Biatorbágyi Nyakas-kör

Itiner

• A parkolóból a S jelzésen indulunk el, és ezen is maradunk 4 km-en és a Kő-hegyen keresztül.
• A Dobogó-hegyen becsatlakozik a P jelzés, majd egy rövid jelzetlen szakasz után elérünk a P+ jelzésig.
• Amikor a P+ véget ér, a P jelzést kövessük tovább 4 km-en keresztül.
• Az utolsó lejtő alján egy jelzetlen ösvényre váltunk, és a Nap-hegyen keresztül érkezünk vissza a kiindulópontunkhoz.

Az útvonal részletes leírása

A parkolóból jobbra, a S jelzésen indulunk el – az útvonal első 4 km-ét ezen tesszük meg. Balra fordulva hamarosan egynyomos ösvényen kezdünk meredeken, de röviden emelkedni. A viszonylag sűrű, fiatal erdőben kanyargós, enyhén emelkedő és ereszkedő, kényelmes talajú futás következik, majd följebb az út kiszélesedik és emelkedik. Az erdőből kiérve egy darabig a bal oldali mezővel futunk párhuzamosan, majd jobbra, egy nyiladékra fordulva hegymenetbe kapcsolunk. Az egyre meredekebb ösvény legvége törmelékes-csúszós, itt óvatosan lépkedjünk.

A gerincre fölérve a S jelzésen jobbra fordulunk, és megkezdjük a Kő-hegy csúcsát kerülő félkört. Hangulatos, magas fenyők által szegélyezett panorámafutás vár ránk, szép kilátással Biatorbágyra és környékére. A félkör vége előtt felérkezünk a Kő-hegy nagy, lapos szikláihoz. Először a Négyes-sziklát érintjük, ahonnan szemben az Iharos-hegyet látjuk, alattunk a mélységben a völggyel, ahová nemsokára leereszkedünk. Kicsit odébb a Hármas-szikla következik, közvetlenül utána pedig jobbra fordulva ereszkedni kezdünk. Ez a sziklák mellett és alatt a meredek, törmelékes, csúszós talaj miatt még inkább fákba kapaszkodós óvatos lépkedés lesz,  mintsem futás, de valamivel lejjebb szelídülni kezd ugyan a terep, de végig óvatosan haladjunk a lefelé.

A völgy alján egy erdészeti úton átkelve egy nyiladékon újra emelkedni kezdünk, amelynek felső harmadánál balra, keskeny egynyomos ösvényre fordulunk, még mindig a S jelzést követve. Kényelmes talajon térünk át az erdőből egy cserjésbe, majd kiérünk egy nyíltabb részre, ahonnan széles kilátás nyílik a környező hegyekre. A panoráma - balról jobbra - magába foglalja a János-hegyet, a budaörsi Kopárokat az Út-heggyel és az Odvas-heggyel, illetve a Törökugratót és Törökbálintot. A cserjésben továbbfutva már lejteni kezd az út, majd a végén jobbra fordulunk, és egy egyenes nyiladékon ereszkedünk tovább. A tölgyesen kényelmes, széles erdei úton vágunk át, majd kiérve hosszú, egyenes szakasz vár ránk, amely a Dobogó-hegyre vezet föl. Az alsó szakasz még csak enyhén emelkedik, de amikor átkelünk egy aszfaltúton, az út nagyon kövessé és meredekebbé is válik. Érdemes egy pillanatra megállni (nem esik nehezünkre), és megfordulva a János-hegy és a Hármashatár-hegy távoli látványával feltöltődni.

Miután a Dobogó-hegy legmagasabb pontja mellett elhaladtunk, egy már síkabb szakasz végén a S és a legutóbbi kereszteződésnél becsatlakozott P jelzés balra fordul, de mi jelzetlen úton, nyílegyenesen futunk tovább. Még nincs jele, de ez már a P+ jelzés. Az erdőből kiérve, enyhén lejtve a legfelső házak mentén haladunk addig, ameddig a murvás út egynyomos ösvénnyé szűkül; ekkor betérünk az erdőbe. A fenyők alatt, ahol nagy, lapos, fehér sziklák rejtőznek, vadregényes szakasz kezdődik, az alján egy régi kőhíd romantikus romjával, ahol a P+ jelzés véget ér. Egyenesen, a P jelzésen futunk tovább, amelynek jobb oldalán óriási sziklák kísérik a folyamatosan enyhén lejtő, foltokban köves, de kényelmes egynyomos utat.

Egy elágazásnál a Nyakas-kő felé jobbra fordulunk, hamarosan meg is érkezünk alá, Itt balra tartunk, és a Madár-szirt felé előbb egy nagyon meredek, málladékos, morzsalékos, csúszós, óvatosan lépkedős rövid szakaszt kell leküzdenünk. Utána azonban a Madár-szirt szikláin, a hegy peremén vezető ösvényen már miénk a világ: fantasztikus kilátást kapunk balra a Nyakas-kőre és az alattunk elterülő tájra Etyek és Herceghalom felé, majd előrébb futva és enyhén jobbra kerülve változik a szög és a látvány. Észak felé megjelenik a Nagy-Kopasz a Csergezán-kilátóval, a Dunakanyar jobb parti hegyeinek vonulata fölött pedig ellátunk a Börzsönyig.

A Madár-szirt után jobbra egy tisztáson vágunk keresztül, balra egy földútra térünk, amelyen a legfelső házak mentén emelkedni kezdünk. A Szarvas útra térve továbbra is folyamatosan fölfelé tartunk, majd az Öszvér utca teteje után, ahol jobbra csak az Iharos-hegy csúcsa emelkedik fölöttünk, már ereszkedni kezdünk, és visszatérünk a természetbe. A lejtő nem köves, nem túl gyökeres, egyre lendületesebben futhatunk a völgyben. Egy elágazásban, ahol az úton nagy kövek jelennek meg, a P jelzésen jobbra tartunk, és hamarosan leérkezünk a kerek, fazsindelyes kupolájú, 19. század elején épül Szily-kápolnához. Megkerülünk a műemléket, és futunk tovább a P jelzésen. Folyamatosan ereszkedve leérkezünk a Közép-hegy és a Kő-hegy közötti völgybe, ha jobbra fölnézünk, szépen kirajzolódik a Kő-hegy tetején vezető fenyősor futásunk elejéről, és a Kő-orr szikláit is jól látni.

Továbbfutva a völgy kiszélesedik és ellaposodik. Egy ponton a P jelzést elhagyva jobbra, egy jelzetlen, intenzíven emelkedő ösvényre térünk, amelyen fölérve balra, a Nap-hegy gerincére fordulunk. Szűk, de kényelmes ösvényen futunk végig a gerincen a Nap-hegy csúcsáig, amely után jobbra, egy meredek ereszkedés végén érkezünk vissza a Madár-forrás parkolójába.