Diósjenőről a Csóványosra

Itiner

• Diósjenőn a buszmegállóból az Arany János úton, a Z jelzésen indulunk fel a Börzsönybe.
• A Magas-hegy nyerge előtt, a PL jelzés ösvényén a Csehvár romjaihoz teszünk kitérőt, majd ugyanerre jövünk vissza.
• Z jelzésen a Csóványosig kaptatunk.
• A főcsúcsról K jelzésen ereszkedünk a Fultán-kereszt tisztására.
• K◼ jelzésen a Hárombarát-nyeregig bandukolunk.
• Z jelzésen jobbra fordulva visszatérünk Diósjenőre.

A túráról részletesen

Diósjenő

A börzsönyi hegyek lábához települt, kies fekvésű Diósjenő neve a honfoglaláskori Jenő törzsből származik, előtagját később kapta az itt termesztett diófák után. Érdekes a település első említése, ugyanis olyan jegyzékben bukkan elő, ahol azon községeket sorolják fel, melyek lakosaiból 1214 és 1235 évek között valakit a nagyváradi templomban tüzesvas próba alá vetettek. Nógrád vármegyéből Halápot és Jenőt említik. A tatárjáráskor elpusztult a falu, a török időket pedig megfogyatkozott lakossággal vészelte át. A palócság nyugati ágához tartozó diósjenői nép fő foglalatosságát sokáig az erdő adta. Híres fafaragóknak tartották az ittenieket, akik különösen a kocsialkatrészek készítésében jeleskedtek. Termékeik szép számmal feltűntek az alföldi vásárokban, de még a Zakopane-i piacra is eljutottak. A diósjenői mestereket szívesen alkalmazták idénymunkákra az uradalmak, hogy gazdasági eszközeiket megfaragják, kijavítsák.

Csehvár romjai

Túránkat az Arany János úti buszmegállóból indítjuk a Z jelzésen. Jellegzetesen hosszú házak között sétálunk ki a falu szélére, közben rálátunk a Börzsöny sűrű erdővel borított keleti hegycsúcsaira. Legközelebbi a Csehvár kiemelkedése, amely túránk első célja. Ezek a viszonylag alacsony - de a hegyláb felé meredek oldalú - kúpok, még csak előfutárai azoknak a 8-900 méteres ormoknak, amelyek a hegység belsejében sorakozva várnak ránk. Hatalmas hársfa, a tövében pedig feszület jelzi a község határát, ahonnan rövidesen a Diósjenőről Kemencébe vezető aszfaltútra csatlakozunk. Néhány tucat lépés után balra letérünk róla, és emelkedni kezdünk a Csehvár odalában.

Szép, füves aljú tölgyesben kanyargó csapásunk együtt halad az Erdőgazdasági és erdőtörténeti tanösvénnyel, amelynek állomásain sok érdekességet tudhatunk meg a környék faóriásainak múltjáról. A Szén-patak völgyébe vezető feltáróút keresztezése után fokozott kaptató következik. Az izzasztó, lihegtető hegyoldalban bükkök elegyednek, a terep pedig olyannyira meredekké válik, hogy falépcsőt építettek ki. Az emelkedő tetején balra ágazik ki a PL jelzés, amin a csúcsra indulunk. Rövid, de meredek köves-omladékos ösvényen kelünk át egy sáncgyűrűn, és megérkezünk a Csehvár ligetesen erdősült kúpjára. A török időkre elpusztult Árpád-kori erősségre már csak csekély maradványok, és a csúcs körül körbefutó markáns földsánc emlékeztet. A tető kiváló megfigyelőpont, az egész környéket uralja, vagyis védelmi szempontból elsőrangú, azonban ma már a felnövekvő fák miatt csak korlátozott kilátást kapunk a hegyláb irányába. Neve Axamit huszita zsoldosvezérre, vagy a környéket birtokló Lévai Cseh családra utal, akik egymást követően bírták a kis sasfészket.

Az Ételhordó úton                                              

A Z jelzésre visszatérve a Csehvár és a Magas-hegy közti nyergen kelünk át, majd a Gál-rét kicsiny, nyílt területéhez ereszkedünk. Az itt átmenő kövesút helyén egykoron a Musli-forrástól a Mázsaház rakodójáig fát szállító kisvasút sínjei húzódtak. Átkelünk a kőgörgeteges Kemence-patak gázlóján, és belekezdünk a Csóványosig tartó, mintegy 450 szintméteres folyamatos emelkedőbe. A Cigányvár hegyoldalában gyertyános-bükkösben, az Ételhordó úton járunk. Az elnevezés az 1945 előtti időszakból származik, amikor erre szállították fel az élelmet Diósjenőről a Nyír-réti vadászkastély lakói számára. A bükk folyamatosan átveszi az uralmat, ahogy egyre feljebb hatolunk, végül már teljesen az ezüstös törzsek csarnokában sétálunk. A Hárombarát-nyeregben a 20. század elején vadászház állt, amelyben három, egymással jó viszonyban lévő környékbeli erdőbirtokos (báró Groote Kelemen, báró Falkenhausen Ernő, Almássy Ede) szerette az idejét múlatni.

Bükkök templomában

Széles erdészeti útba csatlakozva folytatjuk a menetelést a Málna-hegy oldalában, majd tovább a keskeny gerincen, nyugalmat sugárzó bükkerdő lombsátra alatt. Jobbunkon a Pogányvári-patak szurdokvölgye mélyül. Valahogy itt már minden csendesebb és lassabb, megállni látszik az idő… A magas törzsek koronái, mint sötétzöld boltívek hajolnak egymáshoz. Herman Ottó gót székesegyházhoz hasonlította a bükkerdőt: "Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem el a bükkösbe, az egyetlen templomba amelyben igazán szívem és eszem szerint tudok ájtatos lenni! És milyen is ez a templom! Földjét haloványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el. A sudarak oly egyenesen, oly merészen állanak, mint a gót templom oszlopai, de nem oly komoran, mert kérgük szép világosszürke, fehérrel átfuttatott, s a márványozást a moha végzi rajtuk. A koronák is úgy érnek össze, mint a gót bolthajtás ívezete; de a bükkerdő bolthajtása kacagó zöld, s mesterlyukain nem a padlás szennye, hanem a tiszta kék ég nézeget be, belopózik rajtuk a napsugár, mely a rezgő levelek árnyékával játékot űz a sudarakon, s ha forrásra talál, mint tükörről, úgy pattan vissza róla, hogy valamelyik sudár derekára titokzatos Máriákat rajzoljon."

Az élmény fokozódik, amikor mintegy varázsütésre vörösfenyők közé érkezünk. A tájidegen fajta őseit a 18. században telepítették a Börzsönybe; ma is több helyen színesítik a hegységet. Sajnos az éghajlat melegedése, a csapadék egyenetlen eloszlása, a szélsőségesebbé váló időjárás miatti széldöntések, a hó-, és fagykárok az ilyen fajtájú erdőket erősen veszélyeztetik hazánkban, de egyelőre még csodálhatjuk a fenséges bükkösöket és a suhogó fenyveseket.

Rövidesen tájékoztató tábla és az erdőaljat borító alapfalmaradványok késztetnek megállásra: a Nyír-réti kastélyromhoz érkezünk. Nem is sejtjük, milyen élet zajlott itt egykor! A tornyos kúriát a 19. század végén báró Falkenhausen építette, majd halála után a Sváb család birtokába került, akik szintén szívesen töltötték az idejüket vendégeikkel a csaknem 800 méteres magasságban emelt kastélyban. Báró Sváb jobblétre szenderülését követően özvegye csaknem minden nyáron felköltözött ide Diósjenőről, és az Ételhordó úton hozatta magának az eleséget a faluból. Az épület a II. világháború után leégett, használható köveit a környékbeliek széthordták, így ma már csak az alapjai emlékeztetnek az egykori úri lakra. A Nyír-rét és a felette elterülő tisztások annak idején sígyakorlóterepként is funkcionáltak; 1910-ben ezen a gerincen rendezték meg az első országos lesiklóversenyt.

Fel a Csóványosra

Az ösvényen továbbsétálva ismét fenyvessel elegyes bükkösben találjuk magunkat. Hamarosan nyílt területre, az Alsó-hinta-rét bájos tisztására jutunk, ahonnan szép kilátást kapunk a Naszály és a Cserhát irányába. A Varsa-tető és a Csóványos közti nyerget elérve már kőrisfák is vegyülnek az öreg bükkök közé. Egy utolsó izzasztó kaptatóval a Nyír-réti nyiladék léniáján keresztül a Csóványos tetején állunk a fölénk tornyosuló kilátó tövében. Kiépített pihenőhely padjai, asztalai kínálnak turistakomfortot, ideje is kifújni magunkat.

Eredetileg egy geodéziai mérőtorony állt a csúcson, amelyet 2014-ben újítottak fel, illetve építettek át kilátóvá. Fellépcsőzve a tetejére hazánk egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk. A teljesen szabad körkilátás igazán pompás; pestiesen szólva: ilyen nincs a Körúton! A látvány és az érzés kárpótol az eddigi szintek megtételéért. Nagyszerű a rálátás a hegység központi részére, a Magas-Börzsönyre, amely az ország legnagyobb lakatlan hegyi tája, összefüggő erdősége. Könnyen felismerhető az ősvulkáni kalderaív. A Miklós-tetőtől a Magosfán, a Csóványoson és a Nagy-Hideg-hegyen keresztül húzódó egykori perem ma a Börzsöny legmagasabb gerincének egy szakasza, amely kiegészül a Vár-bérc – Holló-kő oldalgerinccel; ez a katlan nyugati széle.  Az üstszerű mélyedést a Csarna-patak töri át északi irányba, magába gyűjtve a lefolyó mellékvölgyek vizeit. A hazai viszonylatban nagy erdők és szintkülönbségek, a sziklabércek és a belső mély patakvölgyek, valamint az oldalgerincek hálózata a bakancsos turista számára a hazai átlagnál vadabb túratereppé avatják a Magas-Börzsönyt. Dél felé a látóhatárt a Visegrádi-hegység keretezi, Dobogó-kő térségét szemlélhetjük, és jól kirajzolódik a Vörös-kő jellegzetes letörése. A Duna egy szakaszát is megpillanthatjuk, az előtérben pedig a Dél-Börzsöny vonulatait, medencéit látni. Még közelebb a Csóványos – Nagy-Hideg-hegy – Nagy-Inóc gerincszakasz húzódik. Észak felé a távolban Ipolyságot, Drégely várát, közelebb a Magosfát szemlélhetjük. Feltűnik a Mátra, tiszta időben pedig a felvidéki Kárpátok vulkanikus hegységei (pl. a Szitnya, Körmöci-hegység, Polyána) és a Tátrák is megmutatják magukat. Nyugatra pedig az Ipoly és a Garam Dunába ereszkedő lapos öntésterülete nyúlik a végtelenbe. A látnivalók beazonosítását feliratozott fényképes táblák segítik, a kilátó szintjein és aljában elhelyezett tablókon pedig sok információt tudhatunk meg a Csóványosról és a Börzsönyről. Visszamászva a toronyból a kiépített pihenőhelyen leülhetünk kicsit.

A kilátótól nyugati irányba is találunk az egykori vulkáni működésből származó törmelékes sziklákat. Egyikükre emelték a Béke emlékművet, amelynek megható és figyelemfelkeltő története van. 1914. szeptember elején négy fiatalember börzsönyi túrára ment. Ekkorra Európa már lángba borult: kitört az első világháború. Itt a Csóványoson fogadták meg, hogy 10 évenként azzal a szándékkel másszák meg a csúcsot, hogy kifejezzék békevágyukat, hangsúlyozva ezzel a háborúk értelmetlenségét. Ebből indult ki a Béke Túrák mozgalom, amelyet az újpesti természetbarátok (mely egyesületnek a 4 kiránduló is tagja volt) szerveztek meg 1924-ben először, és legutóbb 2014-ben a centenáriumi alkalommal. Az emlékkövet 1964-ben építették az 50. évfordulóra. Az első világégés számos turista szervezetből ragadott el tagokat a frontokon. Az 1920-as, 30-as években több egyesület is emlékműveket emelt hősi halottjai tiszteletére.

Lefelé a főcsúcsról

Miután beteltünk a látvánnyal és kipihentük magunkat, a K jelzésen az Árva-kút irányába hagyjuk magunk mögött a tetőt. Kőrisek és bükkök között ereszkedünk le a Fultán-vágáson keresztül az Árva-kúti-rét kis tisztására. Sajnos a csorgó már elapadt, de érdemes a rövid kitérőt megtenni, mert megnézhetünk egy régi kőtáblát, amely Sváb Sándor, a Nyír-réti kastély egykori tulajdonosának sikeres vadászatára emlékeztet. Következő szakaszunk örömtúra a Három-hárs-bérc gerincen. Kellemesen lejtő utunk bal oldalán szépséges bükkös kísér, jobbra tarvágás nyit kilátást. Alattunk a Szén-patak völgye mélyül, a messzeségben pedig a Börzsöny déli részeit, medencéit, valamint a Duna völgyét és a Visegrádi-hegységet figyelhetjük meg. A Fultán-kereszt széles nyergében nagy rét terpeszkedik. A kis kerítéssel övezett, 1890-ben emelt kőkereszt Fultán János erdőőrnek állít emléket, aki fatolvajokat akart elfogni, de a kérdőre vonás során azok agyonütötték őt. A napsütötte tisztáson kiépített pihenőhely kínál leülési lehetőséget.

A Kemence-patak mentén

A K◼ jelzésen a Kemence-patak völgyfője felé kezdünk ereszkedni. A szintén elapadt Krozslák-kút jelenleg már nem a fák között bújik meg, ugyanis a jégkár megtizedelte a hegyoldal egy részét. Nehéz elképzelni, de 1927 és 1980 között kisvasút pályája húzódott a völgy alján, ennek egykori csúcsfordítója mellett haladunk el, amikor a patakon átkelünk. Túránk korábbi szakaszán, a Gál-réten találkoztunk e vasút nyomvonalával. A Kemence-patak túloldalán rövid, de combos kaptatóval a völgy másik oldalában vezető szintútra kapaszkodunk. A széles kövesút töltése hordozta egykor a síneket. Itt ha balra (menetirányunkkal ellentétesen) indulunk, 350 méter után a bő vízű Musli-forrásnál megtölthetjük kulacsainkat. A nagy bükkfák alatt kanyargó szállítóúton cammogva egyszer csak a Nyír-rét facsoportokkal tarkított, mesebeli kaszálójára lépünk ki. Az egész Börzsöny egyik legszebb tisztása kilátást is ad, mivel hegyoldalban fekszik: az impozáns Naszályt és mögötte a Cserhát lankáit bámulhatjuk. Átkelünk a Somos-bérc oldalgerincén, majd kisvártatva ismerős útba csatlakozunk, amin a Hárombarát-nyeregbe jutunk. Innen a Z jelzéseket követve találunk vissza Diósjenőre.