Börzsönyi Kéktúra 3. szakasz: Nagybörzsöny–Szob

Itiner:

• Nagybörzsönytől egészen Szobig a K jelzéseket követjük.

A túra részletes leírása:

Patinás falu

Túránk kezdőpontja, a Börzsöny nyugati lábánál fekvő Nagybörzsöny egykor aranybányái miatt kiváltságokkal rendelkező város volt. A festői fekvésű település múltja egészen az államalapításig nyúlik vissza: maga Szent István király ajándékozta a községet az egyháznak, így nem meglepő, hogy a település nyugati határában tündöklő román stílusú templomot neki ajánlva szentelték fel. Az impozáns épület ma is szertartásoknak ad otthont, illetve kérésre bárki belülről is megcsodálhatja. A település számos más látnivalója mellett a kisvasút is remek programot kínál.

A nagybörzsönyi igazolópecsétet a Malomkert Fogadó éttermében tudjuk beszerezni, majd a település főterén, a Hunyadi téren kialakított hősi halottak emlékművét és a sétányt mellőzve balra, a Petőfi utcába, majd a tájháznál újra balra fordulva a József Attila utcába irányítanak a K jelzések. Bal oldalunkon lépcsősor vezet fel a Bányásztemplomhoz, amelyet a Szent István-templomhoz hasonlóan az Árpád-korban emeltek – ez a német hospesek misézőhelyéül szolgált. Kanyargó utcákon emelkedünk, jobboldalt a meredek domboldalba vájt régi, romos pincék emlékeztetnek a település egykori szőlőire és híres boraira, amelyeket a 19. századi filoxéravész tett tönkre. Szépen felújított, rusztikus házak között kanyargunk, mígnem egy kerekes kútnál balra, dózerutas kis közbe fordulunk, és elhagyjuk Nagybörzsönyt.

Völgyeken át

Tipikus településszéli erdőben emelkedünk tovább: akácok és juharok nőttek fel az egykori szántók, legelők helyén. Áthaladunk egy löszös talajsávon: „megsárgul” az út, balról-jobbról löszfalak emelkednek, majd a fák megritkulnak, bokrosodó réten vágunk át, míg végre beérünk az erdőbe. A cseres-tölgyesben vezető széles szintúton kényelmes a séta, jobboldalt a lombok között át-áttünedezik a Farkas-völgy árka, amelybe fokozatosan ereszkedünk be. Sorompónál csatlakozunk rá a völgyben vezető földútra, amely kerékpárosok kedvelt útvonala Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között. Az útkereszteződésnél szinte azonnal el is hagyjuk a Farkas-völgyet, srégen jobbra, a peremén vezető szekérútra térünk. „Hullámvasutazó” úton vágunk át a hegyoldalon, amelynek túloldalán a Gránát-patak völgyébe, a Farkas-völgy mellékágába érkezünk.

A völgyet az összeérő lombkoronák sötétítik be, de ezek nemsokára felnyílnak: gazos-csalános tisztásra érkezünk. Az emelkedő a következő 1 kilométeren fokozódik, így kapaszkodunk fel a Koppány-nyereg pihenőpadjaihoz, ahol az útjelzőtáblán találjuk az igazolókódot. A P jelzésen jobbra fordulva a Kis-Koppány kilátópontjára tehetünk kitérőt (400 m), a K+ jelzésen balra térve a Nagy-Koppány panorámás tetejére juthatunk fel (800 m) – sőt akár mindkettőt felkereshetjük. (Előbbiről a Magas-Börzsöny felé, utóbbiról a Dunakanyar és a Visegrádi-hegység felé csodálható meg a hegyekkel teli panoráma.)

Nyeregből mocsárba, mocsárból hegytetőre

A Koppány-nyerget szemközt, de nem a kerítés mentén kanyarodó szekérúton, hanem pázsitban vezető csapáson hagyjuk el. Visszatérünk az erdőbe, a csalános-bozótos elegyes látványát egy-két idősebb bükk színesíti. Ösvényünk szekérút hajtűkanyarjában ér véget, ezen balra fordulunk, majd bozótos vágásfoltba érve, egy Y-elágazásban jobbra irányítanak a jelzések. A szintben vezető, kanyargó út tisztásra érkezik, amelyen távolról is szembeötlő a nádas jelenléte: lefolyástalan, vizenyős területen, a Fekete-mocsár mellett járunk. Jobbunkon korhadó pihenőhely, balunkon szedres – július-augusztusban csemegézhetünk is belőle.

A Fekete-mocsarat elhagyva a kerítés mellett térünk jobbra, majd a jelzések egyből balra, ligeterdős ösvényre terelnek. Kellemetlenül meredek, nyáron csalánnal sűrűn benőtt, néhol szinte járhatatlan csapáson tekergünk fel a Széles-hegyre, amelynek fátlan tetején az igazolókód és szép kilátás fogad: a Nagy-Koppány kopasz csúcsára, a Nagy-Sas-hegy, a Sós-hegy és a Kopasz-hegy alkotta vonulatra látunk rá részlegesen, illetve a Szent Mihály-hegy tömbjét szemlélhetjük. Sajnos hosszasabb pihenésre alkalmatlan a tisztás, a nyáron magasra növő aljnövényzetben leülni nem lehet, árnyékot is csak a hegytetőt uraló fa árnyékában lelünk.

Léniákban kanyarogva

A lefelé ereszkedő ösvény hasonló a felfelé vezetőhöz: benőtt, csalános és nehezen járható. Szerencsére hamarosan jobbra fordulunk egy útra, majd nemsokára – a szemből érkező Z jelzéssel együtt – élesen jobbra kanyarodunk. Egyenes nyiladékban haladunk: a fényt bőven áteresztő, ligetes erdőben dús aljnövényzet alakult ki, így az egykori szekérút ösvénnyé szűkült. Vadászlest mellőzünk, majd a lénia végén balra fordulunk. Több elágazás után, idős bükkfák árnyékában érünk vissza az erdőbe, keresztezünk egy vízmosást, és enyhe emelkedőbe kezdünk a Piribék-tisztás felé. Balunkon völgy húzódik, a benne megülő hideg a környék mikroklímáját is hűsíti, nyári melegben üdítő ez a szakasz.

A Piribék-tisztás kaszálórétjére kiérve feltűnhet a hagyásfák viszonylag nagy száma: a Börzsönyben igen ritkák az ilyen típusú fás kaszálók, a hegység rétjein jellemzően egy-két egyedet hagytak csak meg. (Neve a pribék szóból, az pedig egy régi történetből ered, miszerint a „pribék pandúrok" itt csaptak le a falubelieknek osztogató betyárokra.) A K jelzés átvág a dús füvű tisztáson, amelynek túloldalán találjuk a Börzösnyi Kéktúra következő igazolókódját. Az útjelzőtábla nyilai Letkés felé irányítják a Z jelzést, mi a Galla-tisztás irányában kezdünk emelkedőbe. Mielőtt elérnénk a tisztást, szintbe váltó szekérutunkból jobbra a K▲ jelzés ágazik ki, ennek meredek kaptatóján kereshetjük fel a Nagy-Galla 479 m magas csúcsát. Az extrém meredekségű kaptatást csodálatos panoráma jutalmazza: a Dunakanyar hegyeinek átfogó képe látszik a dél felé élesen leszakadó, sziklás hegyről.

Kisvasutak nyomában

A K▲ kiágazása után pár méterrel a K jelzés elhagyja a szekérutat, és balra, ligetes tölgyesbe tér. Az ösvény kerítés mellé ér, rácsatlakozunk egy szekérútra, majd rövid „cikcakkozás” után hosszan, folyamatosan ereszkedünk, míg el nem érjük a Bakancsos kunyhó bivakszállását. A házikót régi, leromlott erdei kunyhó felújításával és berendezésével civilek tették alkalmassá az erdei éjszakázásra.

A szakaszon hiányosak a jelzések, ám a kerítés mentén kanyarodó szekérút elég jól követhető. A kunyhótól egyenesen haladunk tovább, majd a szekérút balkanyarját átvágva a szobi kisvasút egykori Brjéska-bányai szárnyvonalának töltésén találjuk magunkat. A szinte teljesen vízszintes úton jobbra fordulunk. Pár száz méter múlva balra ágazik ki a KL jelzés, amelynek meredek ösvényén a Zuvári-hegy csekély várromját, és a kúpról nyíló kilátást kereshetjük fel – ezt, ha jut még rá időnk, mindenképpen érdemes megtenni.

A K jelzés átkel a kisvasút régi, impozáns kőhídján, majd jobbra a K● jelzések csalogatnak a Vasutas-forráshoz, túránk egyetlen, településen kívüli vízvételi pontjához. Egy Y-elágazásban a bal oldali utat követi a jelzés, de a jobb oldalin is továbbmehetünk, hiszen újra összeér a kettő. Kiérünk a Misa-rétre, közelítünk a Szob–Márianosztra műúthoz, ám nem sokkal előtte – legalábbis nyári időszakban – áthatolhatatlan csalános állja utunkat, így kitérőre kényszerülünk. A Misa-rét szegélyének szekérútját ajánljuk, amelyről hamarosan balra, bekötőútra fordulhatunk, ennek hídján a patakátkelés is kényelmesebb.

Végtelen szántók között

A műút túloldalán keresztezzük a transzbörzsönyi kisvasút sínpárját, majd jellegtelen szekérúton kezdünk hosszú, de alacsony intenzitású emelkedőbe. 1 km múlva felérünk a szobi kisvasút Csák-hegyi andezitbányába vezető hajdani mellékvonalának töltésére, és az erdőt elhagyva rétre lépünk. Hegylábi szántók között haladunk, szép a kilátás a Csák-hegy felé, de egészen hátrafordulva a Nagy-Galla jellegzetes csúcsát, illetve a domborodó Zuvári-hegyet is észrevehetjük. T-elágazásban érkezünk meg a régi Szob–Márianosztra műútra, szemben az útjelzőtáblán találjuk a Sukola-kereszt igazolókódját, de magát a fekete keresztet csak pár száz méterre délre érjük el. Az 1943-ban, Sukola István és neje által állított feszületet vandálok lerombolták, 2006-ban a házaspár lánya és unokái helyezték el újra itt.

Mezőgazdasági területek, egykori telephelyek között ereszkedő út a Dunakanyar hegyeinek folyamatos látványával „kárpótol” monoton unalmáért. A Sukola-kereszttől még 3 kilométert kell megtennünk, míg a K jelzések beérkeznek Szobra, majd jobbra fordulva a vasútállomáshoz vezetnek, ahol a jegypénztárban tudunk bélyegezni, vagy az autóbuszmegálló melletti útjelzőtábláról jegyezhetjük fel túránk utolsó igazolókódját.