Tatai-tókör: séta a vizek városában

Itiner:

• A tatai Öreg-tavat egy tanösvény zöld alapon fehér levelekkel díszített jelzése kerüli meg, ezt kell követnünk a tó körüli széles murvaúton.

A túra részletes leírása:

Célszerű módon a városközponthoz legközelebb kezdjük tókerülő túránkat, a tatai Öreg-tó középső zsilipjénél, a vár keleti lábánál. A robosztus vízszintszabályozó műtárgyat a 18. század közepén építették, de a tó a várhoz tartozó vizesárokkal már a 14. században létezett. Az eredetileg halászati célból létesült mesterséges tó így valójában hazánk legrégebbi halastava. Manapság a nyári időszak után, a zsilip segítségével lassú apasztás révén méterekkel süllyesztik le a vízszintet, aminek hatására a halak a mélyebb zugok felé kényszerülnek, így könnyű zsákmányt jelentenek a kerítőhálós halászoknak. A tatai látványhalászatot az októberi hosszú hétvégén rendezik meg, életben tartva az ősi mesterséget.

Sétánkat a tó körül a zöld alapon fehér faág tanösvényjelzés kíséri, de úgyis szinte lehetetlen véletlenül letérni a tavat megkerülő széles murvaútról. A futók is előszeretettel használják ezt a bő 7 kilométeres utat, tehát elég csak a napi edzéseiket teljesítőket követnünk. Az Öreg-tó 200 hektárt meghaladó vízfelülete ugyanakkor a vizisportok szerelmeseinek igazi paradicsoma. A nyári időszakban rengeteg evezőst, vitorlást láthatunk a tavon, még olyan különlegességeket is, mint a sárkányhajó. Ha mi is kedvet kapunk, bérelhetünk kenut, kajakot a csónakházban, és túránkat kiegészítve testközelből is élvezhetjük a tó vizivilágát. Kevésbé bevállalósak részére sétahajójárat is üzemel a tavon a Szent János kikötő és az Építők parkja között.

A hajóállomást elhagyva elmaradnak mögöttünk a tóparti házak, és egyre természetesebb környezetben mozgunk. Az Öreg-tó vízfelülete kinyílik a tó nagyobbik, déli medencéjében, a túlpart bő kilométer távolságra van tőlünk. A víztömeg valódi méretei innen látszanak igazán. A kiindulópontunkat jelentő Öregvár is egyre kisebb lesz, ahogy megfogyatkoznak a parton sétáló emberek, és a város zaja hátramarad.

Égi vándorok menedéke

A tó városközponttól távoli, mégis még könnyen megközelíthető pontján építették fel a madármegfigyelő tornyot, ahonnan a legjobban láthatjuk be a tó felületét. Az téli időszakban, alacsony vízállásnál a tatai Öreg-tó vízimadarak tízezreinek telelőhelyként szolgál. Az eurázsiai tundrákról csapatosan érkeznek a vonuló vízimadarak a hidegebb idő beköszöntével. Néhány lúdra jeladót szerelve követték nyomon a vonulásuk irányát és ütemét, ami megdöbbentő részleteket tárt fel. Egyetlen nap leforgása alatt akár 1500 kilométer távot is repülhetnek ezek az égi vándorok. A nyugat-szibériai folyótorkolatoktól az Urál-hegység megkerülésével, számos országon átrepülve érkeznek hozzánk, a Kárpát-medence oltalmába.

A ludak telelésére jellemző, hogy az éjszakákat töltik a tavon, napközben a környező földeken legelnek, vagy a mocsarakban gyűjtenek táplálékot. Ennek megfelelően az alkonyati behúzás, de méginkább a pirkadati kirepülés során csodálhatjuk meg a tó és a város felett köröző csapatokat. A legjobb alkalom erre a november utolsó hétvégéjén megrendezett Tatai Vadlúdsokadalom, melynek során madarászok segítségével, előre felállított, nagy nagyítású távcsöveken keresztül szemlélhetjük a tavon gyülekező madarakat.

Ahogy a sétaút elhagyja a keleti part melletti szállodákat és az üdülőövezetet, a vizes területekre jellemző erdőbe lépünk. A szinte áthatolhatatlanul buja aljnövényzetű, cserjés ártéri erdőben a vizet kedvelő fűzfák és nyárfák tekintélyes egyedeit csodálhatjuk meg. Itt már némileg eltávolodunk a tó vízfelületétől, az ártéri nyárfásban igazi erdei hangulat válik uralkodóvá. A matuzsálemi korú fák hatalmas törzseikkel oszlopként szegélyezik a sétautat, a bokrokon tenyésző liánok kulisszaként takarják az ártér belsejét. Ezek a sűrű erdők a város közelségének ellenére igen gazdag állatvilágnak adnak otthont, rókák, vaddisznók, borzok, szarvasok, egész erdei ökoszisztéma van jelen ebben a tavat délről szegélyező erdősávban.

A tópari nyárfák árnyékában

Túránk felénél elérkezünk a tó túloldalára, az Által-ér felett átívelő hídhoz, ahol lehetőségünk van besétálni a folyótorkolathoz. A folyó partján észak felé sétálva, az ösvényt övező telepített nyárfák árnyékában érkezünk a nádasokkal szegélyezett tópartra. Szemben a vár és a mellette csoportosuló épületek eltörpülő sziluettje, míg körülöttünk a tópartot eredetileg jellemző náddal, gyékénnyel benőtt vizivilága. Az ösvény jobb oldalán az Által-ér érkezik a tóba egy mesterséges mederben, míg a bal oldalon van az eredeti, öblökkel rendelkező torkolat, melyet az utóbbi időben állítottak helyre a múlt évszázadi tereprendezés és kotrás során feltöltött, gazos területből. A védett, mocsaras öböl a vizimadarak igazi otthona. Nyáron az itt fészkelő kócsagokat, gémeket, kárókatonákat, jégmadarakat láthatjuk táplálékszerzés közben.

A tókerülő ösvényre visszatérve folytatjuk utunkat az Által-ér völgyét elhagyva, ahol már tölgyek, égerek és telepített fenyők is megjelennek. Kellemes erdei sétánk visszaérkezik a tó partjához, és a tisztásokkal szaggatott erdőben hallhatóan újra közeledünk a városhoz. A tó a parti buja növényzet megritkításának köszönhetően itt-ott pallókon megközelíthető. A javuló vízminőségnek hála nagy melegben, a mesterségesen kialakított szabadstrandoknál akár csobbanhatunk is egyet a tó hűsítő vizében.

A városhoz közeledve az ösvény egy enyhe jobbkanyarja után balra kiemelkedik a partoldal, és a Kálvária-domb tövében haladunk el. A domboldalra számtalan ösvény fut fel, többségük a Kálvára utcára érkezik. A Kálvária-hegy érdekes geológiai összetettséget mutat. A tó felé kibillent rétegsor a város felöli oldalon a triász kőzeteknél kezdődik, míg a tó felé jura vörösmárvány után fiatal negyedkori édesvízi mészkőben végződik. Érdemes meglátogatni a védett földtani feltárás látványos mészkőfalait, ahol a geológuskertben kőzetkiállítással kísért vezetett túrán kerülhetünk közelebb az évmilliók hagyatékához.

A Kálvária-dombon remek kilátásban is gyönyörködhetünk a város felé magasodó Fellner Jakab-kilátóból. Az ösvényeken csak elég kalandosan tudjuk megközelíteni az alig pár száz méterre lévő Kálvária-dombot; érdemes a túra végénél, a vár előtti öreg platánfától visszakanyarodni a Fazekas utcán, és a hosszabb, de biztosabb útvonalon felkapaszkodni a lokális magaslatra.

A göcsörtös mészkőszikláktól Tata jelképéig

A Kálvária-domb tövénél a tóparton haladó ösvényt szegélyező sziklákra leszünk figyelmesek. A göcsörtös kőzetet közelebbről megvizsgálva feltűnnek a rétegesen kiváló, lyukakkal és üregekkel barázdált édesvízi mészkőre jellemző nyomok. A vizek városa ugyanis a környék egyik legnagyobb forrásrendszerének közelében épült. A Gerecsét és a Vértest elválasztó törésrendszer itt közel esik a regionális mélyponthoz, a Dunához, így a zömében karsztos képződményeket magában foglaló Dunántúli-középhegység felszín alatti vízrendszerének egyik fontos kiáramlási pontja a tatai árok.

Ennek a jelentős karsztvízutánpótlásnak köszönhető a terület vízgazdagsága, mellyel összefügg a tó körüli sziklák kialakulása. A mélyből feltörő karsztvizek ugyanis a hosszú út alatt a környező hegységek belsejében feloldott mészanyagot a földmélyi nyomás és széndioxid elillanásával a forrásoknál rakják le, mint már szükségtelen terhet. Érdekesség, hogy a tatabányai vízapasztó bányászati tevékenység során közel fél évszázadig szárazak voltak a mélyből feltörő források üregei, így lehetőség nyílt például a szomszédos Cseke-tó partján lévő forrásbarlangok száraz bejárására és vizsgálatára. Szerencsére a helyenként több mint száz méteres karsztvízsüllyesztés megszünésével a 2000-es évek után ismét jelentősen emelkedett a vízszint, közelítve az eredeti állapothoz, így ezek a különleges természeti képződmények újra élővé váltak.

A sziklák után, utunk vége felé ismét parkosított kultúrtájra érkezünk, ahogy az Esterházyak lovardaépületét megkerüljük. Az öreg vadgesztenye- és platánfasor visszavezet az Esterházy-kastélyhoz és a várhoz, a városi élet turisták zsivajával és kacsahápogással élénk légkörébe. A tekintélyes törzsátmérőjű öreg-tavi platán árnyékában belépünk a várárokkal körbevett középkori várba, mely Luxemburgi Zsigmond és Mátyás király kedvelt nyaralókastélya volt, mára pedig Tata jelképe.

A vár túloldalán visszaérkezünk kiindulópontunkhoz, de érdemes egy kisebb kitérővel meglátogatni a vár és a kastély túloldalán fekvő tatai városközpontot is, ahol a plébániatemplom előtti Kossuth téren, az ismeretterjesztő tábláról kiválaszthatunk egy érdeklődésünknek megfelelő körsétát, és megtekinthetjük a város információs táblákkal ellátott emlékeit.