Vulkántúra Ajnácskő körül

Itiner

• A buszmegállóból a vár (Hrad Hajnáčka) felé indulunk a Z jelzésen.
• Az utca jobb oldalán található romos kúriánál balra térünk a S jelzésre, s házak között kapaszkodunk fel a vár alá. Innen jelzetlen, széles sétaúton érjük el a várat, majd visszatérünk a jelzéshez.
• A S jelzés kivezet a faluból, majd egyes helyeken nehezen követhető mezei és erdei utakon kanyarog fel a Zaboda-kőre (Zaboda).
• A Zaboda-kőről a S jelzésen leereszkedünk egy nyeregbe (Pod Zabodu), ahol balra térünk a Z jelzésre.
• A Z jelzésen felkapaszkodunk a Szárkő (Steblová Skala) tetejére, majd ugyanazon az úton visszatérünk a nyeregbe.
• A Z jelzést a másik irányba követve leereszkedünk az erdészeti műútra, amelyet keresztezve kapaszkodunk fel utolsó csúcsunk, a Ragács (Ragáč) irányába.
• A hegygerincet elérve balról becsatlakozik a K jelzés. Itt jobbra térünk, s erős kaptatóval, a két jelzést (Z és K) követve hódítjuk meg a csúcsot.
• A Ragács csúcsáról a Z jelzés vezet le bennünket először a már megismert erdészeti útra, majd azon végig vissza a faluba.

A túra részletes leírása

Ajnácskőről a Zaboda-kőre

Ajnácskő – a közepén a már-már szürrealisztikus sziklaszirttel – ideális helyszíne a Nógrád-Gömöri bazaltvidék határon túli részeit bejáró túra kezdetének. A gyönyörű elhelyezkedésű falu központi része ezt a különleges sziklatűt öleli körbe, amelyhez természetesen legenda is kötődik, és amelyen egykoron - meglehetősen kalandos sorsú és hosszú ideig lakott – vár állott, amelynek azonban mára már csak csekély maradványai maradtak meg. Ami napjainkban látható, az egy vulkáni kürtő belseje a megszilárdult, kemény magmával (erózió által kipreparált kürtőkitöltés szaknyelven), amelyről a vulkáni törmelékszórás fázisában keletkezett, puhább anyagból álló kráter teljesen lepusztult az idők során.

A vár felé haladó utcán indulunk a Z jelzésen, de gyorsan átváltunk a vár kapujáig felkapaszkodó S jelzésre. A jelzés maga nem megy fel a várba, de érdemes megtenni ezt a pár perces kitérőt: Ajnácskő minden bizonnyal a Kárpát-medence egyik legfestőibb fekvésű falva, így felülről is pazar a panoráma, nem is beszélve a környező hegyek látképéről.

A legkorábbi adatok szerint IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben adományozta az itteni földet Zólyomi Detre fia Mikónak, hogy egy alkalmas hegyen várat építtessen. Később a király hűtlenség miatt elkobozta tőle a várat és annak sorsa kézről-kézre járt a történelem zűrzavarában, miközben persze néha a török is betette lábát a várkapun. Az 1670-es években Ajnácskő őrsége a füleki vár állományába tartozott, s a szakirodalom szerint Ajnácskő vára épségben "átvészelte" Fülek 1682-es ostromát. Ettől kezdve hadászati jelentősége is megnőtt, később pedig a vár őrsége tevékenyen kivette részét a kurucok elleni harcból. 1703-ban azonban leégett az épület. Ennek ellenére az utolsó lakói, a Vay nővérek 1744-ben még lakták a várat, hiszen a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. Ők aztán ismeretlen időpontban elhagyták a várat, a lakatlan, egyre romló állapotú falak köveit pedig a környékbeli lakosság elhordta - így ma már leginkább csak a természetes erődítmény hatását keltő egykori kürtőkitöltést csodálhatjuk meg.

Visszatérve a S jelzésre még egy darabig a faluban haladunk, majd a házak közül egy éles jobb kanyarral ráfordulunk a Zaboda-kő irányába vezető mezei útra. Miközben hosszan emelkedünk mezei utakon (ezen a szakaszon jól jöhet a navigáció, a jelzés ugyanis nehezen követhető), érdemes néha hátrafordulni, mert a kibontakozó táj egyre festőibb lesz az alattunk fekvő Ajnácskővel, a mögötte található Pogánykővel, illetve a hátteret uraló Medves-fennsíkkal és Szilvás-kővel. A gyönyörű tölgyesbe lépve nemsokára el is érjük a Zaboda-kő legmagasabb szintű védettségét jelölő táblát, majd elénk tárulnak az egykor itt zajlott vulkánosságról tanúskodó kőkolosszusok, amelyek a csúcs túloldalán a leglátványosabbak. 

A Zaboda-kő geocsodái

A Zaboda-kő egy lávaár maradványa, amely a szomszédos Hegyes-kő vulkánjából ömlött ki. Ahhoz, hogy megértsük, mégis hogyan folyhatott a láva a hegy tetején, és miért nem a völgy felé vette az irányt, érdemes vulkanológus szemmel nézni a tájat. Amit ugyanis ma látunk, az lényegében egy negatív lenyomat: ami ma magas, az régen éppenséggel alacsony volt. Hatalmas, az Etnához hasonló rétegvulkánok itt nem működtek: az egykoron itt hullámzó tengerben leülepedett kőzetekre, illetve az azokban kialakult völgyekbe ömlött ki a bazalt. Mivel az így felszínre kerülő vulkáni kőzetek jóval ellenállóbbak voltak a környezetüknél, kevésbé pusztultak le (sőt, adott esetben a tektonikai mozgások során ki is emelkedtek), illetve megvédték a közvetlenül alattuk lévő üledékes összleteket is. Ezért is hívják a hasonló hegyeket tanúhegyeknek. A Zaboda-kőnél a lávaár egy része szintén lepusztult már, így alakult ki a Zaboda-kő apró „fennsíkja”, amelynek széleit – hasonlóan a szomszédos Pogányvárhoz - meredeken alázuhanó sziklafalak és vastag bazaltoszlopok alkotják. Főleg a hegy túloldalán levezető ösvény (még mindig a S jelzés) mentén nagyon látványosak az erdő csendjében álló, mohával benőtt, óriási sziklafalak.

A Szárkő bazaltoszlopain állva

A S jelzés hamarosan leér egy tisztásra (Pod Zabodu), ahol két oldalról becsatlakozik a Z jelzés. Ezen balra indulunk, hogy felfedezzük a Szárkő hihetetlenül látványos vulkáni formáit. A hosszan követett könnyed erdei útról a jelzés egy éles jobb kanyarral vág neki a csúcsnak. Az ösvény kifejezetten meredek és csúszós, ügyeljünk lépteinkre! Bal kéz felől feltűnnek a bazaltoszlopok, de először a csúcsot vegyük célba a nem kevésbé látványos panorámáért. Jól látszik innen a szomszédos Zaboda-kő és a Ragács, alattunk a Gortva-puszta házai láthatók, a háttérben a szlovák oldal legnagyobb bazalttömbje, a Bucsony, a horizontot pedig egyik irányban a Szlovák-érchegység vonulatai, másik oldalon a Mátra és a Bükk csipkézett teteje zárja.

A Szárkő látványos és meglehetősen elszigetelt csúcsa egy nagyobb kiemelkedésű vulkáni neck, azaz az erózió révén a felszínen kipreparálódott kürtő. Ennek látványos „lenyomatai” az akár 50 m magasságot is elérő, a csúcs környékén majdnem merőlegesen álló bazaltoszlopok, amelyek a kürtőben lassan kihűlve vették fel oszlopformájukat. A geopark tájékoztató füzete szerint ez a vulkáni kürtő egy kb. 150 m átmérőjű kráterbe torkollott bele, amelyet bazaltláva töltött ki, s amely kifolyt lávaár maradványai megtalálhatók a főcsúcs környékén. A hegytetőn és a bazaltoszlopok környékén óvatosan mozogjunk a nagy mélységek fölött! Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor vissza kell térnünk a Z jelzésen a már ismert tisztásra (Pod Zabodu), hogy bevegyük a negyedik, talán legszebb vulkáni erődöt, a Ragácsot.

A Ragács őserdejében

A tisztást a Z jelzésen a másik irányba elhagyva gyorsan elérjük az Ajnácskő felől érkező erdészeti műutat, amelyet keresztezünk, és rögtön neki is vágunk a Ragács tömbjének. A Z jelzés a hegygerincen (Pod Deravym cerom) a K jelzésbe csatlakozik, amelyen jobbra fordulva, további kaptatóval érjük el a látványos csúcsot. A Ragács más, ahogy ez a kevésbé szakavatott szemnek is feltűnhet. Nemcsak azért, mert itt nagyobbak a sziklák, hanem azért is, mert más az anyaguk, a textúrájuk. A Ragács csúcsát salakkúp alkotja összesült bombákkal, salakkal és lávafoszlányokkal. A Ragács egykori tevékenysége közelebb áll az általános tűzhányó-képhez. Nagyon könnyen találhatunk itt olyan lyukacsos, ezért meglehetősen könnyű, fekete köveket, amelyeket megvizsgálva egyértelmű, hogy azok a levegőbe repült, gázzal és levegővel átjárt láva megszilárdulásával jöttek létre (ezért könnyűek). De a jóval nagyobb sziklák, az ún. vulkáni bombák is lyukacsosak a hegytető környékén, ami szintén a láva magas gáztartalmáról és a vulkánosság explozív jellegéről tanúskodik.

A heves vulkáni folyamatok eredménye a Ragács látványos, mintegy 9 méter mély, függőleges exhalációs kürtője is közvetlenül a csúcs alatt. Ezek az exhalációs barlangok és üregek úgy jöttek létre, hogy mind a vulkán törmelékszórásos fázisában, mind a posztvulkáni fázisban folytatódtak a forró oldatokat és gőzöket, gázokat produkáló kifúvások, amelyek később sok esetben járható méretű, hengeres csatornákat hagytak maguk után a még képlékeny kőzetben (a kihűlő lávában megrekedt gázbuborékok lenyomatait látjuk ma). A Ragácsról nem csak a Novohrad-Nógrád Geopark határon túli részét, de a vadregényes Vajdavár-Medves-vidéket is szépen belátjuk. A Ragács alatt nagyon látványosak a törmelékes lejtők is. Ezek nemcsak tovább emelik az itt található érintetlen őserdő misztikus hangulatát, de arról is árulkodnak, hogy a vulkánból tekintélyes lávaár hömpölygött le egykoron.

A Ragács tetejéről egy újabb Z jelzés kanyarog meglehetősen meredeken lefelé az egyszer már keresztezett erdészeti műútig, majd ezt balra követve ereszkedik vissza a faluba, Ajnácskőre.