Oroszlán a kecske előtt

Itiner

• A buszvégállomástól sétáljunk az erdő felé az úton, mígnem kicsivel lejjebb megérkezik keresztben a Z jelű ösvény.
• A Z jelzésen jobbra indulunk, és azt követjük az Árpád-kilátóig.
• A kilátótól a K jelzés követjük, mely balra kanyarodik.
• A Határnyereg útcsomópontjából balra, visszafelé indulunk más jelekkel együtt futó Z↺ jelű turistaúton.
• Éppen mielőtt a 11-es busz végállomásához érnénk, ismét keresztez a Z jelzés, melyet jobb felé követünk.
• A Z jelzésen érintjük az Apáthy-sziklát, mely után a városszélen balra, fölfelé indulunk a Nagybányai úton. Ez vezet vissza a buszmegállóhoz.

A túra részletes leírása

Évszázados sétányokon

A fák közé fúródó autóútról jobbra fordulunk a Z jelzés ösvényére, melynek első méterei tartogatják a legnagyobb kihívást. De a kaptató rövid, az út kiszélesedik, és éles jobbkanyarral enyhén emelkedő szakaszra érünk. A sűrű erdő eltakarja előlünk az épített környezet magasra kúszott határát, pedig a 19. század végén, amikor ezek a sétányok épültek, kopasz hegyoldalak fogadták az erre kirándulókat. Mi sem árulkodik erről jobban, mint a jobbra látható, kőből rakott kilátóterasz, melynek állapota mára leromlott, de egykor panorámás pihenőhelyként szolgált. Most csak a fák ágai közti szűk folyosón tűnik fel a János-hegy kerekded sziluettje.

Rövidesen balkanyart vesz az út, és az Árpád-kilátóhoz emelkedik göcsörtös talajú ösvényünk. A kecses, mégis várszerű épületet 1929-ben emelték, amire az anyagi fedezetet Glück Frigyes szállodatulajdonos biztosította, akinek a jános-hegyi kilátót is köszönhetjük. Eredetileg nádtető fedte a teraszt, melyről mélyen belátunk Budapestre, és nagyszerűen kirajzolódik a Duna kanyarja, melyre a Budai-hegység kényszeríti a folyót. Feltűnik a Citadellával ékesített Gellért-hegy és a budai vár is, a perspektíva érdekessége, hogy ezekre lefelé nézhetünk, hiszen magasabban állunk náluk.

Kecskék és oroszlán

A K jelzésen folytatjuk kirándulásunkat bal felé, és hamarosan egy kis rétet keresztezünk. Az erdei focipálya és pihenőhely jó eséllyel megállásra bírja a gyerekeket. Egy völgyfőt kerülünk, egyre sűrűbb, jól záró lombkornájú erdőben - nehéz elképzelni, hogy egy másfél milliós városban járunk, és alig pár száz méterre már házak sorakoznak. Meredekké válik a hegyoldal, és jobb kéz felől sziklák hasítanak az erdő szövetébe. A formáció a Kecske-sziklák nevet viseli, és jócskán széttöredezett dolomitfalat alkotnak.

A Glück Frigyes utat tapossuk egyébként, melynek következő látványos alakzata erősen kötődik a turistatság századfodulói mecénásához: az Oroszlán-szikla a Kecske-sziklák egy „elszabadult" darabja, melyet Glück Frigyes faragtatott kőoroszlánná. Fantáziánkat segítségül hívva ismét oroszlánná véshetjük, ugyanis a korábbi forma fejét 1945-ben (más források szerint '46-ban) lerobbantották. (Állítólag azért, hogy az orosz járművek elférjenek tőle.) Oldalában egészen addig egy márványtábla hirdette Trianon revízióját.

Kisvártatva a Határnyeregbe érkezünk, mely a főváros és Hidegkút választóvonalát jelölte - erre egy határkőoszlop is emlékeztet a közelben. Balra, visszafelé indulunk a Z↺ jelzésen nekiiramodva. Enyhén ereszkedünk a Görgényi út végéig, ahol piknikezőhely és az „erdei macis játszótér" kínál megállási lehetőséget hangulatos, fenyveses környezetben. A fenyvesek természetesen nem a Budai-hegység természetes lakói, hanem a 19. századi kopárfásítások maradványai: a kopasz, letermelt hegyoldalakon, és a filoxéravészben elpusztult szőlők helyén fenyőültetéssel kötötték meg a lemosódó talajt.

Sziklák hátán

A turistaút visszaterel a Nagybányai út közelébe, és elérjük a pontot, ahol az első métereken ráfordultunk a Z jelzésre. Csakhogy most a másik ágat választjuk, ezúttal jobbra tartunk. (Ugyan vissza is térhetünk a buszfordulóhoz, de akkor kimarad az útvonal leglátványosabb része.) A Vaskapu-hegy oldala geológiai különlegességek sorát tárja fel. Egy ponton a Kőkapu magasodik fölénk: a markáns sziklaátjáróban talán a Budai-hegység legidősebb barlangjának egy szakasza tárulhatott fel, melyet korábban kaolinitosodott vulkáni törmelék (tufa) töltött ki. (A lilás-bíboros szín a kaolinit és a vastartalmú hematit eredménye.) A színes sziklakaput gyakran zsongják körül gyerekek, anyaga miatt kiváló mászóhely számukra.

A turistaút a dolomitpárkányon halad tovább, látványos kilátás tárul fel a korlát mögött. Balra, a tetőn világháborús bunker maradványa ül, jobbra pedig megjelenik az Apáthy-szikla félelmetes orma. A meredély olyan élesen szökik föl a hegyoldalból, hogy a sziklás környezetet meg sem kísérelték beépíteni, ezért a város szerencsére csak körbenőni tudta. A tetején álló vasoszlop mérési célokat szolgált - mellé kisétálva lélegzetelállító panoráma kerül elénk. Szemben a János-hegy és a Széchenyi-hegy zöld háta emelkedik, és a hegyek közt a belváros felé is folyosó nyílik. Jobbra a Nyéki-hegy, és az alatta mélyülő Hűvös-völgy mutatkozik.

Kirándulásunk végén egy kerítés mentén érkezünk a Nagybányai út kanyarjához, melyen balra, fölfelé kaptatva, mintegy 10-15 perc sétával ismét a 11-es busz végállomásán állhatunk.