Randevú a Nagy-Fátrával

Itiner

• A buszfordulótól a S jelzést követjük a Medzijarky tisztásán át a Lysec csúcsára.
• A csúcsról visszafelé a K jelzésen ereszkedünk le, és a Kašová síközpont érintésével gyalogolunk vissza a buszmegállóba.

A túra részletes leírása

Emelkedés a medence fölé

A Belá-Dulice (Bélagyulafalva) szélén található buszforduló rikító kék kukájával, harsány sárga oszlopával és hullámpalás deszkabódéjával leginkább a Sinistra körzet hangulatát idézi, különösen akkor, amikor az oldalában díszelgő mészkőszikla a gödröket kitöltő, sáros tócsákban tükröződve bontakozik ki a völgyben oszladozó reggeli ködből. Ahogy neve is sugallja, a falu két település, Turócbéla és Gyulafalva egyesítésével keletkezett. Történetének érdekes színfoltja az „olejkárosok” hajdani tevékenysége: a Turóci-medence szlovák lakói a znióváraljai (Kláštor pod Znievom) jezsuita szerzetesektől megtanultak gyógynövényekkel dolgozni és gyógyszereket készíteni, így aztán a népiesen „olejkárnak” nevezett helyiek gyógyszerekkel, illóolajokkal, kenőcsökkel, fűszerekkel kereskedtek. A 18. században háromezer (az általuk használt megnevezéssel élve) „vengerszki doktor” rótta Európát, illetve a cári Oroszországot.

A mészkőszikla alatt, a S jelzésen, erdei úton indul baktatásunk. A réttel bélelt, hosszú völgy egészen a főgerinc oldaláig tart, így aztán bővizű, sebes futású patakja van – rajta évszázadokon át malmok sorakoztak. A S jelzés egy kis víztározónál balra kanyarodik az első mellékvölgybe, és víz áztatta dózerúton hajlik fölfelé. Enyhe emelkedő végén, fenyőfák alatt lépünk ki a Medzijarky tágas legelőjére. A pompás fekvésű, fenyőkkel ölelt rét hullámain ülő facsoportok egyike pásztorszállást rejt, amely hosszú éveken át nyitva állt a túrázók előtt is, mára azonban újra csak eredeti rendeltetésének megfelelően használják. Visszatekintve, a lucok csúcsai fölött kilátunk a Turóci-medence túloldalán sötétlő Kis-Fátra déli vonulatára - a Rajeci-havasok tetején kirajzolódnak a Martinské Hole síközpont pályái. A ház mögött érjük el a Medzijarky elágazását, ahol a Kašová síközpontból érkező Z jelzés csatlakozik, és a Lysec oldala is feltűnik.

Legelő a hegyháton

A S jelzésen maradva erdősávot keresztezünk, és a sípályák fölötti rétláncolaton, hangulatos szakaszon nézünk szembe a csúcstömb meredek oldalával. Észak felé kipillantva a Kis-Fátra magasabb, havasi vonulata uralja a látványt – már amennyiben nem burkolózik felhőbe. Bükkös váltja a rétet, majd rét a bükköst, az erdei feltáróút nagyobb kanyarokkal, erdőben gyűri maga alá a hegyoldalt. Enyhe meredeksége viszonylagos kényelmet biztosít, mígnem a jelzés élesen balra elhagyja a keréknyomokat, és kíméletlen kaptatón, ligeten át irányít a gerincre – ahonnan szűnni nem akaró emelkedésbe fogunk. Ugyanakkor kilépünk végre a Lysec nyílt, legelőt hordozó hátára, és míg balunkon fenyőerdő von paravánt, jobbra folyamatos a kilátás a Nagy-Fátra szomszédos, majd egyre távolabbi hegyeire. Persze az 1000-1400 m magas hegyorrt erdő borítaná, de a fák kivágása után felszabadult gerinceket a pásztorkodás szolgálatába állították, a tavasztól őszig tartó legeltetés pedig útját állta az erdő térhódításának. A Lysecen csak egy kisebb legelőfolt maradt fenn, de a Nagy-Fátra központi gerincének teljes területe ennek a folyamatnak köszönheti kopasz megjelenését.

A Felvidéken a juhok tenyésztését az Erdélyből és a Kárpátokon túli területekről érkezett vlach (oláh) pásztorok honosították meg a 14. századtól. Napjainkra a legeltetés jelentősen visszaszorult a szlovák Kárpátokban, ám a Lysecen az út mentén található, zárt belterű kunyhó (helyi nevén „salaš”) a pásztorok időszakos jelenlétére utal. A hegyekből származó tejtermékek, főleg sajtok (pl. a lágy, brindza nevű juhtúró) ma is közkedveltek, és országszerte találkozhatunk az ezeket árusító bódékkal (utak mentén vagy nagyobb városokban). A legelők gyepszőnyege pedig értékes növény- és rovarvilág otthona – számukra amolyan oázis ez a hatalmas erdővidéken. Ami egyre jobban feltárul, akárcsak a hegyek határolta Turóci-medence magaslatunk (immár kizárólag) fenyők pettyezte, nyílt sávja mögött.

A Lysec

A Lysec 1381 m-es csúcsának tábláját egy sziklás letörés mellől látjuk meg először, itt végződik az emelkedő is. Körülkémlelve a Turóci-medence szegélyén a Nagy-Fátra hegytömege hullámzik: völgy völgy mögött, hegy hegy hátán, s felettük a főgerinc kopasz magaslatai. A látvány legjava megtett utunknak háttal állva bontakozik ki – érdemes kicsit előrébb is kisétálni. Az élénken tagolt hegyvidék hátterében, a messzeségben az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsai és a Liptói-havasok 2000 méter fölé ágaskodó bércei, tőlük jobbra a Magas-Tátra ormai zárják a látóhatárt. Üdítő ekkora erdőséget látni tarvágás nélkül.

Az összefüggő (medencék által nem szabdalt) rengeteg innen egészen Kassáig tart, és bár e hosszú sávban az erdők állapota változó, épp a Nagy-Fátra a kárpáti vadon egyik legfontosabb menedéke Szlovákiában. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az ország legnagyobb medvepopulációja lakja a hegység rengetegét. A fajt a 20. század elejére csaknem kiirtották az Északnyugati-Kárpátokból, az 1930-as években mindössze kb. két tucat példány kóborolt Szlovákia területén. Mára egyedszámukat (a védelemnek köszönhetően) 1000-1500 példányra becsülik, és bár a vadásztársaságok szerint túlszaporodtak, az állami környezetvédelmi szervek vizsgálatai a populáció hozzávetőleges stagnálását (vagy enyhe növekedését) valószínűsítik. Életterük (a fakitermelésnek és az erdőpusztulásnak betudható) csökkenése miatt azonban „láthatóvá váltak”, mivel élelem után kutatva gyakrabban merészkednek ki az erdőhatár fölé vagy alá. De a Nagy-Fátra ad otthont Európa legnagyobb őshonos tiszafa-előfordulásának is.

Síközpontok a lejtők alján

A nézelődés végeztével a K jelzésen ereszkedünk le a hegyről, a megtett úttal ellentétes irányban. Az öreg, terebélyes fenyők néhol ligetesen szétnyílnak, részleges kilátást engedve a Kis-Fátra bérceire. A gyakorta saras, csúszós, kellemetlenül lejtős ösvény már a nemzeti park határán kívül, de a Lysec rezervátum peremén vezet – ezek a területek élvezik a legmagasabb fokú védelmet Szlovákiában, határukat tilos átlépni. Az élővilág zavarásra érzékeny képviselői előszeretettel tanyáznak bennük, hiszen az erdészeti kezelés is elkerüli őket, és a háborítatlan növényzet tálcán kínál élelmet és menedéket egyaránt.

A Nagy-Fátrát egyébként jelentős hiúzpopuláció is lakja – olyannyira, hogy a 2010-es években innen szállítottak példányokat a Balkán egyes hegységeibe (pl. a horvátországi Velebitekbe), hogy a régen kiirtott, kiszorított faj újra elterjedhessen egykori élőhelyén. A csöndes léptű, 20 kg körüli súlyú macskaféle szinte szellemként közlekedik, kiváló érzékszerveinek hála pedig messzire elkerüli az embert – nem úgy a kisebb rágcsálókat, madarakat, amiket előszeretettel fogyaszt, de olykor nagyobb állatok, muflonok, zergék vagy őzek is a terítékére kerülnek.

Egy rétről végigmustrálhatjuk a Kis-Fátra legmagasabb csúcsait, majd lombhullató erdőben, viszonylag monoton, néhol meredeken lejtő szakaszon ereszkedünk a Jasenská dolina nevű völgybe. Itt egy gázlón vagy a fák alatti (2022 őszén tönkrement állapotú) hídon kelünk át az aszfaltútra, amelyet bal felé követünk (továbbra is a K jelzésen). Üdülőházak, panziók, fogadók sorakoznak az út mellett. A felújítás alatt álló Chata Lysechez (turistaház) egy kisebb sípálya tartozik, de előrébb, a Kašová síközpontnál már jobban felszerelt, nagyobb pályák láthatók. Bár ebbe a centrumba látszólag sok pénzt öltek az utóbbi években, a klímaváltozás hatására enyhülő telek nem kecsegtetik hosszú jövővel az ilyen alacsonyan fekvő télisportközpontokat. Egyelőre azért csak a Lysecnek intsünk búcsút (hátrapillantva), mielőtt az erdős, alsó részén beépítetlen völgyben visszabandukolunk a buszmegállóhoz.