Bükki Kéktúra, 1. szakasz: Eger–Pazsagi turistaház

• A túrán végig, Egervár megállóhelytől a Pazsagi turistaházig a K jelzést kell követni.

A túra részletes leírása

Egervár megállójától a Szent Donát-oszlopig

Az Egervár vasúti megállóhelyen körülnézve nem sok minden utal arra, hogy a szomszédos, kárpáti hegységet átszelő, napokig tartó „vadonba veszést” engedő túraútvonal kezdődik itt. A K jelzések az út túloldalán, egy kis, emelkedő utcán vezetnek kifelé Egerből, a környező szőlőterületek közé. A nap első negyede a szőlők és erdők határán fog eltelni, és az első igazolópont is az út mellett álló Szent Donát-oszlophoz kötődik. A borászok védőszentjéről nevezték el magát a dombot is, aminek felszínét nagyrészt riolittufa fedi – ez a környező vulkánok kitöréseiből került ide, és jó táptalajt biztosít a szőlőknek, továbbá jól faragható, így pincék kialakítására is alkalmas.

Ezután hosszan sétálunk a kiterjedt szőlősorok között. Borkészítéssel elsősorban az egri püspökség liturgiáinak eszközigénye miatt kezdtek foglalkozni a városban, később a tatárjárás után betelepített vallonok és a törökök elől menekülő rácok is hozták a maguk szőlőfajtáit és technikáit. Az Alföld közelsége, illetve a domboldalak lejtőszöge miatti meleg klíma kedvez a szőlőtermesztésnek, amit még a törökök sem szüntettek be, hiszen jelentős kereskedelmi bevételre tettek szert belőle.

A Szent Donát-oszloptól a Tiba-kútig

A környező hegyek, mint pl. a jobbunkon magasodó Nagy-Eged, érthető okból vonzzák el innen a túrázókat, de egyszer mindenképpen megéri itt végigsétálni, hiszen ilyen széles, teljeskörű kilátást a Bükk-fennsík peremi köveire kevés helyről láthatunk. Hátra-hátrafordulva pedig a Kékes hatalmas tömbje emelkedik a dombok fölé. A Bükk hegyei felé tartva elhagyjuk az aszfaltot, és bozótos, nyaralók melletti dűlőúton folytatódik az út. Följebb emelkedünk a Vár-hegy és a Nagy-Eged vonulatának szoknyáján, és mielőtt belépnénk az erdőbe, még érdemes búcsút venni a Mátra teljes gerincének látványától, illetve az Alföldtől hiszen ezeket többet nem látjuk a Bükki Kéktúrán.

Tölgyes erdőbe lépünk, és egy völgy árka mellett kanyarodunk a Tiba-kúthoz, ami a következő igazolópont. A kis kőfoglalást a Magyar Kárpát Egyesület készítette 1902-ben, és egy kapitányról nevezték el, aki a közelben verte vissza a török sereget. A forrás mellett hevenyészett pihenőhely áll padokkal és asztallal – a víz aszályos időszakokban sajnos elapad.

A Tiba-kúttól a Kis-Lambóth-lápáig

A K jelzés visszafelé indul az árok túloldalán, és enyhén hullámozva követi a hegylábat az erdőben. Elhaladunk egy pont mellett, ahol az 1920-as évek végétől a Természetbarátok Turista Egyesületének menedékháza állt (valameddig). Néhol kiéphetünk az erdőszélre, és érdemes is, mert a mára bokros legelőkről nagyszerű a kilátás a fennsíkra.

Felsőtárkányba alighanem az ország legszebb fekvésű focipályája mellett érkezünk meg, a központban boltot és éttermet is találunk, és mivel több falu ezen a napon nincs, itt lehet enni-inni, feltölteni a készleteket. A kisvasút végállomása mellett is elahaladunk, és ha akkor érkezünk, amikor járnak a szerelvények, érdemes fontolóra venni az utazást a másik végállomásra, a Stimecz-házhoz, ezzel nem maradunk le semmiről, és a patakvölgynek is a szebbik arcát fogjuk látni, mint amit a jelzés elénk tár.

A faluból az eleinte az utcát, majd az erdei utat követő sínek mentén sétálunk ki. Az eredeti pálya Felnémeti nagyvasúti állomását kötötte össze Felsőtárkányon keresztül a Bükk rengetegével, és fa-, illetve kőszállítási célokat szolgált, de a lakosság nem örült az utcán legördülő, megrakott kocsiknak, amik egy ízben elütöttek néhány tehenet is – ezután a falubeliek egy éjszaka dükükben felszedték a síneket. Az új pálya már elkerülte a falut, az 1960-as években viszont a közútra terelt teherszállítás miatt a legtöbb völgy sínjeit felszedték, és csak a mai pálya maradt meg az egykor kiterjedt hálózatból. Felsőtárkány szélén hatalmas rét terül el, amire mindenképp térjünk ki: innen „belenézhetünk a Bükk-fennsík arcába”, szemközt ugyanis az Őr-kőtől a Tar-kőig sorakoznak előttünk a plató letörései. A Pes-kő óriási, ferde sziklafala is innen a leglátványosabb.

Aszfalton érjük el a Varróházat, ahol nagy, fedett pihenőhely, és az erdő patás vadjait nagy ketrecben bemutató vadaskert található. A Vörös-kő-patakot átlépve széles, murvás úton sétálunk a völgy oldalában, a kisvasút lent, a fák között jár. (A Toldi-kút is lent, a patakparton található, és sokáig volt a túra igazolópontja, ám a 2025-ben elterelt, új K jelzés már nem érinti.) Így jutunk fel a vonal végéig, a Stimecz-házhoz, ahol csoportokra méretezett esőház, erdei játszótér és kulcsosház is található. Az épület egykor farakodó volt, és nevét a faátvevőről kapta – akinek fotóját láthatjuk is a veranda történelmi tablóján.

A Stimecz-ház tűzrakó helyei, rétjei, fedett építményei és ülőhelyei miatt kiváló táborhely, aki sátorral vág neki a Bükki Kéktúrának, annak az első esti menedékét itt érdemes felállítania. A K jelzés a kisebb patakág mellett, a Kós-völgy egykori vasúti pályájának nyomvonalán folytatódik. Itt már érezhetően magasabban járunk, mint Eger mellett, az erdőben is megjelennek a bükkök és gyertyánok, meredekek a lejtők is. Hosszú kanyár után érkezünk a Samassa- vagy Lambóth-ház tisztására – a tornácos épület a Magyar Kárpát Egyesület kezelésében kulcsosházként üzemel. A régi érseki vadászház mellett nyomóskút működik, térerő nincs, szobáiban fémkályhák biztosítják a meleget.

Ösvénnyé szűkül az út az épület mögött, amint egyenes csapáson, kidőlt fákon is átlépve kapaszkodunk ki a völgyből. Elkanyarodtunk a fennsík alatt, és a lába előtt hosszan elnyújtózó gerinceket kerülgetjük. A meredek kaptató végén, a hegyhát elágazásában a tábla az igazolópont, amit elhagyva azonnal ereszkedni kezdünk.

A Kis-Lambóth-lápától a Pazsagi turistaházig

A kis, meredek oldalvölgyön a Lök-völgybe jutunk, aminek alján dús vegetációt éltet a patak kis ártere. Itt érdemes rövid kitérőt tenni fölfelé, hiszen csak 10 perc kitérő fölfelé az Imó-kő: a fehér sziklafal torlaszként emelkedik a völgyben, és már önmagában is megdöbbentő látvány, de az aljában csapadékos időszakok és hóolvadás után egész patak fakad. (A víz kilöködésére utal a Lök-völgy elnevezés is.) Egy barlangi hasadékból tör elő, máskor csöndesebben ömlik a víz, kis zuhatagokon bucskázva le. Az időszakos forrás akkor aktív, amikor a fennsík gyomrának karszttárolói megtelnek vízzel.

A K jelzés lefelé fordul a völgyben, majd rövidesen kivezet belőle egy mellékvölgybe, balra fordulva. A buja gyertyános-bükkös alján az Imó társa, a sokkal kisebb, egyszerűbb Fekete-len forrás fakad, de itt is a kőzetrétegek határa kényszeríti felszínre a vizet, amit a magas karsztvízszint tud táplálni. A turistaút kiég az egri (és répáshutai) országútra, aminek túloldalán terméskőfalból fakad a Tamás kútja. Vizére számíthatunk, iható is, mögötte kulcsosház áll a fák között.

A jelzés a fák közé vezet, és rövid, de fárasztó és kellemetlen szakasz következik: egy kis irtásfolton vágunk át, majd meredek emelkedőt kell leküzdenünk fiatalos alagútjában – egyes szakaszokon a növényzet össze is ér, ráadásul kidőlt fák is nehezítik az előrehaladást. Fönt műútra érünk, és a fák törzsei között feltűnik magasan fölöttünk a Tar-kő sziklája. Innen már zárt erdőben, töredezett erdei műúton érjük el a Pazsagi turistaházat, amely mellett erdészház is áll. ( A név egyébként pusztát jelent, azaz egykori hegyi gazdaságra utal.) A teraszos házat pici, árnyas rétek kerítik körbe, mellette tűzrakók és pihenőhelyek állnak, de éjszakázni csak előzetes bejelentkezés után lehet. Benne negyvenen férnek el (részben matracszálláson), 2018 óta működik jelenlegi formájában.