Túrakaland Szlovákia első vasalt útján

Itiner

• Túránk Turócszentmárton (Martin) Stráne nevezetű, a hegyre felfutó villanegyedéből, a buszfordulónál indul. Itt tábla jelöli a vasalt utat, valamint az útvonalat üzemeltető Fatraski cég kitelepült konténerében működő kölcsönzőt is itt találjuk.

• A P jelzésen térünk be a Sörfőzde-patak (Pivovarský-potok) völgyébe.

• A 4-es számú információs tábláig kísérjük a patakot: a túra kiindulópontjától összesen 3 km és 435 méter szintemelkedés leküzdése után érkezünk meg a ferrata beszállásához.

• A beszállást követően, immáron testközelből kísérjük a patakot, A/B nehézségű mászásokkal tarkítva.

• Egy nagyobb, kettős vízesésnél, valamint az 5-ös számú információs táblánál az útvonal kettéválik: a bal oldali szurdokon egy könnyebb (A/B), a jobb oldalin egy valamivel nehezebb (C) útvonalon tudjuk kimászni a ferratát.

• A kiszállást követően a P jelzés vezet fel a szélesebb kavicsos útra.

• A K jelzésen jobbra fordulunk, és pár perc alatt beérünk Martinské hole üdülőtelepére.

• Amennyiben nem vesszük igénybe a vasalt utat üzemeltető cég tereproller szolgáltatását, akkor az üdülőtelepről levezető aszfaltúton elindulva, végig a S jelzést követve (egy idő után a jelzés elhagyja az aszfaltcsíkot) térünk vissza Stráne már ismert elágazásába (rollerrel is majdnem ugyanezen az úton ereszkedhetünk vissza a településre, de a rollerezőknek kialakítottak egy külön jelzést, amely pár helyen kissé máshol halad, mint a turistajelzés).

A túra részletes leírása

A mintegy 50 km hosszú, délnyugat-északkeleti futású Kis-Fátra (Malá Fatra) Szlovákia legnyugatibb fekvésű magashegysége, amelyet sajátos módon kettészel a Vág folyó (Váh). A hegység Vágtól északra eső, magasabb, látványosabb, jellemzően gyephavassal borított része, legalábbisközponti, a Vrátna völgy feletti, felvonóval is elérhető gerincszakasza népszerűségében a Magas-Tátrával vetekszik.

Ezzel szemben a hegység Vágtól délre eső részét, a zömében erdős hátakat hordozó Lucskai-Fátrát (Lúčanská Malá Fatra), vagy más néven Rajeci-havasokat kevesen ismerik. Pedig nagyon változatos túraterep vár ránk itt is: sziklás hegyormok és hegyhátak (pl. Kľak, Skalky), hangulatos, erdős gerincek és havasi rétek váltogatják egymást, igaz, felvonó és menedékház-hálózat nélkül. A hegység e déli szakasza az 1476 méter magas főcsúcs (Veľká Lúka) kiterjedt rétjeiben tetőzik, amelyek a kevésbé járt gerinccel ellentétben nagyon is ismertek, hiszen alattuk található Szlovákia egyik igen népszerű síközpontja, rendhagyó túránk célpontja, a Martinské hole (1260 m).

Elsősorban természetvédelmi okai vannak, hogy Szlovákia finoman szólva sem bővelkedik a vasalt utakban. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány hagyományos via ferrata útvonal található az országban (a magashegyek évtizedes láncos útjait és a Szlovák Paradicsom létrás szurdokait ne számoljuk ide). Ezek közül a túránk célpontja, valamint a Körmöcbánya (Kremnica) felett található Skalka vasalt útvonala direkt egy-egy síközpont mellett jött létre, turisztikai attrakciót kínálva ezzel a nyári félévre. Ezen felül a Szlovák Paradicsom hosszú ideig lezárt szurdokában (Kyseľ) és a Nagy-Fátrában találunk egy-egy vasalt utat, továbbá hosszú évek vitáját követően létesült egy via ferrata a Magas-Tátrában is.

A P jelzés korábban is a Sörfőzde-patak (Pivovarský potok) mentén vezetett, de a mászást igénylő felső szakaszról már elkanyarodott, s úgy érte el a hegytetőt. Adta magát tehát a lehetőség, hogy pár lépésre a sícentrumtól és az éttermektől egy nyári turisztikai attrakciót építsenek ki. Így született meg Szlovákia egyedülálló nyári kalandja: felfele vasalt úton mászva, lefelé pedig tereprolleren robogva tapasztalhatjuk meg a hegyek világát. 

De azért tegyük hozzá, hogy bár a Kis-Fátra e szakasza pont nem éri el a magashegységek kritériumának számító 1500 méteres tengerszint feletti magasságot, a kaland garantáltan magashegyi, ezért nem is adja magát könnyen: az útvonalon majdnem 800 méter szintemelkedést kell leküzdenünk! Nagyobb részt (435 méter szintkülönbség) gyalogolva a P jelzés első szakaszán, kisebb részt mászva (310 m) a ferratán, majd végül egy kellemes sétával az üdülőtelepre. S ehhez jön még a csúcstámadás lehetősége és a lejutás. A vasalt út mentén egyébként öt információs pontot is kialakítottak, mindegyik helyen információs táblával, az útvonal ezáltal teljesen egyértelmű.

Játszótér egy szépséges patakvölgyben

Turócszentmárton (Martin) Stráne negyede és Martinské hole kicsit olyan, mint a Normafa Budapesten. A kellemes hegyvidéki városrészből a nap végén sokan bringáznak vagy futnak fel a hegyre. Akár vezetővel vagyunk, akár egyedül, itt kezdjük meg túránkat, s ha szükséges, itt tudunk felszerelést is bérelni. Beöltözni majd csak később, a ferrata beszállásánál érdemes.

Először a Ferrata Panzió (Wellness Penzión Ferrata) felé tartó aszfaltúton haladunk, majd közvetlenül a modern épület mellett belépünk az árnyas erdőbe, a hangulatos patakpartra. Egy varázsütésre megváltozik minden: mellettünk zúg a hajdanán sörgyárat tápláló Sörfőzde-patak (Pivovarský potok) vize, amelyen kisebb hidak vezetnek egyik partról a másikra. A kövek között kapaszkodva, gyönyörű, dús vegetációban haladunk felfelé. Itt még bőven van lehetőségünk nézelődni. A 2-es tábla a valaha itt működött kőbányákra hívja fel figyelmünket például, s ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük az egykori sínpálya maradványait is a lábunk alatt. Utunk aztán kiér a sűrű erdőből, a 3-as tábla után egy enyhébb szakasz kezdődik, de itt is végig a patak mentén haladunk, néhol kissé eltávolodva, de el sosem hagyva azt.

Ahol ismét erdőbe ér az eltéveszthetetlen ösvény, ott találjuk a 4-es táblát és a beszállást (eddig tehát csupán a patakon átívelő hidak jelentették a kiépített műszaki infrastruktúrát, innentől kezdődik a via ferrata). A táblán megnézhetjük azt is, hogy milyen nehézségű szakaszok várnak ránk az útvonalon. 

Az első szakaszon mindenesetre nem lesz nehéz dolgunk: ez egy kifejezetten könnyű, A/B besorolású, tényleg egyszerű ferrata, a drótkötél után egy kisebb létrával megspékelve. Alapvetően a kidőlt fák törzsétől és a kisebb-nagyobb zúgók miatt járhatatlan patakmeder oldalában, a masszív sziklákon vezet a drótkötél, meg-megszakítva pár sétálós szakasszal. Mivel itt már néhol közvetlenül a patak csobog mellettünk, érdemes néha megállni és megcsodálni a sziklapárkányok dús vegetációját. Helyenként mesterséges lépések segítik utunkat és e könnyű szakaszt egy opcionális, a patak egyik oldaláról a másikra, majd onnan visszavezető kötélhíd teszi igazán izgalmassá. Érdemes kipróbálni ezt a „játszótéri" kitérőt, remek fotók készíthetők a magasban egyensúlyozó túratársakról. 

Egy kis izgalom az erdő mélyén

A vasalt út felénél két látványos vízeséssel ágazik el a szurdok, így az útvonal is. Itt találjuk az 5-ös számú táblát, amelynek segítségével felmérhetjük az előttünk álló terepet, és érdemes is szusszanni egyet a drámai vízesések lábánál.

A rövidebb, bal oldali útvonal továbbra is A/B nehézségű marad, míg a jobb oldaliban van egy kicsit nehezebb, C (közepes) nehézségű szakasz is. Ha már idáig eljutottunk, érdemesebb azonban a nehezebb utat választani, mert az látványosabb, összességében pedig egyáltalán nem nehéz (de ne felejtsük, hogy lefelé mászni tilos, ezért csak az egyik útvonalat használhatjuk). Az elágazásból is látható: egy kisebb, majd egy nagyobb vízesés leküzdése jelenti az igazi kunsztot a jobb oldali szurdokban, de ezektől sem kell megijedni, pár felszökés az egész, igaz, közben a hátunktól pár centiméterre zubog a víz. Az izmainkat megdolgozó szakaszt követően érdemes már hátrafelé is pillantgatni néha, ugyanis egyre inkább kilátni a fák között az alattunk elterülő, festői Turóci-medencére, illetve a túloldalon található Nagy-Fátra meredélyeire. Egy rövid gyaloglós szakaszt követően még egy kisebb küzdelem vár ránk (A/B és B/C), aztán el is hagyjuk a zúgó patakot, s kikapaszkodunk a fák között található kereszthez, ahol pihenőpadokat és egy csúcskönyvet is találunk. Egy gyönyörű fenyőerdőben történő rövid szerpentinezést követően a P jelzés aztán ki is ér egy nagyobb kavicsos útra, amelyen jobbra tartva rövid sétával érjük el Martinsé hole üdülőtelepét a K jelzésen.

Egy kis pihenést követően folytatódik a kaland

Az üdülőtelepen tudjuk visszaadni kölcsönzött mászófelszerelésünket, és ugyanott bérelhetünk rollert is. Ha rollerrel kívánunk leereszkedni, érdemes ezt megérkezésünkkor (sőt, már lent, a konténerben) egyeztetni, lehetséges ugyanis, hogy várnunk kell valamelyest az eszközökre. Ami nem is baj, sőt! A síközpontban számos éttermet és menedékházat találunk (akár meg is szállhatunk itt), jól fog esni egy kis pihenő, főleg, hogy a kilátás is pazar. Leginkább a Nagy-Fátra és a Kócs-hegység vonulatai látszanak innen, de ha van erőnk még felkapaszkodni a főcsúcsra, onnan egy jóval szélesebb perspektívából látunk rá a történelmi Felvidék csodálatos hegyeire.

Amennyiben egy kitérővel fel akarunk kapaszkodni a főcsúcsra, a Veľká Lúkára, akkor az üdülőteleptől a S jelzés vezet fel a főgerincre, ahol P jelzésen balra fordulva érjük el az 1476 méter magas hegytetőt (ez a kitérő 2,3 km és 220 m emelkedést jelent az üdülőteleptől, visszatérni ugyanazon az úton tudunk). 

Az üdülőközpontból lefelé vezető aszfaltcsíkon kezdünk ereszkedni a S jelzésen, amely később jól látható helyen hagyja el az autóutat, s teljesen levezet bennünket a túra kiindulópontjára. A minden bizonnyal tekintélyes számú hegyjáró a nagy kanyarokat leíró utat számos ponton lerövidítő ösvényeket faragott a tájba, de térdünket kímélendő, jobban járunk a szerpentinnel. Ha rollerrel ereszkedünk, alapvetően akkor is a S jelzést követjük, de kialakítottak egy rolleres jelzést is, amely egyes, rövidebb szakaszokon eltérhet a gyalogúttól. Lefelé legyünk óvatosak, terepbringás pálya is vezet erre.