Kalandtúra Csobánka sziklakoronáján

Itiner:

• A S+ jelzésen indulunk a Kossuth Lajos utcán az Oszoly alatti nyeregig, a S jelzésig.
• A S és S▲ jelzésen kanyarodunk fel rövid kitérővel az Oszoly tömbjére a csúcs kilátópontjához.
• A nyeregbe visszatérve a S jelzésen megyünk tovább a Csúcs-hegyen keresztül Csobánka délkeleti széléig, ahonnan a P jelzés kíséretében túrázunk a Kevély-nyereg alá.
• A Kevély nyeregtől teszünk egy kört a Nagy-Kevély körül északról a P◼ jelzésen, majd a P jelzésre váltva a csúcson át visszaereszkedünk a Kevély-nyeregbe.
• A K▲ jelzésen teszünk egy kitérőt a Kis-Kevély csúcsára, majd a S jelzésen leereszkedünk a Mackó-barlang érintésével Csobánka szélére.
• Csobánkán a Táncsics utcán, a P+ jelzést követve visszasétálunk a központba.

A túráról részletesen:

Csobánka felett, mészkő és homokkőszirtek között

Csobánka főteréről indulunk a S+ jelzésen a falu felett kevélyen meredező csúcsok irányába. Szemben velünk a sziklás hegyoldal meredeken szökik a magasba. Jó pár mészkőtoronyból áll az a falsáv, ahol a hazai hegymászók már több mint egy évszázada gyakorolják a sziklamászás technikáját, edzik testüket és lelküket a nagy hegyek világához. Jó időben, főként hétvégén biztos látunk mászókat a függőleges falakon egyensúlyozni.

A Kossuth utcán kanyarodunk fel az erdők határához egy öreg tölgyfákkal árnyas utcavégi ligetnél. A sziklás Oszoly-csúcs alá érve egy hirtelen meredekké váló csapással törünk a csúcs alatti nyereg irányába. Hamar felérkezünk az izzasztó, de alig 100 méteres szintemelkedést leküzdve a csúcs alá, ahol már megszelídül a formavilág, és bekapcsolódunk a Pomázról érkező S jelzésbe. Egy rövid kitérőt teszünk a S, majd S▲ jelzésen az Oszoly-csúcsra, illetve a csúcs alatti kilátópontra. Molyhos tölgy hagyásfákkal és kisebb rétekkel tarkított fiatal erdőben haladunk. Az öreg fák terebélyes lombkoronája mutatja, hogy nem is oly régen itt még tágas legelők nyitották a lankásabb hegytetőt, ahol gömb alakú lombkoronát tudtak növeszteni a delelőfának meghagyott tölgyek. A falu a nevét az alapító legeltető pásztoroktól, a csobánoktól kapta.

A csúcs után kitárulkozó panoráma lebilincselő kitettséggel és részletgazdagsággal fogad, látványában és hangulatában a környék legimpozánsabb orma. Madártávlatból látunk rá a falura és a Kovács-patak tágas völgyére, melyet a Pilis és a Visegrádi-hegység meghatározó hegyei kereteznek. Legfeltűnőbb a határozott, mértani formákkal kiemelkedő Pilis tömbje, alatta a ferdén kibillent réteglapokkal meredező Hosszú-hegy és a Ziribár, illetve utunk további csúcsai, a Kevélyek és a Csúcs-hegy. A meredek, kúpos formákkal grandiózus Pilis hegység ellentettje a hullámos púpokban tetőző, masszív vulkáni tömeg, a Visegrádi-hegység vonulata, a Kovács-pataktól északra, mely az adótornyokkal tűzdelt Dobogó-kő ormában tetőzik.

 A S jelzéshez visszatérve dél felé folytatjuk túránkat egy kisebb nyeregbe ereszkedve, ahonnan a következő kőzethullám, a Csúcs-hegy megmászására lendülünk. A sziklás gerincen felvezető, szerpentinező út több ponton bepillantást enged Csobánka irányába a gyér növényzet. A hegytető túloldala régi kőfejtő volt, számos épületet emeltek a faluban az itteni homokkőből, ami a dolomithoz képest sokkal ellenállóbb, jobban faragható és kevésbé töredezett. Pár nagyobb tömb még megmaradt a bányaudvarban, ami közelről megvizsgálva jól látható apró szemű kavicsok és homokszemcsék mátrixából áll, a Pannon-tenger partvidékének 30 millió éves fövenyéből összecementálva.

A Nagy-Kevély panorámaköre

A bánya után a Majdán-nyeregbe ereszkedünk, némi oldalazás után Csobánka házai felett átpártolunk a P jelzésre, ami bükkös erdővel árnyas bevágásban kapaszkodik a Kevély oldalába. A Kevély-nyereg alatt egy erdőgazdasági utat keresztezünk, ahol rátérünk a Kevély északi oldalába kanyarodó P◼ jelzésre. Bár kitérővel vezet fel a csúcsra, a hegytömb sziklás, bükkerdős északi vidéke hangulatos oldalazást kínál. Alig emelkedünk a szintúttal, csak a legkövesebb részeken kell kicsit kapaszkodnunk a könnyebb vonalvezetés érdekében. A szikláknál kis üreget is felfedezhetünk, de a tágasabb környezetünkben több barlangi járat is nyílik a mészkőtömbök között, mint a Zöld- és a Kristály-barlang kicsivel alattunk.

A délkeleti gerincre átfordulva már szellősebb, bokrosabb, ligetesebb erdőkben oldalazunk a gerincen kapaszkodó P jelzésre váltva. Alacsony növésű karsztbokorerdőben törünk a csúcsrégió felé, ahol a hegyet alkotó sziklák egyre látványosabban uralják környezetünket. A Budapestet övező csúcsok legmagasabbikát, a Pilis hegység fő tömegét alkotó dachsteini mészkő és fődolomit építi fel, mely 220 millió éve, a mai Afrika északi partvidékén keletkezett sekélytengeri élőlények összecementálódott vázából. A több száz (néhol 2000) méter vastagságú kőzettömeg a tektonikus mozgások következtében észak-északkelet felé kibillenve, a déli oldalon vetősíkok mentén feltöredezett, és meredeken kiemelkedett. Ez a hatalmas mértékű tektonikus mozgás az oka az egész Pilis hegység, így a Nagy-Kevély sasbércszerű kiemelkedésének. Helyzetéből adódóan remek kilátópont, ahonnan a Budai-hegységre, a Pesti-síkságra és a kettő közé beékelődő Duna völgyére tekinthetünk a magasból. Tiszta időben a főváros nagyobb épületei is kivehetőek a szürke tömegből, illetve keletre hazánk legmagasabb hegyvidéke, a Mátra is látható.

A napsütötte, sziklás déli oldal melegkedvelő és szárazságtűrő dolomitsziklagyepnek ad otthont, melyen egyedi ökoszisztéma alakult ki. A dolomitra jellemző, hogy rosszul oldódik, ellenben ridegsége miatt könnyen aprózódik, főként a hő ingásnak erősen kitett, napsütötte oldalakon. Ezen a folyamatosan pusztuló, aprózódó felszínen csak gyér talajtakaró tud kialakulni, a dolomitból csekély ásványi anyag kerül az egyébként is sovány talajba. A szélsőséges környezetben csak az erre specializálódott fajok képesek megélni, mint a közönséges bakszakáll, a piros gólyaorr, a macskafarkú veronika, az árvalányhaj vagy a fokozottan védett magyar gurgolya. Tartsuk tiszteletben az itt lakó élőlények otthonát, és a turistaösvényen maradva szemléljük ezt a törékeny közösséget!

Kitérő a Kevély-nyergből a hangulatos kistestvérhez

A túloldalon ereszkedve is sziklákkal, tisztásokkal vegyes vidéken haladunk, majd rövid sétával a stratégiai helyzetű Kevély-nyeregbe érkezünk. A Kevélyek gerincének mély pontján számos turistaút találkozik, ahol pihenőhelyek nyújtanak kényelmet a megfáradt turistáknak. Ma már csak a nyeregben fekvő rét Kis-Kevély felé eső szélén található kőpad és tábla emlékeztet a hajdan itt állt menedékházra. A Stromfeld Aurélról elkeresztelt házikót az 1920-as években építették a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai a hátukon felhordott alapanyagokból 5 éven keresztül. A világháború után a Pilisi Parkerdő kezébe került a ház, melyet a rendszerváltást követően a Budapesti Természetbarát Szövetség kívánt üzemeltetni. A hivatalos átadás előtti napon azonban a ház porig égett, csak évekkel később dózerolták el a romokat.

A Kevély-nyeregből kitérőt teszünk a K▲ jelzésen a Kis-Kevély csúcsára, ami jellegében nagytestvérére emlékeztet, de kevésbé látogatott. Hangulatában markánsabb kilátópontja miatt érdemes megtennünk ezt a közel kilométeres kitérőt. Bokrok alagútjában kacskaringózunk fel a hegytömbre, alig 50 méteres szintezéssel. Valójában a sziklaletörés a legmagasabb pont után található a hegytömb nyugati letörésénél. Ennek megfelelően a sziklás bérc impozáns rálátást kínál a Pilis hegység folytatására, Csobánka szélére és a Pilisvörösvári-medencére, a Budai-hegységgel és a Gerecsével a háttérben. Ha elég türelmesek vagyunk, a naplementét is megvárhatjuk innen, feledhetetlen élménnyel gazdagítva a túrát.

Utunk hátralévő része már csak egy kényelmes ereszkedést tartogat a Kis-Kevély tömbjéről. Bár a csúcsról a nyugati oldalban is visz le egy meredek csapás, ez jelzetlenül, rendkívül sziklás környezetben vág át az egyébként védett területen. Érdemes visszasétálni a Kevély-nyeregbe, és a S jelzésre térve lankásan ereszkedni a falu felé. Egy hosszabb oldalazás után a meredek részeket szerpentinezéssel küzdjük le, ahol a sziklás hegyoldalból egy újabb érdekesség bontakozik ki, a Mackó-barlang tágasan boltíves torka. A kényelmes menedék remek lakóbarlang, amit az aljzat üledékéből feltárt rengeteg állati és emberi lelet is tanúsít.

A barlang rétegeiben a felső-pliocénból származó egyik leggazdagabb csont- és eszközanyag került elő. A pilisszántói kultúrából származó kovaeszközök zöme penge, de véső, kaparó és fúró is megőrződött az egykor itt élő ősember szerszámai közül. Emellett számos állati csont (rénszarvas, ló, barlangi medve, hiéna, ősszarvas, őstulok, gyapjas orrszarvú) is napvilágra került a barlangi üledékből, melyek részben az itt lakó ősember táplálékából és a korábbi idők barlangban menedéket találó állatainak maradványaiból halmozódtak fel az aljzatban.

 A S jelzés levezet Csobánka szélére, ahonnan a falu házai felé térünk a P+ jelzés mentén. Rövid, de meredek ereszkedéssel a Táncsics utcán visszaérünk a központba.