Túra a fenyvesekkel és sziklákkal rámázott csodavilágban

• A Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) a kék pont jelzést követjük a kilátóbalkonokon át a Csodavár (Cetăţile Ponorului) mélyére, majd abból ki, az erdészeti útig emelkedve.
• Az erdészeti úton a piros sáv jelzést követjük a Csodavár menedékházig (Cabana Cetățile Ponorului).
• A menedékháztól a piros sáv jelzésen indulunk vissza a közeli, jobbra kiágazó elágazásig.
• A jobb kéz felé leágazó, széles úton a piros háromszög jelzésen teszünk kitérőt a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput). (Az utolsó métereken, a száraz mederben nincsenek jelzések.)
• A Hamlet-barlangtól (Peştera Căput) a piros háromszög jelzésen térünk vissza az erdészeti útra.
• Az erdészeti úton a piros sáv jelzést követjük jobbra, a csodavári elágazásig.
• A kék pont jelzésen (jobbra) a Ponor-rétre (Poiana Ponor) érkezünk, amelyen egyenesen átkelünk, és egy gázlóig követjük a jelzést.
• A gázlónál balra fordulunk, és a kék pont jelzéseken (a hídon átkelve) a Ponor-forráshoz (Izbucul Ponor) teszünk kitérőt.
• A Ponor-forrástól (Izbucul Ponor) visszatérünk a Ponor-rétre (Poiana Ponor), amelyet már az elején elhagyunk.
• A Ponor-rét (Poiana Ponor) elején jobbra térünk a jelzetlen, széles keréknyomra, amely 10-15 perc alatt visszavezet a Glavoj-rétre (Poiana Glăvoi).

A túra részletes leírása

Túránk a méltán népszerű kirándulóhelyről, a Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) indul. A rét a Pádis-fennsík egyik központi fekvésű területe, ahonnan rengeteg híres látnivaló érhető el rövid gyaloglással. Ennek megfelelően a réten egyre inkább kiépülnek a szolgáltatások, vendégházak és büfék is üzemelnek rajta. Nyaranta sátras kirándulókkal telik meg a szép rét, ami láthatóan nehezen viseli már ezt a mértékű terhelést.

A Glavoj-rétről a zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett indulunk el délnyugati irányba a kék pont jelzésen, széles erdészeti úton, de hamarosan jobb kéz felé lefordulunk, és ösvényen követjük tovább a jelzést. Keskeny csapáson, buja őserdőben tartunk dél felé. Egyre meredekebb lejtőn harántolva vezet a kövekkel, majd sziklákkal tarkított ösvény, mígnem egyszer csak kijutunk a Csodavár (Cetățile Ponorului) egyik peremére. A kilátópont szédítő látványa hosszú percekre lebilincseli az embert, de ez még csupán a kezdet. A 3 mélyedésből álló képződmény 2. számú dolinája fölött állunk: talpa pontosan 100 méterrel alattunk van, és teljesen körbezárják a függőleges sziklafalak. A katlanból csak egy föld alatti járat vezet ki – ennek túloldali bejáratát később látni fogjuk.

Csoda felülnézetből

Ösvényünk még számos lélegzetelállító csodavári balkont érint, az utolsó kettő azonban már a 3. dolinába enged betekintést. Ez sokkal szélesebb és látványosabb, mint az előző, ráadásul 20 méterrel mélyebb is, ha pedig az alján kiszúrunk túrázókat, a méreteket is felmérhetjük. Régebben fából ácsolt teraszokról lehetett farkasszemet nézni a mélységgel, ma a peremről bámészkodhatunk – óvatosan, mert korlát nincs!

Miután felülről megcsodáltuk, ereszkedjünk is le a Csodavárba! Ehhez továbbra is a kék pontot kell követnünk a katlan peremén, ami egy pihenőt követően már a sárga ponttal közösen vezet. Ennek a szakasznak egy éles balos forduló vet véget, itt „zuhanunk be" a kék pont jelzéssel a Csodavár mélyére, szinte szó szerint: a rendkívül meredek, kőtörmelékkel borított úton (régi elnevezésével: a Tulogdi gádoron) helyenként csak az odaerősített láncok használatával ereszkedhetünk biztonságosan. Bár nagyon látványos az útszakasz, óvatosan bámészkodjunk a meredek, sziklaképcsőkkel is tagolt, törmeléktől csúszós ösvényen! A zord sziklafal tövében feltűnik a Csodavár egyik nagy barlangnyílása (az „Alvilág kapuja"), fölötte pedig felismerhetjük a nemrég meglátogatott kilátópontokat a magasban. Ez a Pádis-fennsík legmélyebb felszíni pontja, 950 méterrel a tengerszint felett.

Csoda alulnézetből 

Habár a katlan bejáratánál piciny tábla hívja fel rá a figyelmet, hogy a barlangi szakasz nem a turistaút része, sokan benéznek a hegy gyomrába. Ez azonban veszélyes, a víz sodrása is erős. A felszíni út sem könnyű, sőt, igen meredek sziklaküszöbön kell átmásznunk a továbbjutáshoz, utunkat itt enyhén megdőlt fémlépcső és újabb sodronyok segítik. Lassan kibontakozik a Csodavár 73 m magas és 30 m széles nyílása, a monumentális Nagy-Portálé, a Kárpátok legmagasabb barlangszádája. A bődületes méretű barlangi kapu szinte ránk borul: egyszerre ásít a mélyből, és tornyosul fölénk a magasban, miközben roppant sziklaidomai nagy mélységeket sejtetnek.

A Csodavár a Pádis legnagyobb és legismertebb barlangrendszere, amely hatalmas mészkőfalai és természetes kőkapui miatt különleges. A mélyben összefolyó patakok vize kiterjedt barlangrendszert vájt a karszt testébe, ez három ponton beszakadt, létrehozva a szinte függőleges, 100-120 m magas sziklafalakkal övezett, tripla katlant. A Csodavár fő vízfolyása a Vár-patak, amely itt egyesül az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező vizekkel, hogy 2 kilométernyi föld alatti áramlást követően a Galbina-vízkeletnél (forrásnál) törjön újra a felszínre (immár 815 méteren), létrehozva a terület talán legvadregényesebb látványosságát, a Galbina-kőközt. A patak ezután lecsendesedik, és előbb a Köves-Körösbe ömlik, majd a Fekete-Körösben folytatja útját a Tisza felé.

A Csodavár katlanából meredek, eleinte kapaszkodósodronyokkal biztosított út vezet ki, és továbbra is a kék pont jelzéseket követjük. 70 méternyi szintkülönbség leküzdése után, a mohos, sűrű fenyvesben útelágazáshoz érkezünk, ahol előbb a sárga pont jelzésű ösvény csatlakozik hozzánk, majd 100 méterrel később a piros sáv és piros kereszt is befut egy pihenőhelynél, az erdészeti út mellett.

Turistaház komforttal

Az erdészeti útra jobbra fordulva a piros sáv jelzést követjük a nem messze álló Csodavár menedékházig (Cabana Cetățile Ponorului). Az erdei épületben eredetileg a fennsíkon dolgozó szakemberek, erdő- és bányamérnökök, kutatók és barlangászok szálltak meg, csak egy felújítás után lett belőle 20 szobás turistaház. A hangulatos ház folyamatosan működő étterme miatt igazi oázis a Pádison. Az autóval is elérhető épület elhelyezkedése is ideális: a fennsík látványosságainak többsége könnyen elérhető innen.

A turistaháztól röviden visszasétálunk az erdészeti úton a piros háromszög turistajelzés leágazásáig, amin jobbra fordulunk. A széles makadámútról rövidesen – két kanyar után, egy romos épületnél – balra fordulunk, és csupán néhány métert kell megtennünk a Medve-patakot követve (Valea Ursului), hogy egy látványos karsztjelenséghez, a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput) érkezzünk.

A nagy étvágyú Hamlet-barlang

A barlang bejáratához széles patakmederben botorkálhatunk el, de csapadékosabb időszakokban itt ömlik be a víz a hatalmas mészkőtömeg ovális nyílásán. Van, hogy csordogál, máskor zúdul, utóbbiról a simára koptatott mederfenék árulkodik, jelezve, hogy alkalmanként nagyobb víztömeg ostromolja a barlangot – amely zengve nyeli azt. A patak magas vízeséssel zuhan a járatba, ezt fentről, oldalról láthatjuk is, ha a vízállás engedi. Ennél beljebb azonban ne menjünk: az 1873 m hosszú barlang termei és kürtői veszélyesek, és egy esetleges, hirtelen bezúduló árvíz is könnyen csapdába ejtheti a bent tartózkodókat.

A rövid kitérővel megcsodált sziklaodútól a piros háromszögön visszatérünk a menedékházhoz vezető piros sáv jelzésű erdészeti útra, amin jobbra fordulva, a korábban már járt szakaszon a csodavári leágazásig gyalogolunk. A turistautak kereszteződésében – ahol padot és információs táblát találunk – jobbra fordulunk a kék pont (és sárga pont) jelzéseken.

Erdély legszebb lefolyója

Az ösvény mesebeli, mohaszőnyeges fenyvesbe fúródik, gyökereken átlépdelve juthatunk fel a Ponor-rét tálszerű mélyedésének peremét alkotó hegyhátra. Innen gyorsan beereszkedünk a Ponor-rét (Poiana Ponor) szélére, ahol jobbra tekintve rögtön láthatjuk az eltűnő patakot. A tekergőzve elenyésző meder kis, sziklás falú „öbölben" végződik, és bár a hordalék elfedi, valójában két víznyelő vezeti a mélybe a vízfolyást. Amelynek vízjárása meglehetősen szeszélyes: nagyobb csapadék és többnyire hóolvadás után akkorára duzzad, hogy a víznyelők nem bírják a terhelést, ezért tó keletkezik a réten. Ekkor újabb víznyelők lépnek működésbe, és e széttagolt „lefolyó" néhány hét alatt elvezeti a tó vizét, amely a mélyben a Csodavár felé áramlik. Ritka esetekben a tó képes akkorára nőni, hogy vize a medence alacsony nyugati perempontján túlcsordulva átbukik. (A ponor szó jelentése a román nyelvben víznyelő.)

A „Ponor-cirkusz" (a cirkusz itt a kör formára utal) igazi bukolikus idillt áraszt: a medence lapos talpán és szélső, hullámos lankáin legelésző nyájaknak körös-körül dús fenyves rajzol keretet, csak az északi szegély völggyel szétválasztott bércei és a déli perem kis sziklafalai, a Kulisszák zordabb elemei a látványnak. (Egyikük érdekes barlangot rejt: állítólag a kis fülkében ülve jól hallani a rét közepe felől, messziről érkező hangokat, így a beszédet is.) Érdemes felkapaszkodni a rét valamelyik szélére, hogy teljességében láthassunk a Pádis egyik legszebb helyszínét és a zöld medencét kettévágó, fonatszerű ágakra szakadó patakot.

A turistaút átvág a réten, és a patak mentén, az északi oldalról csatlakozó völgyben folytatódik. Érdemes rövid kitérőt tennünk ebbe az irányba a kék pont jelzésen, hogy felkeressük a patak fakadását. A rét nyúlványának zárlatát már magasabb hegyek szegélyezik, itt, egy gázlónál balra fordulunk. Ne keljünk át a patakon, mert néhány méter múlva fahíd lesz segítségünkre, amelynek túloldalán térjünk balra a kék pont jelzéssel. A rövid kiágazás vadregényes völgyi díszletek közt, köves medrű, gyorsfolyású patak mentén vezet a Ponor-forráshoz (vagy Ponor-vízkelethez / Izbucul Ponor). A sziklafal aljában tátongó üregből kilépő patak vize a feljebb elterülő réteken, Pádis (Padiş) telep alatt nyelődik el. (Oda pedig a nem karsztos kőzetű Magura-gerincről folyik le.) A vízkelet barlangját egy szifon miatt csak néhány tíz méter hosszban tudták feltárni. (Czárán idejében fűrészmalom állt itt.)

A forrástól ereszkedjünk vissza a Ponor-rétre, amelyet rögtön el is hagyunk jobbra, jelzetlen úton. A fák közé vezető, keréknyomos út mellett, baloldalt sziklás pontra hív egy információs tábla – innen szépen belátni az egész rétet. Emelkedjünk tovább az úton, amely nem kanyarodik be az erdőbe, csak a Glavoj-rét felé folyosóként vezető legelőpásztát követi. A csapás eltéveszthetetlen, hiszen a pásztorok és erdészek járművekkel is használják, és mintegy 10-15 perc alatt visszaérünk rajta a kiindulópontra, a Glavoj-rétre.