Nyúlcipővel a főváros határában, a Hármashatár-hegy sétányain

Itiner:

• A Fenyőgyöngyétől a K jelzésen indulunk déli irányba.
• Alig pár száz méterre az első kanyarnál továbbmegyünk egyenesen a jelzetlen dózerúton, ami a Szépvölgyi erdészház mögött csatlakozik a Z jelzéshez.
• A Z jelzésen a Kecske-hegyet kerülve a Hármashatárig túrázunk.
• A Hármashatártól a Gyöngyök útja zarándokút jelzését követve haladunk szintben az Újlaki-hegy alatt, aminek túloldalán már a S jelzéssel együtt haladunk a Virágos-nyeregig.
• A Z jelzésen kerüljük meg a Csúcs-hegyet, aminek túloldalán Budapest határától a gerincen a P kerékpáros jelzés navigál.
• A Szarvas-hegyen a S▲ jelzésen folytatjuk, ami felvezet a kálváriára, illetve visszafelé a Szarvas-hegy északi oldalába ereszkedik be, ahol csatlakozunk a S jelzéshez a Virágos-nyeregig.
• A Virágos-nyeregtől az eddig követett szintúton folytatjuk a Z jelzésen, ami a Nagy-Farkas-toroknál Z+ jelzésként folytatja egyenesen tovább az Hármashatár-hegyi aszfaltútig.
• Az út mellett kacskaringó ösvényen a K jelzésen ereszkedünk vissza a Fenyőgyöngyéhez.

A túráról részletesen

Szépvölgyi sétányokon; a Kecske-hegy keresztezése

A Fenyőgyöngyétől, a futók kedvelt starthelyéről indulunk a K jelzésen délnyugatnak, a Kecske-hegy irányába. Az első kanyarnál a jelzetlen ösvényen továbbmegyünk egyenesen a szépvölgyi erdészházhoz, ahol csatlakozunk a Z jelzéshez. Egy rövid emelkedő után kiérkezünk a hegytetőre az erdei tornapályára, ahonnan már enyhe hullámzással követjük le a Kecske-hegy gerincének lankás formáit.

Vegyes erdőkben haladunk. Az erdészeti szempontból értéktelen karsztbokorerdőket előszeretettel telepítették be erdeifenyvessel, ami a Budai-hegységben viszonylag elterjedt tájidegen fajta. A nemzeti parkkal egyetértésben ezeket a fenyveseket az utóbbi időben fokozott tempóban termelik ki. A gyér vízháztartású dolomitsziklás felszín ugyanis nem tud elég vizet megtartani a tekintélyes fáknak aszályos időszakokban, így azok legyengülnek, megbetegednek és kártevők áldozatává válnak.

A Kecske-hegy északi oldalában hangulatos rétet keresztezünk. A Hármashatár-hegy átjátszótornyai köszöntenek - ők lesznek körtúránk világítótornyai, hozzájuk tudjuk viszonyítani helyzetünket majd minden kilátóponton. Lankásan beereszkedünk a Határ-nyeregbe, a szövevényes úthálózat csomópontba, ahol nagy körültekintést igényel, hogy melyik irányban megyünk tovább.

Pesthidegkút határában, a Kálvária-hegy kilátópontján

Jobbra enyhén emelkedve indul a S jelzés és a Gyöngyök útja, ami hamarosan ketté is ágazik. A S jelzés komoly kaptatásba kezd az Újlaki-hegy kilátópontjához, így érdemesebb a gyöngyfüzért formázó zarándokúttal tartani, ami lankásan kikerüli a hegyet, és szintén lenyűgöző panorámát kínál a Hidegkúti-medencére, bár jóval alacsonyabbról. A szintút elhalad a siklórepülő hangár felett, ahonnan kitűnően belátjuk a túra további szakaszát, ahogy a Csúcs-, a Tök- és a Kálvária-hegy alkotta félköríves gerinc körülöleli Pesthidegkutat.

A hegylábi rétek túloldalán, a Mária-hegy északi oldalában csatlakozik a S jelzés, amivel közösen folytatjuk az oldalazást az erdő és a ligetes rét határán. A Vihar-hegyet megkerülve kiérünk a Virágos-nyereghez - az első lehetőséghez, ahol kényelmesen visszakanyarodhatunk a Fenyőgyöngyéhez a túra befejező szakaszát megtéve a Guckler Károly úton (így a táv harmadát megspóroljuk, bár a két legszebb kilátópontot is kihagyjuk).

Érdemes tehát tovább oldalazni a Virágos-nyeregből a Csúcs-hegy alatt a Z jelzésen, ami a Gercse nyaralói és gyümölcsöskertjei után hangulatos tölgyesben folytatja az oldalazást. A Csúcs-hegyi-nyeregben elérjük a főváros határát, amit régi faragott határkövek jeleznek. Innen a határvidéket kijelölő gerinc mentén haladunk a széles erdei úton. Sajnos a jelzés már alig látható; eredetileg P kerékpáros jelzés mentén haladunk a gerinc vonalán, a Tök-hegy és a Szarvas-hegy tetején. A közigazgatási határ egyben kőzethatár is: az eddigi dolomithegyeket itt egy sávban hárshegyi homokkő váltja fel, ami a lankásabb formavilág mellett a sziklák és törmelékük kavicsos, homokos jellegéből is látszik.

A Szarvas-hegy egyik mélyedésében bekapcsolódik jobbról a S▲ jelzés, amit majd visszafelé fogunk követni, de még egy szűk kilométert folytatjuk a gerincen utunk csúcspontjáig, a Kálvária-hegyig. A Szarvas-hegy tetejének göcsörtös tölgyfaligeteiben néhol feltárul a kilátás mindkét oldalra, de ez a facsoportok miatt behatárolt. Azonban a Kálvária-hegy bokros, dolomitsziklás tömbjén egyre jobban kinyílik a táj, körpanorámát kínál a hármas feszülettel domborodó csúcs.

Eddig megtett útvonalunk nagy részét belátjuk, ahogy a hegyek keskeny karéja körbefogja Pesthidegkutat. A főváros látványban meghatározó hegye, az adótornyokkal megtűzdelt Hármashatár-hegy uralja a panorámát masszív, erdős tömbjével. A medence túloldalán a Budai-hegység domborulatai hullámoznak a nyugati látóhatárig, míg határozott szintemelkedéssel a Pilis tömbje, bálnahátszerű mészkőtömege nyitja a sort a fehér sziklákkal hintett hegyvonulat felé északra, az Arany-hegyi-patak széles völgyén túl.

Oldalazás a Hármashatár-hegy északi részén

Visszasétálunk a S▲ jelzésen a Szarvas-hegyre, ahol a jelzést tovább követve beereszkedünk az északi oldalba. Itt kapcsolódunk a meredek lejtőn oldalazó S jelzéshez, ami szintező sétával visszavezet a Virágos-nyeregig. A becsatlakozás után közvetlenül sziklaborda keresztezi az útvonalat, ahol óvatos léptekkel kell a meredek, köves felszín párkányán haladnunk. A sziklataréj szép kilátást kínál a Szarvas-hegy északi oldalának erdőségére, a patakvölgy szántóira és a Pilisre. A Kevélyek és a Pilis tömbje között még Dobogó-kőt is felfedezhetjük. A Tök-hegy alatt hangulatos, mohás aljú bükköst keresztezünk, majd egy kisebb hullám után, a Csúcs-hegyet nagy ívben kerülve kapcsolódunk a Guckler Károly úthoz, amivel innentől túránk végéig haladunk közösen.

Közben a Virágos-nyeregnél jelzést vált a széles szintút; bár ugyanúgy a Guckler Károly úton haladunk, innentől a Z jelzés kísér. A főváros felé közeledve egyre forgalmasabb lesz a sétány: futók, gyerek- és nyugdíjas csoportok, kutyasétáltatók használják a rendkívül népszerű erdei sétányt. Az árnyas erdei utat nem véletlenül nevezték el Óbuda 20. század fordulóján élt és tevékenykedett erdészéről. Magát az út kialakítását is neki köszönhetjük, de a környező erdőállományhoz is nagyban hozzájárult. Bár a II. világháborúban nagyrészt fa nélkül maradt a hegyoldal a lakosság túlélési ösztönének eredményeképpen, de a természetközeli szemléletet, ahogy az erdők magvait is, ő hintette el a környéken.

A sétány hosszan kerülgeti az egyébként egyöntetű hegyoldal egyenetlenségeit. A legnagyobb kerülőt a Nagy-Farkas-torok bevágásánál teszünk, ahol a Z+ jelzésre térünk, de még mindig ugyanazon a szintúton. A kisebbik bevágás, a Kis-Farkas-torok után egyre sziklásabb lesz a hegyoldal és az út is. A felgyérülő bokorerdőről egyre határozottabban rálátni a városra, illetve a hegyoldal folyamatos közeledésével és fordulatával egyre hangosabbá, zsúfoltabbá válik az erdők alatti világ.

A hegy éles gerincénél a bokrok felé lépő kilátópontot alakított ki az erdészet, ahonnan navigációs tábla és látócsövek segítségével beazonosíthatjuk Óbuda jellegzetes épületeit. Végtelennek tűnő panelrengetegek között feltűnik a Duna ezüstös szalagja is, ami a belvárosba kanyarodva hidak füzére alatt tűnik el a Gellért-hegy mögött.

A gerinc után bekanyarodva keresztezzük a Hármashatár-hegyi út aszfaltcsíkját, és az utolsó szakaszon, immár a K jelzést követve leereszkedünk a Fenyőgyöngyéhez. A köves erdei út végig az aszfaltutat követi diszkrét távolságból, így ha a körülmények miatt kellemetlen lenne az ösvényen gyalogolni, ezt az utolsó szakaszt megtehetjük az aszfalton is.