Kirándulás a Várhegy Erdőrezervátumban

Itiner:

• Síkfőkútról a P+ jelzésen indulunk a nyaralók között, majd a S jelzésen kapaszkodunk a Cseres-tetőn át a Novaji kunyhóhoz.
• A Novaji kunyhótól a P+ jelzésen jutunk a Vasbánya-nyeregbe, ahonnan a Z jelzésen megyünk tovább a Kövesdi-tető oldalában.
• A Várhegyre a Z▲ jelzésen kapaszkodunk, majd a P▲ jelzésen ereszkedünk le a Várkúti turistaházhoz.
• A Z◼ jelzésen ereszkedünk tovább a Kánya-patak völgyében, és végül érkezünk a csatlakozó S● jelzéssel együtt Síkfőkútra.

A túráról részletesen:

A Síkfőkút feletti erdőkben

Síkfőkútról indulunk a tó melletti hotel buszmegállójától jobbra, felfelé a P+ jelzésen, ami a házak közötti lépcsősoron kapaszkodik ki a völgykatlanból, majd feljebb becsatlakozik a nyaralók közt vezető utcára. A S jelzésen balra kanyarodva a legfelső, Gyöngyvirág utcán kiérünk az erdőbe települt nyaralósorról. Az egybefüggő tölgyerdőt innen már nem zavarják házak, a maga gondozott természetességével egyöntetűen fedi a Cseres-tetőt. Ahogy neve is mutatja, a csertölgy a domináns ezen a helyen. A magasság és a délies kitettség a melegkedvelő fajoknak kedvez gazdag cserjeszinttel a fokozott napsugárzásnak köszönhetően.

A Cseres-tetőt keresztezzük a közel 500 méteres csúcspont mellett, majd egy rövid ereszkedéssel a hegy mögötti nyeregbe, a Novaji kunyhóhoz érkezünk. Ezt az erősen romosodó téglaépületet még a múlt század elején építették az erdőn dolgozó munkások szállásaként. Mára már csak szomorú emlékhelye a 20. században kihaló erdei életformának. A kunyhó után kellemesen lakás gerincet követünk a Vasbánya-hegy déli oldalában. Itt egy sokkal lazább szerkezetű, ligetes molyhos tölgy honos, a hegytetőn uralkodó kitettebb viszonyoknak megfelelően. A gerincélen sekélyebb talajtakaró és szélsőségesebb időjárás miatt csak alacsony, görcsösen kapaszkodó fák nőnek. A törzseket vastagon fedi a moha, és a fák között buja lágyszárú élet honol. A gerinc egy közel vízszintes szakasza után az út balra kikerüli a meredek hegytetőt, és kényelmesen oldalaz a Vasbánya-nyeregbe. Itt már szemmel láthatóan gazdag talajrétegbe kapaszkodó, terebélyes fák árnyékában szusszanhatunk egy erdei pihenőhelyen. Szükség is van az erőgyűjtésre, az ösvény utolsó szakasza tartogatja ugyanis az igazi kihívást.

A Várhegyi erdőrezervátumban

A Vasbánya-nyeregnél a Z jelzésre térve belépünk a fokozottan védett erdőrezervátum védőzónájába. Az út hangulatos tölgyerdőbe ékelődik, miközben a hegyoldalban fokozatosan kapaszkodik a csúcsrégió felé. Egy köves gerincet keresztezve a sziklák mentén kinyílik a ritkás tölgyerdő, így visszalátunk a túránk elején megtett utunkra, a Cseres-tető aszimmetrikus csúcsára és a környező erdős hátakra. A Bükkalja erdőségei között Noszvaj, Bükkzsérc és Szomolya háztetőit fedezhetjük fel, míg a szikláknak nevet adó Mezőkövesd, a matyó főváros csak különösen tiszta időben bontakozik ki a párás Alföld síkjából.

A gerinc túloldalán szintben haladó útról hamarosan leágazunk a nyergen keresztülvezető, meredekebb oldalba felkapaszkodó ösvényre. A nyeregből a Z▲ jelzés vezet a Várhegy természetes védvonalak mögött trónoló csúcsára. A kaptató meredek, de rövid. A lapos csúcs peremére érkezve különös szalagszerű sáncvonalat keresztezünk. A környék legmagasabb pontjaként évezredeken át erődített menedékként szolgált a hegytető a vidék lakói számára. Már a neolitikum embere is felfedezte a természetes erődítést, de a Kiétei-kultúrában egyértelműen sáncokat emeltek, valamint a bronzkor utáni vaskorban is menedékként szolgált a hegytető. Az ásatások szerint a 13. században is megújították az erődítést.

A sáncok között kiékelődő hegytető egy szűkület után újra kiszélesedik. Innen vezet le körtúránk ereszkedő szakasza a P▲ jelzésen, de előtte még felkapaszkodunk a hegy nyugati csúcspontjára. Igazából kilátás nem kecsegtet (habár a 20. század közepén volt itt kilátó), ellenben a mohás sziklákkal zegzugos ősi erdőnek kézzel tapintható hangulata van. Ezen a meredek hegyoldalakkal határolt, köves vidéken található az ország egyik utolsó természetesnek mondható erdeje, a Várhegyi erdőrezervátum magterülete.

A csúcsról visszatérve a P▲ jelzés meredek ösvényét követjük, ami a hegytető középső összeszűkülésénél bevág a délkeleti hegyoldalba. A köves csapáson óvatosan haladjunk! A csúcs alatti pár száz méter szélsőségesen meredek. A P▲ jelzés a Várhegy és a Bükkös-tető közötti nyeregbe érkezik, immár lankás területen, ahonnan balra a becsatlakozó P jelzés mentén széles dózerúton érkezünk a Várkúti turistaházhoz.

Ereszkedés a Kánya-patak mentén

A Várhegy vadregényes tömbje után a lakás tisztás szélén álló menedékház és pihenőhely megnyugvást hoz az megerőltető ereszkedés után, még ha hétvégéken turistákkal túlzsúfolt is a hely. A tölgyfa matuzsálemekkel körbevett tisztáson egy Mária kegyhely is üdvözli az erdőn járókat. A veszélyes körülmények között dolgozó erdei munkások rendszeresen állítottak ilyen kegyhelyeket a hegyen, végig a Mátrában és a Bükkben, az oltalmazó szűzanya tiszteletére. A házzal ellentétes oldalon, a tisztás szélén forrás is fakad, a Vár-kút. Erre vezet tovább ereszkedő utunk a Z◼ jelzésen, az egyre mélyebbre vágódó Kánya-patak mentén. A vízfolyás a kút alatt száraz időben eltűnik a kövek között, de a formavilág mutatja a víz lassan, de biztosan ható munkáját. A mind mélyebbé váló völgykatlan öreg fákkal, juharral, kőrissel és tölggyel vegyes bükkerdő idilli otthona. Az ösvény töretlen meredekséggel követi a völgy futását. A túránk során megtett szintemelkedés nagy részét ezen az alig két kilométeres szakaszon veszítjük el.

Az eocén mészkőbe vágódó völgyben sorra fakadnak a hegytömb belsejében mozgó karsztvíz forrásai. A László- és István-kút csekély fakadásai el is enyésznek a törmelékes völgytalpon, az utolsó forrásnak azonban tekintélyes foglalást és még egy kis tavacskát is kialakítottak. Az Attila-kút mellett pihenőhely is csábít a felfrissülésre és a szemlélődésre. A sűrű, öreg erdővel takart, mély völgytalpra csekély fény érkezik; ideális a nyári, meleg délutánban itt, utunk végéhez közel megtisztulni. Innen ugyanis már csak egy rövid köves szakasz maradt hátra a S● jelzés kíséretében Síkfőkútig, ahol a népszerű üdülőtelepnek megfelelően egyre népesebb turistaáradattal találjuk szemben magunkat. A völgy vége már erősen meg is sínylette a népszerűséget: aszfalt és parkoló vonul végig az utolsó szakaszon a tó partján álló Síkfőkút Hotelig, ahol körtúránk bezáródik.