Panorámatúra Zebegényből

Itiner

• A zebegényi vasútállomásról északkeleti irányba indulunk a S▲ jelzésen.
• A Kós Károly-kilátó utáni nyeregben dél felé megyünk a S↺ jelzésen.
• Mintegy 600 m múlva a jelzés balra kanyarodik, és találkozik a Bodzás-völgybe levezető S● jelzéssel. 
• A S● jelzésen haladunk az Ernő-forrásig, majd az ifjúsági tábor előtti hídig.
• A híd után áttérünk a S+ jelzésre.
• A Dobozi-orom után felfelé vezető utunkat a S+ jelzésről leágazó KΩ jelzésen folytatjuk.
• A Szent Mihály-hegy nyergében a S jelzést észak-északkelet felé követve érünk vissza Zebegénybe.

A túráról részletesen

Zebegénytől a Kós Károly-kilátóig

Zebegényt 1295-ben említik először az oklevelek Zebeguen néven - már a Kálvária-dombon talált rézkori veremlakások, tűzhely- és cserépedény-maradványok is jelzik, hogy régóta lakott hely.  A török hódoltság alatt a község magyar lakossága kihalt, és csak a 18. században népesítették újra szláv, majd német telepesekkel.

A falu központjából a S▲ jelzésen indulunk el. Az első látnivaló az 1909-ben Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján épült Havas Boldogasszony plébániatemplom, aminek világos belső terét szecessziós freskók és a Kós Károly tervezte színes üvegablakok díszítik. A Kálvária-domb felé vesszük az irányt, amire a S▲ jelzés egy szerpentinúton kapaszkodik fel. Elhaladunk egy korábbi templom sziklába vájt szentélye mellett; a többi részét a Havas Boldogasszony plébániatemplom építését követően lebontották. A domb tetejére egy helyi módos gazda felesége, Fischer Józsefné Zoller Borbála elhunyt fia emlékére szép kápolnát emeltetett, melynek fazsindelyes, hagymakupolás teteje és a Krisztus mennybemenetelét ábrázoló oltárképe egy tűzvészben sajnos odaveszett. A Kálvária-kápolna mellett áll a Maróti Géza tervei alapján 1935 és 1938 között készült, monumentális "Országzászló és nemzeti hőseink tragédiáinak emlékhelye". 

A S▲ jelzésen továbbhaladva érjük el a híres erdélyi polihisztorról elnevezett Kós Károly-kilátót, melynek terveit Csóka Árpád készítette. A 2014-ben átadott, római kori erődöt formázó épület felső szintjéről gyönyörű panoráma nyílik a Dunakanyarra és Pilismarótra. Elődje az Országzászló oszlopaira épült még 1964-ben. Ennek azért volt rendkívül fontos szerepe, mert akkoriban a hasonló emlékműveket egytől egyig lebontották - viszont az Országzászló ebben az időben kilátóként szerepelt a nyilvántartásokban, ezért elkerülte a pusztulást.

Erdei séta az Ernő-forrásig

A kilátót elhagyva egy kis nyeregben déli irányban megyünk tovább a legfelső nyaralók feletti, meredek oldalban haladó S↺ jelzésen. A viszonylag széles útról mintegy 600 m múlva a jelzés balra kanyarodik, és keskeny ösvényként találkozik a Bodzás-völgybe levezető S● jelzéssel. Ennek első szakasza nagyon szép: a hegy délkeleti oldalán ligetes, virágos kőris dominálta molyhos tölgyes bokorerdők és szilikát sziklagyepek között halad lefelé. A meredekebb részen szerpentinező úton a pihenőhöz érve már láthatjuk a völgytalpon fakadó Ernő-forrás eredeti foglalását. A hűs víz most egy alsóbb, szintén foglalt ágon tör felszínre. Az innen eredő kis patak végig mellettünk csörgedezik az ifjúsági táborig, itt-ott hatalmas uszadékhalmokkal jelezve nagyobb esők utáni erejét. 

Kilátópontok során át a Julianus barát toronyig

A híd után áttérünk a S+ jelzésre, és a vasúti sínekkel párhuzamosan újra dél felé vesszük az irányt. Idáig végig vulkanikus eredetű andeziten és dácittufán jöttünk, itt azonban a Duna által ide szállított holocén iszapon, homokon járunk. A nyaralók után jobbra térve egy darabon mélyútként halad tovább a S+ jelzés. Az egyre meredekebbé váló keskeny ösvényen hamarosan elérjük a szebbnél szebb kilátópontokat, melyek körül a molyhos tölgy és a húsos som egyre tömegesebb jelenléte is jelzi a nagyon meleg, száraz mikroklímát.

A Dobozi-oromtól felfelé vezető utunkat a S+ jelzésről leágazó KΩ jelzésen folytatjuk, amely a Szent Mihály-hegy csúcsát megkerülve közel szintben halad annak nyergéig, ahonnan a S jelzésen észak-északkelet felé megyünk tovább a Hegyes-tető felé. Ha a S jelzésen déli irányban 300 méternyi kitérővel, átlendülve a Szent Mihály-hegy csúcsán, megpihenhetünk az „Encián Turisták 1914” Egyesület által állított íves kőpadon, amit fiatalon elhunyt tagtársuk, Miklós Lili emlékére készíttettek. 

Innen kb. 50 m-re találkozunk az első bekerített kutatóaknákkal, melyeket a Geofizikai Kutatóintézet mélyített az 1950-es években, hogy az aljukon végrehajtott mikro-robbantásos mérésekkel következtetni tudjanak a felszín alatti ércvagyon minőségére nemesfémek, ólom és tellúr után kutatva.

Hamarosan a Remete-nyeregbe érünk, ahonnan egyenesen megyünk tovább az Ürmös-réten keresztül a csaknem 15 m magas, középkori bástyát idéző, kétemeletes Julianus barát toronyig. A szél és eső ellen is védő kilátót szintén az Encián Turisták építették 1939-ben, megalakulásuk 25. évfordulója alkalmából a Magyar Turista Szövetség támogatásával. Az építményt 2011-ben az Ipoly Erdő Zrt. újította fel. A belőle elénk táruló panoráma vezérmotívuma a Duna. Tiszta időben észak felé a Magas-Börzsöny hullámzik, a Csóványos megmagasított kilátóját is kiszúrhatjuk. Keletre tekintve Visegrád és Vác irányában a Naszály, délre Dömös és a Visegrádi-hegység, nyugatra Szlovákia színesíti a kilátást.

Vissza Zebegénybe

A tornyot elhagyva a Világos-tér után balra fordul a S jelzés a Remetekereszt-bérc felé, majd onnan a gerincen, száraz csereseken keresztül kanyarodik a S↺ jelzéssel való találkozásához, hogy visszatérjen Zebegénybe. Ez a szakasz kevesebb látnivalót tartogat, így itt gyorsabb haladással tervezhetünk.