Körtúra a Cserhát legmagasabb kilátójához

Itiner

• A túrát a parkolóból a Zrínyi Miklós úton, a K jelzésen kezdjük, amit dél felé az első sarokig követünk.
• A Rákóczi útra, a K+ jelzésre kanyarodunk, majd egészen addig követjük, amíg a faluszéli mezőn újra eléri az Országos Kéktúrát.
• A K jelzésen a Romhányi-hegy nyergéig haladunk.
• A nyeregben a jobbra kiágazó K▲ jelzésen térünk ki a Prónay-kilátóba, majd ugyanerre sétálunk vissza a nyeregig.
• A nyeregből egyenesen követjük a K jelzést a közeli elágazásig.
• A balra kiágazó S+ jelzésre váltunk, amit a következő turistaút-elágazásig követünk.
• A S jelzésen balra fordulunk, és egészen Romhányig, a végpontig haladunk rajta.

A túra részletes leírása

Romhány egykor és még régebben

Akár tömegközlekedéssel, akár autóval érkezünk Romhányba, túránk optimális kezdőpontja az egykori vasútállomás közelében, a Zalakerámia üzeme előtt található parkoló. A K jelzésen dél felé indulunk, így a rendszerváltás után bezárt cserépkályhagyár és annak magasba nyúló kéménye mellett haladunk el.

Romhányban 1924-ben létesült a cserépkályhagyár a közelben bányászott homokkő feldolgozására. Az eredetileg a szomszédos Szátokon alapított üzem átköltözésében döntő szerepe volt annak, hogy a település ekkor már rendelkezett vasúttal, ami megkönnyítette az áruk szállítását. A gyár korabeli jelentőségét jól mutatja, hogy a Gellért fürdőben és a Vígszínházban a mai napig találhatók itt készített falicsempék. Ugyan a gyár bezárt, szemközt a ma Zalakerámia néven működő üzem viszi tovább a hagyományt, és Romhányban ma is több kiskereskedelmi egység épül erre az iparágra.

Egy bezárt kocsma előtt elhaladva elhagyjuk a Kéktúra bélyegzőjét. A Rákóczi úton kiágazó K+ jelzésre jobbra fordulunk, majd egy régi buszmegállót követő, rövid kacskaringó után a település szélén balra térünk. Sövénnyel szegélyezett emelkedőn érjük el a kerítéssel körbevett Rákóczi-mogyorófát.

A legenda úgy tartja, hogy az 1710-es romhányi csatában – amelyben a kuruc haderő döntő vereséget szenvedett – Rákóczi innen, a fa alól irányította csapatait. Ugyanakkor mára bebizonyosodott, hogy az ütközet a településtől északra zajlott le, így a fejedelem nem láthatta a csapatait innen. Sokkal valószínűbb az a magyarázat, miszerint a rodostói száműzetésben tengődő Rákóczi egy cserjét bízott az őt meglátogató, volt katonájára, hogy az összecsapás emlékére ültesse azt el Romhányban. A fa azóta itt áll – egyesek a történelmi Magyarország alakját látják lombkoronájában.

Irány a Cserhát!

A fánál balra fordulva egyenesen átvágunk a mezőn, balra nézve látszik Romhány, a Lókos-patak völgye és a mögötte hullámzó dombok. Nemsokára újra csatlakozunk a K jelzéshez, amelyen jobbra, dózerútra térünk. Egy pihenőhely (tűzrakó, esőbeálló) megállásra csábít. A jelzés letér a szekérútról, majd nemsokára keresztezi azt – az útjelző tábla tájékoztat arról, hogy a Breznay-árokban járunk. Megnyílik az erdő: a sűrű fenyves helyét bükkök, tölgyek, gyertyánok veszik át. Elhaladunk Balázs Ádám tűzszerész, posztumusz hadnagy síremléke mellett, aki 2016. július 1-jén három társával együtt egy bomba hatástalanítása közben vesztette életét.

Újabb utat keresztezünk, jobb kéz felől kiszáradt patakmeder bukkan fel, amelyhez leereszkedünk, majd átkelve rajta tarvágás szegélyén kezdünk emelkedni. Utunk visszatér az erdőbe, fokozódik a szintkülönbség, és egy szintúton balra térünk. A Romhányi-hegy nyergéből induló K▲ jelzésen jobbra fordulva kényelmesen érünk fel a 421 m magas Kecske-kőre és a rajta található, 23 m magas Prónay-kilátóba.

A felső szintre vezető lépcsősor a túra legnehezebb része, de a kilátásért megéri megbirkózni vele. Középen egy telepített távcsővel hozhatjuk közelebb a körpanorámát. Észak felé látszik Romhány, mögötte a Selmeci-hegység is felbukkan. Nyugat felé a Magas-Börzsöny tömbje emelkedik ki a hegyhát mögül, balra tőle a Naszály magasodik, így tekintetünkkel követhetjük a Kéktúra vonalát. Ugyanezt kelet felé is megtehetjük, a szandai Vár-hegy és lebányászott ikertestvére vehető ki a távolban. A mellvédre felcsavarozott tájbemutató táblácskákat már kiszívta a nap, többet segít a látnivalók beazonosításában egy hozott térkép.

A kilátót 2017-ben állították, nevét az eredetileg Turócból származó, de székhelyét a 18. században Nógrádba áthelyező Prónay-családról kapta, akik évszázadokon keresztül fontos közigazgatási feladatokat töltöttek be mind vármegyei, mind országos szinten. A legismertebb Prónay mégis az a Prónay Pál, aki a Rongyos Gárda vezetőjeként szembeszegült a Sopront elfoglalni érkező osztrák hatóságokkal, így kiharcolva a népszavazás lehetőségét a „leghűségesebb városban" és környező településein. A családra két közeli kastély is emlékeztet: a romhányi magánkézben van, nem látogatható, az alsópetényi pedig jelenleg rendezvényközpontként és szálláshelyként üzemel.

Ereszkedés a lankák közé

A kilátótól visszatérünk a nyeregbe, egyenesen folytatjuk utunkat. A Kéktúra elágazásánál a szemközt kezdődő S+ jelzésre térünk, amin hamarosan balra fordulunk. Bal kéz felől mellőzünk egy vadászlest, majd egy idős tölgy tűnhet fel. Nagyjából két és fél kilométert hullámvasutazunk kényelmes szekérúton, mire több elágazás után, egy erdőirtást elhagyva elérjük a S jelzést, amin balra fordulunk.

Az út lejteni kezd, majd tartja a szintet. Átkelünk egy akácoson, amelyben csupán egy jelzéssel megjelölt gyertyán képviseli az őshonos fafajokat. Az erdő egyre rendezetlenebb: bozót, utunkra hajló, tüskés ágak nehezítik az előrehaladást. Egy sorompót elhagyva újabb erdőirtásfoltra érünk, amelyen akácok is megtelepedtek. Kiváló példa ez arra, hogy a tarvágás utáni erdőtelepítés hiánya milyen ökológiai problémákat okozhat – a versenyképesebb invazív fajok kiszorítják az őshonosakat. A csendéletet hatalmas traktorgumi teszi teljessé.

Balra kanyarodva, majd újabb vadászles mellett elhaladva térünk vissza az erdőbe. Jobbra nyiladékok és telepített fák rendezett sávjai váltják egymást monoton egyhangúságban. Egy következő les mellett a S↺ jelzés jobbra tér, mi balra tartunk, maradva a S jelzésen, ami lejtős, bozótos szekérutat követ. A hajtűkanyar után jobb minőségű útra jutunk, és egy piros táblát elhagyva fokozatosan közelítünk az alattunk futó Disznó-völgyhöz – a neve nem hazudik, dagonyák nehezítik a továbbhaladást. Egy T-elágazásra nyíló, zöld kapu már Romhány közelségét jelzi, mögötte rálátunk utunk korábbi szakaszára. Az útvillában jobbra térve megjelennek az első villanyoszlopok is, amelyek – felhagyott és még működő – gyümölcsösök épületei mentén kísérnek. Beérünk a házak közé, és a temetőnél balra fordulunk, így a S jelzésen maradva visszaérünk a vasútállomásra. A vasútállomásra, ahonnan 2007 óta nem indul vonat.