A Pádis legkeményebb, „láncra vert” ösvényén

Itiner

• A Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) a sárga pont jelzésű turistaúton induljunk el nyugatnak (a Galbina-szirt felé), és ezt kövessük az első erdei turistaút-elágazásig.
• Az elágazásban forduljunk jobbra a sárga sáv jelzésű ösvényre, amit a Fekete-barlangig (Peștera Neagră) követünk, majd visszatérünk az elágazásba.
• Egyenesen folytatjuk az utat a sárga pont jelzésen a következő T-elágazásig.
• Jobbra fordulunk a sárga pont jelzésen, amit a Galbina-szirten (Piatra Galbenei) át követünk egy újabb elágazásig, ezúttal lejjebb csatlakozva korábbi utunkba.
• A kereszteződésben forduljunk balra a sárga (teli) pont jelzésű turistaútra, amit a Flóra-rétre (Poiana Florilor) követünk.
• A Flóra-réten (Poiana Florilor) egyenesen kövessük tovább a sárga pont jelzést a Galbina-kőköz (Cheile Galbenei) aljáig.
• Balra fordulva, a sárga pont jelzést követve átkelünk a Galbina-kőközön (Galbina-szurdok / Cheile Galbenei).
• A szurdokból kikapaszkodva, az erdei elágazásban tegyünk kitérőt balra, a sárga (üres) pont jelzésen, majd annak jobb ágán. Ezután térjünk vissza az elágazásba!
• Az elágazásban tartsuk az egyenes irányt a sárga pont jelzésen, amit a kék pont jelzés elágazásáig követünk.
• A kereszteződésben forduljunk balra a kék pont jelzésű turistaútra, amelyen sétáljunk el az első kilátópontig, majd forduljunk vissza.
• A kék pont jelzéseket követve ereszkedünk le a Csodavárba (Cetățile Ponorului), majd kapaszkodunk fel a murvás erdei útig.
• A murvás erdei úton forduljunk balra a piros sáv jelzésre, amelyet a Glavoi-rétig (Poiana Glăvoi) követünk.

A túra részletes leírása

Barlangok bűvöletében

Túránk a méltán népszerű kirándulóhelyről, a Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) indul. A rét a Pádis-fennsík egyik központi fekvésű területe, ahonnan rengeteg híres látnivaló érhető el rövid gyaloglással. Ennek megfelelően a réten egyre inkább kiépülnek a szolgáltatások, vendégházak és büfék is üzemelnek rajta. Nyaranta sátras kirándulókkal telik meg a szép rét, ami láthatóan nehezen viseli már ezt a mértékű terhelést.

A zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett indulunk el délnyugati irányba a sárga pont jelzést követve, de hamar elfordulunk a vízfolyástól, és a sárga pont jelzésű turistaösvényen jobbra térve hatolunk be a mesebeli erdőbe. A kezdeti szakasz igen meredek, de a kaptatót leküzdve már nagyjából szintben battyoghatunk tovább az első útelágazásig. A kereszteződésben balra indulhatunk el a Galbina-körúton, egyenesen az Eszkimó-jégbarlanghoz (Peștera Ghețarul de la Barsa) tudnánk menni, de először is forduljunk jobbra a sárga sáv jelzésű ösvényre! A Galbina-körutat, vagy más néven Galbináriát, is Czárán Gyula alakította ki, akit nem véletlenül neveznek a „Galbina fejedelmének” is. Túránkon hosszan követjük majd ezt a körutat.

A célunk a Fekete-barlang (Peştera Neagră) szádájának és első termeinek meglátogatása. Ehhez a sárga sáv jelzésű utat követve meredeken ereszkednünk egy kalandos ösvényen, amit bedőlt fák és csörgedező vízfolyás átkelései tesznek izgalmassá. Miközben a lábunk elé figyelünk, kisvártatva megpillanthatjuk a Fekete-barlang bejáratait egy csipkés sziklafal aljában. Túránknak nem része a barlangászás, így épp csak benézünk a hegy gyomrába – az innen lefele induló aknák fekete faláról kapta a nevét a barlang. A meredek hegygerincek határolta, lefolyástalan medence, a Bársza-katlan (Groapa de la Barsa) három fő barlangja, a Fekete-, a Bársza- és a Zápogye-barlang a föld alatt több, mint 12 km hosszú, összefüggő járatrendszert alkot. Benne nagy mennyiségű jég halmozódott fel, ami sok barlangászt vonz ide. A Fekete-barlang bejárata előtt megfigyelhetjük a nagy sodrású víz különféle oldási formáit is.

Ha kinézelődtük magunkat a rendkívül hűvös mikroklímájú barlangnál, térjünk vissza a már ismert útvonalon az elágazáshoz, ahol folytassuk utunkat egyenesen a sárga pont jelzésű turistaúton. Az vegyeserdős ösvényen 400 métert haladunk emelkedőn, mire túránk legmagasabb pontján (1248 m) T-elágazáshoz érkezünk. Ezt nem lehet elrontani, hiszen ha továbbmennénk egyenesen, több száz métert zuhannánk. A kereszteztődésben jobbra fordulva (a sárga pont jelzésre), néhány perc alatt megérkezünk a karrmező övezte Galbina-szirtre (Piatra Galbenei), a Pádis egyik legvadabb kilátópontjára.

A Galbina-szirt ormán

Miután megbizonyosodtunk róla, hogy stabilan állunk, nézzünk le magunk alá és a távolba is, hiszen a Pádis egyik legmonumentálisabb panorámája tárul elénk a fennsík déli pereméről. 1243 méteren állunk, az alattunk hullámzó Flóra-rét (Poiana Florilor) pedig 700 méteren, fél kilométerrel mélyebben terül el! A kilátás bal oldalát a kereken 100 méterrel fölöttünk csúcsosodó Barcig-csúcs uralja, velünk szemben pedig a Gardului tömbje húzódik. A Galbina-szirt szinte függőleges leszakadása jobbra fordulva figyelhető meg a legjobban, ezt az irányt az 1304 méteres Csorba-hegy (Stirbina), az 1291 méteres Tatár-hegy (Tartaroaia) és gerincük uralja. A völgyekkel tagolt hegyi erdőrengeteget a háttérben tornyosuló Nagy-Bihar töri át, amely 1849 méterével az egész Erdélyi-szigethegység legmagasabb csúcsa.

A panoráma kiélvezése után kászálódjunk le a sziklákról, és bár az útvonalat a sárga pont jelzések nagyjából mutatják, nem mindig egyszerű a kijelölt ösvényen maradni. Az erdőbe visszaérve még előbukkan a kilátás egy-egy szelete, majd újra eltűnünk a sűrű, vegyes rengetegben. 500 m megtétele után elágazáshoz érünk, ahol az eddigi sárga (üres) pont jelzésünket sárga teli pontra váltjuk, és balra fordulunk. Alig 300 m után újabb megálló következik, hiszen megérkeztünk az Eszkimó-jégbarlanghoz (Peștera Ghețarul de la Focul Viu).

Az eszkimók romantikus, de egyre rövidebb élete

A Bihar második legnagyobb jégbarlangjának bejárata sajnos le van zárva, csak vezetővel látogatható, azonban a rácsos ajtón bepillantást nyerhetünk a jéghideg mikroklímájú üregbe, ahol egész évben jégréteg található. Közepesen rossz állapotú falépcsőn mászhatunk le, és bár beszűrődik a fény, érdemes fejlámpával is rásegíteni, hogy jobban megvizsgálhassuk a belátható teret. A zimankó oka a barlang nagytermének beszakadt plafonja: szabadon áramlik be a hideg levegő, amit a szélmentes üreg megőriz. A terem közepén törmelékes kúp emelkedik, ennek anyaga részben jég, csak a barlang nyílásain behulló levelek és faágak alatt rejtőzik a fagyott víz.

A rövidülő telek és melegedő nyarak miatt a barlang jégtartalma csökkenő tendenciát mutat, a jégvarázs múlandónak bizonyul, őszre előfordulhat, hogy szinte teljesen jégmentessé válik az üreg. A névadás Czárán Gyulához köthető. A barlang nagyobb jégtömbjét a geológus eszkimónak nevezte el, ez az időjárástól függően többnyire egész évben megmarad. Télen kialakul mellette egy másik jégtömb is, a „felesége”. Mivel a beszakadt mennyezeten besütő nap nyáron rendszeresen elolvasztja a feleséget, a történet szerint az eszkimó minden évben új asszonyt kell válasszon magának. 

A bátrabbaknak ezután a jégbarlang külső megszemlélését is figyelmükbe ajánljuk: a falépcsőn felmászva, majd jobbra fordulva az üreg fönti beszakadását is fel lehet keresni. Nagyon fontos, hogy csak biztonságos távolságból szemléljük, hiszen a zárt barlangból nem könnyű segítséget hívni!

Pihenő a virágos réten

Az Eszkimó-jégbarlang körüljárása után a sárga ponton folytatjuk utunkat, és egy „szigorúan monoton" lejtő, 2,5 kilométeres ösvényen ereszkedünk 470 métert a Flóra-rétre (Poiana Florilor). Itt számos helyen megpihenhetünk, a hegyek körülbástyázta, csodás rét hangulata lenyűgöző, nyugalmas. Ami ezután jön, az viszont erőt próbáló lesz, ezért tényleg érdemes egyet szusszanni. Vizet is vehetünk a turistaút közvetlenül az Eke-forrás mellett halad el. (Nevében valószínűleg az Erdélyi Kárpát Egyesület környékbeli munkájának emlékét őrzi.)

Túránk, és a Pádis egyik legizgalmasabb útszakasza közvetlenül a Flóra-rét után következik. A sárga pont jelzésen haladva fél km után a Galbina-patak (Galbena) hídjához érkezünk. A pádisi vizek egy jelentős részét begyűjtő patak a bal kezünk felől csorog, a vízhozam erősen függ a hóolvadástól és a csapadéktól. Neve valószínűleg a szakadék jelentésű szláv glubina szóból származik, de sárgát is jelent, ami pedig a Rozsdás-szakaszék felől érkező, sáros mellékpatakjából eredhet. A jelzésünk is balra folytatódik, és az útvonal elejére kihelyezett, többnyelvű figyelmeztetés tudatában neki is vághatunk a nagy kalandnak!

Négykézláb a Galbina-kőközben

A Czárán Gyula által kőköznek (Cheile Galbenei) elnevezett szurdokot helyenként teljes szélességében kitölti a Galbina-patak medre, ezért olykor csak a vízben haladhatnánk előre. Ezt elkerülendő Czárán kiépítette a völgyet, és bár az ácsolatok már rég eltűntek, ma acélsodronyokba, kapcsokba és láncokba kapaszkodva, illetve rajtuk lépkedve juthatunk a hegy mélye felé. Útvonalunk föl-le hullámzik a patak szorosának falán, egyedülálló élményt nyújtva ebben a különlegesen vad környezetben. Az erőt próbáló szakasz 300 m hosszú, de közben tarthatunk pihenőt is. A kőköz legizgalmasabb részén, a szoros legszűkebb 50 méterén láncokon lépdelve, acélsodronyba kapaszkodva, a patak vize fölött pár centivel totyogunk előre.

A jelzések és az acélsodrony később meredeken felvezetnek a szoros oldalára, hogy egy pici, de láncokkal biztosított átjáróbarlangon lemászva érkezhessünk meg a szurdok és talán (bár igen erős a mezőny) az egész Pádis leglátványosabb pontjára, az Eminenciás-vízeséshez (Cascada Evantai). Az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező, majd a Csodavárnál 950 méteren egyesülő pádisi vizek 2 kilométernyi föld alatti áramlást követően a Galbina-forrásnál törnek elő a hegy mélyéből. Az Eminenciás-vízesés a szurdokra merőlegesen önti friss zuhatagát a kiszélesedő sziklakatlanba. A vízesésig nem könnyű eljutni: a falra erősített fémsodronyba kapaszkodva, lábainkat eleinte a sziklafal mélyedéseibe helyezve, magunkat attól eltartva, majd fémkapcsokra lépve araszolhatunk (oldalirányban) a patak fölött.

Mindig van beljebb

A továbbhaladásra a vízesés után két verzió is adódik. Az egyik a jelzéseket követve kerüli meg az Eminenciás-vízesés szikláját, míg a másik egy rövid szakaszon a hegy gyomrában, a patak mellett halad egy részben mesterségesen, még Czárán által vájt úton. Bátran menjünk be a patak mellé, egészen rendkívüli hangulatot áraszt a robajló víz az egyébként teljesen csöndes környezetben! A barlangi rész rövid és jól járható, a kijáratnál kell csak meredek, apróköves részre számítanunk, itt könnyen el lehet csúszni.

Rövid szakaszon még a Galbina-patak felszíni folyása mellett haladunk, itt is látványos a környezet, rálátásunk van a sziklákon bukdácsoló, kisebb vízesésről vízesésre rohanó patakra, két oldalról pedig háznyi méretű mészkőfalak tornyosulnak fölénk, a talajt mohos karrmező borítja. Bal oldalon áll a Capitolium sziklatornya egy szűk szorosban, ebből vezetett ki a Czárán által épített, 70 m magas, 334 fokos lépcső, a Jákob lajtorjája, amelynek tetejéhez közel nyílt a Galbina Hotelnek becézett barlang, melyben Czárán a terület feltárása idején lakott. Az „építési iroda” később a szurdokba látogatók menedékeként szolgált. A nehezen járható, fárasztó lépcsőt maga „a Galbina fejedelme” váltotta ki a ma is használt útvonallal, amit robbantásokkal tágított kellő szélességűre.

A kőköz végét sodronnyal biztosított, rövid sziklafolyosó jelzi, itt tulajdonképpen átkelünk a patak fölött, jobbra fakad a Galbina-vízkelet (Izbucul Galbenei). A barlangból előlépő víz előbb kis kőmedencében kavarog, majd túlcsordul a küszöbön, és hosszú zuhatagláncolatban rohan a völgy mélyére. A sárga pont jelzés meredeken jobbra fordul, ne tévesszük szem elől, mert a mély szurdokban elkavarodva a GPS rendkívül pontatlan, itt nem sok haszna van az ezt használó eszközöknek.

A mélyből a csúcsra

A Flóra-rét felé elvesztett magasságunkat erős ütemben kell most visszaszerezzük. A következő fél kilométeren 150 métert emelkedünk, és a masszív kaptató végén négyes elágazáshoz érkezünk. Itt érdemes tenni egy rövid kitérőt a balra vezető sárga (üres) pont által jelzett ösvényen, hiszen két remek kilátópontot is elérhetünk. Az egymással szomszédos szirtekről a Galbina-kőköz sziklafalai látszanak, illetve a patak és az Eminenciás-vízesés robajlása is fölhallatszik – a vizet a növényzettől azonban nem látjuk. A meglehetősen kitett kilátópontok függőleges sziklafalak tetején vannak, a panoráma mellett a biztonságot is tartsuk szem előtt!

Ha kiélveztük a kilátást, sétáljunk vissza az előbbi elágazáshoz, és haladjunk tovább (ezúttal egyenesen) a sárga pont jelzésű ösvényen. A következő 2 kilométeren 340 métert emelkedünk, de a fáradságért kárpótol a csodaszép erdő, az ösvény jól követhető, nincsenek bedőlt fák, és sziklákkal sem kell küszködni. A mászás után a Porcika-nyeregbe (Şaua Borţigului) érkezünk, amit az itt nyíló, 45 m mély Porcika-zsombolyról (Avenul Borţig) neveztek el. Ennek gigantikus, 35 m átmérőjű nyílására gyors pillantást vetünk, de a mélység csak a barlangászoknak hozzáférhető. A zsomboly alján masszív jégtömb csücsül, méretét 30 ezer köbméterre becsülik, ami a második legnagyobb Romániában.

Érdekesség, hogy Czárán kétszer is megépített egy 150 fokos létrát a Porcika-zsomboly aljára, ahol jégbe vájt járatokban lehetett sétálni a termek között. Telente azonban az alagutak újra jéggel tömődtek el, és mindig újra kellett őket ásni. Ekkor a zsomboly hossza 300 m körül volt, ma 150 méternyi a bejárható szakasza.

Az erdei csomópontban a sárga pont jelzésű turistaúton, jobbra haladunk tovább. A jelzések most 100 méterrel lejjebb, egy élesebb lejtőn vezetnek a Csodavár leszakadó pereméhez. Amennyiben a korábbiakban elállt a lélegzetünk, most újra erre számítsunk! Csupán annyit kell tennünk, hogy a következő elágazásban balra fordulunk a kék pont jelzésű ösvényre, amelyen az első kilátópontot, a Csodavár balkonját látogatjuk meg.

Csoda felülnézetből

A hármas karsztkatlan regényes elnevezése kicsit sem túlzó! A Csodavár (Cetățile Ponorului) egyik beszakadásának nyugati peremén állunk, ahonnan tökéletesen belátni a 100 m magas, szinte függőleges sziklafalakkal ölelt mélységet. Felfedezhetjük későbbi ösvényünket, és ha más kirándulók is épp látogatják a Csodavárat, megborzonghatunk parányi méretüktől. Az északkelet felé ágaskodó hegy mögött már a Ponor-rét fekszik, amit nem látunk ugyan, de érdemes róla tudnunk, hogy a Magura-gerincről érkező vizek a réten felszínre bukkanva, majd a mélybe nyelődve, a föld alatt futnak be a Csodavár barlangjaiba.

Környezetünk csipkés sziklavilága és mesebeli fenyőerdője igencsak látványos, de a legtöbbet talán maga a térélmény nyújtja. A kitett, korlát nélküli kilátóponton kifejezett óvatosságra intünk mindenkit! Miután felülről megcsodáltuk, ereszkedjünk le a Csodavárba! Ehhez vissza kell fordulnunk a kilátópontoktól, és immár a kék pont jelzéseket követnünk. A sárga ponttal közös szakasznak egy éles balos forduló vet véget, itt „zuhanunk be” a Csodavár mélyére, szinte szó szerint: a rendkívül meredek, kőtörmelékkel borított úton (régi elnevezésével: a Tulogdi-gádoron) helyenként csak az odaerősített láncok használatával ereszkedhetünk biztonságosan. Bár nagyon látványos az útszakasz, óvatosan bámészkodjunk a meredek, sziklaképcsőkkel is tagolt, törmeléktől csúszós ösvényen! A zord sziklafal tövében feltűnik a Csodavár egyik nagy nyílása, az „Alvilág kapuja”, fölötte pedig felismerhetjük a nemrég meglátogatott kilátópontot a magasban.

Habár a katlan bejáratánál piciny tábla hívja fel rá a figyelmet, hogy a barlangi szakasz nem a turistaút része, sokan benéznek a hegy gyomrába. Ez azonban veszélyes, a víz sodrása is erős. A felszíni út sem könnyű, sőt, igen meredek sziklaküszöbön kell átmásznunk a továbbjutáshoz, utunkat itt enyhén megdőlt fémlépcső és újabb sodronyok segítik. Lassan kibontakozik a Csodavár 73 m magas és 30 m széles nyílása, a monumentális Nagy-Portálé, a Kárpátok legmagasabb barlangszádája. A bődületes méretű barlangi kapu szinte ránk borul: egyszerre ásít a mélyből, és tornyosul fölénk a magasban, miközben roppant sziklaidomai nagy mélységeket sejtetnek.

Csoda alulnézetből

A Csodavár a Pádis legnagyobb és legismertebb barlangrendszere, amely hatalmas mészkőfalai és természetes kőkapui miatt különleges. A mélyben összefolyó patakok vize kiterjedt barlangrendszert vájt a karszt testébe, ez három ponton beszakadt, létrehozva a tripla katlant. A Csodavár fő vízfolyása a Vár-patak, amelynek 3. (legdélebbi) dolinája az egész Pádis-fennsík legalacsonyabban fekvő felszíni pontja (950 m). Itt egyesülnek az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező vizek, amik mentén a Galbina-kőköz óta haladunk. 

A Csodavár katlanából meredek, eleinte kapaszkodósodronyokkal biztosított út vezet ki, és továbbra is a kék pont jelzéseket követjük. 70 méternyi szintkülönbség leküzdése után, a mohos, sűrű fenyvesben egy pihenőhelynél érjük el az erdészeti utat. A piros sáv jelzésen balra fordulva fejezzük be utunkat, ami a hátralévő 1,3 kilométeren már ingerszegényebb, murvás borítású, széles erdészeti úton vezet vissza a Glavoj-rétre.