Az Egerszalóki-tó körül kerekesszékkel

A tóhoz vezető keskeny, de jó minőségű szervizúton jutunk föl a Laskó-patak völgyzárógátjának nyugati csücskéhez, és tárul elénk a tó fő attrakciója: a fenséges panoráma. Körülnézve balra a kerítés mögött a vízügyi felügyelet őrháza, jobbra a gát nyílegyenese hívogat. A meredek tópart vízi közművekkel és zsiliprendszerrel tagolt szakaszán indulunk el jobbra fordulva. Azért a keleti irányban érdemes elkezdeni túránkat, mert a kirándulás befejező, pár száz méteres, nagyon köves szakaszát ereszkedve tesszük meg - így könnyebb dolgunk lesz, mint ha felfele kapaszkodnánk segítőnkkel ezen a nem kerekesszék-barát rövid szakaszon.

A tavat a Laskó-patak felduzzasztásával hozták létre 1982-ben árvízvédelmi okokból. Az immár a természetbe szépen integrálódott mesterséges tó leginkább kiépített szakaszát járjuk a gát tetején vezető egyenesen, régi időket sejtető beton lámpasor alatt, az ég és a víz kékjének panorámájában.

A gát végét jelzi, ahogy balra fordulva elfogy talpunk alól a bitumencsík, innentől a túránk végéig váltakozó, leginkább murvás, de sok helyen agyagos-löszös útfelületen kanyarog. Északi irányba fordulva követjük a tó meglehetősen szegmentált körvonalát, sokszor a vízparttól akár pár száz méterre is eltávolodva. Jobbról gyönyörűen ívelt szántók és mezők adják a táj ritmusát, balról a gazdag tóparti cserjés-fás növényzetet sokszor erdőszerű lombozata kísér.

Madárberkenye, kecskerágó, kökény, nadragulya, valamint tölgyfák, égerek, itt-ott telepített akác vagy füzek gyönyörű összképe kísérik utunkat. A tó északkeleti oldalán, ahogy a majdani túlsó, vegetációban még gazdagabb parton is, jó néhány alkalom adódik, hogy egészen a partig lemerészkedhessünk kerekesszékkel. Relatív hosszú túráról lévén szó, érdemes megbecsülni ezeket a terepi adottságokat: indulásunktól számolva nagyjából 1 km múlva adódik az első ilyen lehetőség. Ez a szakasz meglehetősen magasan vezet a part mentén, viszont a tó panorámája megejtően szép: vadkacsák, gémek, kárókatonák, bíbicek zajonganak a bő vizű tavon.

Kilométeres vargabetűt leírva jutunk a tó „legdzsungelesebb” északkeleti csücskéhez. Az út közvetlenül a tó mellett halad, lankás partján akadálymentes horgászhelyek földnyelvei nyúlnak a víztükörbe, itt érdemes hosszabb pihenőt tartani, és gyönyörködni a miliőben. Lassan a tó északi részéhez közeledve hosszú erdei - kerekesszékkel még járható -, idilli ösvény vezet egy, a tóba mélyen benyúló földnyelven keresztül a homokos-kavicsos vízpartra. Ha kihagytuk az előző pihenőt, itt mindenképp álljunk meg: a félsziget-csúcs nyugalma igencsak impresszív élményt nyújt.

A hosszú, alagútszerű erdőből visszacsalinkázva, pár száz métert követően fordulunk balra, majd a tótól távolodva jutunk el a Laskó-patak tiszta vizéhez. Leereszkedve látjuk, hogy a patakon gyalogosan kőről-kőre ugrálva juthatunk át a romantikus vízfolyáson, kerekesszékkel pedig a sekély és rövid szakaszon kibetonozott mederen gázolunk át - feltételezhetően tavaszi zajláskor a megnövekedett vízhozam ezt nem teszi lehetővé.

Rövid meredélyt követően kijutunk egy hegyek gyűrűjében elterülő, szép mezőre, ahol békésen legelő lovak élvezik a napfényt. Hosszú ívben fordulunk át lassan a tó északnyugati oldalára, ahol hosszú szakaszon a tó menti buja növényzet árnyékában, sík, de pocsolyákkal szabdalt mezei úton haladunk. Jobbról a völgy beszűkül, innen már érdemes kihasználni azokat a csapásokat, amelyek levezetnek közvetlenül a vízpartra. Túránk végéig 3-4 erre alkalmas megközelítést találunk összesen.

Szinte egyenesen haladunk délnek a vízparton. A tó nyugati oldala jóval bujább és ligetesebb, mint a keleti, sok helyen magas fű és cserjés akadályozza a lejutást és a kilátást, de helyenként meredekebb beszakadások is jellemzik a terepet, épp ezért ez a partszakasz tűnik kevésbé háborítottnak. Néhány kilométert követően érünk túránk fizikailag legnehezebb szakaszához: az erősen agyagos vízzáró réteg nagy pocsolyákkal tarkítja az utat, majd közepesen meredek szakaszon erősen az úttestbe ágyazódott köves szakasz nehezíti a haladást. A gátőrség telephelyét kerüljük meg gyakorlatilag, érdemes lassú tempóban, kísérőnk segítségével hátrafele haladva ereszkedni. A lejtő alján közvetlenül a gátra felvezető aszfaltcsík aljához bukkanunk ki a bokrok közül. Ismét elénk tárul a víz, az ég és a fák csodálatos együttese, amely méltón keretezi ezt a nagyszerű körtúrát.