Romhány – Becske (OKT 41. napi túra)

Ha autóbusszal érkezünk Romhányba, a már bezárt vasúti zsákvonal végállomásának rakodóján kialakított buszfordulón szálljunk le. A közelben találjuk a Kéktúra egyik bélyegzőjét a virágboltnál, de van egy második is a közeli kereszteződésnél található vendégház falán.

Mivel túránk nem szolgál sok érdekességgel, érdemes pár száz métert tenni a néhai Diósjenő–Romhány vasútvonal végállomásához, ahol a csoda szép, bár állapotában már nagyon legatyásodott régi állomásépületet kereshetjük elő a gazból. A vonal sajnos merőleges a fő utazási irányokra, de nem is a személyszállítás volt a prioritás megépítésekor, hanem a helyi ipar kiszolgálása. Romhányban ma is működik a néhai csempegyár utódja, amely a térség meghatározó üzeme volt.

A rövid kitérő után a Zrínyi Miklós úton észak felé követjük a K jelzéseket, majd a kereszteződésben jobbra fordulunk Kétbodony felé. Sajnos a kéktúrázóknak osztozniuk kell a közút olykor élénk forgalmával a következő bő másfél kilométeren; a kanyargós úton döngető billencsek elkerülése figyelmet igényel.

Kétbodonyban a falu központja felé kanyarodunk balra, a Madách Imre útra, ahol a Kéktúra bélyegzőjét a Hangulat presszónál találjuk egy rövid, de kapaszkodást igénylő kitérő megtételével. Bár az OKT jobbra tér a Cser-hát gerince felé, ha tovább megyünk, a romos Brack-kastélyt is megnézhetjük a kerítésen kívülről. A nemesi kúriának épült tornyos épületben a szocializmus idején a helyi termelő szövetkezet irodája működött, az 1990-es évek óta viszont gazdátlanul pusztul.

Kétbodony – Becske

A faluból kivezető, sittel fedett földút a tanyákat elhagyva kereszteződéshez ér, ahol résen kell lenni, mert a K jelzések egy kisebb ösvényen vezetnek az erdőbe. 180 m szintemelkedést kell megtennünk a következő 3,5 kilométeren a Cser-hát „meghódításához”. A nem különösebben megterhelő kapaszkodó eredményeképp a 349 m magas domb hátára jutunk. Ösvényünk végig szellős, száraz erdőben vezet melegkedvelő tölgyek, akácok és kőrisek egyre fogyó árnyékában.

A 284 m magas Öreg-hegy környékén jól látható, de jelzetlen ösvény tér le jobbra, melyről 10 m megtétele után részleges panorámát kapunk a szemközti dombokra. Nem egy grandiózus látkép, de ezen a túrán ezt is meg kell becsülni! A 349 m magas Cser-hát semmilyen élményt nem tartogat, pláne ha a Cserhát 500-as csúcsaihoz, pl. a Tepkéhez vagy a közelebbi szandai Vár-hegyhez hasonlítjuk. A helyet nem jelöli csúcskő, nem épült rajta kilátó sem, a fáktól pedig nincs panoráma, pedig az egész Cserhét erről a helyről kapta a nevét. Ha nem egy lapos dombtetőn járnánk, az ösvény lejtéséből talán feltűnne, hogy elhagytuk a csúcsot. De itt olyan csekély a meredekség, hogy ezt is csak később állapíthatjuk meg.

Az erdei szállítóutakon kanyargó Kéktúra 250-300 m magasan vezet tovább, majd egy derékszögű balkanyart követően váratlanul vadregényes, árnyas részen ereszkedünk le a régi kisecseti út nyílegyenes vonalvezetésű maradványára. Az út a Galga-patak völgyfőjénél eléri az Aszód–Balassagyarmat vasútvonalat, amely észak felé alagúton hatol át a 300-as lankákon. A vasútvonalon átkelve a Galga mentén sétálunk tovább dél felé. A nedves környezetnek hála bujább erdő övezi az ösvényt, amely kaszálórétek felé veszi az irányt. A patakvölgyből kimászva, rövid kaptató után már Becske házai tűnnek fel előttünk, mögöttük pedig a Szandavár uralja a látképet. Ezen a túrán a Becske előtti szántóföldekkel kell beérnünk: a falu felé ereszkedve nagyon szép tájképet alkotnak ezek is, a túra legszebb része ez, így a vége felé.

A faluba érve balra fordulunk Becske főutcájára, ahol a Kéktúra egyik bélyegzőjét a fagyizó kerítésén találjuk, de van egy második is, hasonlóan praktikus helyen, a kisbolt előterében, a kosarak között. A Becske fölött emelkedő hegyoldalon áll a különleges formájú Buddha Park, melyet sztúpájáról sokan ismerhetnek.