Kalandozás a Kis-Fátra szirtjein, körtúra a Nagy-Rozsutec ormára
Látványos kalandtúrát teszünk a Kis-Fátra délceg vezérszirtjére, a Nagy-Rozsutec sziklakoronás tetejére. Komoly szinttel és váltakozóan technikás tereppel birkózó útvonalon kapaszkodunk a tekintélyes magasságú sziklabástyára, fáradozásunkat a kalandos útvonalon vadregényes sziklavilág, pazar panorámák, daliás fenyvesek koronázzák. Végül a hegycsúcsra visszatekintve diadalittasan pihenhetünk meg a hágók vadvirágos rétjein vagy a hegylábi falu fogadójában.
A Kárpátok egyik ikonikus sziklaszirtje, a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec), a Kis-Fátra (Malá Fatra) legimpozánsabb csúcsa, amely fodros sziklataréjjal koronázva áll a lomhán hullámzó főgerinc északkeleti szélén. Vadregényes szurdokok, izgalmas sziklafelszökések és remek kilátás várja a felfedezőkedvű turistákat a hegység jelképévé vált hegyen.
A Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) 1610 méteres magasságával a hegyvidék egyik legmagasabb csúcsa, és a Kis-Fátra egyik leglátványosabb, legjobb kilátást kínáló, daliás szirtje, adottságaiért pedig peremi helyzete és a hegység főtömegtől eltérő geológiai háttere felel. A Kis-Fátra kristályos tömbjének kiemelkedései melletti, kemény dolomit- és mészkőtakaró a főgerinctől elkülönülő bércet képvisel. A tetejéről nyíló kilátás az egyik legszebb Nyugat-Szlovákiában: a Liptói-havasok és az Alacsony-Tátra mellett belátjuk a Nagy- és a Kis-Fátra nagyrészét, illetve a cseh és lengyel határvidéket.
A víz eróziójának köszönhetően fodros csúcsának lábánál is lenyűgöző sziklaképződmények keletkeztek. A Medzirozsutce-hágó alatt eredő patak mélyre vágta magát az oldékony kőzettestben, így látványos szurdokok (Horné és Dolné Diery) nyíltak a hegy lábánál, amelyeken keresztül még kalandosabb a hegy megközelítése. Ez a két szurdok a leglátványosabbak közé tartozik Nyugat-Szlovákiában, így rendkívül felkapottak is, a nyári szezonban tömegek látogatják őket. Amennyiben a szurdokokat is meg szeretnék nézni, turistaszezonon kívülre vagy a korai órákra érdemes időzíteni a látogatást.
Ajánlott időszak a túrához: a Nagy-Rozsutec tömbje március 1. és június 15. között minden évben le van zárva (természetvédelmi okból). A túrát a hozzávetőleg június elejétől október közepéig tartó, hó- és jégmentes időszakban érdemes bevállalni. Esős időben vagy az után a sziklafelületek veszélyesen csúszósak lehetnek.
A szerző tippje
- Érdemes a napot korán kezdeni ezen a felkapott, nagy tömegeket mozgósító hegyen. Ha elég korán indulunk, és még a délelőtt folyamán felérünk a csúcsra, úgy nagyobb valószínűséggel kerüljük el a láncokon kapaszkodó tömeget és a délutáni felhősödés csúcsot betakaró szemfedőjét. Így hosszabb pihenőket is tarthatunk a hágóban, a láncos szakaszok előtt, ahol lesz időnk elvegyülni a hegyvidéki tájban, megfigyelni a részleteket, a szeszélyes időjárás változásait.
- Ha tehetjük, szálljunk is meg Terchován vagy akár Štefanován, hogy legyen időnk megismerkedni a helyszín hangulatával, kultúrájával, akklimatizálódjunk a magashegységi környezethez.
- Az egyes hegységek turistaútjainak járhatóságát, aktuális veszélyforrásait a Hegyimentő Szolgálat weboldala részletesen és naprakészen mutatja be. A szlovák nyelvű szöveg a Google Chrome böngésző fordítás funkciójával megbízhatóan lefordítható magyar vagy angol nyelvre.
- A medvés területeken történő túrázásról hasznos információkat tematikus oldalunkon találsz, sok másik szlovákiai túra mellett.
Úttípusok
Biztonsági előírások
-
Viharos, villámlás lehetőségét tartogató időjárás esetén meggondolandó a túra mellőzése, mivel a rendkívül kitett, sziklás, fémláncokkal biztosított szakaszok ilyenkor komoly kockázatot jelentenek a kőhullás, villámcsapás, lecsúszás veszélyével.
-
Különösen éjszaka, de még a szürkületi órákban sem tanácsos a hágók környékén tartózkodni a hegységben nagy számban jelenlévő medvepopuláció veszélye miatt. Ha sűrű erdőben egyedül mozgunk, érdemes énekelni, tapsolni, medvecsengővel túrázni, aminek hallatára a Kárpátok emberkerülő csúcsragadozója előzékenyen odébbáll.
Hasznos linkek és ötletek
- Indulás előtt érdemes a részletes időjárási előrejelzést is csekkolni valamelyik szlovák nyelvű oldalon. (Pl.: https://hzs.sk/mala-fatra/ ) Ehhez a szlovákul időjárás-előrejelzést jelentő predpoveď počasia (vagy predpoved pocasia) kifejezést és a felkeresni kívánt terület vagy csúcs szlovák nevét kell beírnunk a keresőbe. (A fordításhoz használjunk Google Chrome böngészőt.)
- Jól használható és megbízható az angol nyelvű mountain-forecast.com, és a www.yr.no/en/ oldal is, amelyen csúcsok időjárásáról tájékozódhatunk néhány órás, folyamatosan frissülő bontásban.
- A túrát legegyszerűbben a Kárpátok egészét és annak turistaútjait is tartalmazó Természetjáró appban követhetjük.
Kezdés
Végpont
Útleírás
Itiner
- Štefanová településről a Z jelzés mentén indulunk a hegy déli lábát kerülve a Sedlo Medziholie hágóba.
- Innen a P jelzés vezet át a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) tömbjén.
- A Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) csúcsára a röviden kiágazó P▲ jelzéssel érkezünk.
- A csúcstömb északi oldalán ereszkedünk le a P jelzésen.
- A túloldali hágóból (Sedlo Medzirozsutce) röviden követjük a K jelzést.
- A Pod Tanečnicou elágazásától a Z jelzésen érünk le a Sedlo Vrchpodžiar tisztására.
- A túra végén a Sedlo Vrchpodžiar felől a S jelzés vezet vissza Štefanovába.
A túra részletes leírása
A Kis-Fátra központjában, kapaszkodás Štefanová felől
Štefanová bájos kis hegyi házai közül indulunk a bálványként felettünk magasodó, sziklás hegytömb irányába a Z jelzés mentén. A gerendaházas, legelőkkel körbevett, patakparti falu a kárpáti állattartás jellegzetes települése. Itt forgatták a híres szlovák betyár, Juraj Jánošík életét feldolgozó csehszlovák filmet a két világháború között. A megalakuló Csehszlovák államban elevenítették fel függetlenségért harcoló alakját, s nemzeti hősként tisztelték a hegyvidék legendákkal övezett szülöttjét. A hegység északi bejáratánál hatalmas fémszoborban megtestesülve, fokosával, liptói viseletbe öltözve tekint le a betyár Terchovára (Terhely), szülőfalujára, ahol múzeumban őrzik a rablóvezér emlékét, valamint a paraszti élet tárgyi eszközeit, hagyományit.
Rögtön a Štefanová legelején, túránk kezdőpontján álló buszforduló után kettéágazik az út, ahol még eldönthetjük, melyik nyomvonalon akarjuk megmászni a hegyet. Ugyanis ha a S jelzéssel a Sedlo Vrchpodžiarba érve, onnan pedig Podžiar vendéglőjéhez ereszkedve a Horné diery K jelzésén kapaszkodunk fel a hegyre, egy létrákkal és láncos biztosítással könnyített szurdoktúrán érkezünk a csúcs alatti hágóba, a Sedlo Medzirozsutce laposára. Innen ugyan lankásabb a felmenetel a hegyre, de a déli oldalon több láncokkal biztosított sziklás ereszkedés is található. Ha némi extra izgalmat akarunk csempészni a hegymászásba,megfelelő kondícióban vagyunk, elég korán indultunk, valamint az időjárás is kedvező, akkor ez egy igazán kalandos és látványos útvonal a Nagy-Rozsutecre.
Mi azonban most a kézenfekvő déli útvonalon kapaszkodunk, a Z jelzésen, ahol pár gerendaházat, vendéglőt elhagyva hamar túljutunk Štefanován. Egyenletesen, de kitartóan emelkedik az ösvény a fenyő- és bükkerdőkkel, tisztásokkal váltakozó hegyoldalban. Párhuzamosan több ösvény is kapaszkodik egymástól pár méterre, de előbb-utóbb minden út keresztezi a másikat, és a hágóba igyekvő szekérúthoz csatlakozik. 900 méter tengerszint feletti magasságnál, egy fenyőerdőben kapaszkodik legmeredekebben az útvonal, de a szekérúthoz érve kitérünk az egyre meredekebbé váló hegyoldalból, és harántolva fordulunk a Nagy-Rozsutec déli lejtőjére. Hosszan keresztezünk egy irtást, ahonnan egyre jobban kibontakozik a Kis-Fátra főgerince, a kelet-nyugati irányú, bálnahátak sorából felépülő hegyvonulat.
A hágóhoz (Sedlo Medziholie) közeledve egyre tágasabb mezőket keresztezünk. A fenyőligetekkel tarkított, sziklavilággal keretezett hegyvidék a medvék otthona, bár a hegy zsúfoltsága miatt leginkább éjszaka mozognak itt; ürüléküket, nyomaikat felfedezhetjük a természetes átjáróban. A hágó közelében egy forrást is érintünk, amiből friss vizet vehetünk a folytatáshoz, innen feljebb ugyanis már nem lesz biztos vízvételi lehetőség.
A kitárulkozó táj egyre lankásabban vezet a tágas hágó (Sedlo Medziholie) tisztására. Számos turistaút keresztezi itt egymást, a főgerincről és minden nagyobb völgyből, településről ide futnak be a turistautak. Ezen a stratégiai helyen 1985 januárjáig menedékház állt aszemközti lankás nyereg alatt, ahonnan kényelmesen lehetett a főgerinc vagy a Nagy-Rozsutec túráját indítani. Ám a kétszintes gerendaház fennállásának negyvenedik évében leégett és sajnos azóta sem épült újjá. Pedig már 1932-ben menedékkunyhó fogadta itt a dinamikusan fejlődő turistaéletet versenyekkel, átdalolt éjszakákkal. A II. világháborúban ez a ház megsemmisült, de 1946-ban újjáépítették két étkezővel, 3 szinttel, 82 éjszakázóhellyel. Sípályát is üzemeltettek mellette, ami végül a vesztét okozta. A felvonó motorja ugyanis kigyulladt, lángra lobbantva a gázolaj és gázpalackok tárolására használt melléképületet. A robbanások során hamar átterjedt a tűz a főépületre is, ahonnan a vendégeket és az értékeket mentették. A ház a tűzoltók gyors érkezése ellenére porig égett, a nemzeti park igazgatósága pedig nem engedélyezte az újjáépítést az egyébként forgalmas hágóban, ami azóta is vitát gerjeszt sportolók és természetvédők között.
A Nagy-Rozsutec ostroma
A Sedlo Medziholie tisztásáról már teljes egészében kibontakozik célunk, a Nagy-Rozsutec sziklatornyokkal megerősített tömege. Ha nem vagyunk jártasak a hegyvidéki terepen, innen rémisztőnek tűnhet a továbbvezető út. Dél felől a hegy legvadabb arcát látjuk, de a turistaút ügyesen kerül a keleti oldal lankásabb fenyvesében, majd a délkeleti gerinc meredek, két sziklalépcsővel felszökő lejtőjén, láncos segítséggel járható ösvényen kapaszkodik a csúcsra.
A hágótól északra fordulunk a P jelzés mentén, ami pont a fokozottan védett terület határa. A fenyves felső végén még érintünk egy időszakos forrást, de erre a vízvételi lehetőségre ne számítsunk feltétlenül. Egy lankásabb horpadást, feltehetősen egy régi hegyomlás maradékaként kialakult egyenetlen lejtőpihenőt érintve, ritkuló fenyőcsoportok között érjük el a vad sziklavilágot. A gyalogfenyők között egyre több sziklafal állja utunkat, de szerencsére már jól kijárt, befelé dőlő, tagolt felszínű felszökések között vezet az ösvény, így a láncok és a sárgás színűre koptatott sziklataréjok segítségével leküzdhető minden nehézség.
Egy gerincet követve lassan kapaszkodunk a csúcs felé, tőlünk balra, a hegy déli oldalában hatalmas sziklatorony áll a faltól határozottan elrepedve, alatta szétszóródott sziklatömbök végtelen tömege támaszkodik a meredek hegyoldalnak. Itt jól megfigyelhető, hogyan fejti a sziklafelszínt egyre hátrébb az erózió, hogyan bontja ki a fagy, az eső és a szél a hegyet alkotó dolomit anyagát, és miként válik ezáltal egyre karcsúbb sziklabástya a Nagy-Rozsutecből. Itt szemből látjuk a hegyet felépítő rétegeket, amik enyhe északi lejtéssel támaszkodnak a hegység alapjául szolgáló kristályos kőzeteken. Utóbbiak kiemelkedésével a Nagy-Rozsutecet alkotó triász dolomit és mészkő a puhább és fiatalabb üledékekre tolódott.
Körülöttünk, ahol némi talaj meg tudott tapadni a lankásabb felszíneken, havasi virágok szőnyege tarkállik a nyári időszakban. Ritka és értékes vegetáció honol a hegyoldal rétjein: a magashegységi, 1500 méter feletti szintet elérő lejtők a mészkedvelő dolomit sziklagyep jellemző havasi növényeinek adnak otthont, és egyes növénytársulások egyedülállóak Szlovákián belül. Ritka alfaja él itt a tárnicsnak, de olyan jégkorszaki reliktumfajok, mint a havasi magcsákó, a nyúlszapuka vagy a réti nyúlhere is értékessé teszik a helyet.
A csúcsra vezető utolsó felszökés a leginkább sziklás: egy bő 20 méteres szakaszonsziklabevágást követ az út, amin lánc segítségével vagy az árok alján természetes fogásokon és lépéseken jutunk fel. Ha saját tapasztalatunkra hagyatkozunk, vizsgáljuk meg mindig a sziklák állékonyságát, elég stabilak-e kapaszkodónak, meg tudjuk-e vetni lábunkat a taréjok mögött.
Egy sziklatornyot kerülő, kitett ösvényen érkezünk a látványos nyeregbe, a legmagasabb pont alá, ahonnan a P▲ jelzés vezet a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) csúcsára egy rövid, kb. 100 méteres leágazással. Még itt is vár ránk egy rövidke sziklamászás, egy utolsó feladat a csúcspont előtt, de ezután már kényelmes gerincösvény vezet a legmagasabbra emelkedő sziklákhoz.
Csúcskereszt, csúcskönyv és a környező hegyek, települések irányát és távolságát mutató fémtábla fogad a csúcson, illetve természetesen, ha jó időben érkezünk, a lebilincselő panoráma. A szomszédos hegyekkel egy magasságban, a főgerincre rálátva vonzza tekintetünket a Kis-Fátra tömege. A hegy sziklás leszakadása lebilincselő mélységet nyit alattunk kiindulópontunk, a fenyőerdőkkel teli Vrátna völgye felé. Ámulatba ejtő távlatokat nyújt a környező kárpáti hegyvonulatok sora nyugat és észak felé a lengyel síkságra tekintő Beszkidek erdős halmaival. A keleti és délkeleti látóhatáron a Liptói-havasok és az Alacsony-Tátra csipkézett ormai húzódnak, a legzsúfoltabb tömegű hegyvidék pedig délre alattunk, a szemközti Stoh kúpja mögött sorakozik a Vág és az Árva folyó szabdalta, rendkívül meredek formavilágú Kócs-hegységgel és a Šíp csúcsaival. Egészen megdöbbentő, honnan kapaszkodtunk fel ide, és hol fogunk még továbbmenni - látványos dimenziót nyit ez a kitett, sziklás kilátópont magasan a táj felett.
Ha jó időben érünk a csúcsra, érdemes egy kicsit elidőzni, élvezni a magasságot, a panorámát, értékelni a megtett út gyümölcsét. Ne feledjük azonban, hogy a nehézségeknek itt még csak a felét hagytuk magunk mögött. Bár lefelé könnyebb a gyaloglás, a fáradtság és az időjárás miatt a veszélyek legtöbbször ereszkedés közben leselkednek ránk. Így mindenképp hagyjunk magunknak időt a feltöltődésre, ha fúj a szél, keressük meg a legvédettebb helyet a pihenésre, viszont ha eső, vagy vihar van kialakulóban, legyünk túl a csúcsrégión minél hamarabb.
Ereszkedés vissza az erdős mélységbe
A P jelzéshez visszatérve ugyanis még a szomszédos ikercsúcsra is át kell traverzálni. Némi hullámzást és egy csekély sziklafalat leküzdve, a szomszéd, alacsonyabb csúcsot keletről kerülve már a törpefenyők között, az első szakaszon számottevő meredekséggel ereszkedünk. Itt lánccal támogatott sziklafal már nincs, viszont az ösvény sokszor csúszós, murvás, bizonytalan a lábunk alatt, ezért érdemes a körülöttünk lévő fenyőkben kapaszkodva vagy túrabot segítségével, lassan learaszolni a meredek lejtőkön. Bő 200 méter szintet ereszkedve egy lejtőpihenő, kisebb vízszintes szakasz engedi megpihenni térdeinket és combunkat. A mellékcsúcson túl, egy hosszabb erdei szakaszon mélyre vágódik a murvás út a talajtakaró alá, itt érdemes a fák közötti ösvényt előnyben részesíteni.
A két Rozsutec közötti nyeregben (Sedlo Medzirozsutce) jól esik megpihenni az ismét kitárulkozó havasi táj látványával. Szemben az impozáns Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec) nem túl magas, de szintén sziklás és délceg felszökése hívogat. Ha van rá tartalékolt energiánk és időnk, érdemes a kilátás miatt felkapaszkodni az oromra, bő félóra alatt le is tudhatjuk a 150 méteres szintkülönbséget.
A lefelé vezető út a hágóból eleinte a K jelzés mentén halad, de a Pod Tanečnicou rétjétől kövessük a Z jelzést az ereszkedéshez. Ha szezonon kívül vagy hétköznap, kisebb turistaforgalom idején érkezünk ide, érdekes alternatíva a K jelzést követve, a patak szurdokán átkelni, de nagy forgalom esetén ez szinte kivitelezhetetlen a megkerülhetetlen szűkületek, létrák és láncok sokasága miatt. Egyébként a Z jelzés kevésbé kalandos, de nem kevésbé látványos a környező matuzsálemi bükk- és fenyőfákkal. Pár száz méterrel lejjebb egy darabon még egyesülünk a K jelzéssel, de az újabb szurdokszakasz miatt kitérünk a hegyoldalban harántoló ösvény felé, ahol a Z jelzés a hegylábi rétek mentén pazar kilátással, igazi hegyvidéki hangulatban ereszkedik a sziklás csúcsokkal, sűrű fenyvesekkel körülölelt, vadvirágos kaszálókon.
A Sedlo Vrchpodžiar lejtőpihenőjén még kitérhetünk jobbra az alattunk párszáz méterre található hegyi fogadóhoz, de Štefanová is karnyújtásnyira van már csak tőlünk, a Rozsutecről érkező Kremenný potok mélyedésében. A S jelzést követve, egy erdei ösvény szerpentinjén még gyorsan leadjuk a szintesés utolsó részét, majd kényelmesen, murvás úton csorgunk le kiindulópontunkra, Štefanovába. Itt minden második ház fogadó, kocsma vagy szálláshely, így lehetőségünk van feltöltődni a túra végeztével, és jóleső, megérdemelt pihenéssel visszatekinteni a hegyre.
Tipp
Tömegközlekedéssel
Tömegközlekedéssel elérhető
Amennyiben Szlovákiában tömegközlekedünk, az itt elérhető oldalon kereshetünk utazási lehetőségeket és menetrendeket. A menetrendi oldal angolul is használható app formájában Cestovné poriadky CP néven tölthető le okostelefonra.
- Terchován át utazhatunk autóbusszal a Terchová, Vrátna Štefanová buszmegállóig, és a túra végeztével innen is távozhatunk.
Megközelítés
- A túra a Terchová, Vrátna Štefanová buszmegállótól, Štefanová településrész alsó végéből indul és ott is ér véget.
Parkolás
- A Terchovához tartozó Štefanová településrész bejáratánál, a túra kezdőpontjánál tágas parkolóban hagyhatjuk autónkat.
Koordináták
A szerző által javasolt térképek:
A túra nyomvonalát a VKÚ Harmanec kiadó 110. számú térképe (Malá Fatra - Vrátna) tartalmazza. A kiadó térképei több magyarországi térképboltban is kaphatók.
Felszerelés
- Az időjárásnak megfelelő öltözet, ami mindig tartalmazzon eső, szél és hideg elleni védelmet is, mivel a csúcsrégióban szeszélyesen változó időjárás lehet.
- Kényelmes, bordázott gumitalpú túracipő vagy bakancs, amivel biztonságban közlekedhetünk a meredek sziklafelületeken is.
- Enni- és innivaló (legalább 1,5 liter víz), a hegymászás és izzadás által vesztett energia és víz utánpótlására.
- A navigáláshoz a Természetjáró app, amelyben ez a túra pár gombnyomással megnyitható.
Kérdések és válaszok
Kérdeznél a szerzőtől?
Értékelések
Legyél te az első hozzászóló!
A közösség fényképei