A Bakony őserdőjének őrzője, a Burok-völgy

• Bakonykúti központjától a K ◼ jelzés kísér dózerúton a Burok-völgy kezdetéig.
• A völgy legalsó szakaszán a K+ jelzés mentén haladunk északi irányba az elágazásig.
• Az elágazánál maradunk a völgyben, csak már a P jelzést követjük.
• A Bükkös-árok betorkollásánál a P+ jelzésre váltunk a Burok-völgyben felfelé Királyszálláson át a tési útig, ahol a buszmegállót találjuk.

A túráról részletesen: 

Bakonykúti határában

A meghitt bakonyi településről, Bakonykútiról indulunk nyugat felé a K ◼ jelzésen a polgármesteri hivataltól. A falut napjainkban mintegy százötvenen lakják, pedig a török hódoltság után újjáéledő település lélekszáma a 19. században meghaladta az ötszázat, s még téglagyár is működött itt. Ám a kivándorlás és a történelem viharai után az átszerveződő társadalommal rohamosan megcsappant a falu lakossága a következő század folyamán. A Bakony keleti lankái között megbúvó takaros település azonban a Burok-völgy és az Országos Kéktúra miatt előkelő helyen szerepel a turisztika szempontjából.

A falu házait elhagyva a K ◼ jelzést hamar K+ jelzésre váltjuk, amivel beoldalazunk a Burok-völgy torkolatába. A széles murvaút a völgyön túli fennsíkon található katonai gyakorlóbázishoz vezet tovább, ösvényünk azonban lekanyarodva megkezdi lassú kapaszkodását a Burok-völgyben.

A Burok-völgy alsó szakasza

Eleinte szurdoknak nyoma sincs. A mezőkkel körbeölelt bozótos facsoportok között, a vízfolyás nélküli völgyben haladunk az alig észrevehetően emelkedő völgytalpon. Párszáz méter után azonban a térszín oldalai egyre meredekebbek lesznek és közelebb kerülnek hozzánk, mígnem a köves partoldalból feltűnnek az első sziklák. A mélyen bevágódó völgytalp szinte függőleges falak között halad ezen az alsó szakaszon; alig pár tíz méteresre szűkül a mészkőtömbbe hasító völgy. Az aljzatról öreg lombhullató fák nőnek, míg az oldalakban a peremről lehúzódó telepített erdeifenyők zöldellnek. A völgy alján innentől végig bolygatás nélküli, öreg erdőben haladunk. A fakitermelés aligha lett volna gazdaságos ezen a vad, köves tájon, így közel eredeti állapotban őrződött meg a szurdokerdő a Burok-völgyben.

A sziklás szakasz után kicsit kinyílik a völgy, hiszen balról az egyetlen nagyobb oldalvölgy, a Kis-Burok-völgy torkollik a főágba, hogy aztán újra összezáródjanak az oldalfalak a következő közel tíz kilométerre. A Burok-völgyben elvész az idő, meglepően egyenetlen aljzatán a bedőlt fatörzsek monotonitását csak az őket kerülgető turistaút játékossága feledteti. A természet burjánzását csak a szakaszosan felbukkanó fehér sziklák és a betorkolló apró oldalágak szakítják meg.

Jó tájékozódási pont a K+ jelzés elkanyarodása. Ez még a völgy alsó szakaszán megtörténik, hogy utána végig a P jelzés haladjon a völgyben, amire mi is átváltunk. Jelzésekre azonban nincs szükségünk: a völgytalpon csak a néhol tekervényes ösvény megtalálása okozhat fejtörést, eltévedni lehetetlen itt. Szigorúan terelgetik a meredek oldalfalak a fatörzsekkel fogócskázó utacskát egyre feljebb, végig a völgytalpon. Néhol keresztezzük az év nagy részén száraz patakmedret; itt csak komoly esőzések és nagy hó esetén, a tavaszi olvadáskor találunk folyó vizet.

Az Országos Kéktúra egyébként a hetvenes évekig a Burok-völgyben haladt. Málladozó, halványuló jelzéseket még mai napig fellelhetünk itt-ott; ez afféle turizmustörténeti érdekesség. A völgyben töltött negyedik kilométer körül, azaz hozzávetőlegesen bő egy óra után világító fehér törmelékpalást borítja be a völgy aljzatát egy szikla mögül kikanyarodva. Az Isztimér feletti szántókról itt érkezik be egy meredek oldalvölgy, ahol az áradások során nagyobb vízmennyiség mozgatja meg a bemélyedés aljának mészkőtörmelékét, behordva azt a Burok-völgybe. Ez az oldalvölgy az alsó szakasz hozzávetőleges lezárása. Itt van lehetőségünk először rövidíteni a túrán, ha elszámoltuk volna magunkat, vagy az időjárás rosszra fordul. Kikanyarodva fő csapásunk irányából, pár száz méter után egy jobbra tartó leágazással kibukkanunk a fennsíkon, és nemsokára az Országos Kéktúra útvonalához érkezünk Isztimér és Bakonykúti között.

A szurdokvölgy mélyén

A következő szakasz a Burok-völgy legvadabb, legelhagyatottabb, legkevésbé látogatott része. Az eddigi északi, északnyugati csapásirány itt egy nagy ívű kanyarral átfordul nyugatira. A rendkívül tagolt, oldalgerincekkel szabdalt formájával folyamatosan tekergőzve, kígyó módjára hatol felfelé a völgy a Tési-fennsík irányába. Ha eddig ez nem történt volna meg, innen elveszítjük tájékozódási készségünket a labirintusszerű járatban - de ne aggódjunk, csak kövessük a völgytalpon futó ösvényt!

A következő közel négy kilométeren rutinszerűvé válik a fatörzsek kerülgetése. Néhol át is kell másznunk egy-egy bedőlt példányon, amit sokszor már félig felemésztett az idő és a rajtuk újrafakadó, elburjánzó élet. Monotonnak is mondhatnánk ezt a szakaszt, lényünk szinte feloldódik a buja természetben, ahogy kerülgetjük a völgyel a beágazó oldalgerinceket. Mivel itt alig járnak, az ösvény is kevésbé kitaposott, mint túránk elején.

A Burok-völgyben jellegzetes szurdokerdő alakult ki, a kiszélesedő völgytalpon a bükk túlsúlyával, az oldalakon részben felnyíló, tölgyek uralta elegyes faállománnyal, ami a peremek felé sziklagyepeknek adja át a helyét. Látványosak itt az erdődinamikai folyamatok – a széldöntések ritmusosan követik egymást a völgy teljes hosszában. Nagy mennyiségű álló és fekvő holtfa látható mindenütt. A rengeteg a WWF Szentélyerdőinek sorát gazdagítja.

A korábban királyi vadászterületként is szolgáló Burok-völgy ma védett terület, és egyben a Natura 2000 hálózat része (Keleti-Bakony). Nem csak természetvédelmi, de honvédelmi rendeltetéssel is rendelkezik; faanyagtermelés nincs benne. Az erdőrezervátum létrehozása folyamatban van. A völgyet közvetlenül szegélyző nyolc erdőrészletben a legidősebb fák kora eléri a 140 évet, ezek együttes területe mintegy 90 hektár.

A középső szakaszon, nagyjából a völgy felénél található a Burok-völgy legnagyobb ürege, a 22 méter járathosszúságú Iker-barlang. Ahogy neve is mutatja, ez egy párhuzamos járat, mely elég széles ahhoz, hogy behatoljunk az egyébként rosszul oldódó dolomitszikla belsejébe. A terület azonban 1995 óta védettséget élvez, ahogy minden hazánkban található barlang, így a turistaúttól távolibb elhelyezkedése végett csak messziről láthatjuk, ha eléggé szemfülesek vagyunk. Pár képkocka erejéig azonban a Másfélmillió lépés Magyarországon című kultikus túrafilmsorozatban belepillanthatunk a helyi barlangászok kalauzolásával.

A völgy itt mélyen bent jár a Keleti-Bakony tömbjében. Délre a völgytől 1-2 kilométerre húzódik a megyehatár, amin túl már a Veszprém megyei katonai gyakorlóterep található. A Burok-völgy felé eső, Fejér megyéhez tartozó rész azonban természetvédelmi terület - és ahogy az lenni szokott, a katonai gyakorlóterületek viszonylagos zavartalansága miatt vadban gazdag vidék.

Amikor már végképp elveszettnek érezzük magunkat, egy jobbról becsatlakozó oldalvölgynél feltűnik a Burok-völgy egyetlen komolyabb elágazása, ahol a Bükkös-árkon leágazik a P jelzés, és Kisgyónbánya felé angolosan távozik a Burok-völgyből. Innentől a P+ jelzéssel folytatjuk túránkat a Burok-völgy felső szakaszán, az egyre sekélyebbé váló szurdokban.

A szurdok felső szakaszán, a Tési-fennsík peremén

 A Burok-völgy az utolsó szakaszon még inkább igazolja őserdő jellegét. A völgy csapásiránya átfordul déli-délnyugatira, így az északi szelek is jobban érik a felső szakaszon alig pár tíz méterre mélyülő, hosszúkás behorpadást. Ennek következtében rengeteg a bedőlt fa, még a Burok-völgy egészét véve is.

A völgyszegélyen feltűnő sziklák számtalan üregesedést tartalmaznak. Sajnos ezek nagy része csak a jégkorszakok alatt kifagyó, kipergő kőzetanyag következtében kivastagodó hasadék, így mélységük sem több pár méternél. Pedig a szomszédos Tési-fennsík rejti a Bakony-vidék eddig ismert legmélyebb barlangját, a 200 méter mélységet meghaladó Alba Regiát, és számos más, különleges aknabarlangot. Ezek azonban feltehetően nincsenek kapcsolatban a Burok-völggyel.

Felvetődik a kérdés, hogy ha nincs számottevő vízfolyás a völgyben, vajon mi vágta bele mégis a dolomitba ezt a markáns szurdokot? Sok helyen tektonikus eredetet említenek, ám a különösen zegzugos, ívesen meghajló forma keletkezése aligha elképzelhető nagyobb kőzetmozgások eredményeképp. Nagyobb valószínűséggel egy régebbi, mára már elkopott, lehordódott felszínről érkező folyó bevágódása lehetett a kialakító erő.

A Burok-völgy végénél, ahogy közelebb kerülünk a fennsíkhoz, és ellaposodik a megszokott sziklás bevágódás, az erdő is elveszti őserdei jellegét, felfedezhetjük az ember kezének nyomát. Az öreg fák elmaradnak, fiatalos erdőket keresztezünk; igaz, már az ösvény is tisztább. Hamarosan kiérkezünk a Királyszállásra vezető murvaútra, amelyen balra fordulva, a P+ jelet követve a Tési útra jutunk. Pár száz méterre jobbra megpillantjuk az utunk végét jelző buszmegállót is.

Ha van még bennünk lendület, a tési országutat keresztezve tovább is mehetünk Várpalota felé a K+ jelzésen (ez rövidebb), vagy a P+ és P jelzésen a Bükkfa-kút-árok és Vár-völgy bevágásán, folytatva a szurdokjellegű kirándulást a Bakony déli oldalán.