Zarándoklat a Nagy-Egedre

Itiner:

• A K jelzésen jutunk a Donát-tetőn keresztül a Tiba-kút alá, ahova az utolsó métereken a K● jelzés vezet.
• A Tiba-kúttól a P● jelzésen kapaszkodunk fel az Eged nyergébe, ahonnan a P▲ jelzés vezet fel a Nagy-Eged csúcsára.
• Az Eged-hegy nyugati oldalában a K/ tanösvényjelzésen ereszkedünk le, majd a hegy lábától a P jelzésen jutunk vissza Egerbe. 

A túráról részletesen:

Eger fölött a szőlőtermő dombhátakon

Az Egervár vasúti megállóhelytől a sínek melletti Zoltay utcán indulunk észak felé a K jelzés kíséretében. Az utca végén jobbra fordulunk a Donát utcára, ami a kertes házak mellett kapaszkodva kivezet a városból a Donát-tetőre. Szent Donát a borászok védőszentje, aki a jégveréstől, villámoktól védi a termést. A széles murvás út innentől gyümölcsöskertek és szőlők között hullámzik a Bükk lábának lankáin.

Eger városa a hírnevét a török ellen folytatott küzdelem és a püspöki székhely mellett boraival érdemelte ki. Igazából a Szent István király alapította püspökség volt kezdetektől a szőlőművelés inspirálója, hiszen a keresztény liturgiák alapvető kelléke a Krisztus végét jelképező bor. A város első pincéit is a püspöki dézsma tárolására vájták. Fellendülést hozott a tatárjárás után betelepített vallonok szőlőkultúrája, illetve a törökök elől menekülő rácok (szerbek) is magukkal hozták kedvelt fajtáikat és technikájukat. A török időkben is fennmaradt a szőlőművelés. Bár a muszlim vallás tiltja a szeszfogyasztást, jelentős bevételt jelentett a borkereskedelem. A filoxérajárvány szinte kiirtotta a szőlőket, de sikerült megújítani a szőlőskerteket az eredeti fajták amerikai, ellenálló tövébe oltva. A vörösborok dominanciája uralkodik; legismertebb az egri bikavér, mint az egri borvidék névjegye, amiből a legtöbbet adnak el hazánkból külföldi piacra. Eredendően többféle vörös szőlő borának házasításából készül, amiben semelyik fajtajelleg nem dominálhat, de kékfrankos bor az alapja.

A szőlősorok fölött előbb a Nagy-Eged és a Várhegy meredek kúpjai tűnnek fel, majd a dombok mögötti északi horizonton a hegység központi tömbje, a Bükk-fennsík is megmutatja magát a déli látó-kövek fehér szalagjával keretezve. Figyelmesen haladjunk a szinte nyílegyenesen futó úton, mert a város szélétől bő kilométernyire jobbra kell lekanyarodunk egy földúton a Nagy-Eged tömbjét körbeölelő sekély völgybe. Még itt is a hobbikertek és a szőlők a meghatározóak, ugyanis a hegyek napos lejtői különösen kedvező mikroklímát teremtenek a gyümölcsök beérésének. Nem véletlen, hogy az Eger körüli dombokat a szőlőművelés egyik hazai fellegváraként ismerjük. Itt egyszerre van jelen az Alföld felől érkező meleg időjárás, a napsugárzás beesési szöget megnövelő hegyoldalakkal, és a gazdag vulkanikus talaj is kedvez a termés minőségének. A Nagy-Egedet övező dombok főként riolittufából épülnek fel, azaz megkövesedett vulkáni hamuból, bár maga az Eged tömbje triász és eocén korú mészkőből áll, ahol hazai viszonylatban a legmagasabbra kúsznak fel a szőlősorok.

Kapaszkodás a tölgyesekben a Nagy-Egedre

Nagy ívben a Nagy-Eged mögé kerülünk az ellaposodó völgyecskével, ahol már a hegylábi tölgyesek is beköszönnek. Szembe velünk a Kis- és Nagy-Tiba, illetve a Várhegyben csúcsosodó Nagy-Oltár meredek formái uralják a tájképet. A szekérút bekanyarodik a tölgyerdőbe, ahol a meredekké váló felszínbe vágott úton beérünk a hegyek közé ékelődő völgykatlanba. Itt leágazunk a K jelzésről, hogy a K● jelzésen közelítsük meg a Tiba-kutat. A vízmosás végénél kis kőépítmény jelzi a kút egykori helyét, amit már feltöltött a hordalék, így ne számítsunk ivóvizet adó forrásra. A foglalás felett romos pad emlékezik a jobb időkre. Visszakanyarodunk a hegy oldalában kapaszkodó dózerútra, immár a P● jelzésen, amin tovább haladunk a Nagy-Eged hátoldalán a lankás erdőben.

Ezen a közel két kilométeren kapaszkodó úton jutunk a legkisebb meredekséggel a hegy tetejére. Ráadásul tölgyesben tudjuk le a szint legnagyobb részét, ahol a sűrű erdő lombkoronája megvéd a nap melegétől a nyári időszakban. A Nagy-Eged mögötti nyeregben érintjük a P jelzést, de a hegytetőre a nyeregből jobbra kiágazó P▲ jelzésen jutunk. Itt már ritkul az erdő is, a köves csúcsrégió gazdag cserjeszinttel burjánzó tölgyesnek ad otthont. A tetőn egy pihenő után elérjük a legmagasabb ponton felállított egykori Dobó István-kilátót, amit felújítás helyett egyelőre a telekommunikáció oltárán áldoztak fel, de tervezik a torony újjáépítését biztonságosabb és modern formában.

A csúcspont alatt, a tető peremén kiszélesedő tisztásról a torony nélkül is feltárul a kilátás a hegy lábánál elterülő városra, az Eger-patak völgyére és a környező dombokra, szőlőkre. A dombvidék túloldalán a Mátra sötét vulkánjai emelkednek hazánk legmagasabb pontjával, a Kékes-tetővel a középpontban. Az északnyugati távolban jó időben a Karancs-Medves vulkáni vidéke is feltűnik, míg a déli látóhatár felé az Alföld párás végtelenjéig nyújtóznak a Bükk lábának dombjai. Ha a tetőről legyező alakban északra kinyíló rétre is kinézünk, akkor a Bükk-fennsíkra is rálátunk a Nagy-Egedről, ami talán innen, a hegység déli végpontjáról mutatja meg legteljesebben magát. A látókövek fehér szalagja a Három-kőtől egész a megcsonkított Bél-kőig követhető, a legmagasabb Tar-kő és a legsziklásabb Pes-kővel jól elkülönülve.

Ereszkedés cserszömörcék és hobbikertek között

A tovább vezető útvonal a hegy legmeredekebb nyugati oldalában fut a bokros, cserszömörcés tölgyesben. A rét aljánál bal kézre ágazik ki a K/ jelzésű tanösvény alig kivehető csapása, amin a hegy történetét, élővilágát, érdekességeit bemutató tablósorozat állomásaival ereszkedünk a hétvégi kertekig. Helyenként a nyomvonal bevágódik a sekély talajba, és kőgörgetegeket mos ki a lerohanó csapadék az ösvényre, így fokozott óvatosságot igényel az ereszkedés. A nehéz terepviszonyok miatt azonban kárpótol a több helyen kibontakozó kilátás, illetve a tanösvény tábláiról is sok érdekességet tudhatunk meg.

A hegyoldal meredekségének enyhülésével a hétvégi házak vonalához érünk, és becsatlakozunk a balról érkező P jelzésbe, ami tekervényes vonalvezetéssel bújócskázik a kertek között, kikerülve a Kis-Eged kerekded tömbjét. Érdekesség, hogy a nemesített szőlők egyik ősét, a 30 millió éves vitis hungaricát találták meg itt a hegy kőzetében megkövesedve.

A túránk elején követett sekély völgyecske alsó, kimélyülő szakaszát keresztezzük, ami után egy utolsó emelkedővel felmászunk a Cigléd-dombra. Innen visszapillanthatunk túránk csúcspontjára, a tekintélyt parancsoló Nagy-Egedre, ami valószerűtlenül meredek oldalával és kerekded, erdős tetejével valóban a Bükk utolsó őrbástyájának benyomását kelti. Egy fenyves peremén kikerüljük a városszéli egykori agyagbányát, ahonnan rengeteg csigafaj került elő, így a tudomány számára addig ismeretlenek is. A meredek oldalból leérve éles váltással érkezünk vissza a város melletti ipari parkon keresztül Egerbe. A noszvaji országút mentén egy idő után járdán haladva bő kilométer után bezárul körtúránk, ahogy visszaérkezünk az Egervár vasúti megállóhelyre.