Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

A zempléni tájgazdálkodás nyomában – Rákóczi-túra, 1. szakasz

Gyalogtúra · Eperjes-Tokaji-hegyvidék · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Hercegkút a Tokaji-hegység ölelésében (a kálváriáról)
    / Hercegkút a Tokaji-hegység ölelésében (a kálváriáról)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Komlóskára
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hegység egyik legjobb kilátópontja a Pusztavár
    Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ruszin tájház (Komlóska)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tokaji-hegység hullámai a Mandulás-hegyről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Menedékkunyhó Komlóska és Hercegkút között
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tágas legelők Komlóska határában
    Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kitérő a Mandulás-hegyre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Idős, mohásodó kőfolyás a Pusztavár északi oldalában
    Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Gombos-hegyi pincesor Hercegkúton
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Búcsú Sárospataktól
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hegyhátra tartó erdei út
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Hercegkút mellett
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bükkösben kapaszkodunk a Pusztavár alatti nyeregbe
    Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Boros idill Hercegkúton
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Komlóska hegyközi legelői
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdőhorváti szélén
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Sárospatak tetői a Mandulás-hegyről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A hercegkúti kálvária
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Pusztavár felújított falai emelkednek a hegytetőn
    Fénykép: Német-Bucsi Attila, Magyar Természetjáró Szövetség
m 500 400 300 200 100 18 16 14 12 10 8 6 4 2 km Sárospataki bazilika … Erzsébet-templom) Rákóczi-vár (Sárospatak)
A Tokaji-hegység jelentős részét felfűző Rákóczi-túra bevezető szakasza a Bodrog partjáról vezet a közeli hegyoldalakra, majd Komlóska medencéjébe érkezve már a hegyvidék zugaiban kanyarog. A menetelés Erdőhorvátiban ér véget.
nyitva
közepes
Hossz 18,8 km
5:50 óra
693 m
677 m
420 m
107 m

A Rákóczi-túra

A Rákóczi-túra a Tokaji-hegységet a P jelzés mentén átszelő, hosszútávú túraútvonal, ami a táj bemutatása mellett a II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez kötődő helyszínek sokaságát keresi fel. A hozzávetőleg 65 km-es táv végigjárása igazolófüzetbe történő bélyegzésssel bizonyítható. A mozgalom kiírója a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Természetjáró Szövetség.

A túra 2. (Erdőhorváti – Telkibánya) szakasza

A túra 3. (Telkibánya – Füzér) szakasza

A délkeleti szakasz (Sárospatak – Erdőhorváti)

Túránk a vándorlás kezdő (vagy ellenkező irányú bejárás esetén végső) szakaszát mutatja be, mely a hegyek lábát az Alfölddel egybeolvasztó Bodrog partjáról a bércek közé tekereg. Az egynapos útvonal báját a bortermő külső lejtők, a zárt rengeteg és a belső medencék falvainak hármassága teremti meg. Ezeket végiglátogatva a kárpáti hagyományokat tükröző helyi tájgazdálkodás minden jellegzetes elemével megismerkedhetünk.

A hegylábi dombokról mind a síkság, mind a bércek irányába kilátás nyílik, majd átlendülve egy alacsony gerincen már Komlóska tipikusan a Tokaji-hegységre jellemző atmoszférájú medencéjébe ereszkedünk. A lankásabb lejtőkön terpeszkedő, egyre jobban beerdősülő legelőrétek annak a csaknem letűnt tájgazdálkodásnak a maradványai, amely évszázadokig meghatározta hegyvidékeink képét. Felkapaszkodunk a község fölött trónoló Pusztavár romjai közé, ahonnan végigpásztázhatjuk ezt a pazar fekvésű, kultúrtörténetileg is kiemelkedően izgalmas falut és a hatalmas erdőtájat. Levezetésképpen pedig a völgyet követő aszfaltcsíkon menetelünk át Erdőhorvátiba, ahonnan másnap folytatható a túra a Tokaji-hegység északi részei felé.

A szerző tippje

  • Sárospatakra érdemes akár már előző nap megérkezni, és időt szánni a vár meglátogatására.
  • A komlóskai Pusztavár nem része a Rákóczi-túrának, de a szakasz legjobb kilátása miatt tanácsos felkeresni.
  • Vizet és élelmet csak a falvakban lehet beszerezni.
  • A Rákóczi-túrát a szálláslehetőségek szűkössége okán sátorral ajánlott végigjárni.
  • A Rákóczi-túra valójában a sárospataki vártól indul, ezért aki teljes pontossággal akarja végigjárni az útvonalat, annak elsőként oda kell átgyalogolnia. A mi túránk ezt kihagyja (hiszen a várlátogatás úgyis különálló, időigényes program), cserébe olyan pontokra is elkalauzol, amiket a piros jelzés nem fűz fel, de kilátásaik miatt célszerű felkeresni őket.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2021-12-14
Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Pusztavár-tető, 420 m
Legalacsonyabb pont
Sárospatak, 107 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Sárospatak, vasútállomás (116 m)
Koordináták:
DD
48.324906, 21.565598
DMS
48°19'29.7"N 21°33'56.2"E
UTM
34U 541925 5352567
w3w 
///akácfa.helyes.kibővül

Végpont

Erdőhorváti, templom buszmegálló

Útleírás

Itiner:

  • A vasútállomástól a Csokonai utcán gyalogolunk a Wesselényi útig.
  • Jobbra átkelünk a vasúti síneken.
  • A túloldalon egyből balra kanyarodunk az Esze Tamás utcára, amit a házak végéig követünk.
  • Jobbra térünk a P jelzésre, amin a hétvégi házakig maradunk.
  • Jobbra átváltunk a P▲ jelekre, amiken egy kilátópontot keresünk fel a Mandulás-hegy tetején, majd visszaereszkedünk.
  • A P jelzésen maradunk, azt követjük Hercegkút széléig.
  • Balra kitérőt teszünk a PT jelzésen, és jelzetlen nyomon kapaszkodunk fel a kálvária tetejére is.
  • Visszatérve továbbmegyünk a PT jelzésen, ami a főutcán éri el a Rákóczi-túrát.
  • Balra fordulunk a P jelzésen, amit majdnem Komlóska túlsó széléig követünk.
  • A falu vége előtt balkanyarral kapaszkodunk föl a Pusztavárba a PT jelzést egyenesen követve.
  • A várból a PT jelzések másik ágán ereszkedünk vissza, lejjebb a már megtett úton érkezünk Komlóska utcájára.
  • A P jelzéseken, az aszfalton gyalogolunk át Erdőhorvátiba.
  • A templom túloldalán találjuk a buszmegállót.

A túra részletes leírása:

Dombok a bércek mentén

A Bodrog árterébe épült Sárospatak mintegy 100 esztendőn keresztül volt a Rákóczi-uradalom központja. Amennyiben kíváncsiak vagyunk műemlékeire, azokért kitérőt kell tennünk a vasútállomástól kb. 10-15 percnyire található belvárosba. Végiglátogatásuk, vagy akár csak a Rákóczi-vár felkeresése azonban jelentős időigényű program, ezért túraútvonalunknak nem része. Menetelésünk a vasútvonal mentén, a Csokonai utcán kezdődik, melynek első sarkánál jobbra átkelünk a síneken. A túloldalon balra fordulva az Esze Tamás utcát követjük, aminek végén már a város szélén találjuk magunkat. Jobbra, a P jelekre térünk, és perceken belül magunk mögött hagyjuk a családi házakat. A napsütötte lankán napraforgók kísérnek, másik oldalt legelő karámja húzódik, szemben pedig a Tokaji-hegység jellegzetes, púpos bércei hullámoznak. A dűlőút rövidesen domb tövébe vezet: a kis hétvégi házak között jobbra teszünk kitérőt a P▲ jeleken. Az egyre meredekebbé váló ösvény elhagyja a kalyibákat, és megcélozza a tetőpontot, végül gazos fűben, a talajt áttörő andezitgörgetegek közt kanyarog a csúcsra állított kereszthez. A Mandulás-hegy a közeli dombokkal egyetemben a robbanásos kitörésekből keletkezett tufatakarós (azaz vulkáni törmelékes kőzettel fedett) felszín maradványa, amelyről a viszonylag puha szórásterméket lepusztította az erózió, egyben a kiemelkedés magassága is jelentősen lecsökkent napjainkra. Érdekessége, hogy sekély talaja miatt sosem ültették be szőlővel, így egy egészen piciny szeletet őriz a Tokaj-hegyaljai táj eredeti növényzeti képéből, a gazdálkodás során felemésztett lejtősztyepprétekből. (Amint neve sugalmazza, részben mandulaültetvény is fedte, ez már régen nincs meg.) A kis púpon állva hegység és síkvidék mezsgyéjéről szemlélődünk: nyugaton a Tokaji-hegység vonulatai hullámoznak, keleten Sárospatak és az Alföld síkja terül el. Észak felé feltűnnek a Sátoros-hegyek szögletesre faragott sziluettjei, a közelebbi halmokon magasra kúsznak a napfényben fürdőző szőlősorok. A dombból méretes szeletet hasított ki a Sárospatak építkezési kedvét kielégítő kőfejtő - jellemző volt errefelé a 17-18. században, hogy a célterület közelében, de annál valamivel magasabban nyitottak bányát, hogy a kitermelt anyagot könnyebb legyen mozgatni. (Az olykor hullámszerűen felerősödő csaholás a közeli kutyaotthonból hallatszik föl.)

Bortermő lejtők

Nem érdemes sokáig időzni, hiszen Hercegkút határából szinte ugyanezt a látványt csodálhatjuk majd (csak a csökkenő távolság okán a hegyek „nőnek meg" addigra). Visszaereszkedünk a P jelzésre, ami a Hercegkúti-patak völgyébe, a Mandulás-hegy tövébe vezet. Szedett-vedett és jobb formában lévő üdülők előtt sétálunk, dús növényzet szorításából lyukadunk ki az országútra, hogy gyorsan átkeljünk rajta. A túloldalon széles ívben kerüljük a Gombos-hegyet, és a kevéssé szívderítő, csapzott fasor látványa hirtelen változik meg, amint a balra elváló PT jelzéssel a hercegkúti pincesor macskakövére lépünk. Bal felől takaros, háromszög alakú pinceportálok sorakoznak, terméskő falukat sok helyen muskátlik díszítik. E világörökségi helyszín történelme nem is olyan régre nyúlik vissza: a Rákóczi-szabadságharc után lecsökkent népességű terület birtokosa, Trautson János Vilmos herceg alapította Hercegkút irtványfalut (német neve, Trautsondorf az eredeti Trautsonfalva megfelelője), amihez sváb telepeseket hívott a Duna forrásvidékéről, illetőleg a francia-svájci határ közeléből. A 18. századi falu minden házához tartozott pince, és mivel akkoriban igen jól fizető exportcikk volt a tokaji bor, a település területét a közeli szőlősorok alatt jelölték ki, a munkaerőhiányt pedig a német szőlőmunkások idecsábításával oldották meg. Hercegkútnak két emeletes pincesora is van (mindkettő a keleti hegylábat szélesen borító riolittufába mélyül), hasonló építészeti emléket nem találni máshol a borvidéken - a legtöbb pincét a 19. század végén, már a filoxéravész után létesítették. Ahogy elfogynak a fák, a szép, gondozott sétányról lelátunk a falura és tőkéire, majd ligetbe érve (bal felé) teszünk röpke kitérőt a Gombos-hegy tetejére. A rövid kálváriaút füves dombtetőre hív, rajta egészen az 1920-as évekig (errefelé ritka) szélmalom dolgozott, aminek nyomát már nem leljük, helyén kápolna fehérlik. Teraszáról feltárulnak a Tokaji-hegység szelíd, de tömeges magaslatai, Hercegkút hatalmas szőlőterületei, a hosszú falu házsorai, megmutatkozik Sárospatak, délen pedig a Tokaji-hegy szigetként harap ki az Alföldből még egy jókora darabot a hegyek javára. A kálvária és a kápolna egyébként modern építmények, mindkettő a 21. század és a helyi közösség szülötte. Nézelődés után ereszkedjünk vissza a turistaútra: a PT jelek visszakötnek a P jelzésbe, amin balra elhagyjuk Hercegkút házait.

Irány a hegység!

Szántók közti dűlőúton, eleinte lassan emelkedve lendülünk neki a peremi hegyvonulat átszelésének. Ha nyáron érkezünk, kellemetlen szakasz következik: a patakpart dús bozótjában, benőtt ösvényen bandukolunk, és készüljünk fel rá, hogy roppant rovarsereglet szegődik mellénk. A dzsumbujban alig észlelhető a Pogány-kút forrása, amely a törökök érkezéséről kapta nevét, és legendáját még Tompa Mihály is versbe öntötte. Eszerint a hadak érkezésekor a lakosság elrejtette borát, de a sereg a hegyet feldúlva megtalálta azt, alaposan lerészegedett, amit a forráshoz érkező két magyar felfedezett. Ezután szétkürtölték a hírt, mire aztán aki tudott, fegyvert ragadott, és lemészárolták, ezzel legyőzték a megmámorodott haderőt.

Kevesebb derűre ad okot a következő etap: jó másfél kilométeren keresztül szedresben, nyakig érő csalánban, bizonyos időszakokban elviselhetetlen rovarfelhőben kapaszkodunk a völgyzárlatban. Aztán végre kinyílik a bozót, eleinte fenyőkkel is elegyedő, zilált erdőség, majd szebb tölgyes borul fölénk. Az út balra hajlik, és egy utolsó nekirugaszkodással a Csécsi- és a Papaj-hegy közti nyeregbe érünk. Ezzel átszeljük azt a kis vízválasztót, amelynek túloldalán lényegében már a hegység belső zugaiban túrázunk. Egynyomos ösvényen lépdelünk egyre csak lefelé, körös-körül a jégkorszakban felszabdalódott andezit kőtenger tanúskodik a hegy felépítő kőzetéről. Kisvártatva apró, enyhén vizenyős rét hasít a rengetegbe, balra egy kis fakunyhó tűnik elő az árnyékból. A festésében jellegzetes szlovák épületek jegyeit magán hordozó kalyiba ajtaja nyitva áll. Bent nem sok mindent találni, de egy éjszakára kiváló menedék lehet. Mellette pihenőhely roskadozik.

A hagyományos tájhasználat nyomában

Az ösvény átvág az apró tisztáson, és hol fiatalosban, hol keverék erdőben tör előre, majd kivezet egy széles erdeiút-csomópontba, amiben kereszt is áll. Jobbra, de a széles kihordó útról balra letérve menetelünk tovább. Ligetes erdő, fenyőkkel mixelt lombhullatók jelzik, hogy Komlóska külterületére érkeztünk. A szűk, eróziós eredetű medence alján kifejlődött falu földjeit, legelőit e lankásabb lejtőkön kellett kialakítani. Ehhez persze szükség volt a rengeteg letermelésére, ami kapóra is jött, hiszen az északról szomszédos háromhutai völgyben üzemelt a Tokaji-hegység első üveghutája a 17. század legvégétől. Az üveggyártáshoz szükséges hamuzsírt helyben főzték Komlóskán, előállítása töméntelen mennyiségű fát (egész pontosan fahamut és faszenet) emésztett föl. A Kárpátokból ismerős, hagyományos tájhasználat jegyében a hátramaradt irtásokat főként legelőkként és (a téli takarmányozást biztosító) kaszálókként hasznosították, illetve gyümölcsfákkal ültették be. Ahol a lejtő túl meredek volt, ott lépcsőkké (grádicsokká) formálták, köztük füves pászta védte a talajt a lepusztulástól - ennek nyomait majd a Pusztavárból letekintve, Komlóska északi határában detektálhatjuk. Az eső gyorsan lemosta az erdőtől megfosztott talajt, ezért azt rendszeresen pótolni kellett: a trágyát sokszor lepedőből formált batyuban, emberi erővel hordták föl a kijelölt területre. A hegyi pásztorkodás termékei és a kicsiny földparcellák általában éppen csak elegendőek voltak a helyi élelmiszerigények kielégítésére, kereskedelemre nem nagyon futotta belőlük. Ellenben a külső lejtőkre települt falvak jó pénzért eladott borával, a bércek közt jellemző szilajabb körülmények szerényebb életet kínáltak a hegyek népének. A legelők beerdősülő maradékáról ki-kilátunk a megannyi gerincre, aztán egy kaszálónál szétnyílik a bozót, és feltűnik a falu is.

Köves úton, a dombon ülő templom sziluettje alatt kanyargunk le a völgybe, ahol a porták sorakoznak. A kis hegyi falu feltűnően rendezett, környezete is kellemes, az egyik leghangulatosabb, leginkább élőnek tűnő zempléni település. (A Komlóska név az itt működött sörfőzdével lehet összefüggésben.) A főutcát követve jobb oldalon álló, ágakból font kerítés mögötti parasztház a komlóskai ruszinok lakókörnyezetét, építészetét bemutató (látogatható) tájház. A hegyközi medencét a 16. században népesítették be a „kárpátukránok", akik évszázadokig, egészen a legutóbbi évtizedekig használták nyelvüket. A kevéssé ismert, görögkatolikus etnikum otthona az Északkeleti-Kárpátok vidéke, két fő csoportjuk, a hegylakó „verhovinaiak" és az alacsonyabb területeken letelepedett „dolisnyánok" (nevük a szláv dolina, azaz völgy szóból ered) közül az utóbbiak lakták a Tokaji-hegységet. A II. világháborút követő kitelepítések során nagy részük eltűnt a területről, sőt, magát a falut is felszámolásra ítélték: betiltották az építkezéseket, és megakadályozták, hogy a közösségnek saját vezetője lehessen. Napjainkban rendhagyó Komlóska fejlődése: adókedvezményekkel vállalkozások sokaságát csalták a településre, növelték a korábban csaknem eltűnt állatállományt, a közterületeket virágosítják, számtalan közösségi programot szerveznek. A településképen látszik az erőfeszítés, érdemes megkóstolni a több helyen kapható helyi termékeket is.

Várra fel, völgybe le

A turistaút kivezetne a faluból, de a presszónál váltsunk balra a PT jelzésre, aminek tanösvénye a Pusztavár meredek kúpjára csábít. A különösen nehéz, combszaggató kapaszkodót bükkös szépíti. A végén egy ikercsúcsú hegy tetejére lépünk, rajta alig néhány falmaradvány és kőrakás emlékeztet a 14. századi eredetű Pusztavárra. A középkorban Solymos várnak hívott erősség nem egészen 100 évet állt, azóta pusztul. A kilátás azonban pazar: alattunk a Komlóskai-medence, amelynek karakteresen tokaji-hegységi tájképe máig őrzi a kárpáti tájhasználat vonásait. A völgytalphoz simuló, keskeny falu körül legelők és kaszálók hullámoznak, az erdő a magasabb hátakra és csúcsokra szorul vissza (a fenyvesek a korábbi irtásokon történt fásítások gyümölcsei). Szemben a Bolhás-hegy magasodik; az oldalában található bányavágat miatt ragadt a falura valamikor az „aranyos Komlóska" megnevezés. A hegy gyomrában ugyanis a vulkáni utóműködés teléreket kreált, amelyekben olyan ércek dúsultak fel, mint az ezüst, az arany, vagy az utóbbira megtévesztésig hasonlító pirit. Bizonytalan, hogy valóban folyt-e kitermelés a tárnában; elképzelhető, hogy csak kutatási célokra használták. A 20. században többször is átvizsgálták a kőzetet, és úgy találták, hogy gazdaságosan kitermelhető készletet nem rejt a mély.

A tanösvény másik ágán, kőtengert keresztezve, ha lehet, még meredekebben ereszkedünk alá, és útba ejtjük a Rákóczi-forrást is. A környező hegyek között a hagyomány számos vízfakadáshoz köti a fejedelem látogatását, itt sincs ez másként. Éles jobbkanyart veszünk, és nem sokkal előrébb, egy elágazásnál balra térve visszajutunk Komlóska határába.

A P jelzésen búcsút veszünk Komlóskától, és az erdők ölelte aszfaltúton célba vesszük Erdőhorvátit. Mintegy 3 kilométert baktatunk a völgyet követő, csekély forgalmú betonon, miközben kissé megritkul az erdő, és keskeny kaszálók, valamint felhagyott gyümölcsösök lépnek a helyébe. Nem sokkal a falu széle után annak központjába jutunk. Balra, a templom túloldalán található bolt és buszmegálló, míg jobbra a már ismert megjelenésű pincék sorakoznak (köztük leljük a kocsmát is).

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • Vasúttal érkezve Sárospatak vasútállomásán kell leszállni.
  • A Sárospatak, vasútállomás buszmegálló található a túra kezdőpontján.
  • Az Erdőhorváti, templom buszmegállónál ér véget az útszakasz.

Megközelítés

  • A túra mindkét végpontja tömegközlekedési megállóban található.

Parkolás

  • Autóval érkezve ajánlott Sárospatakon parkolni (pl. a vasútállomás közelében, ami egybeesik a buszállomással is), mert innen a túraszakasz kezdő- és végpontja is elérhető tömegközlekedéssel, de az egész Rákóczi-turistaút befejeztével is viszonylag könnyű visszatérni ide.

Koordináták

DD
48.324906, 21.565598
DMS
48°19'29.7"N 21°33'56.2"E
UTM
34U 541925 5352567
w3w 
///akácfa.helyes.kibővül
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Zempléni-hegység turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.

Felszerelés túrázáshoz

  • Kényelmes és vízálló túracipő vagy bakancs
  • Réteges nedvességet elvezető ruházat
  • Túrazokni
  • Hátizsák esővédővel
  • Naptej, kalap, víz- és szélálló kabát, nadrág
  • Napszemüveg
  • Túrabot
  • Elegendő étel és ital
  • Elsősegély készlet, ragtapaszok
  • Tapaszok vízhólyag kezelésére
  • Bivy - túlélő zsák
  • Túlélő takaró
  • Fejlámpa
  • Zsebkés
  • Jelzősíp
  • Mobiltelefon
  • Készpénz
  • Navigációs felszerelések
  • Sürgősségi elérhetőségek
  • Igazolvány
  • A felszereléslista a tevékenységnek megfelelően változik. A felszereléslista nem minden esetben teljes, így csak egy kis segítségként, ötletadásként szeretne szolgálni a felkészüléskor.
  • A saját biztonságod érdekében, tájékozódj a különböző felszerelések rendeltetésszerű használatáról és karbantartásáról!
  • Győződj meg arról, hogy a felszerelésed nem tartalmaz a helyi törvények által tiltott eszközöket!

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
közepes
Hossz
18,8 km
Időtartam
5:50 óra
Szintemelkedés
693 m
Szintcsökkenés
677 m
Legmagasabb pont
420 m
Legalacsonyabb pont
107 m
Tömegközlekedéssel elérhető Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Tipp Egyirányú túra Egészséges környezet Csúcstúra Kutyabarát

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Hossz  km
Időtartam : óra
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp