Makkoshotyka makktermő vidékén

Itiner:

• A K jelzésen gyalogolunk Makkoshotykáról a Cirkálótanya érintésével a Rákóczi-fáig.
• A Rákóczi-fától visszatérünk az elágazásba, majd a P jelzésen balra jutunk el a Megyer-hegyre.
• A tóra nyíló kilátást a balra kiágazó P+, majd az arról jobbra térő PT jelzésen nézzük meg.
• Elérve a P jelzést jobbra, a P▲ jelzésen teszünk kitérőt a Megyer-hegy kilátójához.
• A Ciróka-nyak rétjéig követjük a P jelzést.
• A Ciróka-nyaktól a PT jelzésen túrázunk vissza Makkoshotykára, a Király-hegy nyergében jobbra levágjuk a tanösvény kitérőjét.
• A buszmegállóba a település jelzetlen főutcáján jutunk vissza.

A túra részletes leírása:

Makkoshotyka határában, a Tokaji-hegység lábánál

Makkoshotykáról, a falu központjában álló községháza mellől indulunk északnyugati irányban a K jelzésen. A mókásan hangzó településnév az Árpád-korból származik. Az addig Makramál nevű, a sárospataki uradalomhoz tartozó, tucatnyi várjobbágy lakta települést a Hughka nevű vitéznek adományozta V. István. Később a Hughka falunév Hotykára, majd a 20. században Makkoshotykára változott. A Tokaji-hegység lábánál, kiterjedt tölgyerdők között fekvő község kedvelt vadászhely volt a középkorban, ahova királyaink a sárospataki várból jártak fel nemes vadért. Jelenleg jelentős hányadban roma közösség lakja.

A látogatóközpontként és iskolaként is funkcionáló „felső" Meczner-kastélynál kanyarodunk le a főutcáról, és a Meczner-kápolnánál hagyjuk el a települést. A Mecznerek felvidéki származású szász kereskedők voltak, akik a hegységben számos birtokkal rendelkeztek. A családi sírbolt és kápolna után a Kutya-hegy bokros erdővel és kaszálórétekkel nyitott hátán bukunk át, és egy murvautat keresztezve, a Kovács-patak sekély völgyében belépünk a községnek nevet adó, makktermő tölgyesek vidékére. Hosszan, végig enyhe emelkedéssel oldalazunk a Sinka-tető lábánál, a Kis-Sinka tölgyeseiben. Útközben keresztezünk egy mélyre vágódott vízfolyást is, ahol pár száz méter kitérővel a K● jelzésen elérhetjük a Kádas-forrást - friss hasadékvizet vehetünk belőle a kapaszkodásért cserébe. A Kis-Sinka és a Cirkáló-tető közötti nyeregben újra nyitott foltra érkezünk. A Cirkálótanya kaszálói, legelői, egykori gyümölcsöse és szőlőskertje rejtőzik itt, az erdők sűrűjében. A hegység peremvidékén, főleg a Hercegkúti-patak völgyének megművelhető területein hagyományos gazdálkodást folytató, önellátó gazdaságok működtek, ezért a térség sok hasonló tanyát rejt.

Károlyfalva felett, a központi vidék peremén

A nyereg után leereszkedünk a Hercegkúti-patak tisztások füzérétől nyitott, lapos terepére, ám a túloldalt vissza is kapaszkodunk az erdős hátak közé, a mélyre vágódó Rókás-völgy peremére. A Pusztadelelőre felérve a hegység központjából érkező, tízöles út kereszteződéséhez érkezünk, ahol rövidesen délre fordulunk a P jelzéssel, Károlyfalva irányába. Mielőtt megkezdjük a hosszú ereszkedést az irtásokkal szegélyezett úton, érdemes pár száz métert a K jelzésen még Sátoraljaújhely irányába továbbmenni - itt áll ugyanis az a matuzsálemi tölgy, amit Rákóczi-fának neveztek el. A jó pár évszázadot megélt kocsánytalan tölgyet akár még a fejedelem is láthatta.

A P jelzés telepített fenyvesek és tölgyesek között ereszkedik déli irányba a széles dózerúton. Az ellaposodó hegyhát lábánál kiérünk a Károlyfalva melletti kaszálókra, és a település hátterében feltűnnek a jellegzetes, süveg alakú Sátoros-hegyek. A völgybe érkezve azonban nem a falut vesszük célba, hanem a patakparti, bokros mogyoróligetet keresztezve kezdünk ismét kapaszkodásba. Utunk legmeredekebb kaptatója vár ránk a Megyer-hegy északi lejtőjén. Látványos, mohás törzsű erdőben jutunk egyre feljebb a Malomkő tanösvény táblái között. A túloldali, népszerű malomkőbánya és a hegytetői kilátó érezteti hatását a forgalmon is: az eddigi csendes vándorlás után ezen a szakaszon szinte mindig találkozunk túrázókkal.

A Megyer-hegyen, a malomkőbányászat lenyomatánál 

A Megyer-hegy alig éri el a 300 méteres magasságot, azonban csúcsára izzasztó kaptató vezet fel. Amint a hátára érkezünk, jobban kijárt útvonalon, déli irányban folytatjuk utunkat - a P+ jelzés ugyanis a malomkőbánya felé navigál, át a hegy túloldalára. Ha közelről akarjuk megcsodálni a természeti és ipartörténeti emléket, akkor le is kell sétálnunk mellé, de amint elérjük a jobbra tartó PT jelzést, inkább azon érdemes a bánya peremére sétálni. Felülről látunk be a bányaudvarba, mintha egy makettet néznénk: a riolittufa falakat szinte függőlegesen nyesték bele a hegybe; a kőfejtő mélyén kis tavacska vize csillog. A kitermeléskor igyekeztek átvágni a gödör szélét a csapadékvíz levezetésére, de az idővel megrekedt, és elterjedt nevén „tengerszemként" tündököl azóta is. A fejtés során egyre mélyebbre hatoltak a legkeményebb, malomkőnek alkalmas, kovával átitatott tufáért - a porózus kőzetet egyébként az utóvulkáni működés során nem mindenütt járta át a kovaoldat. Évszázadokon keresztül folyt itt egyszerre a kézi termelés és megmunkálás is. A falakba vájt bányászlakásokat, üregeket is felfedezhetünk. Az egész helyszínt „bedrótozták" a 2010-es évek végén, hogy a ferraták kedvelői sportolhassanak a falakon.

A hegytetőre a P▲ jelű ösvény kanyarodik fel a P jelzés becsatlakozásánál, és egy rövid kitérővel fel is kapaszkodunk, ugyanis a hegység egyik leglátványosabb kilátóját építették ide a 2010-es évek végén. Jóval a tölgyes lombkoronaszintje fölé hatolunk a gigászi vasszerkezet segítségével, és a tetejéről a központi erdőségektől a Sátoros-hegyekig belátjuk a hegyvidék keleti részét. A Megyer-hegy lábánál hosszan húzódnak a gyümölcsösök és a szőlőültetvények az Alföld peremén, a Bodrog folyó termékeny ártere pedig ligetes síkjával nyújtózik a végtelenbe.

Vissza Makkoshotykára

A Megyer-hegy nyugati oldalán a P jelzésen sétálunk le kellemes tölgyesekben a Ciróka-nyakig. A PT jelzésre (jobbra) pártolunk át a ligetes tisztással nyitott, pihenőhellyel felszerelt nyeregben; innen pedig Makkoshotykáig a Malomkő tanösvény navigál el. A tölgyesek folytatódnak a Ciróka-tetőn és a Király-hegy nyergében is, ahol a tanösvény kitérő hurkát levágva, jobbra fordulva meredek ereszkedésbe kezdünk az élesen visszakanyarodó dózerúton (a PT jelzés Makkoshotyka felé tartó ágát választva). A Király-hegy déli oldalán nyitották azt a malomkőbányát a 19. század derekán, ahol már nagyobb keménységű, francia típusú malomköveket fejtettek. Az itteni bányászat átvette a forgalmat az évszázadok óta üzemelő, megyer-hegyi óbánya elavult technológiájától.

A Hercegkúti-patak völgyében jutunk ki a tölgyes pagonyból. Itt, a patak alsó folyásánál már a szántók és legelők dominálnak. A patakon átkelve egy kis mellékvölgyön kapaszkodunk fel a a Makra-tetőre, amely a falu eredeti nevére emlékeztet - túloldalt, a Hutka-szilvásnak nevezett lejtő pedig már a falu egykori urára. A szántókon túl kiterjedt szőlőültetvények kezdődnek, jelezve a Tokaj-Hegyalja közelségét. A sűrű erdőségek és a hegyaljai szőlők Makkoshotykán érnek össze, ahogy azt a falu címere és az erdő lábánál fekvő pincesora is mutatja. A domboldalról rálátunk a szomszédos Hercegkútra, amely sváb lakosságáról és katonás rendben sorakozó pincéiről nevezetes.

Makkoshotyka központjában, az „alsó" Meczner-kúriánál (amelyben pl. posta és kultúrház működik) érkezünk vissza a faluba, ami Kassa Csehszlovákiához csatolása után épült, az ősei birtokára elvonulni kényszerült Meczner Rudolf jóvoltából. Innen jobbra, a falu jelzetlen főutcáján érünk vissza kiindulópontunkhoz.