Végig a Hernád-áttörésen

• A buszmegállótól Podlesok házaiig a P jelzést követjük az aszfalton.
• Podlesoknál balra térünk a K jelzésre, amit a Hernád-áttörésen át követünk Čingov (Csingó) üdülőtelepére. 

A túra részletes leírása

Podlesok és a Hernád-torok

A buszmegállóból és a közelében kialakított parkolóból körbenézve még semmi sem utal a turistaút vagy akár a teljes Szlovák Paradicsom (Slovenský raj) izgalmaira. Észak felé (hacsak nem burkolóznak felhőbe) a Magas-Tátra ormai derengenek hívogató közelségben, míg délen, haladási irányunkkal szemben szelíd, középhegységi lejtők emelkednek. A P jelzésen perceken belül elérjük Podlesok (Erdőalja) üdülőtelepét, ahol térképes táblák segítenek az eligazodásban, és turistaszezonban mintegy féltucat büfé és étterem várja a szurdokvilágba igyekvő, vagy annak mélyéről előbukkanó túrázókat.

A jól kiépített, szerény méretű üdülőközpont mára sikeresen levetkőzte szocreál évtizedeit, és kempingje hangulatos faházakkal, az erdőalji út pedig igényes szálláshelyekkel fogadja a nyáron idelátogató tömegeket. Itt jelzést váltunk, és a túránk végéig kalauzoló K jelekre, a balra kiágazó aszfaltcsíkra fordulunk. Elhaladunk még néhány nagyobb szálláshely előtt, balra a mezők, majd egy karám fölött továbbra is (de túránk során utoljára) a Kárpátok koronája, a Magas-Tátra csipkézett gigásza uralja a horizontot. Hamarosan belépünk a vegyes erdőbe, és egy gyerektábor épületeit elhagyva balra fordít az aszfalttól elváló ösvény.

Kövessé válik a talaj; jobbra rövid kiágazás hív egy mészkőbérc tetejére: az alattunk feltáruló Hernád-torok (Hrdlo Hornádu) szimbolikus és valódi kapuja a folyó kanyonjának. Jól látható innen a Káposztafalvi-karszt hegyeitől északra kiemelkedett medencevidék, ahonnan a folyó a hegyek felé fordult, hogy azok peremén részben korábbi patakvölgyeket elhódítva vágjon át, kivésve sziklaformáktól és sejtelmes erdőtől ékes kanyonját.

A Hernád-toroktól a Kláštorská roklina völgyéig

Az alant látható hídra néhány méteres, vízmosta sziklaösvényen ereszkedünk le, majd első ízben kelünk át a folyón. Odaát fabódé fogad, ahol a turistaszezon idején a nemzeti parki belépőt vásárolhatjuk meg, de ha többnapos bérletünk lenne, vagy már Podlesokban beszereztük a kis kártyát, akkor folytathatjuk is utunkat a Hernád menti sziklafal oldalába épített fémjárdán. Egy kis teraszon hajdani horgászegyesületi ház áll felújított formában – ez az utolsó épület a Létánfalvi malom (Letanovský mlyn) üdülőtelepéig. Több pontról ki is tekinthetünk a tajtékzó, itt éppen széles folyóra, amelyet jegenye- és lucfenyőkkel kevert lombhullató erdő szegélyez. A szurdok területe az 1960-as évek óta Nemzeti Természeti Rezervátum (Národná Prírodná Rezervácia Prielom Hornádu), azaz a legmagasabb védelmi kategóriába esik, erdősége a nehezen hozzáférhető részeken valódi őserdőfoltokat is rejt (amelyeket sosem termelt le az ember). 1988-tól egyébként az egész hegység területe nemzeti parki védelmet élvez.

Az ösvény a következő szakaszon a kanyon egyik legizgalmasabb, egyben legnehezebb részét tartogatja: a folyóra meredeken hajló lejtő hullámzásra készteti a csapást, ezért helyenként meglehetősen meredek szakaszokon mászunk föl vagy ereszkedünk le. A haladást több ponton drótkötél és a mészkőbe rögzített lépcsőfokok teszik lehetővé, de a régebben elterjedtebb (újabban rossz időtállósága és csúszós mivolta miatt inkább fém eszközökre cserélt) doronglépcsővel is találkozunk. Az egész Hernád-áttörés talán legtöbbet fotózott szakasza vár ránk: a folyó fölé hajló sziklabérc oldalába rögzített fémtálcákon, drótba kapaszkodva, a zúgó-örvénylő víz felett 3-4 méterrel lépdelve kell előrehatolnunk, de a kihasasodó, enyhén áthajló fal néhol kissé akrobatikus mozdulatokra kényszerít, hiszen valamelyest ki kell hajolnunk a mélység fölé. A régi, még le nem cserélt, fésűs kialakítású trepnik bizony néha megmozdulnak kicsit az ember súlya alatt, de pánikra nincs ok, a berendezések nem szoktak leszakadni.

Egy meredek, technikás kapaszkodást újabb tálcasor követ, majd visszaereszkedünk a partra, ahol feltűnnek a folyót kísérő, fákkal tűzdelt, romantikus mészkősziklák is. A kanyar belső oldalán elteregetett kavicsfövennyel szembenső falat a folyó több tízezer év alatt fokozatos meghátrálásra kényszeríti: az alámosott szakaszokról kisebb-nagyobb tömbök szakadnak le – így alakítja tekergőző völgyét a Hernád.

Az áttörés első függőhídján sétálunk át, a kialakítása miatt a főváros hídjáról elnevezett „Pozsonyi hídon” – igaz, szlovák neve, a Reťazový most egyszerűen Lánchidat jelent, utalva a tartószerkezetre. Az ösvény dorongpallókon és –lépcsőn, illetve fémlépcsőkön fog át egy sziklabordát. Ennek neve a kőzetről lefolyó vagy csepegő karsztvizet örökíti meg: Stupačky nad večným dažďom, azaz „Lépcsők az Örökös eső felett”. Az áttörés egyik legszebb, sziklakapus szakaszán járunk egyébként, amely 2015 júliusában egy szomorú eseményről is elhíresült: a közeli Kláštorská roklina (Kolostor-szurdok) mélyén történt balesethez riasztott hegyimentők helikoptere ereszkedés közben beleakadt a szurdok felett átívelő áramvezetékbe, és e helyen zuhant le, 4 utasának halálát okozva.

Izgalmas szakasz következik, amely néhány méterén összesűríti a Hernád-áttörés minden romantikáját: egy kis fémjárda után az áthajló fal oldalába épített, tálcákkal és dróttal biztosított sziklaösvény követi a folyót, majd szélesebb tepsikből épített lépcső kapaszkodik fel a bérc vállán, hogy aztán újabb fémtrepniken szökellve, a drótba kapaszkodva érkezzünk meg a Kláštorská roklina (Kolostor-szurdok) csatlakozásánál kifeszített függőhídhoz. Eddig a kanyon harmadát jártuk végig, az út Podlesoktól idáig mintegy egy órát vesz igénybe (ha nincs torlódásokat okozó tömeg).

A Kláštorská roklina csatlakozásától a Létánfalvi malomig

A Lanová lavka nevű függőhíd 2022-ben némileg rozsdás állapotban van, és követel némi bátorságot: a meredek hegyoldalak között erdőből erdőbe fúródik, és rácsos alja, valamint magassága határozottan érezhető kilengéssel párosul (a felirat szerint egyszerre csak 5 ember kelhet át rajta). A sziklák alatt, a rengeteg mélyén utat törő Hernádot viszont festői valójában tárja elénk. A túloldalon meredeken, de kiépített szakaszon ereszkedünk alá, hogy előrébb a találó nevű Bemetszés (Stupačky Pri Záreze) tálcáin egyensúlyozva, majd láncba kapaszkodva jussunk ismét a folyó mellé.

A kanyon talán legmozgalmasabb szakaszán járunk, a különböző, idáig már megszokott eszközök újdonságot már nem tartogatnak ugyan, de a korábbiaknál nagyobb sűrűségben vannak jelen. Végigjárásuk a szurdoktúrázás romantikus oldalát nyújtja, a vadul kanyargó folyó és környezete pedig a kanyonok minden szépségét felvillantja: a megingathatatlannak tetsző mészkőormokat, a buja vegetációt és a vízfolyások véste sziklafolyosók kellemesen borzongató elszigeteltségét.

Lánchágcsót követően újabb függőhídon (Reťazová lávka Nad Zelenou dolinou) kelünk át a jobb partra, ahol érdemes az egyik kis ösvényen ellátogatnunk a folyó medréhez, hiszen fenséges sziklakaput résel át a Hernád. Az ösvény egy csendes vizű kanyarban szegődik a folyó mellé, majd biztosított emelkedőn hullámzik át, mielőtt egy fémlépcsőn a völgyoldalba fektetett, szédítő mélységet átfogó hídra ér. Az oldalvölgyből kibukó (többnyire sajnos száraz) vízesés fölött az egész turistaút legmagasabb pontján állunk, ennek megfelelően sziklába épített lépcsőfokok és doronglétra segítenek lejutni a partra. Kis függőhídon átkelve érkezünk a hajdani Létánfalvi malom (Letanovský mlyn) üdülőtelepére, amelynek legfontosabb épülete manapság a szezonban (és azon kívül hétvégén) nyitva tartó, ételt-italt kínáló, hangulatos kis büfé (túránk felénél, mintegy két és fél óra után).

A kiöblösödő völgycirkuszt szép szál mészkőtáblák szegélyezik, alján a malom folyamatos vízellátása céljából a korábbi évszázadokban kis duzzasztógát épült a Hernád útjában (ennek már nyoma sincs). A 19. század elején emelt malom volt a szurdokot első ízben téli jégen, majd nyáron tutajjal feltáró Hajts Béla és csapata megállópontja a kétnapos átkelések során – a februári hidegben még lelkesen említi a molnárral elfogyasztott bort, de néhány hónappal később már elhagyott épületről és a pusztulás nyomairól számol be. Sikeres nyári expedícióját záró konklúziója jól érzékelteti a Hernád-áttörés akkori viszonyait: „Négy személynél több kényelmesen nem helyezkedhetik el a tutajon, melynek vezetése két izmos férfi kezében legyen. Nagyobb szükség esetében azonban mind készen legyen a vízben gázolni és segíteni. Öltözetül egy úszóruha és jó cipő elegendő. A felszerelés legyen 1 éles balta, 4 drb. 2 méteres emelőrúd, 1 csáklya és 2—3 méteres turistabot. Reggel elindúlva egy nap alatt szépen megjárható.”

Hajts intelmei az előttünk álló szakaszon még egészen 1974-ig aktuálisak voltak, amikor a Hegyimentő Szolgálat befejezte a turistaút kiépítését, s ezzel átjárhatóvá tette a kanyon utolsó részletét is. A malmot egyébként tűz pusztította el, és később nem épült újjá – ellenben a Karthauzi híddal (Kartuziánsky most), amely 1341-től ívelt át a folyón (a hegyteteji Kláštoriskon, azaz Menedékkőn állt Vöröskolostorhoz vezető szekérút részeként) 1944-ig, amikor a németek felrobbantották. Az 1990-es években rekonstruálták, átsétálva rajta pedig feltűnnek az útvonal utolsó izgalmasabb szakaszát sejtető sziklaormok.

A Létánfalvi-malomtól Čingov telepéig

Elhagyunk egy esőházzal felszerelt rétet, majd ismét elveszünk a szurdok mélyén. Széles, mellvéddel ellátott sétányon kapaszkodunk föl, amely újabb fémtepsis, bércoldali járdában végződik. Szűk és vad szoroson kelünk át láncokba kapaszkodva, előrébb pedig a zúgó, összeszorított folyó mellé ereszkedünk. Az utolsó tálcás szakasz a leglátványosabbak közül való: a sziklafal kanyarját követve hív egyre följebb. A végére érve lánccal biztosított métereken ereszkedünk egy áthajló falrész árnyékában, majd újabb, minden korábbinál magasabbra hágó tepsiken hatolunk fölfelé.

Lánccal szegélyezett, de könnyed ösvényen találunk utat újra a folyó partjára, ahol szép sziklaformákat tekinthetünk meg. Egy újabb híd (Mostík nad úžinou) a Hernád-áttörés különösen attraktív profilját csillantja meg, túlfelén pedig szép erdőben kanyargó, fenyőgyökeres ösvény emelkedik enyhén a folyó mentén (lent jókora barlangüreg ásít a parton). Elérjük a Tamásfalvi-kilátóhoz (Tomášovský výhľad) vezető, meredek csapás elágazását, és egy hosszú hídon lendülünk át a túloldalra - ez a Vaskapu (Železná vráta), az utolsóként járhatóvá tett szoros, de e helyen fektették az első hidat is 1925-ben. Egy csúszós sziklavállon keresztül rövid, biztosított, láncos ösvény vezet le a karszt központi részéről érkező Biely potok (Fehér-patak) mellé. A néhány méterrel följebb kiszélesedő vízfolyás itt meghökkentően szűk, alig méteres szélességű hasadékot vájt a kemény mészkőbe, amit a kis vashídról figyelhetünk meg.

A robajtól távolodva a Hernád-áttörés békés szakasza, és mintegy félórás kirándulás vár ránk. Egy kiszélesedő ponton tisztás tárja fel a Tamásfalvi-kilátó sziklagalériáját: a gigászi ormok tetején kiszúrhatjuk a nézelődő embertömeget is. (A fák mellett a kanyonon végighúzódó tanösvény táblája mutatja be szlovák és angol nyelven a mészkőfal dominálta lejtő erdőalkotó fajait.) Innentől könnyed séta következik hangulatos erdei úton, mindenféle kihívás nélkül. Csatlakozik még egy oldalvölgy, a Lesnica torkolatában kis tisztást és gázlót szelünk át. A fák takarásában kanyargó Hernád is megszelídül, sziklákat nyaldosó fodrait pedig már csak egyszer, a Čingov (Csingó) előtti fémhídról csodálhatjuk meg. (Korábban itt kőhíd ívelt át a folyón, de a Karthauzi hídhoz hasonlóan ennek is a II. világháború okozta a vesztét.) Percekkel később túránk a kiszélesedő völgykapu üdülőtelepén, az étteremnél, illetve parkolónál véget ér. (A buszmegállót följebb, mintegy 5 percnyire találjuk, és a S jelzésen, az aszfalton maradva érhetjük el.)