Végig a Guckler Károly út erdei sétányán

Itiner

• A Fenyőgyöngyétől az Országos Kéktúra K jelzésén indulunk fölfelé.
• Egy kis jobbkanyarnál letérünk jobbra a Z+ jelzésre.
• A Z+ jelzést követve végigmegyünk a Guckler Károly úton.
• A Virágos-nyeregnél jobbra váltunk a K+ jelzésre, amely az Erdőalja úti buszmegállóhoz vezet.

A túráról részletesen

A Hármashatár-hegy emelkedőjén

A Fenyőgyöngye vendéglője 1935-ben épült, napjainkban is eredeti funkciójának megfelelően üzemel, neve pedig a környék telepített fenyveseire utal. Az Országos Kéktúra hosszútávú vándorútja itt indul fölfelé a Hármashatár-hegyre. Eleinte mi is a K jelzést követjük, elegyes erdőkben vezet a kavicsos-köves út, néhol feketefenyők borulnak fölénk. Követjük a Remete-hegyre kapaszkodó aszfaltút futását, éles balkanyarral fordulunk rá a Tábor-hegyre. Egy vízműnél átkelünk az autóúton, és a fenyők alatt egyenes, kaviccsal felhintett útra térünk. Nem koptatjuk azonban sokáig: kisvártatva kiágazik jobbra a Z+ jelű turistaút, következő szakaszunk kezdete. Először ismét az aszfaltcsík túloldalát vesszük célba, majd rövidesen élesen jobbra kanyarodunk.

A Guckler Károly út sétányán

Ezzel már a Guckler utat tapossuk. A kihelyezett táblák bőséges ismeretanyaggal szolgálnak a területről, és az alattunk elterülő Óbudáról. A széles erdei sétány 1 km-en belül élesen balra kanyarodik, és szintben kezdi követni a Hármashatár-hegy oldalát. A rendkívül meredek lejtőn helyenként kis támfalak támasztják meg az erózió által is ostromolt, de remek állapotú utat, és rögtön az első jelentős fordulónál kilátást enged a fák lombkoronája a városra. Budapest mélyen alattunk mutatkozik, a városból csak a tompa morajlás szűrődik föl.

Jobbról csatlakozik a Tábor-hegyi-barlangtól érkező ZΩ jelzés, majd egy kissé sziklásabb hegyoldalrészlet után megkerüljük a Kis-Farkas-torok völgyfőszerű horpadását. Az útkanyarban kicsiny, előreugró terasz biztosítja a panorámát gyakorlatilag fél Budapestre. 3 rögzített csövébe lencsék nincsenek beépítve, a különös megoldás csak tekintetünket irányítva emel ki pár részletet a kétségtelenül részletgazdag látványból - hidat, kastélyt, lakótelepet.

Ismét ki-kilátunk a városra, következik a Nagy-Farkas-torok szárazvölgye, melynek alján maximum heves, hirtelen esőzések után vágtat le valamennyi víz. Újabb panorámaerkély mellett haladunk el, most hosszú, egyenes erdei szakasz áll előttünk, a sétány e részét már valamivel kevesebben keresik fel. Balra fölbukkan a Guckler-szikla: a kissé breccsásodott dolomittömbök a lejtőn lecsúszva érkeztek mai helyükre, ahol már jó régóta ülnek. Mellettük pihenő fogadja a turistákat, a sziklában a Guckler-emléktáblát olvashatjuk el.

Az utat a további szakaszon néhol már kissé jobban megrágták a természet átalakító folyamatai, itt-ott kissé elszűkül, máshol pedig egy apró kőbánya udvara mellett sétálunk el. Ezen a részen a 2014 decemberi ónos eső okozta jégpusztítás nyomai is feltűnőbbek, a keszekusza erdő áthatolhatatlannak tűnik. Végül kissé csillapodik a lejtő meredeksége két oldalunkon, és megérkezünk a Virágos-nyeregbe.

Vissza a városba

A sasbércek közti nyereg turistaút-csomópont, nekünk a jobbra, eddigi irányunkhoz képest visszafelé induló K+ jelzést kell keresnünk. Ehhez belépünk a fák közé, és az erdei autónyommal párhuzamosan futó ösvényen kezdünk ereszkedésbe. Itt, a Vihar-hegy oldalában már közel sem olyan meredek szögben tart a város felé a terep, mint a Guckler út alatt, ezért kényelmes gyaloglással érjük el az Erdőalja út végét, a kertváros kapuját. Valamivel 1 kilométer fölött van az utcai táv, ami még ránk vár a buszfordulóig, ahol kirándulásunk finisébe érkezünk.