Körtúra a Pádis legjavába, a Csodavárba

Itiner

• A Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) a sárga pont jelzésű turistaúton induljunk el nyugatnak (a Galbina-szirt felé), és ezt kövessük az első erdei turistaút-elágazásig.
• Az elágazásban forduljunk jobbra a sárga sáv jelzésű ösvényre, amit a Fekete-barlangig (Peștera Neagră) követünk, majd visszatérünk az elágazásba.
• Az elágazásban forduljunk jobbra a sárga pont jelzésű turistaúton, és menjünk el az Eszkimó-jégbarlangig (Peștera Ghețarul de la Barsa).
• A jégbarlangtól forduljunk vissza, és a sárga pontot kövessük a kereszteződésig.
• A kereszteződésben térjünk jobbra a sárga (üres) pont jelzésű ösvényre, amit a Galbina-szirten (Piatra Galbenei) át a Csodavár előtti elágazásig követünk.
• A kereszteződésben forduljunk balra a kék pont jelzésű turistaútra, amit a Csodavár (Cetăţile Ponorului) feletti kilátópontig követünk, majd visszatérünk az elágazásba.
• A kék pont jelzésű turistaúton balra fordulva leereszkedünk a Csodavárba (Cetăţile Ponorului), majd belőle kikapaszkodva elsétálnuk a murvaútig.
• A murvaúton forduljunk balra a piros sáv jelzésű turistaútra, amin visszaérkezünk a Glavoj-rétre (Poiana Glăvoi).

A túra részletes leírása

Túránk a méltán népszerű kirándulóhelyről, a Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) indul. A rét a Pádis-fennsík egyik központi fekvésű területe, ahonnan rengeteg híres látnivaló érhető el rövid gyaloglással. Ennek megfelelően a réten egyre inkább kiépülnek a szolgáltatások, vendégházak és büfék is üzemelnek rajta. Nyaranta sátras kirándulókkal telik meg a szép rét, ami láthatóan nehezen viseli már ezt a mértékű terhelést.

A Glavoj-rétről a zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett indulunk el délnyugati irányba a piros sáv, piros kereszt, kék kör és sárga pont jelzésű utak közös szakaszán, de hamar elfordulunk a vízfolyástól, és a sárga kör jelzésű turistaösvényen hatolunk be a mesebeli erdőbe. A kezdeti szakasz igen meredek, de a kaptatót leküzdve már nagyjából szintben battyoghatunk tovább az első útelágazásig. A négyes kereszteződésben balra indulhatunk el a Galbina-körön, egyenesen az Eszkimó-jégbarlanghoz tudunk menni, ám először forduljunk el jobbra a sárga sáv jelzésű ösvényre!

Bemelegítés

A célunk a Fekete-barlang (Peştera Neagră) szádájának és első termeinek meglátogatása. Ehhez a sárga sáv jelzésű utat követve meredeken kell leereszkednünk egy kalandos útvonalon, amit bedőlt fák és csörgedező vízfolyás átkelései tesznek izgalmassá. Miközben a lábunk elé figyelünk, kisvártatva megpillantjuk a Fekete-barlang bejáratait egy csipkés sziklafal aljában. Túránknak nem része a barlangászás, így épp csak benézünk a hegy gyomrába – az innen lefele induló aknák fekete faláról kapta a nevét a barlang. A meredek hegygerincek határolta, lefolyástalan medence, a Bársza-katlan (Groapa de la Barsa) három fő barlangja, a Fekete-, a Bársza- és a Zápogye-barlang a föld alatt több, mint 12 km hosszú, összefüggő járatrendszert alkot. Benne nagy mennyiségű jég halmozódott fel, ami sok barlangászt vonz ide. A Fekete-barlang bejárata előtt megfigyelhetjük a nagy sodrású víz különféle kioldási formáit.

Ha kinézelődtük magunkat a rendkívül hűvös, nyirkos mikroklímájú barlangnál, térjünk vissza az elágazáshoz, ahol folytassuk utunkat jobbra, ezúttal már a sárga (teli) pont jelzéseket követve. A kör a Galbina-körutat (Galbinária) jelzi, amin túránk is sokat fog haladni. A körutat is Czárán Gyula alakította ki, akit nem véletlenül neveznek a „Galbina fejedelmének” is.

300 m múlva kereszteződéshez érünk, haladjunk egyenesen újabb fél kilométert, mígnem az utunkban nagyon éles balos forduló tűnik fel. Ezen a ponton meg is érkezünk túránk egyik legizgalmasabb pontjához, az Eszkimó-jégbarlanghoz (Peștera Ghețarul de la Focul Viu).

Az örök zimankó világa

A Bihar második legnagyobb jégbarlangjának bejárata sajnos le van zárva, csak vezetővel látogatható, azonban a rácsos ajtón bepillantást nyerhetünk a jéghideg mikroklímájú üregbe, ahol egész évben jégréteg található. Közepesen rossz állapotú falépcsőn mászhatunk le, és bár beszűrődik a fény, érdemes fejlámpával is rásegíteni, hogy jobban megvizsgálhassuk a belátható teret. A zimankó oka a barlang nagytermének beszakadt plafonja: szabadon áramlik be a hideg levegő, amit a szélmentes üreg megőriz. A terem közepén törmelékes kúp emelkedik, ennek anyaga részben jég, csak a barlang nyílásain behulló levelek és faágak alatt rejtőzik a fagyott víz.

A rövidülő telek és a melegedő nyarak miatt a barlang jégtartalma csökkenő tendenciát mutat, a jégvarázs múlandónak bizonyul, őszre előfordulhat, hogy szinte teljesen jégmentessé válik az üreg. A névadás Czárán Gyulához köthető. A barlang nagyobb jégtömbjét a geológus eszkimónak nevezte el, ez az időjárástól függően többnyire egész évben megmarad. Télen kialakul mellette egy másik jégtömb is, a „felesége". Mivel a beszakadt mennyezeten besütő nap nyáron rendszeresen elolvasztja a feleséget, a történet szerint az eszkimó minden évben új asszonyt kell válasszon magának. 

A bátrabbaknak ezután a jégbarlang külső megszemlélését is figyelmükbe ajánljuk: a falépcsőn felmászva, majd jobbra fordulva egészen az üreg fönti beszakadásáig tudunk elsétálni. Nagyon fontos, hogy csak biztonságos távolságból essünk ámulatba, hiszen a zárt barlangból nem könnyű segítséget hívni!

Az Eszkimó-jégbarlang körüljárása után most menjünk vissza a sárga pont jelzésű ösvényen a legutóbbi útkereszteződésig, és forduljunk el jobbra. Ez is egyfajta sárga pont jelzés, de kicsit eltér az eddigiektől: van egy sárga színű karimája. A következő 2,5 km-en ezt a jelzést figyeljük! Az ösvény eleinte meredek, csaknem 100 m-t mászunk fölfelé a sötét erdőben, miközben elsétálunk pár zsomboly és felszínre törő szikla mellett is. Hogy mennyire megéri az út az izzadást, az kiderül, amint a szemünk elé tárul az erdőt határoló sziklagörgetegekből álló karrmező, amelynek legmagasabb pontja az 1243 méteres magasságig törő, hírneves Galbina-szirt (Piatra Galbenei).

Lélegzetelállító panoráma a bihari vadonra

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy stabilan állunk, nézzünk le magunk alá és a távolba is, hiszen a Pádis egyik legmonumentálisabb panorámája tárul elénk a fennsík déli pereméről. 1243 méteren állunk, az alattunk hullámzó Flóra-rét (Poiana Florilor) pedig 700 méteren, fél kilométerrel mélyebben terül el! A kilátás bal oldalát a kereken 100 méterrel fölöttünk csúcsosodó Barcig-csúcs uralja, velünk szemben pedig a Gardului tömbje húzódik. A Galbina-szirt szinte függőleges leszakadása jobbra fordulva figyelhető meg a legjobban, ezt az irányt az 1304 méteres Csorba-hegy (Stirbina), az 1291 méteres Tatár-hegy (Tartaroaia) és gerincük uralja. A völgyekkel tagolt hegyi erdőrengeteget a háttérben tornyosuló Nagy-Bihar töri át, amely 1849 méterével az egész Erdélyi-szigethegység legmagasabb csúcsa.

A panoráma kiélvezése után kászálódjunk le a sziklákról, és bár az útvonalat a jelzések nagyjából mutatják, nem mindig egyszerű a kijelölt ösvényen maradni. Az erdőbe visszaérve még előbukkan a kilátás egy-egy szelete, majd újra eltűnünk a sűrű, vegyes rengetegben. Kisvártatva útelágazáshoz érkezünk, itt tartsuk az egyenes irányt (a jelölések minden irányban azonosak). Hangulatos hegygerincen haladunk, egészen a Porcika-nyeregig, amit az itt nyíló, 54 m mély Porcika-zsombolyról (Avenul Bortig) neveztek el. Ennek gigantikus, 35 m átmérőjű nyiladékára gyors pillantást vetünk, de a mélység csak a barlangászoknak hozzáférhető. A zsomboly alján masszív jégtömb csücsül, méretét 30 ezer köbméterre becsülik, ami a második legnagyobb Romániában.

Érdekesség, hogy Czárán kétszer is megépített egy 150 fokos létrát a Porcika-zsomboly aljára, ahol jégbe vájt járatokban lehetett sétálni a termek között. Telente azonban az alagutak újra jéggel tömődtek el, és mindig újra kellett őket ásni. Ekkor a zsomboly hossza 300 m körül volt, ma 150 méternyi a bejárható szakasza.

Az erdei csomópontban a sárga pont jelzésű turistaúthoz csatlakozunk, ezúttal balra forduljunk, és kövessük a fákra és sziklákra festett sárga foltokat, amelyek 100 méterrel vezetnek lejjebb egy élesebb lejtőn a Csodavár leszakadó pereméhez. Innen még nem is sejtjük, miféle katlan vár ránk: amennyiben az előbb elállt a lélegzetünk, most újra erre számítsunk! Csupán annyit kell tennünk, hogy a következő elágazásban balra fordulunk a kék pont jelzésű ösvényre, amelyen több kilátópontot, a Csodavár balkonjait látogatjuk végig.

Csoda felülnézetből

A töbör és barlangüreg összeszakadásából keletkezett, hármas karsztkatlan regényes elnevezése kicsit sem túlzó! A Csodavár (Cetățile Ponorului) egyik beszakadásának nyugati peremén állunk, ahonnan tökéletesen belátni a 80-100 m magas, szinte függőleges sziklafalakkal ölelt mélységet. Felfedezhetjük következő ösvényünket is, és ha más kirándulók is épp látogatják a Csodavárat, megborzonghatunk parányi méretüktől is. Az északkelet felé ágaskodó hegy mögött már a Ponor-rét fekszik, amit nem látunk ugyan, de érdemes róla tudnunk, hogy a Magura-gerincről érkező vizek a réten felszníre bukkanva, majd a mélybe nyelődve, a föld alatt futnak be a Csodavár barlangjaiba.

Környezetünk csipkés sziklavilága és mesebeli fenyőerdője igencsak látványos, de a legtöbbet talán maga a térélmény nyújtja. A kitett kilátópontokon kifejezett óvatosságra intünk mindenkit!

Miután felülről megcsodáltuk, ereszkedjünk le a Csodavárba! Ehhez vissza kell fordulnunk a kilátópontoktól, és immár a kék pont jelzéseket követnünk. A sárga körrel közös szakasznak egy éles balos forduló vet véget, itt „zuhanunk be” a Csodavár mélyére, szinte szó szerint: a rendkívül meredek, kőtörmelékkel borított úton (régi elnevezésével: a Tulogdi gádoron) helyenként csak az odaerősített láncok használatával ereszkedhetünk biztonságosan. Bár nagyon látványos az útszakasz, óvatosan bámészkodjunk a meredek, sziklalépcsőkkel is tagolt, törmeléktől csúszós ösvényen! A zord sziklafal tövében feltűnik a Csodavár egyik nagy barlangnyílása (az „Alvilág kapuja”), fölötte pedig felismerhetjük a nemrég meglátogatott, két kilátópontot a magasban. Ez a Pádis-fennsík legmélyebb felszíni pontja, 950 méterrel a tengerszint felett.

Csoda alulnézetből

Habár a katlan bejáratánál piciny tábla hívja fel rá a figyelmet, hogy a barlangi szakasz nem a turistaút része, sokan benéznek a hegy gyomrába. Ez azonban veszélyes, a víz sodrása is erős. A felszíni út sem könnyű, sőt, igen meredek sziklaküszöbön kell átmásznunk a továbbjutáshoz, utunkat itt enyhén megdőlt fémlépcső és újabb sodronyok segítik. Lassan kibontakozik a Csodavár 73 m magas és 30 m széles nyílása, a monumentális Nagy-Portálé, a Kárpátok legmagasabb barlangszádája. A bődületes méretű barlangi kapu szinte ránk borul: egyszerre ásít a mélyből, és tornyosul fölénk a magasban, miközben roppant sziklaidomai nagy mélységeket sejtetnek.

A Csodavár a Pádis legnagyobb és legismertebb barlangrendszere, amely hatalmas mészkőfalai és természetes kőkapui miatt különleges. A mélyben összefolyó patakok vize kiterjedt barlangrendszert vájt a karszt testébe, ez három ponton beszakadt, létrehozva a szinte függőleges, 100-120 m magas sziklafalakkal övezett, tripla katlant. A Csodavár fő vízfolyása a Vár-patak, amely itt egyesül az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező vizekkel, hogy 2 kilométernyi föld alatti áramlást követően a Galbina-vízkeletnél (forrásnál) törjön újra a felszínre (immár 815 méteren), létrehozva a terület talán legvadregényesebb látványosságát, a Galbina-kőközt. A patak ezután lecsendesedik, és előbb a Köves-Körösbe ömlik, majd a Fekete-Körösben folytatja útját a Tisza felé.

A Csodavár katlanából meredek, eleinte kapaszkodósodronyokkal biztosított út vezet ki, és továbbra is a kék pont jelzéseket követjük. 70 méternyi szintkülönbség leküzdése után, a mohos, sűrű fenyvesben útelágazáshoz érkezünk, ahol előbb a sárga pont jelzésű ösvény csatlakozik hozzánk, majd 100 m-rel később a piros sáv és piros kereszt is befut egy pihenőhelynél, az erdészeti út mellett. A piros sáv jelzésű útvonalon balra fordulva fejezzük be utunkat, ami a hátralévő 1,3 kilométeren már egy ingerszegényebb, murvás borítású, széles erdészeti úton vezet vissza a Glavoj-rétre.