A pádisi táj szelíd arca

• Pádisról (Padiş) a sárga pont jelzést követjük a Glavoj-rétig (Poiana Glăvoi).
• A Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) a piros sáv jelzést követjük a Csodavár menedékházig (Cabana Cetățile Ponorului).
• A menedékháztól a piros sáv jelzésen indulunk vissza a közeli, jobbra kiágazó elágazásig.
• A jobb kéz felé leágazó, széles úton a piros háromszög jelzésen teszünk kitérőt a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput). (Az utolsó métereken, a száraz mederben nincsenek jelzések.)
• A Hamlet-barlangtól (Peştera Căput) a piros háromszög jelzésen térünk vissza az erdészeti útra.
• Az erdészeti úton a piros sáv jelzést követjük jobbra, a csodavári elágazásig.
• A kék pont jelzésen (jobbra) a Ponor-rétre (Poiana Ponor) érkezünk, amelyen egyenesen átkelünk, és egy gázlóig követjük a jelzést.
• A gázlónál balra fordulunk, és a kék pont jelzéseken (a hídon átkelve) a Ponor-forráshoz (Izbucul Ponor) teszünk kitérőt.
• Visszaérve ne keljünk át a hídon, hanem haladjunk tovább egyenesen pár métert, mígnem belefutunk a gázlót keresztező turistaútba.
• Balra térve, a kék pont jelzésen jutunk vissza Pádisra (Padiş).

A túra részletes leírása

A pádisi turizmus bölcsője és a felszíni vizek koporsója

Túránkat Pádisról (Padiş), a turistaszállók övezte főutcáról indítjuk a délnyugati irányban a házak közül kiutat találó, sárga pont jelzésű murvás úton. A romos, lepukkant épületek torzói újabb építésű, kulturáltabb szállásépületek közé vegyülnek, a telep azonban a 2010-es évek végén nőtt nagyobbá. 1956-ig csupán pásztorkajibák álltak a területen, illetve egy kihasználatlan, leromlott állapotú katonai épület, amelyet a hadsereg átengedett turisztikai célra, és felújítása után a fennsík első menedékházává (a Pádis menedékházzá) vált, ám ez 2 éven belül leégett, és csak 1963-ban építették újjá. Miután ez is leégett, csupán kemping működött a helyén, végül egy helyi bányavállalat emelt lakótömböt a munkásainak, ebben szállhattak meg a túrázók. A Pádison ezen kívül egyetlen állandó település sincs.

Eleinte földutat követünk, jobbra-balra a pádisi nyaraló-buherakultúra gyöngyszemeit csodálhatjuk meg, róluk csak a jobbról csaholó pásztorkutyák vonhatják el a figyelmet. Karámok mellett érünk a házsor végére, megjelennek a fenyők, jobbra hangulatos, patakparti kempinghely terül el. A Pádis telep hátterében emelkedő Magura-gerincről lefolyó patakok itt egyesülnek, és a turistaút jobb oldalán, az árok mélyén tűnnek el. Pontosabban vezetődnek a karszt gyomrába, ahol hosszabb út végén a Ponor-forrásban buknak újra a felszíre, hogy kevesebb mint 1 kilométerrel lejjebb, a Ponor-réten ismét elnyelődjenek, és a Csodavár valamint a Galbina-kőköz falai között találjanak utat a Körösökig.

Rövid erdei szakasz után széles legelőrétre érünk, ahol esztena is áll, és az ösvény mély töbröket kerülget. Szürkületben legyünk résen, és figyeljünk a kutyákra, akik az itt pihenő nyájat őrzik, a pásztor ugyanis jó eséllyel a kunyhóban tartózkodik, így időbe telik, míg értesül rólunk, és visszahívja az ebeket. A sziklakibukkanásokkal tarkított, töbrös, „fenyőparavános" réten a turistaút elágazik, kövessük jobb felé a sárga pont jelzést továbbra is.

Az ördögszántással tarkított tisztásról ösvényünk hangulatos fenyves sűrűjébe vezet. Az örökzöld rengetegben széles és kényelmesen járható gyalogúton délnyugati irányba haladunk, mohos kövek és páfrányok kísérnek. Az erdei idillt különös formájúra kopott, kisebb-nagyobb mészkőrögök látványa teszi még megkapóbbá, miközben a fenyves kisvártatva – és szinte észrevétlenül – elegyes erdővé változik körülöttünk. Enyhe lejtésű kis réten vágunk át, közben rálátunk a környező hegyhátak hullámzó vonalaira.

Ismét erdei szakasz következik, és egyre meredekebb ereszkedésben közeledünk a Glavoj-rét turistaoázisához. Ezen a pár száz méteres szakaszon az eddig komfortos kialakítású ösvény vadregényes csapássá alakul – a kőgörgeteges, sziklás terep nem jelent különösebb nehézséget a gyakorlott természetjáróknak, de azért érdemes odafigyelni, hova lépünk.

Pihenő a fenyvesben

Megérkezünk a Pádis-fennsík egyik központi fekvésű területére, a Glavoj-rétre (Poiana Glăvoi), ahonnan rengeteg látnivaló érhető el rövid gyaloglással. Ennek megfelelően a réten egyre inkább kiépülnek a szolgáltatások, vendégházak és büfék is üzemelnek rajta; nyaranta sátras kirándulókkal telik meg a terep.

A zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett, széles, murvás erdészeti úton követjük a piros sáv jelzést. Az út dús fenyvesben, nagyjából szinten kanyarog, róla gyorsan elérhető a Csodavár (Cetățile Ponorului) sziklakatlanja és a Ponor-rét (Poiana Ponor) festői medencéje, ám ezúttal ne tegyünk fárasztó kitérőket, csak gyalogoljunk el a Csodavár menedékház (Cabana Cetățile Ponorului) erdei épületéig, amelyben eredetileg a fennsíkon dolgozó szakemberek, erdő- és bányamérnökök, kutatók és barlangászok szálltak meg, csak egy felújítás után lett belőle 20 szobás turistaház. A hangulatos ház folyamatosan működő étterme miatt igazi oázis a Pádison. Az autóval is elérhető épület elhelyezkedése is ideális: a fennsík látványosságainak többsége könnyen elérhető innen.

A turistaháztól röviden visszasétálunk az erdészeti úton a piros háromszög turistajelzés leágazásáig, amin jobbra fordulunk. A széles makadámútról rövidesen – két kanyar után, egy romos épületnél – balra fordulunk, és csupán néhány métert kell megtennünk a Medve-patakot követve (Valea Ursului), hogy egy látványos karsztjelenséghez, a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput) érkezzünk.

A nagy étvágyú Hamlet-barlang

A barlang bejáratához széles patakmederben botorkálhatunk el, de csapadékosabb időszakokban itt ömlik be a víz a hatalmas mészkőtömeg ovális nyílásán. Van, hogy csordogál, máskor zúdul, utóbbiról a simára koptatott mederfenék árulkodik, jelezve, hogy alkalmanként nagyobb víztömeg ostromolja a barlangot – amely zengve nyeli azt. A patak magas vízeséssel zuhan a járatba, ezt fentről, oldalról láthatjuk is, ha a vízállás engedi. Ennél beljebb azonban ne menjünk: az 1873 m hosszú barlang termei és kürtői veszélyesek, és egy esetleges, hirtelen bezúduló árvíz is könnyen csapdába ejtheti a bent tartózkodókat.

A rövid kitérővel megcsodált sziklaodútól a piros háromszögön visszatérünk a menedékházhoz vezető piros sáv jelzésű erdészeti útra, amin jobbra fordulva, a korábban már járt szakaszon a csodavári leágazásig gyalogolunk. A turistautak kereszteződésében – ahol padot és információs táblát találunk – jobbra fordulunk a kék pont (és sárga pont) jelzéseken.

Erdély legszebb lefolyója

Az ösvény mesebeli, mohaszőnyeges fenyvesbe fúródik, gyökereken átlépdelve juthatunk fel a Ponor-rét tálszerű mélyedésének peremét alkotó hegyhátra. Innen gyorsan beereszkedünk a Ponor-rét (Poiana Ponor) szélére, ahol jobbra tekintve rögtön láthatjuk az eltűnő patakot. A tekergőzve elenyésző meder kis, sziklás falú „öbölben" végződik, és bár a hordalék elfedi, valójában két víznyelő vezeti a mélybe a vízfolyást. Amelynek vízjárása meglehetősen szeszélyes: nagyobb csapadék és többnyire hóolvadás után akkorára duzzad, hogy a víznyelők nem bírják a terhelést, ezért tó keletkezik a réten. Ekkor újabb víznyelők lépnek működésbe, és e széttagolt „lefolyó" néhány hét alatt elvezeti a tó vizét, amely a mélyben a Csodavár felé áramlik. Ritka esetekben a tó képes akkorára nőni, hogy vize a medence alacsony nyugati perempontján túlcsordulva átbukik. (A ponor szó jelentése a román nyelvben víznyelő.)

A „Ponor-cirkusz" (a cirkusz itt a kör formára utal) igazi bukolikus idillt áraszt: a medence lapos talpán és szélső, hullámos lankáin legelésző nyájaknak körös-körül dús fenyves rajzol keretet, csak az északi szegély völggyel szétválasztott bércei és a déli perem kis sziklatornyai, a Kulisszák zordabb elemei a látványnak. Érdemes felkapaszkodni a rét valamelyik szélére, hogy teljességében láthassunk a Pádis egyik legszebb helyszínét és a zöld medencét kettévágó, fonatszerű ágakra szakadó patakot.

A kék pont jelzésű turistaút átvág a réten, és a patak mentén, az északi oldalról csatlakozó völgyben folytatódik. A rét nyúlványának zárlatát már magasabb hegyek szegélyezik, itt, egy gázlónál balra fordulunk. Ne keljünk át a patakon, mert néhány méter múlva fahíd lesz segítségünkre, amelynek túloldalán térjünk balra a kék pont jelzéssel. A rövid kiágazás vadregényes völgyi díszletek közt, köves medrű, gyorsfolyású patak mentén vezet a Ponor-forráshoz (vagy Ponor-vízkelethez / Izbucul Ponor). A sziklafal aljában tátongó üregből kilépő víz a feljebb elterülő, túránk elején átszelt réteken, Pádis telep alatt nyelődik el. A vízkelet barlangját egy szifon miatt csak néhány tíz méter hosszban tudták feltárni. (Czárán idejében elhagyott fűrészmalom állt a vízkeletnél.)

Erdei séta a karszt hátán

A patak mentén visszasétálunk a hídig, amelyet ezúttal ne használjuk, hanem tartsuk az irányt, és méterekkel előrébb ismét a korábbi ösvényen találjuk magunkat. Ezt és a kék pont (valamint sárga pont) jeleket bal felé követve fokozatosan emelkedünk a patak mellett. A víz zúgása végül elmarad (a patak alacsony vízállásnál a mélyben érkezik idáig), az ösvény a vegyes, őserdőszerű rengetegbe kanyarodik, és meredekebb kapaszkodással ostromoljuk tovább a völgyfőt. A buja vadont kis, kör alakú rét lékeli meg, itt érünk a nyeregbe, amelyről már a túra elején átszelt rétekre ereszkedünk. A fák alól kilépve rálátunk a hosszúkás legelőre, amelyen jobb felé átkelve, a már megtett úton jutunk vissza Pádisra.