Guckler Károly út

Interaktív sétány

Szintút, turistaút, sétány – akárhogy nevezzük is, a Hármashatár-hegy Óbudára tekintő oldalán húzódó, Budapest egykori főerdészéről elnevezett útvonal népszerűsége száz éve töretlen. A kényelmes erdei sétány a Fenyőgyöngyétől a Hármashatár-hegyre vezető aszfaltút és az onnan kiágazó Z+ jelzés találkozásánál kezdődik, amit ezen a szakaszon eleinte Feketesalak útként jelölnek a térképek. A Nagy-Farkastorok-völgytől kezdve egyenesen vezet tovább a Z jelzésen, és egészen a Virágos-nyeregig tart. Kevésbé felkapott szakasza pedig még a Csúcs-hegy oldalában is folytatódik (de már nem tanösvényként).

Kialakításának 100. évfordulójára újította fel a Pilisi Parkerdő a sétányt, és egy 14 állomásos, rendkívül informatív, interaktív tanösvényt alakított ki a 3,5 km-es útvonalon. Az állomásokat Szépvölgytől a Virágos-nyeregig, majd visszafelé, a kezdőpontig számozták, ezért ebben az irányban érdemes végigjárni a tanösvényt. A táblákról sok tényleg hasznos és érdekes történetet olvashatunk le: pl. Balczó András világbajnoki futását, a fejben történő lépésszámlálás praktikáit, Óbuda történelmét és látnivalóit vagy egy rövid nyomozást a magányosan álló bükkfa eredetéről. 

A lentről „láthatatlan”, fák takarásában húzódó út mentén 2018-ban kilátóteraszokat alakítottak ki, amelyekről széles városi panoráma tárul elénk. A Guckler útból több másik jelzett turistaút is kiágazik: a ZΩ jelzés a közeli Tábor-hegyi-barlanghoz vezet, míg a szintén lefelé tartó Z+ egy meredek ereszkedés a Hedvig utca irányába. Ugyaninnen tart felfelé a Z jelzés, ami a Hármashatár-hegy tetejére kalauzoló K jelzésbe csatlakozik. A Virágos-nyereg felé haladva egy kanyarban balra fölbukkan a Guckler-szikla; a dolomittömbök előtt pihenőhely fogadja a turistákat. A szikla falán tábla emlékeztet Guckler Károlyra, igaz, olyan magasan, hogy óriásira kell nőni, ha el akarjuk olvasni.

A főerdőmérnök és az erdősítés

Guckler Károly bő negyven éven át munkálkodott a budai erdőkért a főváros szolgálatában (1882-től haláláig, 1923-ig), és elsősorban a Hármashatár-hegy fásításában szerzett érdemeket. A letermelt erdők helyén kialakult kopárok, valamint a filoxérajárványban elpusztult szőlők területének újraerdősítésére Guckler feketefenyőket telepített, amelyek megkötötték és megerősítették a sekély talajt; de belefogott a rossz állapotú sarjerdők feljavításába is. Miután a feketefenyvesek elvégezték feladatukat, az erdészet megkezdhette a lecserélésüket őshonos lombos erdőkre. 

Guckler nem pusztán mérnökként tekintett az erdőre, lelkes természetjáróként tisztában volt rekreációs szerepének fontosságával is. Az itteni turistautak némelyikét is ő teremtette meg, a meredek hegyoldalakat szintutakkal tette hozzáférhetővé a turisták számára. Guckler elképzelése szerint alakították ki 1918-ban a Hármashatár-hegy meredek oldalának támfalakkal megtámasztott sétányát is, amelyet már a halála utáni évben róla kereszteltek el. Az utat úgy tervezte, hogy kényelmesen, emelkedők és lejtők nélkül végig lehessen sétálni rajta, azaz végig a kb. 370 méteres magasságban haladjon. A főváros vezetésének szánt indítvány beterjesztésétől számítva két éven belül el is készült az út, ami a nehéz terepet figyelembe véve bravúros kivitelezést jelentett.

Guckler Károly (1858–1923) családja a 17. században menekült el a Németalföldről a Magyar Királyság területére. Ő maga Debrecenben született, és Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte tanulmányait, majd nem sokkal később már Budapest erdőmérnökeként állt munkába. 1895-ben kinevezték erdőmesternek, néhány év múlva pedig az Erdészeti Hivatal vezetője lett, ahol fő feladatának a főváros körüli erdők megmentését tekintette.

A 19. század közepéig a Hármashatár-hegy erdőségét főként tűzifaként hasznosították, de a kivágott állományok helyére nem ültettek csemetéket, hanem hagyták a megmaradt tövekről újrasarjadni a fákat. Ugyanekkor virágzott Budán a szőlőkultúra; a budai vár oldalában, a Tabánban és Óbudán, így a Guckler-sétány alatti lejtőkön is hosszan sorakoztak a tőkék, amikhez a gazdák gyakran a megmaradt erdők talaját hordták át. Egészen 1882-ig, amikor is a filoxéravész elpusztította a teljes szőlőkultúrát, és a gazdáknak a fertőzés miatt ki kellett irtani az utolsó szál szőlőt is.

Silány minőségű, csenevész erdők és nagy területen terpeszkedő kopárok látványa jellemezte a Hármashatár-hegyet, amikor Guckler nekiállt az újrafásítási programnak. Már 1883-ban felmérte a fővárosi erdők helyzetét, és arra a következtetésre jutott, hogy a sarjerdők helyére makkvetéssel kell jobb állapotú, egészségesebb és hosszabb életű állományokat telepíteni minél hamarabb, így a folyamatot tarvágásokkal igyekezett felgyorsítani. Mivel a századfordulóra a budai erdők gazdasági hasznosítása helyett a rekreációs szerepük erősödött fel, a lakosok egyre erősebb ellenérzéssel nézték kirándulóhelyeik pusztulását. A határozott tiltakozások eredményeként Guckler lassított a tarvágások ütemén és nagyságán (még parlamenti interpelláció is született az ügyben).

A kezdeti nehézségek ellenére az új erdőtelepítések és a kopárok feketefenyőkkel való beültetése eredményre vezetett, a Hármashatár-hegyet néhány évtized múlva már összefüggő erdőtakaró borította, amelyben vitathatatlanul nagy szerepe volt Guckler Károlynak.

Túratipp:

• A Hármashatár-hegyről indulva, az Országos Kéktúra K jelzését is „használva” kellemes körtúrává alakíthatjuk a sétány bejárását, amely során útba ejtjük a szintén Guckler nevét viselő kilátót is.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes