A Dél-Börzsöny változatos élőhelyei

Itiner

• A zebegényi vasútállomásról északkeleti irányba indulunk a S▲ jelzésen, ami érinti a sziklaszentélyt, a Millenniumi emlékművet, a Kálvária-kápolnát és a Kós Károly-kilátót.
• A K+ jelzést egészen Köves-mezőig követjük.
• Köves-mezőről a Z▲ jelzésen haladunk a fennsík peremén a Gubacsi-hálásig.
• A Gubacsi-hálástól Törökmezőre a P jelzésen megyünk.
• A turistaház utáni kereszteződéstől a Z jelzések mutatják az utat a zebegényi vasútállomásig.

A túráról részletesen

Zebegény

A települést 1295-ben említik először az oklevelek Zebeguen néven, de a Kálvária-dombon talált rézkori veremlakások, tűzhely- és cserépedény-maradványok is jelzik, hogy régóta lakott hely. A török hódoltság alatt a község magyar lakossága kipusztult, és csak a 18. században települt vissza szláv, majd 1735 körül német telepesekkel.

Zebegényből a Köves-mezőig

A település vasútállomásáról a S▲ jelzésen indulunk útnak. Hamarosan az 1909-ben emelt Havas Kós Károly és Jánszky Béla tervei alapján épült Boldogasszony plébániatemplom mellett haladunk el. Világos belső terét szecessziós freskók, és Kós Károly által tervezett színes üvegablakok díszítik. Átkelünk egy hídon, majd hamarosan a Kálvária-domb szerpentinező útja felé vesszük az irányt. A kiemelkedés tetejét a korabeli térképek tanúsága szerint községi legelőként használták, ahova egy helyi módos gazda felesége, Fischer Józsefné Zoller Borbála elhunyt fia emlékére szép kápolnát emeltetett. Ennek fazsindelyes, hagymakupolás teteje és a Krisztus mennybemenetelét ábrázoló oltárképe egy tűzvészben sajnos odaveszett. A kápolnától jobbra láthatjuk a dombra felkapaszkodó kilenc stációt; alatta már a temető kerítése húzódik. A stációk kis fülkéiben öntöttvas képek ábrázolják Jézus keresztútját. A kálvária 10-13. stációképe a kápolna külső falán, míg a 14. a kápolnán belül található.

A Kálvária-kápolna mellett áll a Maróti Géza tervei alapján 1935 és 1938 között készült, monumentális Országzászló és nemzeti hőseink tragédiáinak emlékhelye. A S▲ jelzésen továbbhaladva érjük el a híres erdélyi polihisztorról elnevezett Kós Károly-kilátót, melynek terveit Csóka Árpád készítette. Felső szintjéről gyönyörű panoráma nyílik a Dunakanyarra és Pilismarótra. A 2014-ben épült kilátó elődje az Országzászló oszlopaira épült 1964-ben. Szerepe rendkívül fontos volt, mert akkoriban a hasonló emlékműveket mind lebontották, de mivel az Országzászló ebben az időben kilátóként szerepelt a nyilvántartásokban, elkerülte a pusztulás.

A Kós Károly-kilátót elhagyva egy kis nyeregben egyenesen megyünk tovább, majd átváltunk a K+ jelzésre. A Csizmadia-völgyben a fagyzugosabb részeken inkább gyertyános tölgyesekkel, míg a hűvös, árnyas részeken bükkösökkel találkozunk.

Köves-mezőtől Törökmezőig

A Köves-mező felé közeledve a kőzet alattunk hirtelen lajtamészkőre vált, ami a miocén vulkanizmus utáni tengerelöntéskor keletkezett. Ennek a lajtamészkőfennsíknak, ami innen nagyjából a Köves-mezőtől a Törökmezőig terjed, a legnagyobb részét szárazságtűrő cseres-kocsánytalan tölgyesek fedik. Gyakran találkozhatunk a területen többek között a látványos turbánliliommal. Néhány, az erdőt átszelő út mellett fáslegelőket találunk - vagyis ezeknek egy speciális formáját, amelyeket itt hagyásfás csapásrétnek neveznek. Hosszú, keskeny formájuk is mutatja, hogy elsősorban nem legelőként használták őket, hanem egy nagy hajtóút részei voltak. Eredetük a középkorba nyúlik vissza, amikor a magyar szürke szarvasmarhát lábon hajtották akár Nürnbergig - a városban még szobrot is emeltek annak a tiszteletére, hogy az egyik gulya éppen az éhínség kellős közepén érkezett meg a városba, megmentve a lakosságot az éhhaláltól. A csapásrétek szegély jellegüknek köszönhetően régen különösen fajgazdagok voltak, mára azonban ez az élőhelytípus erősen visszaszorult, hasonlóan a környék egykori szelídgesztenyéseihez. E fafaj természetes jelenléte mellett a néphagyomány szerint először Károly Róbert kertészei telepítettek Itáliából (Nápoly, Firenze) származó fajtákat. Ezek keveredéséből alakultak ki a nagymarosi alakváltozatok.

Köves-mezőről a Z▲ jelzésen haladunk a fennsík peremén, száraz cseresekben a Fehér- és a Kapu-hegyen át a Gubacsi-hálásig. A Fehér-hegy nevét a vulkáni tevékenység utáni tengerelöntés során keletkezett, fehér színű, üledékes lajtamészkőről kapta, melyet több helyen bányásztak is a környéken. Az erdő itt a meredek oldalakon szilikát sziklagyepekkel és köves talajú lejtősztyeppekkel mozaikoló molyhos tölgyesekbe megy át. Ezen a szakaszon együtt haladunk a Nagymarosi Gesztenyés Tanösvénnyel; láthatunk egy nagy magaslest és több, az erdőbe kihelyezett mesterséges odút. A Gubacsi-hálás meredek lejtőjű, köves aljú tisztásáról a Dunakanyarra kapunk mesei panorámát, az előtérben Nagymaros házai sorakoznak. Szemünkkel végigpásztázhatunk a vulkáni hegység oldalába horpadó számtalan völgyön, bemélyedésen is. 

A kilátóponttól a gyepek aljánál észak felé kanyarodunk, az aszfaltos útig majdnem végig szintben haladunk. Törökmezőig a P jelzésen megyünk, mely eleinte az aszfaltos út mellett kanyarog, majd átmegy rajta, egy kis rétre ér, végül észak felé fordulva a K jelzéssel együtt érkezik Törökmezőre. Keresztülmegyünk a kalandparkon, és az állatparkkal színesített turistaházat megkerülve indulunk tovább. A közeli kereszteződésben a Z jelzésre váltunk. Néhány lépés után érdemes kitérőt tenni a Z● jelzésen a Fehér-forráscsoport dombokkal és hidakkal tarkított völgyébe. Innen némi ereszkedést követően jutunk a Malom-patak völgyébe, ahol a nyáron békalencsétől zöldellő felületű horgásztó csábítja megállásra a vándort.

A Malom-völgyi patakkal Zebegénybe

A patakvölgyet egy feszület mellett hagyjuk el. A jelzés innen egy széles úton kanyarog a gyertyános-kocsánytalan tölgyesben, majd a Malom-kulcsosház és Nomádia jurtatábornál érünk vissza a parthoz. A szállás nevéhez híven tényleg nomád: vizet a közeli patakból, áramot legfeljebb akkumulátorról, a fűtést fával oldhatjuk meg - térerő is csak ténfereg a fák között, így igazi természetközeli élményekre számíthatunk, ha úgy döntünk, hogy megszállunk itt.

A háztól továbbindulva többször kereszteznünk kell a patakmedret hol öles fatörzsön, hol kövek tetején egyensúlyozva. Igazi csörgedezős-csobogós vízparti hangulatban lehet részünk - különösen abban az időszakban, amikor nagyobb a vízhozam. A füzesek között egy kiszáradt zsombéksásoson kelünk át, majd idős, fává nőtt egybibés galagonyák között sétálunk. Két réttel arrébb terebélyes kocsányos tölgyek és mezei juharok adnak árnyékot a mocsárrét szélén. A Z jelzés egy újabb patakátkelésnél becsatlakozik egy szélesebb útba; ezen fogunk visszaérni Zebegénybe. Útközben találkozunk még egy érdekes andezitfeltárást, majd még lejjebb kis tábla ismerteti a Ferenc-híd történetét. Jelzésünk Zebegény bájos házikói között a kiindulási ponthoz, a vasútállomásra kalauzol bennünket.