Vendvidéki erdőkerülés

Itiner

• A Hársas-tónak hátat fordítva a Z jelzésen kezdjük a túrát, ami elvezet Szentgotthárd külvárosába.
• A Z jelzés a Vakarcs Kálmán utcára fordul, és egészen a Brenner-kápolna utáni rét végében található elágazásig követjük.
• Az elágazásból egyenesen folytatjuk utunkat a Pᵯ jelzésen, amit a Hársas-tó gátjának túlvégéig követünk.
• A gát végén jobbra fordulunk a Z jelzésre, amin elérjük a parkolót.

A túra részletes leírása

A tótól a városba

A nyugodt víztükrű, hosszúkás Hársas-tóra valósággal ráhajol az erdő: mivel a partjáról hiányoznak a nagyobb méretű műtárgyak, a fák egészen a partvonalig lehúzódtak, kellemes, a fenyők miatt hunyorítva enyhén alpesi megjelenést kölcsönözve ezzel a víztározónak. A parkoló mellett kis teraszról tekinthetünk végig déli irányban a tavon, mielőtt a Z jelzésen észak felé, a víznek hátat fordítva indulunk neki az erdőnek.

Az aszfalt mellett fedett asztalokkal is ellátott sütögető helyet alakítottak ki, amelyet elhagyva rövidesen letérünk az autóútról. A jelzés széles erdei úton vág neki a hegyoldalnak, amelyet kisebb letermelt folt mellett szelünk át. Az emelkedő rövid, de középső szakaszán némileg meredek, följebb azonban fokozatosan ellaposodik. Öreg és fiatal példányokból, bükkök, tölgyek és gyertyánok közé keveredő fenyők elegyéből álló erdőben vezet a turistaút, amely a dombháton átbukva hamar lefelé fordul. A továbbra is kevert, sűrű és természetes, sokszínű erdőség kitart a patakvölgyben is, a város szélére viszont apró rét mellett érkezünk meg. Az utcáról jobbra pillantva, a focipálya végében, közvetlenül a kapu mellett láthatjuk a 18. századi zsidai haranglábat, ezen kívül viszont nem sokat tartogat az útvonal városi szakasza.

Szentgotthárd ékessége a Barokk kert és a ciszterci kolostor - ezek kb. 15 perc sétával érhetők el attól a ponttól, ahol a Z jelzés jobbra, a Vakarcs Kálmán utcára fordul. Amit aztán rögtön el is hagyunk (ismét jobbra), hogy a röviden fölfelé tartó utcán kisétáljunk a városból. Az erdőszélen a Brenner- (vagy Jó pásztor-)kápolna csúcsos, visszafogott megjelenésű épülete fogad parkosított környezetben. A névadó Brenner János rábakéthelyi káplánt 1957-ben ismeretlenek hidegvérrel meggyilkolták, miután a települést a mai kápolna helyszínével összekötő úton többször is megtámadták. A tiszteletére épített kápolnát 1996-ban adták át, Brenner Jánost pedig azóta (2018-ban) boldoggá avatták.

Vissza a tóhoz fenyveseken át

A turistaút a rét szélén padokkal felszerelt sétányt követ, majd rövid erdősáv után újabb tisztás széléhez simul, aminek oldalában tönkrement esőház árválkodik. A rét végében tartsunk egyenes irányt a Pᵯ jelzésre váltva. A túra visszafelé vezető ága sokkal szebb, mint az első: enyhén hullámzó, kisebb árkokkal tagolt terepen, sok fenyvesfolttal tarkított, buja erdőben kanyargunk. Az élményen sokat javít, hogy erdei utak helyett sokszor szűk ösvényeken haladunk.

Az őrségi és vendvidéki erdőkép hangulatát két elem határozza meg: a fenyők és a természetesen kaotikus (fafajokra és korszerkezetre egyaránt jellemző) elegyesség. A táblákban telepített (azaz nem őshonos) luc a meleget és szárazságot jobban kedvelő erdeifenyővel ellentétben érzékenyen reagál a klímaváltozásra, ezért az utóbbi években több állományát felszámolták. A kevert erdőség sok fajnak nyújt élőhelyet, és a helyiek is évszázadokon keresztül hasznosították a fenyőket: a gyantászok a fa kérgét megsebezve, abba kis ereket vésve edényekbe gyűjtötték a gyantát, amit aztán festékek, kozmetikumok vagy akár rágógumi készítéséhez használtak fel. Az elegyességért pedig a szintén hosszú múltra visszatekintő (mára persze megszűnt) kisparaszti szálalás is felelős. Az erdőrészletek tulajdonosai ugyanis mindig csak éppen annyi fát (jellemzően néhány szálat) vágtak ki, amennyire éppen szükségük volt, a kis lékben pedig elindulhatott a fiatalabb generáció növekedése a természetes erdőkre jellemző, változatos korszerkezetet szavatolva ezzel.

A Hársas-tóhoz rövid ereszkedéssel, lucfenyvesben érkezünk meg. Ezúttal a teljesen kiépítetlen, erdős parti ösvényen sétálunk (balra tartva), mígnem kiérünk a gátra. A műtárgy az 1980-as évek végén épült, hogy felduzzassza a Hársas-patakot, kialakítva ezzel a Máriaújfalui-víztározót. A tóra a legteljesebb kilátás éppen innen, a déli végéből nyílik, a túloldalon pedig már hangulatos sétányon, épített pihenőhelyek mellett érünk vissza a strandhoz és a büféhez, amiken túl a parkolót találjuk.