Kerekesszékkel a tatai Fényes tanösvényen

Itiner :

• A vasútállomástól a Gesztenye fasoron és a Fényes fasoron keresztül érünk a Fényes forrásokhoz.
• A Fényes fürdő bejárattól balra 100 méterre érjük el a tanösvény kezdőpontját.
• Innentől a tanösvényt követve megyünk végig a pallókon.
• Visszafelé a már ismert útvonalon érünk vissza az állomáshoz.

A túra részletes leírása :

A tatai Fényes tanösvényt kétféle módon is megközelíthetjük, vonattal vagy autóval. Autóval közvetlenül a bejáratnál parkolhatunk, de a vonatállomástól még két km gurulás vár ránk, ezért leírásunkban és a térképen látható útvonalon is ezt az utat követjük.

Patakokon át a forrásokig

A vonatról leszállva (utaskísérő segítségével) a tatai állomás épületének hátsó frontjával szemben, balra indulunk a peron mentén a mentős bejáróig, amit a tatai vasúti vezénylet nyitható kapuval zárt le. A személyzettel ezt kinyittatva gördülhetünk az állomás épülete elé, amely előtt a Gesztenye fasoron lefele indulva vegyes, töredezett útburkolaton haladunk nyugati irányba (a változó útburkolatok hiátusságait kikerülve érdemes az autóúton poroszkálni). Átvágva az 1-es úton hasonló minőségű útburkolaton haladunk tovább - ez forgalmasabb útszakasz, itt érdemes a járdán haladni. Az út végén balra tartunk, majd a körforgalmat jobbra elhagyva, előbb egy kőhídon keresztezzük a Malom-patakot, majd egy fahídon szeljük át az Által-ér folyását. A Fényes fasorra érünk ki, amelynek túloldalán, az önálló kerékpárúton folytatjuk utunkat. Ötszáz méter után balra fordulunk, ez az út már egyenesen a Fényes fürdőhöz vezet, amely egyben a Fényes Forrás tanösvény bejárata is.

Az igazi kalandok itt, a recepciónál kezdődnek, ahol balra fordulva, kb. 50 méter hosszú, meglehetősen meredek lejtős részen öreg, de nem rossz állapotú bitumen útburkolaton haladunk. Ezen két helyen is fekvőrendőr betoncsövek vannak az úttestbe ágyazva teljes szélességben, ezért itt érdemes a kísérőnk segítségét kérni a lefelé és felfelé haladáshoz.

E rövid, lejtős szakasz után elérjük a láperdő szintjét. Innen jelentős szintkülönbséggel nem kell számolnunk. A tanösvény kezdetét jelző fakapun áthaladva egy újabb fogadóépületet találunk, ahol 1 db mozgássérült parkolóhely is található. Mellette egy fából ácsolt, dizájnos torony emelkedik: magassága azt a vízszintet jelöli, amilyen magasra törne fel a karsztvíz, ha nem gátolnák a természetes földtani akadályok. 

Varázslatos lápi világ

Jobbra fordulva kezdődik a cölöpökre ácsolt fapallós túra, sűrűn keresztbe ácsolt deszkákkal (130 cm szélesség), amelyen a szelíd Sarki-forrás tava mellett elhaladva egy rövid, kb. 100 méteres kanyargást követően elfordulunk balra. Ez a pont a hurok-szerű nyomvonal kezdete és vége. Fontos tudnivaló kerekesszékeseknek, hogy bár a túraútvonalat követve gyakorlatilag szintkülönbséggel nem találkozunk, kérjük kísérőnk segítségét a haladáshoz, mert a deszkák vetemedéséből adódó lépcsős nútok megnehezítik a haladást, a túlzott gurulási sebesség pedig balesetveszélyes lehet. Kerekesszékhez illeszthető motoros vagy handy előtéttel ez a veszély nem fenyeget.

A bal fordulót követően a terület szívéhez közeledünk a rövid, nyitott tisztást követően, majd a kristálytiszta, állandó 20-22 fokos vizű források fölötti láperdőbe érkezünk. Mélyen ősi, történelmi idők előtti korokban vélünk járni, a cölöp-ösvény az egyedüli ízléses emberi kéznyom, ami tudatosítja bennünk a jelent. Vidám, természetes és szabad halak rajai úszkálnak alattunk, körülöttünk cuppanások, kuruttyolások, madárhangok adják a kórust.

Továbbkígyózva a látványos vonalvezetésű ösvényen a Nagy-égeres nyitott teréhez érünk. Ez a tanösvény legnagyobb és ember által legkevésbé háborított öko-környezete: a vízből kiálló égerfa-csonkok közt megannyi, a lápokra jellemző vízi növény, moha és tőzegfaj egyvelege fedezhető fel. Tavasszal a zöld szín különböző árnyalatainak orgiája és a csillogó, sűrűn megtört víztükör egységét harsogja túl a békák tomboló koncertje. Kilátó is került ide , mellette egy-két ülőhellyel, ahonnan megbűvölve nézhetjük, hogy az enyhén szénsavas források 2-3 méter mélyről bugyogtatják ezüst göbjeiket.

Továbbhaladva megcsodálhatjuk a fák orgonasíp-szerű szövetét, az uralkodó széljárásból adódó deformitásokat, a természet folyamatos pusztulásának és újjászületésének a kettősségét (minden évszakban más és más arcát figyelve meg). Ahogy az egymásba fonódó tavacskák mentén gördülünk, észrevehetjük, hogy mindegyiknek van rá jellemző karaktere, akár egy újabb állat- vagy növényfaj megjelenésével, akár morfológiai megjelenésében. Az itt élő állatok közül először a halak, aztán a békák, teknősök, majd madarak birodalmát járjuk be, mielőt itt-ott, ha figyelünk, nutriát, vidrát, hüllőket, vadkacsát, gázló- és ragadozómadarakat is láthatunk.

Így jutunk egy mesterséges, kis hidakkal tagolt tavacskához, ahol a gyerekes családok kicsit kiengedhetnek a látnivalók bűvöletében: a függőhíd és a köteleken áthúzott csónak megunhatatlan program. A Fényes Strandfürdőhöz közelítve a Kis-égeres és a Védett-forrás tava között vezet utunk. A forrás felé alternatív kitérőt is tehetünk, ahol a vízfelszínt hihetetlen neonzöld-neonsárga színű vízinövényszőnyeg fonja be. Ahogy a fürdőhöz közelítünk, az erdő hangjai halványulnak, és a bejárt hurok kezdőpontjához visszaérve már csak távolabbról, kis rezervátumként visszhangzik a táj.

Innen száz métert követően visszajutunk a tanösvény kiinduló pontjához, majd pár száz méter múlva a felső recepcióhoz. Onnan, ha vonattal érkeztünk Tatára, a már ismert úton jutunk vissza az állomásra.