Kalandtúra a Szulyói-sziklák elvarázsolt kővilágában

Itiner

• A parkolóból a Z jelzésen kapaszkodunk fel a Gotická brána sziklakapujához, majd Szulyó várába (Hrad Súľov).
• A Z jelzést a vár alatti csomópontig követjük még (Lúka pod Súľovským hradom).
• A P jelzésen balra tartva újabb sziklaformációt, a Brada kolosszusait érintjük, miközben jobbra kisebb, jól kitaposott ösvényeken kilátópontokat kereshetünk fel (Stefánikova, Opásaná).
• A Pod Roháčom elágazásban jobbra térünk a S jelzésre, és az Obrovská brána sziklakapuját érintve ereszkedünk.
• A Lúka pod Kamennom hríbe elnevezésű kereszteződésből egyenesen haladunk tovább a P jelzést követve, egészen a parkolóig.

A túra részletes leírása

A Gótikus kapu és Szulyó vára

Túránk kiindulási pontját nem lehet eltéveszteni, ugyanis az Almásfalu (Jablonové) és Szulyóváralja (Súľov-Hradná) között, a sziklák alatt található parkolónál turistaszezonban büfét, szálláslehetőséget és információs táblákat is találunk. A Z jelzésen megindulva nem sok időnk lesz elmélázni, pár lépést követően ugyanis egy gyökérfonatos kapaszkodón szuszogunk. A lejtő meredeksége aztán enyhül, idős, göcsörtös bükkfák között folytatjuk utunkat az egyik legszebb sziklaképződmény, a Gotická brána (Gótikus kapu) felé. Egy fél óra alatt fel is érünk a sziklák tetejére, ahol óvatosan mozogjunk, vannak ugyanis nagyon kitett részei.

A turistaútról balra letérve találjuk meg a legfestőibb kilátást nyitó kiszögellést, ahonnan rálátunk a névadó sziklakapura, illetve a település mellett nyújtózó üdülőtelep házaira, meg persze a tágabb környékre is. És ami a legfontosabb: ha eddig nem tettük volna, itt testközelből tapinthatjuk meg ezt a különleges kőzetet. A homokkőből, illetve a kisebb-nagyobb üledékes szemcsékből (kavicsból) felépülő konglomerátumsziklákat meszes kötőanyag cementálta össze, és a külső erők (szél, víz és különösen a fagyaprózódás) elsősorban ott pusztították le erősebben őket, ahol kevésbé volt erős ez a kötőanyag. Így alakultak ki a különleges alakú sziklák, amelyek garantáltan megmozgatják mindenki fantáziáját . A leglátványosabb alakzatoknak „hivatalos” nevük is van, az előttünk álló kapun túl az út mellett fogunk látni egy indiánfejre hasonlító sziklát és egy kőgombát is, de valamelyik sziklaegyüttes egyenesen egy kolostorra emlékeztet (állítólag). 

A Gotická brána  tornyaitól egy félórás, élményekben bővelkedő út vezet át Szulyó várába (Hrad Súľov), a Szulyói-sziklák talán leglátványosabb pontjára. Az útvonal egyes pontjain évtizedes kapaszkodók és kisebb létrák segítik a sziklákon való közlekedést, de a kezünkre igazából majd a várban lesz szükségünk. Ennél merészebb helyre épült várat ugyanis nehéz elképzelni: a sziklák közé épült, lélegzetelállító meredélyek szélén álló falak alapján megállapítható, hogy az építők bámulatosan használták ki a terep természetes adottságait. Olyannyira, hogy a közvetlenül a sasfészek alatt elhelyezett táblánál elsőre nem is egyértelmű, hol a vár, mert olyan keskeny a gerinc. A még az 1700-as évek elején is lakható állapotú vár megmenekült egyébként minden jelentős történelmi pusztítástól, a források alapján amolyan menekülővár lehetett, ahova vész esetén bújtak be az emberek, hadászati szerepe jelentéktelen volt. Ha a romot jelző táblától jobbra tartunk, akkor egy mesterséges kapaszkodókkal ellátott, alig embernyi széles hasadékon hatolunk keresztül, majd létrán és egy falmaradvány alatti lyukon át kapaszkodhatunk fel a vár, illetve a szikla tetejére, bal kéz felé pedig egy valaha állt kisebb bástyát szemrevételezhetünk, mászás nélkül. A csúcsról belátható a Szulyóváralját körbevevő „amfiteátrum", és elég sok időt eltölthetünk azzal, hogy a család apraja-nagyja mesés képzelőerejét használva elnevezi a kőtornyokat, sárkányokat, óriásokat, törpéket és mindenféle más mesefigurát belelátva a környező sziklákba. 

Nem szégyen a gatyafék, de hasznos

Az első, valóban húzós szakasz (továbbra is a Z jelzésen) a várból való leereszkedés során vár ránk. A sziklatornyok közti létrák ugyan csak pár fokból állnak, de aztán a korlát mellett olyan törmelékes, csúszós ösvény vár ránk, hogy tényleg nem szégyen bevetni a gatyaféket. Az elágazásban (Lúka pod Súľovským hradom) szusszanhatunk egyet, egy jelzetlen kis ösvényen pedig parádés kilátóponthoz lehet kikapaszkodni óvatosan. Csatlakozik a P jelzés, amelyet mi bal kéz felé követünk (a Z leereszkedik a hegyről). Egy darabig meglepően izgalommentes terepen haladunk, sehol egy létra, egy korlát, de még az első gyökérfonatos, meredek letörésre is várnunk kell. Ha jól figyelünk, akkor viszont útközben felfedezhetjük a valóban egy indián fejére hasonlító sziklát, a kőgomba pedig közvetlenül az úton található. Aztán egyre nagyobb sziklák vesznek körbe minket, és megérkezünk a Brada kőkolosszusaihoz. Az út a csúcsra ugyan nem kapaszkodik fel, de cserébe jobb kéz felé több kisebb, jól látható kitérőt találunk, amelyeket nagyon is érdemes felkeresni. De legyünk óvatosak, a kifejezetten kitett kilátópontok ugyanis a meredélyek fölé nyúlnak, és semmi nem véd az esetleges lezuhanástól.

Újabb sziklakapu, újra gatyafék

A P jelzést követve leereszkedünk a Pod Roháčom nevezetű elázagásba, ahol a S jelzésre váltunk, és elhagyjuk a gerincet. Először az Obrovská brána nevezetű sziklakapuhoz sétálunk le, ahol a turistaútvonal bevezet a roppant kőhíd alá is, amely nem mindennapi élmény. Utána viszont szó szerint fel kell kötnünk a gatyánkat, mert az egész túra talán legnehezebb szakasza vár ránk, és bizony a törmelékes, csúszós, meredek ösvényen lehet, hogy ismételten szükségünk lesz rá.

Ez a lejtő garantáltan megizzaszt bennünket, de aztán kisimul a táj, szép erdőben bandukolunk lefelé, míg egy tisztáshoz nem érünk. Itt egy 100 méteres szintkülönbség leküzdésével rövid kitérőt tehetünk a „sárkány üregéhez” (Šarkania diera), amely még az előzőnél is látványosabb hasadék (bár nem biztos, hogy a hatalmas lejtőt követően mászni akarunk felfelé).

A tisztásról szintben haladó, kellemes úton sétálunk kiindulópontunk felé, az erdő aljában vezető ösvényről egyes pontokon ráadásul fantasztikus panorámában lehet részünk, még pihenőpadokat is találunk itt. Érdemes is megpihenni, hiszen ez a búcsú pillanata, s ha jól szimatolunk, talán már érezhetjük a jól megérdemelt vacsora illatát is. Nincs más dolgunk ugyanis, mint a szintúton - a Lúka pod Kamennom hríbe nevezetű elágazásban a P jelzésre váltva - visszasétálni a kiindulópontunkhoz. (Közben a faluba is betérhetünk a K jelzésen.)