Kerekesszékkel a Nőtincsi-tó körül

Itiner:

• Az indulóponttól először a tó déli (dél-nyugati) oldalát járjuk végig.
• Ugyanazon az útvonalon visszatérünk, majd a tó északi (észak-keleti) oldalán megyünk tovább.
• Visszatérünk a megtett úton a kiindulópontra.

A túra részletes leírása:

A gyönyörű környezetben fekvő, mesterséges tavat útleírásunkban mindkét irányban bejárjuk, mindkétszer oda-vissza megtéve a pontonhíd előtti szakaszokat. A leírást kettészedtük, így mindenki eldöntheti erőnléte, ideje vagy kedve szerint, hogy csak egy kisebb, az egyik oldalt bejáró útvonalat választja, vagy mindkettőt végigjárja.

A tó déli oldala

A parkolóból induljunk a természetesebb, kevésbé kiépített, délnyugati tópart felé, azaz balra. Ezen az egyenes szakaszon található a tó zsiliprendszere is. Murvás, kőzúzalékos, árnyékmentes terepen érkezünk a fordulóhoz, amely kecsegtetően árnyas ösvénnyel, a víztől pár tíz méterre követi a part enyhe kanyarulatait. Balra gyönyörű, természetes vadvirágos mező terül el, amelyet később felvált a Nógrádi-medencére annyira jellemző, változatos flóra: égerfák, fűzfák, mogyoró- és berkenyebokrok, foltokban nád és egyéb bokrocskák. A táj egészére jellemző ez a szemnek kedves, mindig változó ruhája a természetnek.

Lassan, immár baloldalt meredek domboldal bontakozik ki, sűrű, fás növényzettel, jobbról a tó fenséges, nyugodt víztükre kandikál ki egyre nagyobb foltokban, ahogy a parti fák lombjainak ritmusa engedi. Mindenhol menedékesen lejt a part, sok helyen nagyobb megerőltetés nélkül megközelíthető kerekesszékkel is. A kőzúzalékos, agyagos talajt szép fokozatosan természetesebb talajú, füves ösvény, enyhén a tó felé dőlő utacska váltja fel. Bár karbantartott és kaszált területen haladunk, a fűcsomókkal tűzdelt út nem feltétlenül kerekesszék-barát, érdemes a kísérőnk segítségét igénybe venni a haladáshoz ebben a pazar miliőben. Az évszakokra jellemző, intenzív, buja színek jellemzik a tájat, amely vadkacsák, gémek, ragadozó madarak otthona is egyben.

Szemben, a tó túlpartján impozánsan nyújtóznak a Cserhát néhány száz méter magas dombjai: feketefenyők, a bükkfák és a Cserhát vizet kedvelő fafajtáinak torlódó zöldje tükröződik vissza a nagy, nyitott vízfelületen. Jobbra nagyobb tűzrakó helyet találunk paddal és szép kilátással. Enyhén szűkül a völgy, ezt az érzetet csalja el a természetes ívű öblöcskék, tagozódások kanyarulata, horgászbeállónak ideális nádasos beugrók. Dúsul a növényzet, majd enyhén sáros balkanyart követően - ez lehet a tómeder partjának legalacsonyabb része - eljutunk egy, a tavat tápláló csermelyen átvezető „gömbfás” hidacskához.

Ezen a 3 méteres, sűrűn lefektetett fatörzsekből ácsolt áthidalón érződik először, hogy az akadálymentesítés nem volt első számú szempont az útvonal kialakításánál. Kerekesszékes csapda; a jól rehabilitált emberek ugyan önállóan is átvergődhetnek rajta, de erősen ajánlott a kísérőnk segítségét kérni, és háttal, a nagy kerék irányából haladva megküzdenünk vele.

Amilyen rövid, olyan nehéz (és bosszantó) akadályunkat kompenzálja a még dúsabb táj. Kicsit nehezebbé válik a terep, nagyon enyhén emelkedik is, de a tóparti útvonal legbékésebb szakasza következik, balról sűrű „dzsumbuj” erdősávval, a tó legnagyobb öblét követve. Innen már szemből a pontonhíd csíkja is kivehető, a kinyílt tájban a Börzsöny kékes-zöldes karéja zárja a látóhatárt.  Érezhetően szűkül a völgy, alagútszerűen borulnak fölénk a part menti fák, és árnyas célegyenesbe érünk egy S kanyart követően. Balról hatalmas repcés terül el, majd pár száz méteren gurulva elérünk a szakasz végéhez. A „körtúránk” itt véget ér: az egyébként masszív, keményfa pallókból keresztbe ácsolt, „úszó” hídszerkezeten éppen csak elférnénk, de oldalbiztosítása pusztán egy drótkötél, tehát alapból labilis. A hídpályára vezető, OSB-lapokból és raklapokból buherált rámpa az előtte trehányul heverő betonlapokkal a legextrémebb kerekesszékest is meggyőzi: itt nem szabad kockáztatni! Ami kárpótlást nyújt e hiátusban, hogy olyan kedves, vadregényes az eddigi túránk, hogy megéri visszafordulni, és átélni újra.

A tó északról

A könnyebben teljesíthető, kiépítettebb, akadályokkal kevésbé nehezített „féltókerülő” szakaszhoz a parkolóból jobbra indulunk el. Kedves, enyhén anakronisztikus parkból indul a tókerülés: itt áll Szent István szobra is, akiről hivatalosan a tó, a park és a tér is a nevét kapta. Elhagyunk jobbra egy panziót (akadálymentes mosdó nélkül), majd enyhe, nagy ívben kanyarodik a tópart. Elgurulunk a kajak-kölcsönző és két telepített mobil WC mellett (járóknak), később teljesen akadálymentesített horgászhely és a tó hosszanti panorámája nyűgöz le. A térkő aszfaltburkolatba vált át, de a lassú, figyelmes haladás így is tanácsolt: a nagyjából 20 éve épült sétány karbantartást azóta nem láthatott, vastag, sűrű gyűrődések jelzik, hogy a fák is teszik a dolgukat.

Fenséges érzés bandukolni a szép, árnyas úton a szelíd víztükör mellett. A tiszta levegő és a túlpart hívogató dzsungele, a fűzfák koszorúja megállásra, szemlélődésre hívogat. A hatalmas part ívében kiépített horgászhelyek mellett halad a könnyű sétával kecsegtető nyomvonal. Hosszan haladunk, mellettünk erdei- és feketefenyők sötétje keveredik egy-egy tölgy hatalmas koronájával, napszaktól függően árnyékos vagy napos idővel kínálva a túrázót.

Hosszan haladva enyhén sűrűsödik a part menti föveny, itt a nádas és a tükröződő égbolt az úr, amint az aszfaltot felváltja előbb a murvás-köves, majd az agyagos-füves felszín. Pár száz métert követően elérjük a pontonhíd lábát. A híd erről az oldalról sem akadálymentes, így visszafordulás előtt tehetünk egy hosszabb pihenőt, mielőtt visszaérkeznénk az origóba. E nagyszerű, part menti túraszakasz feltehetően ősszel-télen is jól járható.