrel – a Nagy-Hideg-hegy elszívja a turistákat a Magosfa gerince elől, pedig itt tényleg vadregényes, természetesnek ható rengetegben mozoghatunk. A csúcs után nemsokára jobbra a P● ágazik ki a Felső-Rózsa-forráshoz, amit megbízhatatlan vízhozama miatt nem ajánlott felkeresni. A Börzsöny sűrű turistaúthálózatának bizonyítéka az is, hogy a Három-hányás nyergében újabb elágazáshoz érünk (K▲, P▲ balra), majd hamarosan egy következőnél elhagyjuk a Magosfa felé igyekvő Z jelzést.

Itt, a Magosfa széles „vállán” jó ideig szintben haladunk, majd hirtelen ereszkedni kezdünk az északi gerincek felé. Ahogy haladunk lejjebb, a bükkök uralmát felváltják a kőrisek. A csendes, titokzatos erdőben szomorú látvány a körülöttünk heverő rengeteg holtfa – ezek a 2014. decemberi jégkárra emlékeztetnek. Szerencsékre nagy részüket eltakarították azóta az ösvényről, így utunk viszonylag akadálytalanul folytatódik a Sasfészek-bérc felé, bár néhol azért meg kell kerülnünk egy-egy törzset. A P jelzés jobbra fordul, szemben a P◼ ágazik ki, hogy két völgyfőt megkerülve a mi útvonalunkkal párhuzamosan futó Rakottyás-bérc gerincén érkezzen meg Királyházára.

Egy kisebb emelkedő után felérünk a Sasfészek-bérc hosszú, keskeny, sáncra emlékeztető gerincére. Ennek végpontjáig kényelmesen lejt az út, hogy aztán újra egy meredekebb letörésben vezessen minket egyre alacsonyabbra. Kétoldalt a ritkásan álló fák folyamatos kilátást engednek lombjaik között. Nemsokára egy bozótos irtásfolt fölé érkezünk, innen nyugat felé Szlovákia alacsony, sík területeit szemlélhetjük. Az irtásfolton átvágni kevésbé élménydús: útra belógó szúrós szederágak nehezítik az előrehaladást. Késő nyári vagy kora őszi túrán a bokrok vasban dús, frissítő termésével vigasztalódhatunk.

Nagy-Mánai panoráma

Szemben velünk feltűnik a Nagy-Mána kopár, sziklás orma. Leereszkedünk a nyergébe, hogy aztán kényelmes, sziklás ösvényen kacskaringózzunk fel a 707 m magas csúcsra, ahonnan hazánk egyik legszebb panorámája tárul szemünk elé. Kelet felé élesen szakad le a gerinc, oldalában zord andezit-sziklaformációk szabdalják a gyepet, alatta pedig döbbenetes mélység, a Rózsás-patak erdős szurdoka tátong. Ebben a mély, érintetlen völgyben nem is olyan rég még kisvasút járt, segítségével szállították el a kitermelt fát – ennek maradványai ma is láthatóak. Azóta viszont csend honol a katlanban, csak a patak zúgása hallatszik fel hozzánk. Elhagyatottsága szabad szemmel is látszik: helyenként tömegesen kidőlt fák csoportjai hevernek oldalában és aljában, maga a szurdok a jégkár óta gyakorlatilag járhatatlan erdei vadonná lényegült. A völgyfő mögött a Csóványos emelkedik, mellette a Magosfa, szemben pedig a Pogányvár, mögüle a Jelesfa gerince bukkan ki. Tiszta időben a párhuzamos hegyvonulatok mögött a Mátrát is felfedezhetjük a távolban. A Nagy-Mána igazán rejtett pontja a hegységnek, szépségén túl egyértelműen zavartalanságának és a csúcsot övező csendnek köszönheti hangulatát és vonzerejét.

Áthullámvasutazunk a Nagy-Mána sziklagyepes kúpjain. A gerinc végén hatalmas, halott csertölgyön a jelzés: balra meredek, kőgörgeteges lejtő vezet egy meglehetősen idős kőrises-bükkös erdőbe. A fák vastag törzsei mint egy csarnok oszlopai sorakoznak, közöttük szelíden lejt az út. Ahogy tovább ereszkedünk, egyre fiatalabb erdőrészletek vesznek körbe, kisebb irtások foltjain pedig újra szedreseket hasít ketté az ösvény. Mellőzzük Dr. Tóth Péter, az e helyütt halálos balesetet szenvedett fiatal természetfotós emlékművét. A gyönyörűen faragott faszobor alatti latin felirat azt jelenti: „mindörökké éneklek az Úrnak”.

A párhuzamosan futó hegyhátak – balról a Rakottyás-, jobbról a Dobogó-bérc – egyre szorosabban fogják közre a Nagy-Mána-gerincet, ami hamarosan bele is simul a Rakottyás-völgybe. A turistaút ezen szakasza újból meredek, kőtörmelékes, de a patak mellé megérkezve kényelmes szekérútra váltunk. Jobbról, a Rózsás-patak-völgyéből egy jól felismerhető egykori kisvasúti töltésen a P▲ csatlakozik be a P jelzésbe. A turistaút látszólag indokolatlanul elhagyja a kényelmes, erdészeti gépek használta földutat, és kissé kiemelkedve a teknőből csapásra tér, hogy aztán nemsokára – megspórolva két patakátkelést – visszatérjen rá. A benőtt ösvényt csak esős idő után ajánljuk, egyébként maradjunk végig a kényelmes szekérúton.

Mintegy 300 m múlva a P● jelzés ágazik ki balra, a Tűzköves-forrás irányába. A patak széles, lapos partján árnyas pihenőhelyet: padokat és tűzrakóhelyet találunk. Maga a forrás egyáltalán nem szokványos, hiszen a víz egy alámosott sziklafal aljában, egy repedés mentén tör felszínre, és gyakorlatilag a sebes sodrásból kibukkanó köveken kell állnunk, hogy elérhessük.

Királyháza és a Kemence-völgy

A P egyre több turistautat olvaszt magába: először balról, hangulatos pallóhídról érkezik a Z+ és a P◼, majd jobbról, egy meredeken lefutó gerincről a – Hárombarát-nyeregből már ismerős – K◼ is csatlakozik. Jelzések rengetegében érkezünk meg Királyházára, az Észak-Börzsöny „kapujába”, ami csak gyalog, illetve – engedély birtokában – autóval közelíthető meg. Túránk következő szakasza így egyhangú aszfalttaposással telik: ez a nagy-mánai túra ára. A Kemencét és Diósjenőt összekötő műút S◼ jelzéseit mintegy 4,5 kilométeren keresztül követjük –  a lélekölő monotonitást csak nagyjából félúton töri meg a Király-kút igényes foglalatú forrása –, majd végre elhagyjuk az aszfaltot, az út szerpentinjét levágva érkezünk meg a Jenői-závozhoz, a hegység keleti vonulatának nyeregpontjára, ahonnan szép kilátás nyílik a Nógrádi-medencére. A S jelzésre térve indulunk lefelé, Diósjenő házai közé. A buszmegállót nagyjából 2,5 km, a vasútállomást 4 km megtétele után érjük el.