Kalandozás a Kis-Fátra szirtjein, körtúra a Nagy-Rozsutec ormára

Itiner

• Štefanová településről a Z jelzés mentén indulunk a hegy déli lábát kerülve a Sedlo Medziholie hágóba.
• Innen a P jelzés vezet át a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) tömbjén.
• A Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) csúcsára a röviden kiágazó P▲ jelzéssel érkezünk.
• A csúcstömb északi oldalán ereszkedünk le a P jelzésen.
• A túloldali hágóból (Sedlo Medzirozsutce) röviden követjük a K jelzést.
• A Pod Tanečnicou elágazásától a Z jelzésen érünk le a Sedlo Vrchpodžiar tisztására.
• A túra végén a Sedlo Vrchpodžiar felől a S jelzés vezet vissza Štefanovába.

A túra részletes leírása

A Kis-Fátra központjában, kapaszkodás Štefanová felől

Štefanová bájos kis hegyi házai közül indulunk a bálványként felettünk magasodó, sziklás hegytömb irányába a Z jelzés mentén. A gerendaházas, legelőkkel körbevett, patakparti falu a kárpáti állattartás jellegzetes települése. Itt forgatták a híres szlovák betyár, Juraj Jánošík életét feldolgozó csehszlovák filmet a két világháború között. A megalakuló Csehszlovák államban elevenítették fel függetlenségért harcoló alakját, s nemzeti hősként tisztelték a hegyvidék legendákkal övezett szülöttjét. A hegység északi bejáratánál hatalmas fémszoborban megtestesülve, fokosával, liptói viseletbe öltözve tekint le a betyár Terchovára (Terhely), szülőfalujára, ahol múzeumban őrzik a rablóvezér emlékét, valamint a paraszti élet tárgyi eszközeit, hagyományit.

Rögtön a Štefanová legelején, túránk kezdőpontján álló buszforduló után kettéágazik az út, ahol még eldönthetjük, melyik nyomvonalon akarjuk megmászni a hegyet. Ugyanis ha a S jelzéssel a Sedlo Vrchpodžiarba érve, onnan pedig Podžiar vendéglőjéhez ereszkedve a Horné diery K jelzésén kapaszkodunk fel a hegyre, egy létrákkal és láncos biztosítással könnyített szurdoktúrán érkezünk a csúcs alatti hágóba, a Sedlo Medzirozsutce laposára. Innen ugyan lankásabb a felmenetel a hegyre, de a déli oldalon több láncokkal biztosított sziklás ereszkedés is található. Ha némi extra izgalmat akarunk csempészni a hegymászásba,megfelelő kondícióban vagyunk, elég korán indultunk, valamint az időjárás is kedvező, akkor ez egy igazán kalandos és látványos útvonal a Nagy-Rozsutecre.

Mi azonban most a kézenfekvő déli útvonalon kapaszkodunk, a Z jelzésen, ahol pár gerendaházat, vendéglőt elhagyva hamar túljutunk Štefanován. Egyenletesen, de kitartóan emelkedik az ösvény a fenyő- és bükkerdőkkel, tisztásokkal váltakozó hegyoldalban. Párhuzamosan több ösvény is kapaszkodik egymástól pár méterre, de előbb-utóbb minden út keresztezi a másikat, és a hágóba igyekvő szekérúthoz csatlakozik. 900 méter tengerszint feletti magasságnál, egy fenyőerdőben kapaszkodik legmeredekebben az útvonal, de a szekérúthoz érve kitérünk az egyre meredekebbé váló hegyoldalból, és harántolva fordulunk a Nagy-Rozsutec déli lejtőjére. Hosszan keresztezünk egy irtást, ahonnan egyre jobban kibontakozik a Kis-Fátra főgerince, a kelet-nyugati irányú, bálnahátak sorából felépülő hegyvonulat.

A hágóhoz (Sedlo Medziholie) közeledve egyre tágasabb mezőket keresztezünk. A fenyőligetekkel tarkított, sziklavilággal keretezett hegyvidék a medvék otthona, bár a hegy zsúfoltsága miatt leginkább éjszaka mozognak itt; ürüléküket, nyomaikat felfedezhetjük a természetes átjáróban. A hágó közelében egy forrást is érintünk, amiből friss vizet vehetünk a folytatáshoz, innen feljebb ugyanis már nem lesz biztos vízvételi lehetőség.

A kitárulkozó táj egyre lankásabban vezet a tágas hágó (Sedlo Medziholie) tisztására. Számos turistaút keresztezi itt egymást, a főgerincről és minden nagyobb völgyből, településről ide futnak be a turistautak. Ezen a stratégiai helyen 1985 januárjáig menedékház állt aszemközti lankás nyereg alatt, ahonnan kényelmesen lehetett a főgerinc vagy a Nagy-Rozsutec túráját indítani. Ám a kétszintes gerendaház fennállásának negyvenedik évében leégett és sajnos azóta sem épült újjá. Pedig már 1932-ben menedékkunyhó fogadta itt a dinamikusan fejlődő turistaéletet versenyekkel, átdalolt éjszakákkal. A II. világháborúban ez a ház megsemmisült, de 1946-ban újjáépítették két étkezővel, 3 szinttel, 82 éjszakázóhellyel. Sípályát is üzemeltettek mellette, ami végül a vesztét okozta. A felvonó motorja ugyanis kigyulladt, lángra lobbantva a gázolaj és gázpalackok tárolására használt melléképületet. A robbanások során hamar átterjedt a tűz a főépületre is, ahonnan a vendégeket és az értékeket mentették. A ház a tűzoltók gyors érkezése ellenére porig égett, a nemzeti park igazgatósága pedig nem engedélyezte az újjáépítést az egyébként forgalmas hágóban, ami azóta is vitát gerjeszt sportolók és természetvédők között.

A Nagy-Rozsutec ostroma

A Sedlo Medziholie tisztásáról már teljes egészében kibontakozik célunk, a Nagy-Rozsutec sziklatornyokkal megerősített tömege. Ha nem vagyunk jártasak a hegyvidéki terepen, innen rémisztőnek tűnhet a továbbvezető út. Dél felől a hegy legvadabb arcát látjuk, de a turistaút ügyesen kerül a keleti oldal lankásabb fenyvesében, majd a délkeleti gerinc meredek, két sziklalépcsővel felszökő lejtőjén, láncos segítséggel járható ösvényen kapaszkodik a csúcsra.

A hágótól északra fordulunk a P jelzés mentén, ami pont a fokozottan védett terület határa. A fenyves felső végén még érintünk egy időszakos forrást, de erre a vízvételi lehetőségre ne számítsunk feltétlenül. Egy lankásabb horpadást, feltehetősen egy régi hegyomlás maradékaként kialakult egyenetlen lejtőpihenőt érintve, ritkuló fenyőcsoportok között érjük el a vad sziklavilágot. A gyalogfenyők között egyre több sziklafal állja utunkat, de szerencsére már jól kijárt, befelé dőlő, tagolt felszínű felszökések között vezet az ösvény, így a láncok és a sárgás színűre koptatott sziklataréjok segítségével leküzdhető minden nehézség.

Egy gerincet követve lassan kapaszkodunk a csúcs felé, tőlünk balra, a hegy déli oldalában hatalmas sziklatorony áll a faltól határozottan elrepedve, alatta szétszóródott sziklatömbök végtelen tömege támaszkodik a meredek hegyoldalnak. Itt jól megfigyelhető, hogyan fejti a sziklafelszínt egyre hátrébb az erózió, hogyan bontja ki a fagy, az eső és a szél a hegyet alkotó dolomit anyagát, és miként válik ezáltal egyre karcsúbb sziklabástya a Nagy-Rozsutecből. Itt szemből látjuk a hegyet felépítő rétegeket, amik enyhe északi lejtéssel támaszkodnak a hegység alapjául szolgáló kristályos kőzeteken. Utóbbiak kiemelkedésével a Nagy-Rozsutecet alkotó triász dolomit és mészkő a puhább és fiatalabb üledékekre tolódott.

Körülöttünk, ahol némi talaj meg tudott tapadni a lankásabb felszíneken, havasi virágok szőnyege tarkállik a nyári időszakban. Ritka és értékes vegetáció honol a hegyoldal rétjein: a magashegységi, 1500 méter feletti szintet elérő lejtők a mészkedvelő dolomit sziklagyep jellemző havasi növényeinek adnak otthont, és egyes növénytársulások egyedülállóak Szlovákián belül. Ritka alfaja él itt a tárnicsnak, de olyan jégkorszaki reliktumfajok, mint a havasi magcsákó, a nyúlszapuka vagy a réti nyúlhere is értékessé teszik a helyet.

A csúcsra vezető utolsó felszökés a leginkább sziklás: egy bő 20 méteres szakaszonsziklabevágást követ az út, amin lánc segítségével vagy az árok alján természetes fogásokon és lépéseken jutunk fel. Ha saját tapasztalatunkra hagyatkozunk, vizsgáljuk meg mindig a sziklák állékonyságát, elég stabilak-e kapaszkodónak, meg tudjuk-e vetni lábunkat a taréjok mögött.

Egy sziklatornyot kerülő, kitett ösvényen érkezünk a látványos nyeregbe, a legmagasabb pont alá, ahonnan a P▲ jelzés vezet a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) csúcsára egy rövid, kb. 100 méteres leágazással. Még itt is vár ránk egy rövidke sziklamászás, egy utolsó feladat a csúcspont előtt, de ezután már kényelmes gerincösvény vezet a legmagasabbra emelkedő sziklákhoz.

Csúcskereszt, csúcskönyv és a környező hegyek, települések irányát és távolságát mutató fémtábla fogad a csúcson, illetve természetesen, ha jó időben érkezünk, a lebilincselő panoráma. A szomszédos hegyekkel egy magasságban, a főgerincre rálátva vonzza tekintetünket a Kis-Fátra tömege. A hegy sziklás leszakadása lebilincselő mélységet nyit alattunk kiindulópontunk, a fenyőerdőkkel teli Vrátna völgye felé. Ámulatba ejtő távlatokat nyújt a környező kárpáti hegyvonulatok sora nyugat és észak felé a lengyel síkságra tekintő Beszkidek erdős halmaival. A keleti és délkeleti látóhatáron a Liptói-havasok és az Alacsony-Tátra csipkézett ormai húzódnak, a legzsúfoltabb tömegű hegyvidék pedig délre alattunk, a szemközti Stoh kúpja mögött sorakozik a Vág és az Árva folyó szabdalta, rendkívül meredek formavilágú Kócs-hegységgel és a Šíp csúcsaival. Egészen megdöbbentő, honnan kapaszkodtunk fel ide, és hol fogunk még továbbmenni - látványos dimenziót nyit ez a kitett, sziklás kilátópont magasan a táj felett.

Ha jó időben érünk a csúcsra, érdemes egy kicsit elidőzni, élvezni a magasságot, a panorámát, értékelni a megtett út gyümölcsét. Ne feledjük azonban, hogy a nehézségeknek itt még csak a felét hagytuk magunk mögött. Bár lefelé könnyebb a gyaloglás, a fáradtság és az időjárás miatt a veszélyek legtöbbször ereszkedés közben leselkednek ránk. Így mindenképp hagyjunk magunknak időt a feltöltődésre, ha fúj a szél, keressük meg a legvédettebb helyet a pihenésre, viszont ha eső, vagy vihar van kialakulóban, legyünk túl a csúcsrégión minél hamarabb.

Ereszkedés vissza az erdős mélységbe

A P jelzéshez visszatérve ugyanis még a szomszédos ikercsúcsra is át kell traverzálni. Némi hullámzást és egy csekély sziklafalat leküzdve, a szomszéd, alacsonyabb csúcsot keletről kerülve már a törpefenyők között, az első szakaszon számottevő meredekséggel ereszkedünk. Itt lánccal támogatott sziklafal már nincs, viszont az ösvény sokszor csúszós, murvás, bizonytalan a lábunk alatt, ezért érdemes a körülöttünk lévő fenyőkben kapaszkodva vagy túrabot segítségével, lassan learaszolni a meredek lejtőkön. Bő 200 méter szintet ereszkedve egy lejtőpihenő, kisebb vízszintes szakasz engedi megpihenni térdeinket és combunkat. A mellékcsúcson túl, egy hosszabb erdei szakaszon mélyre vágódik a murvás út a talajtakaró alá, itt érdemes a fák közötti ösvényt előnyben részesíteni.

A két Rozsutec közötti nyeregben (Sedlo Medzirozsutce) jól esik megpihenni az ismét kitárulkozó havasi táj látványával. Szemben az impozáns Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec) nem túl magas, de szintén sziklás és délceg felszökése hívogat. Ha van rá tartalékolt energiánk és időnk, érdemes a kilátás miatt felkapaszkodni az oromra, bő félóra alatt le is tudhatjuk a 150 méteres szintkülönbséget.

A lefelé vezető út a hágóból eleinte a K jelzés mentén halad, de a Pod Tanečnicou rétjétől kövessük a Z jelzést az ereszkedéshez. Ha szezonon kívül vagy hétköznap, kisebb turistaforgalom idején érkezünk ide, érdekes alternatíva a K jelzést követve, a patak szurdokán átkelni, de nagy forgalom esetén ez szinte kivitelezhetetlen a megkerülhetetlen szűkületek, létrák és láncok sokasága miatt. Egyébként a Z jelzés kevésbé kalandos, de nem kevésbé látványos a környező matuzsálemi bükk- és fenyőfákkal. Pár száz méterrel lejjebb egy darabon még egyesülünk a K jelzéssel, de az újabb szurdokszakasz miatt kitérünk a hegyoldalban harántoló ösvény felé, ahol a Z jelzés a hegylábi rétek mentén pazar kilátással, igazi hegyvidéki hangulatban ereszkedik a sziklás csúcsokkal, sűrű fenyvesekkel körülölelt, vadvirágos kaszálókon.

A Sedlo Vrchpodžiar lejtőpihenőjén még kitérhetünk jobbra az alattunk párszáz méterre található hegyi fogadóhoz, de Štefanová is karnyújtásnyira van már csak tőlünk, a Rozsutecről érkező Kremenný potok mélyedésében. A S jelzést követve, egy erdei ösvény szerpentinjén még gyorsan leadjuk a szintesés utolsó részét, majd kényelmesen, murvás úton csorgunk le kiindulópontunkra, Štefanovába. Itt minden második ház fogadó, kocsma vagy szálláshely, így lehetőségünk van feltöltődni a túra végeztével, és jóleső, megérdemelt pihenéssel visszatekinteni a hegyre.