Tömény kalandtúra a Piecky patakvizet forraló kőüstjei mentén

Itiner

• A Hrabušice, Píla buszmegállótól a Z jelzésen indulunk el, át az üdülőtelepen.
• Még a településrész vége előtt balra fordulunk a S jelzésre.
• A S jelzésen túrázunk végig a Piecky szurdokon, egészen a völgyfőig (Piecky, vrch elágazás).
• A Piecky végén a Z jelzésen kapaszkodunk fel a fennsíkra, a Malá Poľana (Kis-rét) sarkáig.
• A Malá Poľana szélén a K jelzést követjük 500 métert dél felé.
• A Malá Poľana túlvégénél a P jelzésre térünk jobbra, ezen a Píla feletti meredek hegyoldal feléig, a Palc elágazásig jutunk.
• A Palc elágazástól a S jelzés vezet vissza Hrabušice, Píla településrészre. 

A túra részletes leírása 

Úton a karszthegység mélyére

Utunk Píláról, apró hegyi telep buszmegállójától, a Z jelzésen indul. Magyarul fűrésztelepnek hívják az alig pár házból álló településrészt, ami Hrabušice (Káposztafalva) külterülete a Veľká Biela voda (Nagy-Fehér-víz) völgyében. Korábban valóban fűrésztelep működött itt, amely a félreeső erdőrészeket fáját dolgozta fel. A komoly erdőséggel körbevett telep a fő közlekedési utaktól messze, a Szlovák Paradicsom (Slovenský raj), vagy ahogy régen hívták, a Káposztafalvi-karszt kevéssé háborgatott oldalán fekszik, így aki a természeti élmény kedvéért keresi fel a hegységet, jó helyen jár. Már maga a völgy is mesés: ha nyári szezonon kívül, tömegközlekedéssel érkezünk a környékre, kénytelenek vagyunk gyalog megtenni a legközelebbi falu határából idáig vezető, egyórás utat, ami gyönyörű rétektől és sziklafalhoz simuló, smaragdzöld pataktól élvezetes.

Kiindulópontunktól pár száz méterre, a házak között elágazáshoz érünk, ahol a S jelzés két porta között befordul balra az alig érzékelhető völgybe. Ellenőrizzük a táblán a kiírást, mert a lefelé vezető útvonal kicsivel délebbre érkezik ki az erdőből, és azt az utat is S jelzéssel illették. A Piecky völgy több részre tagolódik, a bevezető 1,5 kilométeres szakaszát Biela dolinának, azaz Fehér-völgynek nevezik. Ahogy elérjük a keskeny patakmedret, rögtön meg is értjük az elnevezést: a vizet néhol csak nyomokban tartalmazó medret szikrázóan fehér mészkőkavicsok egyöntetű szőnyege alkotja a zárt lombkoronától árnyas völgyben. A vég nélküli kavicságy élesen elkülönül a környező hegyoldalak avarral és talajjal fedett, omladékos lejtőjétől. A patak minden áradással, főként a tavaszi hóolvadáskor vagy heves esőzések után felforgatja medrét, a milliónyi mészkőkavics pedig ilyenkor egymással összekoccanva görög lefelé az árral. Mivel egymáshoz dörgölőzve folyamatosan koptatják felületüket, illetve a moha sem tud rajtuk megtelepedni, és a talaj is kimosódik a kavicsok közül, kerekded alakúak. A Píľanka patak ugyanakkor több helyen alig látszik vagy el is tűnik a közöttük, ugyanis vize a vastag kavicstakaró közötti hézagokban, az alapkőzet repedéseiben mozog.

A turistaút a mederben, a szégyenlősen bujkáló patak mellett vezet. Alig szűrődik át fény a sűrű lombkoronán, a vegyes, főként bükk, juhar, luc- és jegenyefenyő alkotta szurdokerdő összezár körülöttünk. A szintemelkedés is csekély, kényelmes sétára számíthatunk a völgy bevezető szakaszán. Egy kilométer után élesen balra fordul a patakot követő út, itt néhol már kisebb fektetett létrákat (dorongpallókat) is elhelyeztek, kikerülendő a benyúló sziklafelületeket, azonban egészen a völgy elágazásáig nem vár nagyobb meglepetés. 

Kalandpark a Stredné Piecky szurdokában

Az eddig kissé andalító erdei séta egy csapásra megváltozik, ahogy a Zadné (Hátsó) és Stredné (Középső) Piecky elágazásához érkezünk. Itt található a dolomittömböt blokkokra tagoló vetők egyike, amely mentén bevágódtak a vízfolyások, és kialakultak a nagyobb völgyek. Élesen elválik a völgy alsó és felső szakasza, innentől csupasz sziklafalak között, kalandos és technikás ösvényen hatolunk egyre magasabbra. Előttünk elérhetetlen szintet képvisel a függőleges falakkal határolt sziklavilág, a szurdokot először végigjárók számára is ez a sziklalépcső jelentette a legnagyobb kihívást. Az áthatolhatatlan sziklafalhoz a Szlovák Paradicsom legnagyobb függőleges létrája támaszkodik, így a 20 méteres felszökés leküzdésében csak tériszonyunk tarthat vissza. Az elmozdult kőzetblokkok határán egyenes törési felület látszik, amelyen a Nagy-vízesés (Veľký vodopád) 13 méteres zuhatagában bukik alá a patak. Nyári szárazságban alig csörgedezik itt víz, de ha tavaszi hóolvadáskor vagy záporok után járunk erre, igencsak impozáns látvány a folyamatos vízpermetet szóró vízesés. A szélén mohára tapadt jégcsapokat is tartogató jégfal télen is lenyűgöző látvány, amit eddig a pontig viszonylag könnyű megközelíteni, a feljebb lévő létrás szakaszokat azonban csak téli, jeges terepen szerzett jártassággal rendelkező túrázók érhetik el.

A 13 méteres létra éles határt jelöl a túrán, tetejéről visszatekintve eltörpülnek a vízesés alatti kövek és emberek. A rögzítési pontok közötti kilengés miatt légies érzés a létrán haladni. A biztos fogás érdekében kapaszkodjunk a keresztfokokba! A következő, közel egykilométeres szakaszon nagyrészt sziklafalak között, fémtálcákon és dorongpallókon haladunk. A patak többnyire öblösre faragta a sziklát, így egymásba érő üstök keletkeztek a völgy alján. Amely innen kapta a nevét is, hisz a piecky szlovákul üstöt, kemencét jelent. A medencék alján kavicsok láthatók, , melyek az áradások során tovább csiszolják a sziklaaljzatot, folyamatosan mélyítve azt. Az egymásba érő zúgók elnevezése Kaszkád-vízesés (Kaskádový vodopád), míg a sziklás szoros felső részén találjuk a kőpárkányon megtörő, nagyobb, de döntött létrával áthidalt Teraszos-vízesést (Terasový vodopád). Efelett, miután túljutottunk egy fémtálcákkal és láncokkal biztosított szűkületen, már enyhül a meredekség és a sziklafalak is eltávolodnak, lealacsonyodnak körülöttünk. A völgy felső végében ismét a hordaléké a főszerep.

A látványosan szelídülő környezet szellős erdő otthona, aminek árnyékában dózerút kerüli nagy ívben a völgyet. Keresztezzük az útbevágást, és jelzést váltunk, ugyanis a Z jelzés rövid bekötőútján érkezünk a fennsíki Malá Poľana (Kis-rét) tágas tisztására. Amennyiben nyári szezonon kívül járunk erre, és a tömegközlekedéshez Hrabušice (Káposztafalva) határába kell visszagyalogolnunk, érdemes a S jelzésen továbbmenni észak felé, és a P jelzésen leereszkedni Podlesokra, majd a faluba. 

A szurdokok közötti tágas fennsíkon

A Z jelzés pár száz métere után hasonlóan röviden a K jelzésen sétálunk (jobbra), ami átvezet a rét túloldalára. Ha jó időben érünk a fennsíkra, akkor a tisztáson keresztül pont rálátni a Holló-sziklára (Havrania skala), a Káposztafalvi-karszt hegyormainak egyikére. A rétet szezontól függően tarka virágok díszítik, a fenyőerdővel körülvett tisztások üde színfoltjai a szurdokairól híres hegyvidéknek. Az ember eredetileg pont ezekért a fennsíki rétekért nyomult be a hegység központjába. A Glac fennsík kisebbik rétjén állunk, a Nagy-rétet (Veľká Poľana) elkerülik a turistautak, de még számos apró tisztás is akad a platón. Az eredetileg erdős fennsíkot a helyi lakosság változtatta, hogy állatainak legelőt, téli takarmányt biztosítson. A folyamatos legeltetés, kaszálás miatt fennmaradt réteken a magasabb, erdőhatár feletti örök rétek zónájának ritka havasi növényei telepedtek meg. Ezek jelenleg is a legfontosabb természeti értékek sorába tartoznak, így a természetvédelmi szakemberek napjainkban is fenntartják a réteket, és kaszálják az erdőhöz közeli részeket, hogy visszaszorítsák a sarjerdőt.

A K jelzésről a P jelzésre térünk (jobbra), ami a Malá Poľana déli szélén kanyarodik vissza Píla irányába. Még egy pillantást vethetünk a fenyőligetes tisztásra, mielőtt visszatérünk az erdők birodalmába. A fennsík ugyanis keskeny háttá szűkül a Piecky és a Veľký Sokol mélyre vágódott völgyei kötött, végig tartva a 900 és 1000 méter közötti magasságot. A látványt meghatározza a fenyvesek és bükkerdők váltakozása, vagy ezek elegyében járunk a kényelmesen hullámzó terepen. Pár ritkásabb ponton felsejlik a környező hegyvidék, de kilátással nem kecsegtet ez a szakasz.

A hegyhát középső részén még leküzdünk egy kis emelkedőt, mielőtt a hegytető véget ér. Egy éles balkanyar után, köves lejtőn érkezünk a Palc elágazásához, amelynek útjelző táblájától északkeletre fordulunk a S jelzésen. Az utolsó 200 méter szintet némileg harántolva tudjuk le a meredeken leszakadó hegyoldalon. Píla telepére visszaérkezve szezonban egy büfében fogyaszthatunk, vagy csak  megvárhatjuk a buszt, esetleg az izgalmakat és a hosszú gyaloglás fáradalmait kipihenve elüldögélhetünk valamelyik faasztalnál. A túra vége ugyanaz a 200 méteres szakasz a Z jelzésen, amelyen túránkat kezdtük, és ami visszavezet a buszmegállóhoz és a parkolóhoz.