Tömörd – Ölbő-Alsószeleste vá. (OKT 3. napi túra)

Tömörd – Ablánci malom
Bár kifejezetten marasztaló a muskátlikkal és szelfiponttal díszített tömördi pihenőhely, amely a Kéktúra-bélyegzőt is rejti, a pecsét begyűjtése és kulacsaink feltöltése után vágjunk is neki a túrának, mert bő 22 kilométer áll előttünk. A Fő utcán északi irányban hagyjuk el az alig 300 fős községet, amelynek nevét állítólag az ótörök temir vagy temür (vas) szóból eredeztetik. Tömördről annyit érdemes még tudni, hogy korábban nyugatabbra, a patakvölgyben állt, de a török hódoltság idején elnéptelenedett, és a korábbi lakosság helyére horvátok érkeztek. A település holnapja szerint a mai napig őrzik a horvát ősök hagyományait, olyannyira, hogy az itt élő idősebb korosztály egy része még beszéli is a grádistyei horvát nyelvet.

A tömördi ebek kiemelt figyelme közepette érhetjük el a település leghíresebb, de sajnos jelenleg lezárt épületét, a Chernel-kastélyt, amit 1809-ben húztak itt fel klasszicista stílusban. A hatalmas, fás parkkal körülvett objektum sorsa követte a nemesi birtokok magyarországi kálváriáját: a II. világháború után lakásokat, majd az 1960-as évektől kultúrházat alakítottak ki benne, de használták keramikus alkotóháznak is, mígnem 2019-ben új tulajdonosa lett, aki elkezdte felújítani – a folyamat jelenleg is tart.

Tömörd főutcája a falu széle után keskeny, nyomokban aszfaltot is tartalmazó útban folytatódik. Régen ez volt a Szombathely és Csepreg közötti országút, de ma már elkerüli a települést az új műút. Szántóföldeket és akácosokat kerülgetve haladunk továbbra is észak felé, egészen egy elágazásig, ahol jobbra térünk, és átkelünk az imént emlegetett műúton. A domboldal miatt legyünk óvatosak, mert a látótávolság korlátozott, meglephet minket egy-egy nagyobb sebességgel közeledő autó.

Az átkelés után megkerüljük a kincsédpusztai major szebb napokat is látott, még ma is működő és lakott épületeit, majd délnyugati irányba rátérünk egy végtelennek tűnő, szántóföldeket kettészelő egyenes földútba, amelyet kisebb-nagyobb bokrok és cserjék határolnak. A mezőgazdasági területek után szinte felüdülés a fák közé lépni, pláne nyári kánikulában – szerencsére innentől kezdve szinte végig erdőfoltokban haladunk.

Egy kis fahídon kelhetünk át az Ablánc-patakon, és ebből már sejthető, hogy közeledünk az Ablánci malomcsárdához – de előbb még elhaladunk egy hajdani vándortábor omladozó kerítése és épületei mellett. Bár sokat ígér a malomcsárda név, enni-inni sajnos nem tudunk, mert 2008-ban bezárt a hely, és azóta is várja sorsa jobbra fordulását. A kéktúrás bélyegzőt az egykori kapu mellett, egy faoszlopon találjuk.

Ablánci malom – Ölbő-Alsószeleste vá.

Mivel utunk közel felénél járunk, érdemes egy kicsit szusszani a Sissi királyné emlékére 1900-ban ültetett kőrisfák tövében (ezek a fogadó előtt állnak), és felkészülni lelkileg, hogy egy rövid szakaszon az Acsádot Csepreggel összekötő autóúton kell gyalogolnunk. Öröm az ürömben, hogy egészen jó minőségű az aszfalt burkolata, érzésre olyan, mintha áttévedtünk volna Ausztriába. Pár száz méter után nem árt figyelni, mert jobb kéz felé kell követnünk a K jelzést egy bokrok takarta szűk ösvényre, melyet könnyű eltéveszteni. A csapás hamarosan földúttá szélesedik, és rétek, valamint erdőfoltok mellett keresztezzük a Szombathely–Bük-vasútvonalat. Innentől kezdve egy szép fenyves jelenti a változatosságot, majd erdei szakasz végén érünk ki a Szelestét körülvevő, szelíden hullámzó mezőgazdasági területre.

Utunk végét már messziről láthatjuk a felsőszelestei Szent József-templom tornyában – bár ez némileg csalóka, mert onnan még kb. két kilométer Szeleste központi része, ahol a bélyegzőt találjuk – az arborétum bejáratánál. Érdemes betérni az ingyenesen látogatható kertbe, amelyet gyönyörű rózsakert, ezüsthársak, fenyőcsoportok, szerpentinsétányok és gondosan kialakított teraszok színesítenek. Az ősfás kert a ma már szállodaként működő egykori Festetics–Baich-kastélyt veszi körbe. A területen a 2000-es években gyógyhatású termálvizet is találtak, fürdőt is kilakítottak.

Túránk Szeleste másik bélyegzőhelyén ér véget: ehhez az utcát kell követnünk, majd a végén balra kanyarodni, és a felüljáró túloldalán jobbra követni a K jelzéseket az Ölbő-Alsószeleste vasútállomásra. A bélyegzőt az állomásépület bejárati oldalán, egy kéktúrás táblán találjuk.