Kerekesszékes „autópálya” az Ipoly mentén

Itiner:

• A révtől a Rév utcán, majd balra a Köztársaság utcán keresztül érjük el az önálló kerékpárutat.
• Ezen egészen Ipolydamásd határáig megyünk, majd jobbra rátérünk a Fő utcára, amelyen balra fordulunk. A falu központjában találjuk a buszmegállót, ha csak eddig jönnénk.
• Visszafelé ugyanazon az úton érkezünk Szobra, mint amelyen jöttünk.

Részletes útleírás:

Túránkat a szobi révkikötőnél kezdjük, ahol – amennyiben szükségünk volna rá – mozgássérült mosdót is találunk. A kikötő vendéglátóhelyeit és a parkot elhagyva, fokozatos emelkedőn csatlakozunk a falu központjában elkanyarodó főútba. Itt található élelmiszerbolt is, ahol a tartalékainkat feltölthetjük. Rövid, néhány száz méteres macskaköves sétány állít bennünket a kerékpárút irányába.

Egy – építészetileg – letűnt kor kockaházai közül indul a kerékpárút sárgával jelölt csíkja. Az eddig változó, de összességében jól járható burkolat egységesen príma minőségű aszfaltcsíkján haladunk az Ipoly felé, északnyugati irányban. A kezdetben enyhén lejtő, kanyargó úton nemsokára beállunk a folyóval párhuzamos irányba, balról a város nyomait elhagyva áthaladunk a vasúti híd impresszív vas traverzei alatt. A nem sietős túrázónak szokatlan és feledhetetlen hang- és vizuális élményben lehet része, ha bevár egy arra haladó szerelvényt…

A vasúti hidat magunk mögött hagyva kisebb emelkedő után baloldalt drótkerítés határolja utunkat, jobbról a városszél békebeli miliője, árnyat adó, folyóparti fákkal. A hűsségüket érdemes megbecsülni, mert az út folyamán kevés árnyékos szakasz található. Balról megszűnik a kerítés, horgászok beállóinál csodálhatjuk meg először az Ipoly szelíd, emberléptékű kanyarulatait.

A szeszélyes vízhozamú határfolyó épp itt igyekszik a Dunába, a torkolat alig egy kilométerre van tőlünk. Mi azonban nem arra megyünk, hanem északra, az Ipoly völgyében. Kitágul a tér, előttünk jobbra a horizontot a Börzsöny vonulatai határolják, balra a folyó buja vízparti fái sorakoznak. Hatalmas fűzfák, nyárfák, éger-fák állnak közvetlen a parton, és bokros, ligetes növénytársulások díszlenek a selymes, dús, vadvirágos réteken. A túra folyó menti szakaszát végig ez a lüktető lágyság jellemzi. Az Ipoly völgye sokszínű és csodálatos világának értékét mi sem jelzi jobban, mint hogy a természet védelmében alakult nemzeti park is részben a folyó nevét viseli (Duna-Ipoly Nemzeti Park).

Továbbhaladunk a folyóparti úton, emelkedővel gyakorlatilag nem találkozunk, a dús mezők szürkemarháknak és lovaknak otthont adó zöldje találkozik az ég kupolájának kékjével. Az eddig kanyargó utunkat hosszabb egyenes szakaszok váltják.

Elérünk a Damásdi-patakon átívelő hidacskához, itt érdemes megpihenni, hűsölni. Néhány száz métert követően agyagos, egyenetlen mezei út vezet a folyó egyetlen igazán vízparti öbléhez. A folyópart megejtően szép, a rovarok, madarak, vízi állatok cuppogása jelzi, hogy ők is jól érzik magukat ebben az együttesben. Továbbhaladva a Márianosztra felőli hegyoldal posztmodern borászatának fehér tömbje világít a háttérben, miközben a folyótól enyhén eltávolodunk: több száz méter széles ártéri erdő mentén suhanunk a mezei virágokkal és legelőkkel övezett „kerekesszékes autópályán”.

Árnyékot alig találni, a frissen épült út folyó felöli oldalán egy-egy vadkörtefát, a másik oldalon telepített nyárfaerdő katonás négyszögét láthatjuk. Előttünk balra már megpillantjuk az Ipolydamásdot Helembával összekötő híd építési területét, így kibővített túráról majd akkor beszélhetünk, ha a Szlovákiába átívelő gyalogos-kerékpáros híd – várhatóan 2023-ban - majd becsatlakozik az ottani kerékpárútba.

A kiegyenesedő mezei kerékpárút itt véget ér, de látható, hogy majd folytatódni fog – most azonban jobbra fordulva betonpaneles úton kanyarodunk Ipolydamásd irányába. A falu főútján kb. 1 km-t csordogálva érjük el a központot, ahol felfrissülhetünk, és eldönthetjük, hogy itt befejezzük utunkat, vagy ugyanezen az úton visszatérünk Szobra.