Kirándulás a Várhegy Erdőrezervátumban
A Déli-Bükk kellemes tölgyeseiben kalandozó körtúrán felkapaszkodunk a környék legmagasabb csúcsára, a Várhegyre, ahol kilátó helyett ősi vármaradvány és egy erdőrezervátum fogad. Az erdei hangulatot csak a Várkúti turistaház és az előtte sütkérező kis tisztás töri meg. Megérdemelt piknikünk után, a visszaúton ismét vegyes erdővel borított völgykatlanban ereszkedünk Síkfőkútra. Hangulatos erdei körtúra a Várhegyi Erdőrezervátummal és egy bronzkori várral megkoronázva.
A Várhegy Erdőrezervátum a Bükki Nemzeti Park megalakulásának és annak köszönheti létrejöttét, hogy az igen meredek hegykúpot még a Trianont követő, és a világháború időszakában elharapódzó fairtásoktól is (többnyire) megkímélték.
A terület az Árpád-kor óta az Egri Érsekségi Uradalom felsőtárkányi birtoka volt egészen a II. világháború utáni államosításig. Az erdő állapotában nagy előrelépést jelentett, hogy a 19. század végétől üzemterv szerint hagyták megerősödni a fákat, előtte ugyanis már a pár tíz éves erdőket is kivágták. A trianoni határok meghúzásával előállt magyarországi faéhség és a II. világháború szükségállapota az addig magfának meghagyott öreg tölgyeket sem kímélte. Egyedül a nehezen megközelítő területek, közöttük a Várhegy őrizte a tölgy- és bükkfa matuzsálemeket, a természetes megújulás alappilléreit.
Amíg az erdőgazdálkodással érintett területeken a nagyra becsült tölgyfajták domináltak, addig itt megmaradtak és új erőre kaptak az elegyfajok képviselői: a gyertyán, a kőris, a juhar és a hárs. Manapság már a környékbeli erdők újulatában is ezek a fajok lépnek előtérbe. E jelenség megőrzésére és vizsgálatára alakították ki az 1980-as években az erdőrezervátumot, amelyen belül a csúcsrégió magterületén minden emberi beavatkozást mellőznek. Az aggastyán korú tölgyek és bükkök aránya itt a természetes állapotokat tükrözi, ezáltal az odúlakó állatok és a holtfa lebontásához kötődő rovarok, bogarak, gombák jelentős számban fordulnak elő a területen.
Ezeket a természetes folyamatokat láthatjuk utunk során, amint végig kellemes tölgy- és vegyes erdőkben bandukolunk. Kiindulópontunk is egy tölgyesbe települt üdülőparadicsom, amelyet a világháború utáni új világ és Eger közelsége hívott életre. A mára már Noszvajjal összeépült üdülőövezet a Kánya-patak erdős völgyében, a bő vizű források és az azok vizét duzzasztó parányi tó köré települt az 1930-as évektől kezdődően. Az egri természetjáró egyesület befoglalta a környék forrásait, és a korszellemhez hűen a magyar történelem nagy alakjairól nevezte el őket, de ekkoriban kapott turistaházat is a Várhegy alatti apró tisztás a Vár-kút szomszédságában. A turistaház megsínylette az állami kezelést, de a természetszerető történelmi város közelsége végül megmentette az enyészettől, így manapság is élvezhetjük a természet lágy ölén kínált kényelmet - az erdőrezervátum peremén.
A túra részletes leírása az Útleírás menüpont alatt olvasható.
A szerző tippje
- Remek lehetőség a Várkúti turistaházban elfogyasztani egy frissítőt, megebédelni, vagy akár meg is szállni éjszakára. Érdeklődjünk a menedékház nyitva tartásáról, különösen szezonon kívül, amikor csak hétvégenként, jó idő esetén nyit ki.
- A túrát kibővíthetjük a Nagy-Egeddel, így egy remek kilátópontot érinthetünk Eger felett. Ehhez a P és P▲ jelzésen kell nyugat felé továbbmenni pár kilométert a Várhegy alól. Az Eged-hegyről Eger felé érdemes lejönni.
-
Nyári melegben érdemes a túrát korán kezdeni a délkeleti kitettségű szakaszok miatt, vagy az ellenkező irányban, a Bükkös-völgyön felkapaszkodva bejárni. A mélyre vágódó völgyben, a sűrű vegyes erdőben ugyanis hűvösebb klímán tudjuk le a szint nagy részét, számos forrás mellett mosakodhatunk, és a legmeredekebb kaptató előtt meg is pihenhetünk a Várkúti turistaházban. Így a napsütötte déli, délkeleti hegyoldalon vezető P+ és S jelzéseken már csak könnyedén sétálunk lefelé.
A technikai nehézségből és az állóképességi követelményekből ered.
Úttípusok
Pihenőpontok
Várkúti turistaház (ZÁRVA)Biztonsági előírások
- A Várhegyről lefelé vezető út rendkívül meredek és köves. Óvatosan közlekedjünk az ösvényen, főként csúszós, nedves időben. Magasszárú túracipő, túrabakancs itt különösen jól jön, illetve túrabottal segíthetünk egyensúlyunk megtartásában.
Útleírás
Itiner:
- Síkfőkútról a P+ jelzésen indulunk a nyaralók között, majd a S jelzésen kapaszkodunk a Cseres-tetőn át a Novaji kunyhóhoz.
- A Novaji kunyhótól a P+ jelzésen jutunk a Vasbánya-nyeregbe, ahonnan a Z jelzésen megyünk tovább a Kövesdi-tető oldalában.
- A Várhegyre a Z▲ jelzésen kapaszkodunk, majd a P▲ jelzésen ereszkedünk le a Várkúti turistaházhoz.
- A Z◼ jelzésen ereszkedünk tovább a Kánya-patak völgyében, és végül érkezünk a csatlakozó S● jelzéssel együtt Síkfőkútra.
A túráról részletesen:
A Síkfőkút feletti erdőkben
Síkfőkútról indulunk a tó melletti hotel buszmegállójától jobbra, felfelé a P+ jelzésen, ami a házak közötti lépcsősoron kapaszkodik ki a völgykatlanból, majd feljebb becsatlakozik a nyaralók közt vezető utcára. A S jelzésen balra kanyarodva a legfelső, Gyöngyvirág utcán kiérünk az erdőbe települt nyaralósorról. Az egybefüggő tölgyerdőt innen már nem zavarják házak, a maga gondozott természetességével egyöntetűen fedi a Cseres-tetőt. Ahogy neve is mutatja, a csertölgy a domináns ezen a helyen. A magasság és a délies kitettség a melegkedvelő fajoknak kedvez gazdag cserjeszinttel a fokozott napsugárzásnak köszönhetően.
A Cseres-tetőt keresztezzük a közel 500 méteres csúcspont mellett, majd egy rövid ereszkedéssel a hegy mögötti nyeregbe, a Novaji kunyhóhoz érkezünk. Ezt az erősen romosodó téglaépületet még a múlt század elején építették az erdőn dolgozó munkások szállásaként. Mára már csak szomorú emlékhelye a 20. században kihaló erdei életformának. A kunyhó után kellemesen lakás gerincet követünk a Vasbánya-hegy déli oldalában. Itt egy sokkal lazább szerkezetű, ligetes molyhos tölgy honos, a hegytetőn uralkodó kitettebb viszonyoknak megfelelően. A gerincélen sekélyebb talajtakaró és szélsőségesebb időjárás miatt csak alacsony, görcsösen kapaszkodó fák nőnek. A törzseket vastagon fedi a moha, és a fák között buja lágyszárú élet honol. A gerinc egy közel vízszintes szakasza után az út balra kikerüli a meredek hegytetőt, és kényelmesen oldalaz a Vasbánya-nyeregbe. Itt már szemmel láthatóan gazdag talajrétegbe kapaszkodó, terebélyes fák árnyékában szusszanhatunk egy erdei pihenőhelyen. Szükség is van az erőgyűjtésre, az ösvény utolsó szakasza tartogatja ugyanis az igazi kihívást.
A Várhegyi erdőrezervátumban
A Vasbánya-nyeregnél a Z jelzésre térve belépünk a fokozottan védett erdőrezervátum védőzónájába. Az út hangulatos tölgyerdőbe ékelődik, miközben a hegyoldalban fokozatosan kapaszkodik a csúcsrégió felé. Egy köves gerincet keresztezve a sziklák mentén kinyílik a ritkás tölgyerdő, így visszalátunk a túránk elején megtett utunkra, a Cseres-tető aszimmetrikus csúcsára és a környező erdős hátakra. A Bükkalja erdőségei között Noszvaj, Bükkzsérc és Szomolya háztetőit fedezhetjük fel, míg a szikláknak nevet adó Mezőkövesd, a matyó főváros csak különösen tiszta időben bontakozik ki a párás Alföld síkjából.
A gerinc túloldalán szintben haladó útról hamarosan leágazunk a nyergen keresztülvezető, meredekebb oldalba felkapaszkodó ösvényre. A nyeregből a Z▲ jelzés vezet a Várhegy természetes védvonalak mögött trónoló csúcsára. A kaptató meredek, de rövid. A lapos csúcs peremére érkezve különös szalagszerű sáncvonalat keresztezünk. A környék legmagasabb pontjaként évezredeken át erődített menedékként szolgált a hegytető a vidék lakói számára. Már a neolitikum embere is felfedezte a természetes erődítést, de a Kiétei-kultúrában egyértelműen sáncokat emeltek, valamint a bronzkor utáni vaskorban is menedékként szolgált a hegytető. Az ásatások szerint a 13. században is megújították az erődítést.
A sáncok között kiékelődő hegytető egy szűkület után újra kiszélesedik. Innen vezet le körtúránk ereszkedő szakasza a P▲ jelzésen, de előtte még felkapaszkodunk a hegy nyugati csúcspontjára. Igazából kilátás nem kecsegtet (habár a 20. század közepén volt itt kilátó), ellenben a mohás sziklákkal zegzugos ősi erdőnek kézzel tapintható hangulata van. Ezen a meredek hegyoldalakkal határolt, köves vidéken található az ország egyik utolsó természetesnek mondható erdeje, a Várhegyi erdőrezervátum magterülete.
A csúcsról visszatérve a P▲ jelzés meredek ösvényét követjük, ami a hegytető középső összeszűkülésénél bevág a délkeleti hegyoldalba. A köves csapáson óvatosan haladjunk! A csúcs alatti pár száz méter szélsőségesen meredek. A P▲ jelzés a Várhegy és a Bükkös-tető közötti nyeregbe érkezik, immár lankás területen, ahonnan balra a becsatlakozó P jelzés mentén széles dózerúton érkezünk a Várkúti turistaházhoz.
Ereszkedés a Kánya-patak mentén
A Várhegy vadregényes tömbje után a lakás tisztás szélén álló menedékház és pihenőhely megnyugvást hoz az megerőltető ereszkedés után, még ha hétvégéken turistákkal túlzsúfolt is a hely. A tölgyfa matuzsálemekkel körbevett tisztáson egy Mária kegyhely is üdvözli az erdőn járókat. A veszélyes körülmények között dolgozó erdei munkások rendszeresen állítottak ilyen kegyhelyeket a hegyen, végig a Mátrában és a Bükkben, az oltalmazó szűzanya tiszteletére. A házzal ellentétes oldalon, a tisztás szélén forrás is fakad, a Vár-kút. Erre vezet tovább ereszkedő utunk a Z◼ jelzésen, az egyre mélyebbre vágódó Kánya-patak mentén. A vízfolyás a kút alatt száraz időben eltűnik a kövek között, de a formavilág mutatja a víz lassan, de biztosan ható munkáját. A mind mélyebbé váló völgykatlan öreg fákkal, juharral, kőrissel és tölggyel vegyes bükkerdő idilli otthona. Az ösvény töretlen meredekséggel követi a völgy futását. A túránk során megtett szintemelkedés nagy részét ezen az alig két kilométeres szakaszon veszítjük el.
Az eocén mészkőbe vágódó völgyben sorra fakadnak a hegytömb belsejében mozgó karsztvíz forrásai. A László- és István-kút csekély fakadásai el is enyésznek a törmelékes völgytalpon, az utolsó forrásnak azonban tekintélyes foglalást és még egy kis tavacskát is kialakítottak. Az Attila-kút mellett pihenőhely is csábít a felfrissülésre és a szemlélődésre. A sűrű, öreg erdővel takart, mély völgytalpra csekély fény érkezik; ideális a nyári, meleg délutánban itt, utunk végéhez közel megtisztulni. Innen ugyanis már csak egy rövid köves szakasz maradt hátra a S● jelzés kíséretében Síkfőkútig, ahol a népszerű üdülőtelepnek megfelelően egyre népesebb turistaáradattal találjuk szemben magunkat. A völgy vége már erősen meg is sínylette a népszerűséget: aszfalt és parkoló vonul végig az utolsó szakaszon a tó partján álló Síkfőkút Hotelig, ahol körtúránk bezáródik.
Kövesdi-kilátóhely
Vár-hegy (Felsőtárkány)
Várkúti turistaház (ZÁRVA)
Várkúti pihenőhely és forrás
Attila-forrás
Síkfőkúti földtani alapszelvény (bemutatóhely)
Tömegközlekedéssel
- Eger felől közelíthetjük meg busszal a túra kiindulópontját, amihez a Noszvaj, Síkfőkút Hotel megállóhelynél kell leszállni.
Keresd meg az útvonaltervet a célállomásra
Megközelítés
- A túra a buszmegállóból indul, majd ugyanoda tér vissza.
Parkolás
- A Síkfőkút Hotel mögött, az út mellett hosszan parkolóhelyeket alakítottak ki, ahol letehetjük az autót.
Koordináták
A szerző által ajánlott kiadványok:
- Természetjáró túrakönyvek - A Bükk legszebb túrái
A szerző által javasolt térképek:
Felszerelés
- Az évszaknak és időjárásnak megfelelő öltözet, túracipő vagy bakancs, innivaló, navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ App.
A technikai nehézségből és az állóképességi követelményekből ered.

Felhasználói kérdések
Megválaszolatlan