A pádisi vizek bölcsőjében, a Kék-Magura gerincén

• Pádis (Padiş) központjából a sárga háromszög jelzésű turistaúton induljunk el, ezt követjük végig a gerincen, egészen a Varasó-nyeregig (Şaua Vărăşoaia).
• A gerincről leereszkedve, a Varasó-nyeregben (Şaua Vărăşoaia) forduljunk balra a makadámúton a kék sáv jelzésű útra, amely visszavezet a kezdőpontra.
• A Varasó menedékház (Cabana Vărăşoaia) utáni jobbkanyar kereszteződésében forduljunk balra, és folytassuk az utat a kék sáv jelzésű turistaúton a végpontig, Pádisig (Padiş).

A túra részletes leírása

Túránkat Pádisról (Padiş), a turistaszállók övezte főutcáról indítjuk a keleti irányba kiágazó sárga háromszög jelzésű murvás úton. A romos, lepukkant épületek torzói újabb építésű, kulturáltabb szállásépületek közé vegyülnek, a telep azonban a 2010-es évek végén nőtt nagyobbá. 1956-ig csupán pásztorkajibák álltak a területen, illetve egy kihasználatlan, leromlott állapotú katonai épület, amelyet a hadsereg átengedett turisztikai célra, és felújítása után a fennsík első menedékházává (a Pádis menedékházzá) vált, ám ez 2 éven belül leégett, és csak 1963-ban építették újjá. Miután ez is leégett, csupán kemping működött a helyén, végül egy helyi bányavállalat emelt lakótömböt a munkásainak, ebben szállhattak meg a túrázók. A Pádison ezen kívül egyetlen állandó település sincs.

Kereken 1300 méteres magasságról indulunk, a Kék-Magura csúcsáig 341 méternyi szintkülönbség leküzdése vár ránk, amire 3 kilométerünk van, így mérsékelten meredek az út. Az első fél kilométeren a Pádisra vezető aszfaltos út utolsó pár száz méterét látjuk – a 2020-as évek közepén tervezik megépíteni a Kolozs megyei összeköttetést is, az út mögött pedig az 1466 m magas csúcs (Vârful Biserica Moțului) magasodik, csúcsán a Mócok templomával.

A sárga háromszög jelzést követve fél km után észak felé fordulunk, utunkon pedig fokozatosan fogy el a murvás, köves burkolat, ahogy behatolunk a néhai fenyőerdő területére. Sajnos csak néhai, mert alig néhány fa áll csak, zömük ugyancsak elpusztulva, amit a klímaváltozás miatti kiszáradás és a fenyveseket támadó szú számlájára írhatunk. A monokultúrás fenyőerdő egyébként ezen a magasságon nem természetes képződmény, a korábbi, kevert rengetegek kivágása után telepítették őket.

Az ösvény a kidőlt fák miatt rendkívül nehezen követhető (2024. őszi állapot), a jelzések nagy része a fákkal együtt elpusztult. 1500 méteres tengerszint feletti magasságnál kezd javulni a fenyves állapota, innentől nagyon hangulatos, vadregényes, sűrű fenyőerdőben sétálunk.

Kék dombocska

Ha jókor ejtjük meg a túrát, valóban kékre festi a Kék-Magura (Măgura Vânătă) oldalát a végeláthatatlan áfonyamező – a Măgura románul dombocskát, a vânătă kéket jelent. A csúcs közelében a tájat fenyvesek, havasi rétek és az aljnövényzetben áfonyabokrok uralják. Ezek között kanyarog az ösvény, amit elsősorban a nagyobb réteken és a fapusztulás sújtotta területeken gyakran szem elől lehet téveszteni. Sajnos ilyenből akad bőven, főleg a hegytömb déli oldalán: a klímaváltozás és a szú kíméletlenül elbánik a hajdan vadregényes fenyvesekkel, amiket az erdészet nagy kiterjedésben termelt le.

Nemsokára megérkezünk a Kék-Magura csúcsra, amit egy ócska, omladozó fatákolmány jelez. Ez a néhai kilátó, amire ma már nem is lehet fölmenni, sőt, javasolt megtartani tőle a biztonságos távolságot! Kilátó híján nem tudunk átnézni a fák fölött, így be kell érjük azzal, amit a fenyők engednek: szórványos panorámát északkeleti irányban. Rálátunk a Meleg-Szamos völgyére, mögötte pedig a Bihar hegység legmagasabb csúcsa (Nagy-Bihar, 1849 m) is kivehető tiszta időben. A Kék-Magura csúcsának közelében sziklaszőnyeges rétre érünk, amiről újabb részleges kilátás nyílik. A jégkorszaki hidegben a fagyás-olvadás változása által szétpattintott kőtömbök foltokban fedetlenek, máshol belepte őket a talaj.

Kóválygás a réteken

Innentől a gerincen járunk. A jelzéseket esetlegesen festették csak fel, a réteken nem sok támpontot kapunk a jó irányra, a turistaforgalom pedig nem elégséges mértékű ahhoz, hogy felismerhetően kitaposott utat hagyjon maga után. Ne ijedjünk meg, ha letértünk az ösvényről, inkább hasznájunk olyan mobiltelefonos térképet, ami a saját pozíciónkat is jelöli, így könnyebben visszatalálunk a helyes útra.

A Kis-Magura (Magura Mica) csúcsát nem érintjük, a turistaút mellette vezet el. A hosszú kanyargást követő ereszkedést minden eddiginél szebb fenyvesben kezdjük meg. Az ösvény végre remekül követhető, és bár előfordulnak sárga sáv jelzések is, ne hagyjuk magunkat megzavarni, és értelmezzük ezeket is háromszögnek. Ahogy meredekebbé válik a lejtő, kiérünk a sűrű erdőből, és bokros ligetben folytatjuk az utat a Varasó-nyereg (Şaua Vărăşoaia) felé. Ezen a szakaszon is van esélyünk kilátásra: a közeli Varasó havas (Vărășoaia) rossz időben is látszik, de kis szerencsével a távolban a Bihar északi hegyeit, köztük például a Horgas-havast (Vârful Cârligatele) is felismerhetjük.

Mindeközben már látjuk azt az autóval is járható utat, ami a pádisi főútról ágazik le és vezet be a Varasó-nyereg pásztorszállásaihoz. Ide kell lejutnunk a fákkal már alig tarkított füves-legelős, meredek hegyoldalon. A lejtőn pásztorszállások sokasága áll, körülöttük jó eséllyel futunk bele a nyájakba és az azokat terelgető-őrző kutyákba. A Pádis tágas rétjein a mai napig intenzív legeltetés zajlik, ami megakadályozza a festői szépségű rétek visszaerdősülését.

Az úton forduljunk balra, rácsatlakozva számos más turistajelzés (piros sáv, kék sáv, piros pont) nyomvonalára is.

Dolinák, zsombolyok, tavak

Az út a Varasó-rét (Vărăşoaia) és a fenyves peremén vezet, mielőtt lejjebb kiér a tágas legelőrét szélére, ahol szemtanúi lehetünk a Pádis-fennsíkra jellemző karsztjelenségek némelyikének. A rétet 10-50 m átmérőjű töbrök sokasága lyuggatja (szó szerint). Néhányban (főleg a tavaszi hóolvadáskor) felgyűlik a víz, így ideiglenesen kisebb tóként működnek. A legnagyobb közülük a Varasó-tó (Tăul Vărășoaia), ez közvetlenül az út mellett mélyül a fennsík felszínébe. Reggelente e tavacskák párolgó vizéből alakul ki a tájra jellemző vékony, felszíni ködréteg.

A természeti szépségek csodálásából jó eséllyel kizökkent a nyájra vigyázó pásztorkutyák ugatása. Ritkán akad velük nagyobb probléma, megszokták az embert, de valóban nagyok, és sokan is vannak. Élénkebb jelzésükre a hozzájuk tartozó pásztor is előkerül előbb-utóbb, és nyugalomra inti őket.

A személyautóval is járható makadámúton elhaladunk a Varasó menedékház (Cabana Vărăşoaia) mellett, amely tejbegyűjtőközpontként kezdte pályafutását. A Varasó-rét ugyanis két okból is forgalmas útvonala volt a havasi pásztoroknak: az állandó tó vizet biztosított az állatoknak, illetve itt haladtak át, amikor állataikkal a közeli, széles legelőkben tetőző gerincre tartottak, vagy onnan ereszkedtek le.

A murvás útról 1,7 km megtétele után kanyarodunk le balra, továbbra is a kék sáv jelzést követve. A turistaút továbbra is erdészeti utat követ, ami nem különösebben vadregényes, de szép kilátásokat nyit a fennsík lankáira és fenyveses bérceire. A legnagyobb izgalmat az a néhány vízfolyás okozza, amit könnyűszerrel átléphetünk, még eső idején is. Pádishoz közeledve a Mócok templomára (Biserica Moţilor) nyílik újabb fennkölt kilátás. A sziklaszirt tetején álló fatákolmány a helyi népcsoportról kapta nevét, ők pedig hajviseletükről – a móc ugyanis hajfonatot jelent.

A turistaút a pádisi hegyimentők bázisánál ér ki az aszfaltos főútra, amelyen már csupán 250 métert kell megtennünk, hogy visszaérjünk a kiindulási pontra.