Az Elveszett világ felfedezése

• A Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) a csodavári elágazásig a köves erdei utat és a piros sáv jelzést követjük.
• A csodavári elágazásnál jobbra fordulunk a kék pont jelzésre, amit a Csodaváron (Cetățile Ponorului) át követünk a túloldali emelkedő végén található elágazásig.
• Az elágazásban balra fordulunk a sárga pont jelzésre, amelyet a korábban követett erdei útig követünk.
• Az erdei úton, a piros sáv jelzésen jobbra térünk, és a Csodavár menedékházig (Cabana Cetățile Ponorului) gyalogolunk.
• A menedékháztól a piros sáv jelzésen indulunk vissza a közeli, jobbra kiágazó turistaútig.
• A jobb kéz felé leágazó, széles úton a piros háromszög jelzésen teszünk kitérőt a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput). (Az utolsó métereken, a száraz mederben nincsenek jelzések.)
• A Hamlet-barlangtól (Peştera Căput) visszatérünk a széles, jelzetlen szállítóútra, amelyet egy jobb kézre eső gázlóig, a Hideg-forrás (Izvorul Rece) rétjéig követünk.
• A Hideg-forrásnál (Izvorul Rece) jobbra térünk a sárga kereszt jelzésre, amelyet az Elveszett világ (Lumea Pierdută) zsombolyai között követünk. A jelzés följebb kört ír le, ezt először jobbra kövessük, és tegyünk rajta rövid, oda-vissza kitérőt a Fekete-zsombolyhoz (Avenul Negru), majd kövessük tovább a jelzést a másik ágon, végül visszajutva a Hideg-forráshoz (Izvorul Rece).
• A Hideg-forrásnál (Izvorul Rece) kövessük jobbra a sárga kereszt jelzést, majd tartsunk vele egyből balra az erdőbe. Maradjunk a jelzésen a Ponor-rétig (Poiana Ponor).
• A Ponor-réten (Poiana Ponor) hagyjuk el a jelzést, és kövessük a jelzetlen utat a rét aljára.
• A Ponor-rét (Poiana Ponor) alján, a patak előtt forduljunk jobbra a piros háromszög jelzésre, amelyet a rét nyúlványának végében lévő gázlóig követünk.
• A gázló túloldalán tartsuk az egyenes irányt a kék pont jelzéseken, és a fahídon átkelve, majd balra fordulva tegyünk oda-vissza kitérőt a Ponor-forrásig (Izbocul Ponor). Ezután sétáljunk vissza a híd alatti rétig (ismét átkelve a hídon).
• A rétről kövessük jobbra a kék pont jelzést a Ponor-rét (Poiana Ponor) elejéig.
• A Ponor-rét (Poiana Ponor) elején forduljunk jobbra a jelzetlen keréknyomra, ami átvezet a Glavoj-rétre (Poiana Glăvoi).

A túra részletes leírása

A mészkővár nagy kapuja

Túránk a népszerű turistacentrumból, a Glavoj-rétről (Poiana Glăvoi) indul. A rét a Pádis-fennsík egyik központi fekvésű területe, ahonnan rengeteg híres látnivaló érhető el rövid gyaloglással. Ennek megfelelően a réten egyre inkább kiépülnek a szolgáltatások, vendégházak és büfék is üzemelnek rajta. Nyaranta sátras kirándulókkal telik meg a szép rét, ami láthatóan nehezen viseli már ezt a mértékű terhelést.

A Glavoj-rétről a zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett indulunk el délnyugati irányba a piros sáv jelzésen, széles, köves erdészeti úton, amit hosszan követünk a fenyőerdőben. Hosszas kanyargás után jobbra pihenőhely és tábla áll a fák alatt, az út mellett: ez a Csodavár (Cetățile Ponorului) elágazása, ahol jobbra, a kék pont jelzésre fordulunk. Mohos, egyre kövesebb, sűrű fenyvesben, szűk ösvényen ereszkedünk, lentről a patak zúgása hallatszik fel néhol. Végül egy drótsodronnyal biztosított, sziklalépcsős szerpentinen szembesülünk a drámai látvánnyal: szemközt kibontakozik a Csodavár 73 m magas és 30 m széles nyílása, a monumentális Nagy-Portálé, a Kárpátok legmagasabb barlangszádája. 

A Csodavár a Pádis legnagyobb és legismertebb barlangrendszere, amely hatalmas mészkőfalai és természetes kőkapui miatt különleges. A mélyben összefolyó patakok vize kiterjedt barlangrendszert vájt a karszt testébe, ez három ponton beszakadt, létrehozva a szinte függőleges, 100-120 m magas sziklafalakkal övezett, tripla katlant. A Csodavár fő vízfolyása a Vár-patak, amely itt egyesül az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező vizekkel, hogy 2 kilométernyi föld alatti áramlást követően a Galbina-vízkeletnél (forrásnál) törjön újra a felszínre (immár 815 méteren), létrehozva a terület talán legvadregényesebb látványosságát, a Galbina-kőközt. A patak ezután lecsendesedik, és előbb a Köves-Körösbe ömlik, majd a Fekete-Körösben folytatja útját a Tisza felé.

Autónyi méretű kőtömbökön át, drótba kapaszkodva ereszkedünk a barlangszáda felé, amely szinte ránk borul: egyszerre ásít a mélyből, és tornyosul fölénk a magasban, miközben roppant sziklaidomai nagy mélységeket sejtetnek. Egy technikás, biztosított ösvényen le is ereszkedhetünk az aljára, és megnézhetjük a sebes folyású felszín alatti patakot, amelyen át lehet kelni a szomszédos, a felszínről nem elérhető dolinába – ezt azonban tapasztalt barlangi vezető nélkül ne tegyük, a mozgás a járatban rendkívül veszélyes!

Kijutás a várudvarból

A turistaút bara, a kapuval szemben, roppant falainak tövében kanyarodik fölfelé, a mozgást fémlépcsők teszik lehetségessé. Ezeken mászunk át a dolina peremén, a túloldalt pedig kőtörmelékbe taposott ösvényen ereszkedünk be a következőbe. Ez a „várudvar” hordozza a Pádis legmélyebben fekvő felszíni pontját (950 m), a zord, szemközti sziklafal aljában pedig az „Alvilág kapuja” tátong. Ez előtt fordul vissza az ösvény, hogy a túloldali fal törmelékes vályújában, a Tulogdi-gádorban találjon kiutat a katlanból. Az ösvény már-már valószínűtlenül meredek, néhol sziklalépcsők tagolják, ezért láncokba kapaszkodva juthatunk rajta egyre följebb. Végül elérjük az erdőt, és táblákkal jelzett elágazásban fordulunk balra a Galbina-körút sárga pont jelzésére. 

Vegyes, áthatolhatatlan erdőben, fenyőgyökeres talajon vezet az ösvény, egészen addig a pontig, ahol látszólag véget ér: jobbra, egy sötét mészkőtábla oldalában mutatja festett nyíl a továbbhaladás irányát. A csapás szűk, mindössze méternyi széles hasadékba simul, amelybe röviden le kell másznunk. A sziklalépcső után már járható a szűk sziklasikátor, de a kezünkre azért szükség lehet. A falak néhány méter magasak, de összefüggve valódi paravánt alkotnak, kissé klausztrofób az élmény, és a keskeny folyosón még kidőlt fatörzzsel is osztoznunk kell. Vigyázzunk a csúszós, köves terepen, bár a szakasz meglehetősen rövid. Lent ismét erdei ösvényen gyalogolhatunk, jobbra még feltűnik egy „hegyoldalba harapó” szikla a magas hosszúkás barlangnyílásával, de hamarosan visszaérünk a Csodavár felé felkeresett ösvényre, amiről előrébb ismét az erdészeti útra lépünk.

Turistaház komforttal

Az erdészeti útra jobbra fordulva a piros sáv jelzést követjük a nem messze álló Csodavár menedékházig (Cabana Cetățile Ponorului). Az erdei épületben eredetileg a fennsíkon dolgozó szakemberek, erdő- és bányamérnökök, kutatók és barlangászok szálltak meg, csak egy felújítás után lett belőle 20 szobás turistaház. A hangulatos ház folyamatosan működő étterme miatt igazi oázis a Pádison. Az autóval is elérhető épület elhelyezkedése is ideális: a fennsík látványosságainak többsége könnyen elérhető innen.

A turistaháztól röviden visszasétálunk az erdészeti úton a piros háromszög turistajelzés leágazásáig, amin jobbra fordulunk. A széles makadámútról rövidesen – két kanyar után, egy romos épületnél – balra fordulunk, és csupán néhány métert kell megtennünk a Medve-patakot követve (Valea Ursului), hogy egy látványos karsztjelenséghez, a Hamlet-barlanghoz (Peştera Căput) érkezzünk.

A nagy étvágyú Hamlet-barlang

A barlang bejáratához széles patakmederben botorkálhatunk el, de csapadékosabb időszakokban itt ömlik be a víz a hatalmas mészkőtömeg ovális nyílásán. Van, hogy csordogál, máskor zúdul, utóbbiról a simára koptatott mederfenék árulkodik, jelezve, hogy alkalmanként nagyobb víztömeg ostromolja a barlangot – amely zengve nyeli azt. Száraz időben is van egyébként befolyó víz, csak ekkor a meder alatt, a mélyben áramlik. A patak magas vízeséssel zuhan a járatba, ezt fentről, oldalról láthatjuk is, ha a vízállás engedi. Ennél beljebb azonban ne menjünk: az 1873 m hosszú barlang termei és kürtői veszélyesek, és egy esetleges, hirtelen bezúduló árvíz is könnyen csapdába ejtheti a bent tartózkodókat.

Az erdészeti útra visszatérve ne a turistaház felé, hanem az ellenkező irányba induljunk el! Az út jelzetlen, de eltéveszthetetlen, hiszen széles, murvás csapása nem ágazik ketté. Mellette időszakos patak kerülgeti saját hordalékát. A Medve-völgyben (Valea Ursului) járunk, amely északról és nyugatról határolja az Elveszett világot, és nem is meglepő, hogy nevét a kiterjedt, természetes erdőket kedvelő nagyragadozóról kapta. Az Elveszett világ (Lumea Pierdută) ugyanis a Pádis legkésőbb, csupán a 20. század közepén feltárt vadonja volt, őserdei képét pedig máig is őrzi. Elhagyatott, sűrű és sötét erdőségében feltérképezésekor állítólag még madarak hangja se hallatszott, innen kapta a nevét – ami tehát nem Czárántól, hanem a zsombolyok egyik első kutatójától, Marcian Blehautól származik, és a helyszín kései megismerésére utal.

Az erdő, ahol a madarak is elnémulnak

A fent nyíló zsombolyok barlangi patakja által táplált Hideg-forrás (Izvocul Rece) rétjén csatlakozik a sárga kereszt jelzés, ezt jobbra követve kelünk át a patakmedren, és kezdjük meg az emelkedést az Elveszett világban. Kusza, őserdei hangulatú, átláthatatlan erdőbe fúródik az ösvény, a fenyők és a mindent ellepő mohatakaró uralják a látványt. Az első aknabarlang a balunkon bontakozik ki, bár nem könnyű észrevenni, elképesztő méretei ellenére belesimul az erdő káoszába. A több mint száz méter mély Iker-zsomboly (Avenul Gemănata) látványának meghatározó eleme a vaskos sziklahíd, ami létével azt hirdeti, hogy két zsomboly szakadt itt össze. Közelebb menni fölösleges, egyrészt könnyen megcsúszhatunk, másrészt odalent csak a sötétséget láthatjuk. (Alján hatalmas torlaszt képeznek a fakitermelés során ledobott rönkök és a jég.)

A barlang azonos a másik két zsombolyéval, a lent áramló, széles patak pedig a következő aknáéval azonos. Följebb hatolunk, itt már bükkök uralják a továbbra is természetes megjelenésű erdőt. A jelzés elágazik, először tegyünk kitérőt jobbra, hogy a néhány percnyire található Fekete-zsombolyt (Avenul Negru) is megnézzük. Mind közül ez a legijesztőbb: hatalmas, körfuratszerű, keskeny sziklakürtő, függőleges aknája kb. 110 m mély. Esélyünk sincs lelátni a talpára, inkább tartsunk távolságot, ez a terület legveszélyesebb pontja. Visszafordulva a jelzésen, elmarad végre az emelkedő, és enyhe lejtésbe vált az ösvény. Kidőlt törzsek is nehezítik az előrehaladást, de viszonylag egyszerű úton jutunk le a legkisebb zsombolyhoz, az eltömődött Pionír-zsombolyhoz (Avenul Pionierilor), ami a többinél jóval kisebb méretű (9 m mély) képződmény, és inkább csak egy sziklahasadék a hegyoldalban. A mohos, töredezett falaknak köszönhetően azért szép látvány, a belezuhanás pedig semmivel sem kecsegtet jobb kilátásokkal, mint mélyebb társai esetében. A turistaút még egy sziklaképződményt érint: a Fedett-zsomboly (Avenul Acoperit) klasszikus barlangüregét, amely mögött azért közel 40 méteres mélység tátong. Az ösvény innan visszakanyarodik a korábbi nyomvonalhoz, és a megtett úton vezet le a Hideg-forráshoz, illetve az erdészeti úthoz.

Erdély legszebb lefolyója 

A szállítóutat ezúttal jobbra követjük, de a sárga kereszt jelzés hamarosan balra kanyarodik, a fák közé. Emelkedő kezdődik, a hatalmas lucfenyők alatt meredeken kaptatunk, egy kisebb rét szakítja meg az erdő sötétjét. Följebb a Ponor-rét (Poiana Ponor) legmagasabb peremére jutunk, egy jelzetlen keréknyom ágazik ki balra a turistaútból. Térjünk ezen balra, és mielőtt leereszkednénk vele a patak partjára, nézzünk szét alaposan, mert innen lehet a legjobban belátni a hatalmas, tál alakú mélyedést. A kellemesen hullámzó, „felgyűrődött” gyeptakarót fonatszerű ágakra szakadó patak szeli ketté, és a fenyőktől nem látjuk, de a vízfolyást balra, a rét sarkában két víznyelő vezeti a mélybe. Vízjárása szeszélyes: hóolvadás után alaposan megárad, ekkor újabb víznyelők lépnek működésbe, ennek ellenére tó keletkezik a réten. A széttagolt „lefolyó” néhány hét alatt ezt is elnyeli, vize pedig a mélyben a Csodavár felé áramlik. Ritka esetekben a tó akkorára nő, hogy vize a medence túlsó, alacsony peremén átbukik. A ponor jelentése a román nyelvben egyébként víznyelő.

A „Ponor-cirkusz” (a cirkusz itt a kör formára utal) igazi bukolikus idillt áraszt: a medence lapos talpán és szélső, hullámos lankáin legelésző nyájaknak körös-körül dús fenyves rajzol keretet, csak a leereszkedve, balra feltűnő Kulisszák sziklái zordabb elemei a látványnak. (Egyikük érdekes barlangot rejt: állítólag a kis fülkében ülve jól hallani a rét közepe felől, messziről érkező hangokat, így a beszédet is.)

Lent csatlakozunk a nehezen észlelhető piros háromszög jelzéshez, amellyel a patak előtt jobbra tartunk, és az északi oldalról csatlakozó völgybe fordulunk. A rét nyúlványának zárlatát már magasabb hegyek szegélyezik, itt, egy gázlón át balra térünk. (Az átkelés nehéz lehet, ha árad a patak. Ekkor menjünk följebb, előbb-utóbb találunk átkelőt.) A túlsó oldalon ne kanyarodjunk el, kövessük a kék pont jelzést egyenes irányban. A rövid kiágazás vadregényes völgyi díszletek közt, köves medrű, gyorsfolyású patak mentén vezet a Ponor-forráshoz (vagy Ponor-vízkelethez / Izbucul Ponor). A sziklafal aljában tátongó üregből kilépő patak vize a feljebb elterülő réteken, Pádis (Padiş) telep alatt nyelődik el. (Oda pedig a nem karsztos kőzetű Magura-gerincről folyik le.) A vízkelet barlangját egy szifon miatt csak néhány tíz méter hosszban tudták feltárni. (Czárán idejében fűrészmalom állt itt.)

A forrástól ereszkedjünk vissza, és keljünk át a jobbra vezető fahídon. A kék pont jelzés visszavezet a Ponor-rétre, amelyet rögtön el is hagyunk jobbra, jelzetlen úton. A fák közé vezető, keréknyomos út mellett, baloldalt sziklás pontra hív egy információs tábla – innen szépen belátni az egész rétet. Emelkedjünk tovább az úton, amely nem kanyarodik be az erdőbe, csak a Glavoj-rét felé folyosóként vezető legelőpásztát követi. A csapás eltéveszthetetlen, hiszen a pásztorok és erdészek járművekkel is használják, és mintegy 10-15 perc alatt visszaérünk rajta a kiindulópontra, a Glavoj-rétre.