Túra a szentgotthárdi apátság erdejében, a vendek szórványtelepülésein

Itiner:

• A Hársas-tótól a Z jelzésen megyünk át Zsida településrészre.
• Szentgotthárd, Zsida településrészről a P jelzésen megyünk át Zsidahegyre és a Zsida-patak forrásvidékére.
• A Zsida-pataktól a P+ jelzés vezet át Apátistvánfalva határába és az Orfalu, keresztfa buszmegállóba.
• Orfaluba jelzetlen aszfaltúton érkezünk, amin folytatjuk tovább Farkasfa irányába a Huszászi-patak völgyében.
• A Huszászi-patak völgyét követve jelzetlen szekérúton érünk át Farkasfára, amit a P, majd a Z jelzés mentén keresztezünk.
• Farkasfa határából a Z jelzés vezet vissza a kiindulópontunkhoz, a Szentgotthárd, Hársas-tó megállóhelyhez.

A túráról részletesen

Szentgotthárd határában, a Hársas-tónál és Zsidahegyen

A Hársas-tó keleti partján indulunk a Z jelzésen, tölgyfaligetes parkerdőben. A völgyzáró gátat a '80-as években alakították ki, amivel a Hársas-patak vízjárását szabályozták. A tavat a terület erdészéről, Hárs Józsefről nevezték el, partját különben is tölgyesek és fenyvesek szegélyezik. A víztározó üdülő- és horgászparadicsommá vált, a tó végében szabadstrandon fürödhetünk a sűrű erdőkkel fedett dombok között. A nádassal, vizililiommal szegélyezett partvonal melletti sétányon, idilli környezetben hangolódunk az Őrségi Nemzeti Parkhoz, a Rába-völgy, a Vendvidék és az Őrség határvidékéhez.

A tó végén mocsaras égerligetben keresztezzük a patakot egy fahídon, és indítjuk a dombhátak közötti hullámvasutazást. Irtások között kapaszkodunk ki a Hársas-patak völgyéből Szentgotthárd irányába. A várost csak érintjük Zsida településrész szélén, ahol a Z jelzésről átpártolunk a P jelzésre. Az erdőszéli kertvárosi üdülőövezetet és a Zsida-patakot keresztezve házak között kapaszkodunk fel az erdővel körbevett Zsidahegyre. Ez a település feletti dombhátat elfoglaló kertváros, ami a meredek domboldallal elkülönül a településtől, a nyugati megyék dombvidékének jellemzője. Szinte minden településhez tartozik hasonló gyümölcsösökkel és szőlővel beültetett terület, ami alapvetően a gazdálkodás egy kényszeredett formája volt a mocsaras patakvölgyekkel behálózott, meredek domboldalakkal határolt, nehezen művelhető vidéken. Zsidahegyen főként már lakóházakat találunk, a város közelsége lakóövezetté emelte a régi "szőlőhegyet". Hamar visszatérünk a sűrű erdőbe, ahol ismét leereszkedünk a Zsida-patak völgyébe, de már fentebbi folyásánál. Füzes, égeres erdőben keresztezzük a mocsaras patakvölgyet, buja növényzet burjánzik a mindig nedves völgytalpon. A bozótos, csalitos terület szemmel láthatóan kedvez a vadállománynak, minden feltétel adott a jóllétükhöz. Vadászlesekkel is sűrűn hintett az út széle. Érdemes csendben mozogni itt a patakvölgyben, hogy szarvassal, őzzel találkozzunk. 

Belépő a Vendvidékre Apátistvánfalva és Orfalu tanyái mentén

Míg a P jelzés a patakvölgyben folytatja útját, mi ismét meghódítunk egy dombhátat a következő vendvidéki település eléréséhez, immár a P+ jelzést követve. A túloldalon szellősen egymást követő tanyák kapcsolódásából formálódik Apátistvánfalva a híveket egybegyűjtő dombtetői templom körül. Itt már a Vendvidék tanyákkal behálózott kultúráján túrázunk; egy-egy ház, kert, ültetvény teszi mozaikossá az egyébként is ligetekkel tarkított dombokat. Éppen csak keresztezzük a falut a P+ jelzéssel a Hársas-patak völgyén átlendülve, a túloldalon rétek füzérén kapaszkodunk a dombtetőre. Aki elég ambícióval rendelkezik, még a Hársas-patakot követve Apátistvánfalván keresztül bekapcsolódhat a túrát kiegészítő Rókagomba tanösvénybe, de itt lehet a leghamarabb kiszállni is, a templom-kocsma-buszmegálló fémjelezte központba térve.

A P+ jelzés ugyanis elegánsan kikerüli a faluközpontot, megkímélve minket a település különálló hátakra épült részeinek megmászásától. Egy régi kilátót is érintünk (a jövő nemzedékek belátó kilátóját) ahonnan már csak a környező erdő fáinak lombkoronáját tanulmányozhatjuk közelről, akár egy lombkorona-tanösvényről. Az egykori irtást benőtte az újulat, csak évtizedek múltán éri el vágásérettségét a környező erdő, hogy újra kilátóként szolgáljon a fémszerkezet.

 A szomszéd falu határában érkezünk ki az erdőből a településeket összekötő kanyargós aszfaltút mentén, amit érdemes is a továbbiakban követni a P+ jelzés helyett, ugyanis ez vezet tovább a legkényelmesebben Orfaluba. Szlovén felirat köszönt a határában. Jellegzetes vendvidéki szórványtelepülésen járunk, ahol a központban egymás mellé épült házakat laza szerkezetű tanyák sora vesz körül. Ilyen a Huszászi-patak völgye is végig a falu keleti határában, amerre utunkat folytatjuk. Vizenyős rétek mentén ered a Farkasfára, majd később a Rábába csordogáló patak. Tanösvény tábla hívja fel figyelmünket a mocsaras rét értékeire; a túrát jól időzítve bordó színben tündöklő orchideákat, sárga vízililiomokat láthatunk a sűrű vegetáció között.

Az út mellett néhol csak a postaláda hívja fel a figyelmet, hogy a bokros erdőszélen lakóházak bújnak meg. Egy tábla búcsúzik tőlünk a falu határában, ami sejteti, hogy több ház már nem fog felbukkanni a ligetek között - innen csendes patakvölgyben vezet a gyér forgalmú országút. Az aszfaltcsík játékosan hullámzik a patakvölgybe ereszkedő hátak lábánál, de egy kilométer után meredeken kikanyarodik a völgyből. Itt maradjunk a völgytalpon, a patakot követő szekérúton, amin a legkevesebb szinttel és távval jutunk át Farkasfára. Délre felettünk található a Zala, a Rába és a Dráva vízválasztójának találkozása. A dombtető mocsaras vidékéről, a Fekete-tóból ered a Zala, ahol a néphagyomány szerint Kisfarkasfa templomának romjai süllyedtek el.

Farkasfa, az erdőben rejtőző településrész

Farkasfa közelségét a kaszálók és szántók sűrűsödése jelzi. Egy-két peremi tanya után összefüggő házsor övezte utcán érkezünk a település központjába, a buszforduló, a kocsma és a templom hármasához. A templom előtt harangláb emlékeztet a régi, szegényebb időkre, amikor nem engedhették meg maguknak a templomépítést. A hosszúkás, orsó alakú település az erdő kiirtásával foglalta el helyét a patakvölgyben. A teraszosított domboldalakat egykor búzatáblák borították, mára már a gazdálkodás nehézségei és az alternatív munkalehetőségek miatt elhagyott, beerdősült vidék veszi körbe a falut. Farkasfát is a cisztercita földeket művelő telepesek, részben szlovének népesítették be a 14. században. Napjainkban elmagyarosodott lakosság lakja, nem tartozik a szűken vett Vendvidékhez, a temető nevei azonban vegyes etnikumról árulkodnak. Farkasfát Szentgotthárdhoz csatolták a kommunizmus utolsó éveiben, ugyanis a városi rang visszanyeréséhez kellett a lakosszám és a terület a határ menti településnek. A Szentgotthárd felé vezető út mellett található az a meteorológiai állomás, ami hivatalos méréseivel a magyarországi klíma egyik szélső értékét adja.

Farkasfa végénél, az utolsó keresztutcán kanyarodunk fel ismét a domboldalba a Z jelzést követve. A házak után egy réten átvágva hamar elérjük ismét az erdőt, amire itt is a kevert tölgyes, bükkös, fenyves állomány jellemző. Utolsó kilométereinket a dombok között kanyargó erdészeti utakon tesszük meg, míg végül csatlakozunk a belső vidékeket és a Rába völgyét összekötő országúthoz, ami visszavezet a Hársas-tóhoz vagy tovább Máriafalura.