Megyer-hegyi Tengerszem

A Megyer-hegyen is megtalálható mikóházi riolittufa a 15 millió éve lezajlott vulkáni hamuszórás kovaoldatokkal utólag átjárt, átkristályosodott kőzetanyaga. Az apró üregekkel teli, nagy keménységű kova különösen alkalmassá teszi az itteni kőzetet malomkövek gyártásához. A fejtést a XV. századtól kézi erővel, a falban felállított állványzatokról végezték, úgy, hogy a malomkő formáját már a falban kifaragták. Nagy méretű körzővel (cirkalom) előrajzolt minta alapján csákánnyal körbefejtették, majd ékekkel feszítették le a falról a kőtömböket. A bánya fénykorában, a XVIII. században több mint tíz kőfaragó serénykedett segédeivel, évente négyszáznál is több malomkövet előállítva. A több mázsás köveket a bánya mellett működő malomkőpiacon adták el a molnároknak, akik szekérrel szállították el a malmok kőszívét az ország különböző pontjaira.

A bánya mélyülésével folyamatos problémát jelentett az aljzaton összegyűlő csapadékvíz, amit költséges szivattyúzással távolítottak el. Hosszútávú megoldásként egy vízelvezető árkot kezdtek kibontani a bánya déli oldalán, de a munkát lassította, hogy a gazdaságosság végett malomköveket fejtettek ki a csatorna bevágásából is. Bő fél évszázados munka árán is csak részben készült el a víztelenítő rendszer, ugyanis a fejtési módszer a XIX. századra elavulttá vált. A hagyományos malomkövek helyét átvette a nagyobb keménységű elemekből vasabronccsal összefogatott francia malomkő, amelyhez a szomszédos Király-hegyen és a bot-kői bányában termelték a kovakövet. Az új műszaki eljárás átvette az óbánya forgalmát, ezért a termelés a Megyer-hegyen 1907-ben megszűnt. A világháború után még álltak a kőfaragók szállásai, és őrizték az el nem adott köveket, de a természet idővel visszafoglalta a sebhelyes hegyoldalt, az erdő benőtte a romokat.

Így maradt meg a malomkőfejtő falai között a napjainkban Tengerszemnek becézett, mesterséges tó, amelynek szintje és vízminősége az időjárástól függ: a legmélyebb pontján 6 méteres állóvíz akár fél méternyit is ingadozhat a csapadék függvényében. A sötétbarnának tetsző, de közelről átlátszó víz színét a gödörben felgyülemlett szerves anyag (vízi növények, falevelek) bomlásterméke okozza.

Az 1970-es években természetvédelmi területté nyilvánított Megyer-hegy a XX. század vége óta az Aggteleki Nemzeti Park fennhatósága alatt áll. Környékbeli turisták kezdték járni a különleges falakkal körülölelt, „tengerszemet” rejtő bányát, amely a 2000-es években egyre népszerűbb kirándulócélponttá vált. A 2010-es évek végén via ferratázásra lehetőséget biztosító drótköteleket feszítettek az ipari műemlék falaira, így még közelebbről, izgalmas vonalvezetéssel, akár a tó víztükre felett sétálva is bejárhatjuk a kőfejtőt. A közelben álló kilátóból pedig körbekémlelhetjük a Megyer-hegy tágabb környezetét és a Tokaji-hegység formáit is.

Nyitvatartás

• A Tengerszem bármikor szabadon látogatható
• A via ferrata-szett kölcsönzéséről érdeklődjünk a https://tengerszeminfo.hu/via-ferrata/ oldalon

Árak: